A(z)

Nevelési szakértő

válaszol

Vámosi-Nagy Nóra

Nevelési szakértő
Nevelési szakértő
Ha kérdezne szakértőnktől, jelentkezzen be!
 
 
ok

2012. február 25. 17:23
Vivi1 írta:
5425.

Kedves Nóra! Van egy 14 hetes labradorom, és meg szeretném kérdezni, hogy szerinted mennyire haladunk jól a nevelésében? A következőket tudja: Ül, fekszik, pacsi, gyere ide, marad, ha tiltok valamit, akkor odébbmegy és hagyja. Azért nem 100%, de elsőre vagy másodikra igen. Amikor elengedem egy füves helyen, ahol nincs sem ember és sem kutya, jön utánam, illetve hívásra is. Bár nem gondolom, hogy ez már így is marad, ez még biztosan csak a kis kölyökkor miatt van, hogy mindig a nyomomban van. Vannak tiltott helyek a lakásban, ahova nem jöhet be, egyenlőre úgy működik, hogy pl bemegyek a fszobába és jön mögöttem, akkor mondom, hogy "marad" és ott megáll az ajtóban. Ha nem mondom és bemegy,akkor meg "menj ki" és kimegy,bár azt időnként többször kell mondani. Kaját csak a "tied"-re kezdi enni. Mindezt azért írtam le, hogy megkérdezzem, szerinted hogy haladunk a nevelésében, ez így nagyjából a korához képest megfelelő-e? Folytköv
Kérdés első része.

2012. február 24. 22:48
snicky írta:
5424.

Kedves Nóra! Az előbb az orvosi rovatba írtam véletlenül-elnézést! A helyzet a következő: szerdán hazahoztam egy kiskutyust-keverék(jack russel szerűség), 8-9 hónapos.. az orvos szerint jó állapotban van azon kívül hogy retteg!!! a határnál fogták be, és ott megharapta az orrát egy kutya. Nem tudom erőltessem a dolgokat, vagy hagyjam magára? A sarokban kucorog az asztal alatt, a séta rettenetes, remeg és ül egy helyben.. Az ételt néha elfogadja félve a kezemből, de inkább tálból ha nem figyelek oda. Mit tegyek? Félek, hogy ilyen marad :((( Nagyon szeretném őt egy hűséges, jókedvű kiskutyának :( Köszönöm szépen
Kedves Snicky!
Az ilyen kutyáknak nagyon sok türelemre, kedvességre és szeretetre van szükségük, és akkor rendbe tudnak jönni. Emellett persze az is szükséges, hogy legyenek határok, amiket nem léphet át. Ezeket Önnek kell felállítania, a mindennapi élet hozni fog ilyen helyzeteket. A lényeg, hogy ne úgy álljon a kutyához, hogy mindent szabad neki, mert az nem jó, neki arra van szüksége, hogy egy olyan vezetőt lásson Önben, aki képes határokat felállítani, és aki biztonságot nyújt a számára.
A kutya "szelidítése" alatt ne siessen és ne legyen türelmetlen! Hagyja, hogy a kutya a maga tempójában oldódjon!
Sok sikert!
Nóra


2012. február 22. 08:23
nagykifli írta:
5416.

