A(z)

Nevelési szakértő

válaszol

Vámosi-Nagy Nóra

Nevelési szakértő
Nevelési szakértő
Ha kérdezne szakértőnktől, jelentkezzen be!
 
 
ok

2012. január 4. 09:13
Szkriszti írta:
5347.

Kedves Vámosi-Nagy Nóra! Júliusban fogadtam örökbe egy mentett kis 2-3 hónap körüli golden-labrador szuka keveréket. (Jelenleg én 8 hónaposnak számítom.) A viselkedésével nincsen különösebb gond, csak pár dolgot nem sikerült elérni nála: egyrészt, hogy a kertben ne rágjon szét mindent (ha lakásban van, jól viselkedik), másrészt a házából minden áldott reggel kicipeli a takaróját. Már vagy tíz pokrócot, szőnyeget, rongyot használt el, mivel nyirkos az idő, sosem száradnak meg ezek, újat teszünk be minden este. Napközben így a lakásban van, mert takaró nélkül nem fekszik be a házába. (A takaróját elrakjuk, hogy napközben ne szedje ki.) Mi lehet az oka, hogy kihordja a fekhelyét a házából és csak akkor hajlandó befeküdni, ha benne van valami? Illetve magától leszokik majd a rágcsálásról/ ha nem - hogyan szoktassuk le? Válaszát előre is köszönöm! Krisztina
Kedves Krisztina!
Minden ilyen rosszaság hátterében a levezetetlen energiák bújnak meg. Minél idősebb egy kutya, annál nyugodtabb, így valószínűleg a rágcsálás is alább fog hagyni idővel, de csak akkor, ha megtalálják a módját, hogy hogyan tereljék a kutya energiáit egy Önök által kontrollált csatornába. Ez sok közös aktivitást jelent, mint a játék, a séta, a kirándulás, a tanítás, stb.
Ami a takarót illeti, én nem kerítenék ekkora feneket ennek a dolognak. Ha kihúzta, oldja meg, hogy hol alszik. Természetesen odafigyelnék arra, hogy ne fázzon fel, de fontosnak tartanám, hogy legyen következménye annak, ha ilyeneket csinál. 
Minden jót!
Nóra

2012. január 2. 13:52
Wintersunset írta:
5343.

Folytatás: Miután a kutya megállt és anyu megmozdult, újra elkezdett rohanni. Mivel kinn nem hagyhattuk, bevittük a lakásba. Mondanom sem kell, hogy csak sarokba szorítva lehet elkapni. Bent úgy tűnt, javul a helyzet, mert a kanapéra felugorva hagyta magát simogatni, persze félve, összehúzódva. Ezt hetekig gyakoroltuk, hogy szokja az érintést, de semmit nem változott. Most már nem pisil-kakil, ha meglát, de mindig menekül ha meg akarjuk érinteni. Enni a jelenlétünkben nem hajlandó. Próbáltuk már figyelmen kívül is hagyni, hátha "csatlakozik", de semmi. Az udvaron ugyan úgy köröz, nem engedhetjük ki. Pórázzal meg sem mozdul. Oda még soha nem jött hozzánk, tehetetlenek vagyunk. Sajnos sem nekünk, sem az egyesületnek nem áll módjában szakértőt alkalmazni anyagi források hiányában, így abban bízunk, hogy a külföldi partnerünk talál számára egy megfelelő otthont, ahol szakértők gondozásukba veszik, de addig is szeretnék előrelépni vele. Mit javasol, mi vezethetne eredményre?
Kedves Wintersunset!
A kutyák életének elején van egy pár hónapos bevésődési szakasz, amikor minden információt úgy szívnak magukba, mint egy szivacs. Ha ebben a korban nem találkoztak valamilyen ingerrel (pl. emberrel), akkor később nagyon-nagyon nehezen szoktathatóak hozzá az adott ingerhez, ez esetben az emberekhez. Hasonlóan azokhoz a gyerekekhez, akikhez nem beszéltek életük első pár évében. Ők később már nem tudnak megtanulni beszélni, csak nagyon korlátozottan. Valószínűleg a jelenleg Önöknél lévő kutya soha nem fog úgy viselkedni, mint egy emberek között felnőtt kutya, ugyanakkor lehet belőle olyan kutya, aki gond nélkül együtt tud élni az emberekkel, feltéve, ha az emberek tisztelik a határait. Valószínűleg sosem lesz öleb, vagy ha igen, akkor csak egyetlen embert vagy családot fog magához engedni. Az biztos, hogy nagyon-nagyon hosszú, lassan építkező munka áll Önök és a végleges gazdák előtt. Ne erőltessenek semmit, hagyják, hogy a kutya a maga ütemében barátkozzon meg Önökkel. Legyenek türelemmel, nagyon lassan, de a kutya fejlődni fog.
Sok erőt kívánok! 
Nóra