Kedves Nóra, Segítségét szeretném kérni földről felevés problémájának kezelésében. Jelenleg 6 hónapos magyar vizslámmal eddig a Népszigeti oviba jártunk, a hétvégétől pedig az alapfokú tanfolyamra, eddig sajnos nem sikerült megoldást találnunk. A kutyám szinte minden ételmaradékot próbál megenni az utcán (úgy percenként..), főleg ha el van engedve. Próbáltam jutalmazni, ha otthagyta, erőteljesen leszídni (ekkor el is bújik a falattal, ha közelítek), borsos-paprikás csalit (ezt otthagyja, de nem tartja vissza semmitől). A kővel töltött palackot hamar megszokná, meg ha 20 méterre van, ez nem megoldás. Otthon 7 hetes kora óta alkalmazzuk a falkavezérség kívánalmait, étkezéssel kapcsolatban a gesztusevést, engedélyre evést. Tudom, hogy a tanfolyamon lesz ez téma, de most hogy elolvadt a hó, ismét akut lett a probléma. Nagyon megköszönöm a válaszát.
Kedves Nagykifli!
Azt gondolom, hogy olyan gazdaként, aki még nem tanulta meg, hogy ezt hogyan kell megoldani, a lehető legjobban próbálja kezelni a problémát. A kövekkel töltött palackot semmiképp nem javaslom!!! Azt hagyja meg későbbre, arra az esetre, ha a középfok utánra sem sikerül megoldani a problémát. 
Értem a türelmetlenségét, de sajnos írásban nem lehet átadni a technikát, amivel le tudja tiltani a földről felevést, ezért mindenképp ki kell várnia, hogy a tanfolyamon eljussanak a terepfoglalkozásokig, ahol ez téma lesz.
Általánosságban addig annyit tudok elmondani, hogy a kutyák általánosító képessége nagyon rossz, viszont a részleteket nagyon jól megjegyzik. Ez ebben a témában azt jelenti, hogy ha letiltott egy száraz kenyeret egy bizonyos helyszínen, akkor ott már valószínűleg többet nem fogja felenni a kutya a száraz kenyeret. Egy sarokkal odébb azonban igen, mert az már egy teljesen új helyzet. Ráadásul vannak olyan ehető dolgok, amelyek a kutyákat teljesen megbabonázzák, ezeket még nehezebb letiltani. Ilyen a hús és sajnos az emberi ürülék is. Ahhoz, hogy a kutyája általában ne egyen fel semmit hosszú idő és sok, különböző helyszínen, jól kivitelezett tiltás kell. És még ekkor is előfordulhat, hogy a kutyája egyszer-egyszer bepróbálkozik majd. 
Sok sikert!
Nóra

2012. február 21. 15:48
Tüpp írta:
5415.

Kedves Nóra! Kb 3 éves ivartalanított kan staffordshire terrierem folyamatosan nyalogat. Mindent és mindenkit. Pl lefekszik a küszöbre, és percekig nyalja az ajtófélfát. Vagy ha valaki elsétál mellette, megnyalja a kezét/lábát, ahol eléri. Próbáltam már rászólni, vagy ráütni kicsit az orrára, de semmi eredmény, sőt, bocsánatkérésképp még egyszer megnyal. Próbáltam azt is, hogy elé tettem a kezem, aztán mondtam, hogy "Nem!", és ha nem nyalt, klikk-jutifalat, ha mégis, akkor rászólás, az sem segített. Tudnál segíteni, miért csinálhatja ezt, és hogy lehet leszoktatni róla? 2010 novemberében találtam az utcán, akkor kb 2 évesre saccolta az orvos, már akkor is nyalogatott. Köszönöm!
Kedves Tüpp!
A nyalogatás egy olyan ösztönös viselkedés, amit nehéz tudatos szintre hozni. Szerintem nagyon jó úton indultál el, csak nem voltál elég kitartó és következetes. Nagyon sokáig kellene vele gyakorolni a klikk/kaja vs. rászólás módszert és akkor elvileg ha hosszú idő után is, de meg kell, hogy legyen az eredménye.
A miért-re nehéz válaszolni. Ha csak az embereket nyalogatná, egyértelműen azt mondanám, hogy pofátlanságból, hízelgésből csinálja, ami a kutyáknál ugye azt jelenti, hogy nem tartják tiszteletben a privát területem határait és mindenáron, ha cuki, hízelgő formában is, de túl közel jönnek. 
Az viszont, hogy az ajtófélfát is nyalogatja arra utal, hogy pótcselekvésről van szó. Próbáld meg jobban lefárasztani egy ideig, mint ahogy szoktad és nézd meg, hogy ritkulnak-e a nyalogatások. Járj vele rendszeresen olyan foglalkozásokra, ahol az ösztöneit kiélheti és elfárad. Ez az ő esetében szinte bármilyen kutyás sport lehet, őrző-védő, nyomkövetés, agility, frizbi, stb. Az ő fajtája nagyon magas ösztönökkel rendelkezik, amelyek akár meg is betegíthetik, ha nem élheti ki őket.
Sok sikert!
Nóra


2012. február 19. 08:27
Vivi1 írta:
5414.