2012. január 2. 13:44
Wintersunset írta:
5342.

Kedves Nóra! Anyukámmal egy állatvédő egyesület ideiglenes befogadói vagyunk. Mindenféle kutya járt már nálunk, de leginkább a félénk, szomorú vagy beteg kutyusok esetén vesznek minket igénybe. Két olyan kutyánk is volt már, amelyiket a pusztából fogtak be és előttünk sosem érintette őket emberi kéz. Ma mindkét kutyus jól szocializált, gazdás. A legutóbbi kutya egy kisméretű fiatal keverék kan, amelyiket szintén a pusztából fogtak be, csapdával. Egy évet a "menhelyen" töltött, ahol soha senki sem ért hozzá. 3 hónapja hozták el hozzánk. Mikor kiengedtük, ijedtében pisilt-kakilt, rettegett, jobbnak láttuk adni neki egy kis teret, kiengedtük az udvarra. Ott azonban elkezdett körbe-körbe rohanni, megállás nélkül. Ezt képes volt órákon keresztül, ugyanazon az útvonalon járva művelni, egy percre sem állt meg. Volt, hogy anyu kinn maradt vele, leült és mozdulatlanul várt, akkor a kutya egyre kisebb köröket kezdett futni, közeledve hozzá. Órák múlva úgy 2 méterre tőle megállt.
A kérdés első része.

2012. január 1. 22:36
Alyn13 írta:
5341.

Kedves Nóra, Van egy 7éves szuka németjuhászunk.(kertesházunk udvarán,mindig elengedve tartjuk) Nagyon értelmes szépen sétál, apportírozik,ül ,fekszik stb.De sajnos eléggé ugatós.Ez korábban még nem volt annyira zavaró,mert olyan környéken lakunk,ahol már majd'minden házba betörtek Szóval elviseltük,hogy bárki megy el az utcán mindenkit mindig megugat,még az utca másik oldalán is, még három házzal odébb is, hogy a hulló falevelekre is ugat...De amióta(2.5éve)megszületett kislányunk azóta még sokkal ugatósabb lett!(nyilván mert nem érünk rá vele foglalkozni,pl. elmaradtak a heti 4x-i séták) Mivel nem boldog,szeretnénk neki új gazdit keresni,akinek van rá ideje, viszont vennénk egy nem annyira ugatós fajtát,olyat,aki jó házőrző is egyben!(én vagy a bernire vagy egy fekete labrador retrieverre gondolnék.)Jó választás lehet ez a fajta? AZ új kiskutyát beszerezhetjük akkor is amikor még a régi is megvan? Nem tanulja-e majd el a kicsi a nagytól a folyamatos ugatást?Köszönöm:A.
Kedves Alyn13!
Felelősségteljes gondolatnak tartom, hogy új gazdát keressenek a kutyájuknak, amiért nincs rá elég idejük. Azt viszont nem tartom jó ötletnek, hogy beszerezzenek egy új kutyát, amikor tudják, hogy nincs idejük vele foglalkozni. Az ugatás pótcselekvés, amelyet a többlet energia okoz. Ugyanilyen pótcselekvésbe fog menekülni a következő kutyájuk is, legfeljebb nem ilyen hangosba, hanem a kert felásásába, szökésbe, macska-vadászatba, stb. Egy kutyától azt várni, hogy jól működjön és belesimuljon az életünkbe anélkül, hogy mi energiát fordítanánk rá, naív gondolat, ilyen kutya valószínűleg nem létezik. Főleg abban az esetben igaz ez, ha kölyökkutyát szeretnének. Egy kölyökkutya ugyanis a többszörösével rendelkezik azoknak az energiáknak, amelyek miatt a mostani kutyájuk ugat. 
Én inkább megpróbálnám beiktatni a kutyasétákat a mostani kutyával. Vonják be a gyereknevelésbe, hiszen egy gyereket is le kell fárasztani, ki kell vinni sétálni, stb. Legyen napi program, hogy együtt csinálnak valamit a gyerekkel és a kutyával (pl.: játék, kirándulás, stb.)
Ha mégis új helyet keresnek neki, a Németjuhász fajtamentőket ajánlom.
Minden jót!
Nóra