Kedves Nóra! 3 hónapos labradorom van, már pár dolgot megtanítottunk neki, viszont azzal problémánk van, hogy időnként a gyerekre felugrál és játékból harapdálja, vagy a nadrágját húzza. Ezt velünk felnőttekkel már nem csinálja, mert rászóltunk erélyesen, ugyanúgy, mint pl a felmosót, porszívót sem meri már harapdálni. Viszont a gyerekről nem akar leakadni, mit tanácsol, mit tegyünk? Jól sejtem-e, hogy az sem mindegy, a gyerek ilyenkor mit csinál, amikor a kutya közeledik felé? Álljon mozdulatlanul, vagy az független a tiltástól? Mert a gyerek próbál menekülni, emelgeti a lábát stb. Másik kérdésem, hogy pl ha valamiben nem engedelmeskedik, pl nem akar kimenni, olyankor milyen fegyelmezést alkalmazzunk? Egyébként érti, mert ha még csak az ajtóból épp bejött és azt mondom menj ki, akkor kimegy, viszont ha bejött rendesen, nem akar.KÖszönöm a segítséget előre is!
Kedves Vivi1!
Igen, jól sejti, nem mindegy, hogy a gyerek hogyan viselkedik. Alapvetően azzal segít a kutyának, ha mozdulatlan marad, azzal ugyanis, ha felemeli a lábát, vagy elmenekül, akkor az a kutya nyelvén játékra hívást jelent. Ha nem akar játszani a kutyával, dermedjen meg addig, amíg a kutya el nem megy. Sajnos az Önök kutyája még nagyon-nagyon fiatal és szeleburdi, úgyhogy nem tud olyan jól kommunikálni, mint a nagyok, neki ezt is meg kell tanítani. Ha tehát a gyerek ledermedt, de a kutya még mindig ráncigálni akarja, akkor rá kell szólni és el kell küldeni a gyerek közeléből. A gyerek viszont maradjon mozdulatlan addig, amíg ez nem sikerül.
Ha nem akar kimenni, nem kell mást tenni, mint "kikergetni". Ez nem azt jelenti, hogy fogócskát kell vele játszani, hanem azt, hogy nagyon
határozott de lassú mozgással induljanak el a kutya felé, és közben mondják neki, hogy kifelé. A kutya ebből érteni fog és ki fog menni, ha mégsem, akkor valamit rosszul csinálnak... Ebben az esetben azt javaslom, hogy látogassanak el egy kutyaoviba, minden Tükör iskolán találnak ilyet, és nézzék meg, hogy az "óvónénik és -bácsik" hogyan kommunikálnak a kölyökkutyákkal.
Sok sikert!
Nóra

2012. február 17. 14:41
Brenkus Csaba írta:
5412.

Jó napot kívánok! Azt szeretném megkérdezni, hogy érhetjük el azt, hogy kutyánk, Shila (8 hónapos Amerikai Bulldog, szuka), ha szólítjuk, jöjjön vissza hozzánk, és ne más kutyákkal foglalkozzon, és ne szaladjon el, vagy szóra menjen a helyére. Sajnos ezt mind idáig nem sikerült elérni, pedig nagyon szeretnénk. Üdvözlettel, Brenkus Csaba
Kedves Csaba!
A behívás a kutyánkkal való kapcsolatunk alfája és omegája. Alfája, mert a behívás egyike azoknak a dolgoknak, amit a kutyák genetikusan tudnak: ha a vezér hív, nekem mennem kell. Omegája azért, mert ahhoz, hogy a kutyánk vissza jöjjön, amikor hívjuk egy sor másik dolgot rendbe kell tennünk a kapcsolatunkban (azt az állapotot, amikor kölyökként az első szavunkra odajött, sajnos el szoktuk rontani, mire a kutya felnő). A behíváson meglátszik az összes kompromisszum, amit a kutyánkkal kötünk: hogy ráhagyjuk, amikor nem csinál meg valamit elsőre, hogy nem tartunk be vele szabályokat, hogy nem tudjuk megbüntetni azért, ha valami rosszat csinál. 
A behívás "tanítását" két oldalról kell megközelíteni. Egyrészt a pozitív, tanításos oldalról: amikor odajön, adjunk neki jutalomfalatot és dícsérjük meg. Másrészt a negatív oldalról, ami azt jelenti, hogy ha nem jön oda, akkor el kell tudnunk neki magyarázni, hogy ez rossz. 
Annak az elmagyarázása, hogy valami rosszat csinált, elég nehéz, nem lehet írásban átadni. Arról van szó, hogy "kutya nyelven", a kutyák kommunikációs eszközeivel elmagyarázzuk a kutyának, hogy rosszat csinált, és aztán megmutatjuk neki, hogy mi lett volna a helyes viselkedés. Ezt azonban csak személyesen lehetne megmutatni, ezért azt javaslom, hogy menjenek el egy Tükör Kutyaiskolába, ahol a tanfolyamok szerves részét képezi az ún. ösztönkezelés, amikor a gazdák megtanulják a fent leírtakat.
Ezenkívül van néhány aranyszabály, amit érdemes tudni a behívásról: amikor hívjuk a kutyánkat, soha ne menjünk felé, mindig elfelé mozogjunk. Ha elindulunk felé, akkor azzal eltoljuk magunktól a kutyát, ha elfelé mozgunk, akkor magunkra húzzuk. Mindig kedvesen hívjuk, ha rászólunk, akkor az legyen egy külön szó vagy kifejezés, a neve és a gyere vezényszó mindig legyen kedves! Ha sokáig nem jön, de aztán mégis megtalálja Önöket, akkor már ne büntessék meg, mert ő a legutolsó történéssel fogja összekötni, vagyis azzal, hogy odajött magukhoz és legközelebb nem fog visszajönni.
A helyére küldést először meg kell tanítani a kutyának, és utána lehet elvárni tőle. Ajánlom a klikkeres tanítást, amivel bármit meg lehet tanítani egy kutyának.
Sok sikert!
Nóra  

2012. február 12. 18:06
jencis írta:
5408.

Üdvözlöm! Van egy pulim ami 2 éves múlt!És amikor otthon marad egyedül sokat nyüszit sir! Mit lehet tenni hogy ez ki maradjon?Köszönöm elöre is!
Kedves Jencis!
A kutyája a szeparációs stressz miatt nyüszít, amikor egyedül marad. Ez azt jelenti, hogy fél egyedül, és alig várja, hogy Ön hazaérjen. Ez nemcsak kellemetlen a szomszédok miatt, hanem a kutyának is rossz, mert nem tud pihenni, hanem végig nyugtalan, ami az idegrendszerének nem használ. 
Három dolgot tud tenni:
1. Amikor otthon vannak, a kutya ne legyen folyton az Ön közelében, hanem legyen minél többet a helyén. Meg kell tanulnia nyugton pihenni, aludni a helyén!
2. Amikor hazaérkezik, ne örüljön a kutyának, hanem küldje vissza a helyére és csak akkor hívja magához, amikor látja, hogy a kutyája már nincs extázisban, megnyugodott. Ebből a kutya azt tanulja meg, hogy az, hogy Ön hazajön teljesen átlagos történés, nem kell miatta szétesi az örömtől. Ez az öröm ugyanis nem pozitív öröm, bár nekünk nagyon hízeleg, hogy a kutyánk így örül nekünk. Ez sajnos azért van, mert megnő benne a feszültség, amikor egyedül van. 
3. Hozzá kell szoktatnia az egyedülléthez, fokozatosan. Szánjon rá egy-két napot, amikor nem csinál mást, mint ki-bejárkál a lakásból, egyre hosszabb időket kint töltve. Az a cél, hogy a kutya megszokja, hogy attól még, hogy Ön nincs a lakásban egyrészt vissza fog jönni, másrészt nem dől össze a világ. 
Sok sikert!
Nóra 

2012. február 11. 20:21
kozmizsuzsi írta:
5406.