2011. december 28. 13:42
benshee írta:
5338.

Kedves Nóra! A segítségét szeretném kérni az alábbi problémával kapcsolatban. 2 hete lettem gazdája egy 2.5 hónapos labrador kan kutyusnak. Nagyon okos, és szófogadó kutya, mindenkivel, csak velem nem, pedig én foglalkozom vele a legtöbbet, és igyekszem következetes lenni, mégsem működik. Felugrál, és harapja a kezem. Bármi van a kezemben, mindennel játszani akar, és nem tudom leállítani. Most még kicsi, nem tud nagy kért tenni bennem, de félek, hogy nem növi ki ezt a dolgot, és később eldurvul a helyzet. Még nem kapta meg az oltásait, ezért nem vihetem sehova, de félek, hogy ha így halad a dolog nem tudom majd sétálni sem elvinni, mert semmibe vesz. Próbáltam már a Ceasar Milan féle módszert, és az ismerősöktől hallott "koppints az orrára, ha harap" jellegű tanácsokat, de nem használ semmi, pedig eleinte sem engdedtem soha, hogy harapjon és ugráljon, mégis folyamatosan próbálkozik, és egyre durvább. Válaszát előre is köszönöm! Üdv: benshee
Kedves Benshee!
A labrador kölykök sokszor nagyon hebrencsek, de ez nem jelenti azt, hogy felnőttkorukban is ennyire eszetlenül viselkednek. Természetesen olyan is előfordul, de Ön még abszolút időben van ahhoz, hogy ezt megelőzze. A harapdálás alapvetően játék, nem agresszió, így ki kell tanulnia, hogy melyek azok a mozdulatok, amelyek bekapcsolják a játékot a kutyánál, illetve, hogy mely mozdulatok vagy hangok tartják benne a kutyát a játékban. Ha ezt sikerült megfigyelnie, akkor elvileg ki fogja tudni kerülni ezeket a szituációkat. Az viszont nagyon fontos, hogy biztonságos feltételek mellett meg kell adnia a lehetőséget a kutyájának a játékra. Kutya nyelven a megmerevedés jelenti a játék végét, és ha a dominánsabb egyednek elég volt a játék, de a másik tolakszik, akkor a dominánsabb ráförmed és úgy küldi el. Mindezt megfigyelheti, ha lemegy egy kutyafuttatóba és figyeli a játszó kutyákat egy ideig. 
Az, hogy a kutyája nem figyel Önre, nagyobb és egyben komplex probléma, amelyre ilyen szűk keretek között nem tudok tanácsokat adni. Az biztos, hogy ha elmenne egy Tükör kutyaiskolába, akkor nagy eséllyel fel tudná hívni magára a kutyája figyelmét és egyben nagyon sok pozitív tartalommal töltődne meg a közös életük.
Sok sikert!
Nóra

2011. december 28. 11:36
after8 írta:
5337.