Kedves Nóra!1,5 éves havanese ivartalanitott2honapja és ha egyedül van bepisil hiába visszem le elötte,a másik kérdésem ha elengedem séta közben minden emberre támad mivel lehet leszoktatni erről? Azt gondoltam veszek egy szájkosarat és addig amig ezt csinálja addig ebben sétáltatom.köszönöm válaszát előre is
Kedves Kozmizsuzsi!
Sajnos nagyon általánosak a kérdései, így csak általánosságban tudok válaszolni. (Nem írja, hogy mióta pisil be, minden alkalommal bepisil-e, nyüszög-e. Azt sem tudjuk, hogy amikor emberekre támad, az hogyan néz ki - ezt elsősorban személyesen lehetne megnézni és akkor tudnék konkrét tanácsokat adni.) Ha mind a két tünetet figyelembe vesszük, valószínűleg az a probléma, hogy nincsenek keretek a kutya életében, amelyeket Ön állított fel, ezért nem tudja, hogy mit szabad és mit nem. Biztos vagyok benne, hogy túl kicsi a távolság Ön és a kutyája között, a kutyája nem tekint Önre úgy, mint egy biztonságot és védelmet adó vezetőre, ezért vannak helyzetek, amikor ő intézkedik. Erre példa az, hogy emberekre támad. Ennek valószínűleg az áll a hátterében, hogy fél tőlük. 
A szájkosár nem a problémát oldja meg, csak kezeli a tünetet, azt javaslom, hogy keressen fel egy Tükör Iskolát, ahol vagy a terápiás szakemberek segítségével vagy a tanfolyamokon megoldhatja a problémáit!
Sok sikert!
Nóra

2012. február 10. 13:23
recis írta:
5403.

Kedves Nóra! 2-3 napja írtam egy 8 hónapos westievel kapcsolatban. Azóta elolvastam Jan Fennel Kutyapszichológia című könyvét, az abban lévő szabályokat betartva javult a helyzet, így változtatnék krédéseimen: sétánál fontos, hogy mindig mögöttem legyen a kutya, vagy elég, ha sokkal ritkábban húz? Kissé fél tőlem, ha megpróbálom a tarkójánál simogatni, pedig nagyon finoman teszem azt, sosem bántotta senki. Ez miért lehet? Ha jutalomfalatot adok neki (behívás, ültetés), akkor elveszi a kezemből, de elmegy vele és máshol fejezi be. Ez baj? Ha igen, mit tehetek ellene? A táljába etetésnél hagyja, hogy belenyúljak, de ha "eltolom" a fejét, akkor azért nagyon hevesen próbál visszakerülni (nem kap oda, semmi ilyesmi, csak furakodik egyből nagyon), ez jó jel, vagy ellenkezőleg? Ha találkozunk kutyákkal (kóborkutyákról van szó!) mit tegyek? Ha szelídnek tűnik, odaengedhetem, vagy "rángassam el"? Több kutya társaságában mögém megy, és "rám vár, hogy mi legyen". Ilyenkor mit tegyek? Köszönöm!
Kedves Recis!
Pórázfegyelem: a lényeg, hogy a póráz soha ne legyen feszes! Nem baj, ha a kutya Ön előtt megy egy kicsivel, de ne húzzon!
Tarkó: kutya nyelven a tarkóra tett kéz dominanciát jelent. Erre a kutyája három okból reagálhat elhúzódással: dominancia miatt, szocializációs hiány miatt (kicsi korától nem simoatták, gyömöszölték sokat) és érzékenység miatt. Onnan lehet tudni, hogy melyik, hogy a hétköznapok során melyik jellemzi a kutyát inkább.
Kaja elfogyasztása: tanítás közben használjon olyan kicsi falatokat, amelyeket egy pillanat alatt, rágás nélkül le tud nyelni a kutya. A félrevonulás ösztönös viselkedés: a zsákmány biztonságos helyen való elfogyasztását jelenti.
Etetés: miért nyúlkál a tálba? Ha azért, hogy megbizonyosodjon róla, hogy a kutya megharapja-e, akkor ez sikerült, többet nem kell belenyúlnia. Ha azért, hogy a kutya számára bebizonyítsa, hogy Ön a vezető, aki akkor nyúl a kajájához, amikor akar, akkor ne hagyja, hogy a kutya visszadugja a fejét, hanem erélyesen szóljon rá, majd engedje vissza a tálhoz. A lényeg, hogy az történjen, amit Ön akar, ne a kutya irányítsa a helyzetet. 
Kóbor kutyák: Ehhez szükséges lenne egy kutyasuli, ahol el vannak engedve a kutyák és így megtanulhatja, hogy kivel lehet és kivel nem lehet összeengedni a kutyáját.
Ha szelidek, akkor engedje oda a kutyáját, csak NE feszes pórázon! Hadd szagolják meg a többiek. Az elrángatás a lehető legrosszabb, amit tehet, mert egyrészt olyan félelmet rakhat vele a kutyába, ami meggátolja a többi kutyával való kommunikációt, másrészt zsákmányt is csinálhat a kutyájából a kóbor kutyák szemében, ami nem túl szerencsés.
Ha a kutya Önre vár: tegyen valamit! Mondjuk határozottan sétáljon el, vagy bíztassa a kutyáját, hogy menjen oda. De ne álljon egy helyben és várja, hogy mi lesz! Ha ilyenkor megijed, azt a kutyája is érzi és másként fog viselkedni, mint egyébként.
Sok sikert!
Nóra

2012. február 8. 18:37
recis írta:
5399.

Üdvözlöm! Próbáltam tájékozódni, de - mivel itt erre van lehetőség - szeretném kikérni a véleményét. A testvérem kapott egy kan kutyust nyáron a születésnapjára (most 8 hónapos), azonban sajnos nem foglalkozik vele igazán. Anyukámmal etetjük felváltva (hétközben ő, hétvégén én mivel én egyetemre járok), anyukám azonban nem nagy kutyabarát, így foglalkozni ő se foglalkozik vele sokat, én - amikor csak tehetem - viszont viszem sétálni, kutyaiskolába is hordom, tanítom (klikker). A problémáink: - a kutya nem fogad szót, ha próbálok tanítani valamit, előfordul, hogy odakap. A klikkerre pozitívan reagált, de ha nem ingerszegény a környezet, akkor abszolút "se hall se lát" - velünk nem igazán foglalkozik, sétánál is inkább területet jelöl, volt már olyan, hogy lepisilt egy másik kutyát, sőt, embert is, minket is ha több kutya van a közelben Próbálok minden tőlem telhetőt megtenni, úgy nézett ki, hogy sokat javult a helyzet, de ma megint odakapott. Válaszát előre is köszönöm
Kedves Recis!
Elsőre azt mondanám, hogy kutyaiskola, de nem bármelyik, hanem lehetőleg Tükör módszerrel dolgozó, ráadásul minél hamarabb, mert ha agresszió problémák vannak, akkor azt minél előbb le kell állítani! A kutya valószínűleg inkább tartja magukat etető gépnek, mint gazdának és sajnos heti két napban nehéz (bár nem lehetetlen) egy kutya gazdájává válni. Ettől még természetesen meg kell próbálni. A másik lehetőség, hogy megpróbálnak neki új gazdát találni, aki a kutya egész életében felelősségteljesen tud róla gondoskodni. Minél fiatalabb egy kutya, annál könnyebben talál gazdát! Ezt azért mondom, mert ha az eredeti gazdája semmit nem foglalkozik vele, Ön pedig egyetemre jár, akkor egy-két éven belül valószínűleg az anyukájára marad a kutya, aki semmit nem foglalkozik vele. Akkor jobb egy új gazda mellett megadni az esélyét annak, hogy egy tartalmas élete lehessen, de mielőtt mélyen beégnek a problémák! Vizsgáljanak meg minden lehetőséget, gondolják át közösen, nézzék meg, hogy megvan-e az elegendő motiváció a családban a kutya megtartásához és viselkedésének kijavításához!
Sok sikert!
Nóra

első ... 6 7 8 9 10  ... utolsó 
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)