12 éves, 11 éve befogadott ivartalanított kan kutyánk mellé most egy féléves, ugyanolyan testalkatú, keverék nőstényt találtunk. A kutyákat határtalan szeretettel nevelgetjük, mindent egyformán kapnak és látszólag el is fogadták egymást, mégis attól félek, hogy a kis öreget megviseli, hogy most már nem csak ő kapja kizárólagosan a szeretetünket. Eddig teljes értékű családtag volt és néha kicsit féltékenynek látom. Nem szeretném, ha utolsó éveire belebetegedne a kis lelke a bánatba. Mennyire érzi ezt meg vajon?
Kedves After8!
Biztos, hogy megérzi, de ez enyhülni fog, illetve sok múlik azon, hogy foglalkoznak-e csak vele, egyedül. A fiatal kutya egyrészt fiatalítja az idősebb kutyát a játékosságával, az energikusságával, másrészt viszont nagyon fontos, hogy Önök az idősebb kutyájuknak adjanak olyan időt, amikor csak vele vannak. Ez a másik kutyának is fontos, mert neki pedig meg kell tanulnia egyedül lenni. Én tehát azt javaslom, hogy mindennap vigyék el egy kicsit sétálni csak az idősebb kutyát, foglalkozzanak vele egy kicsit külön is, ha eddig tanítgatáák, akkor ez maradjon így ezután is és akkor minden rendben lesz a kis lelkében.
Minden jót!
Nóra 

2011. december 28. 10:04
Akimira írta:
5336.

Kedves Nóra!Van 3 déloroszjuhászkutyám, ebből kettő testvér, ők 8 évesek. Az egyik allergiás valamire, mindig kiharapja a fél fenekét, ezt az orvossal mindig kezeltetjük. Viszont idén 3-szor jött ez elő, és a legútobbu alkalom óta (3 hónapja) a kutya bánatosan nyüszít-vonyít-morog, nem is tudom ez milyen hang. Éjszaka lefekszik az az ablak elé és nyüszít. Sokszor voltunk orvosnál, nem találtak semmit. Nem foglalkozunk kevesebbet a kutyával, nem választottuk el a többiektől, igazából semmi sem változott az életében. M Mi lehet a baja? Ha az orvos sem talál valamit, attól még lehet beteg? Hogyan tudnék rajta segíteni? Köszönöm: Andrea
Kedves Andrea!
Nagyon sajnálom, ami a kutyájukkal történik! Sajnos pontos választ nem tudok adni. Csak az jut az eszembe, hogy néha az embereknél is előfordul, hogy egy seb helye érzékeny, fájó marad, még akkor is, ha a bőr már nem sebes. Lehet, hogy még fáj neki, vagy nem érzi magát jól valami miatt. Az is lehet, hogy az Önök viselkedése elbizonytalanította, mert talán amiatt, hogy sokat kell miatta aggódni, másként viselkednek már vele, ami aggasztja. Ezek sajnos csak találgatások. Próbálják ki, hogy melyek azok a helyzetek, amikor boldog, felszabadult és adják meg neki mindennap azt, amitől farokcsóválós, önfeledt állapotban van. Próbálják meg azzal lefárasztani, hogy este könnyebben elaludjon. 
Sajnálom, hogy nem tudom megmondani, mi lehet a konkrét ok. 
Minden jót!
Nóra

2011. december 27. 21:06
pancika írta:
5333.

Kedves Nóra!9 hónapos beagle kutyám a földről evést most kezdte el csinálni kb 1-1,5 hónapja.Amikor erről írtam az 11 hetesen volt nem 9 hónaposan. Utána el is mentem vele iskolába.Le is szokott a morgásról bármit ki tudok venni a szájából de a kakit soha nem ette meg csak most. De az nem ember kaki hanem kutya kaki. Meg tudom különböztetni.
Kedves Pancika!
A kutyák nem szoktak kutyakakit enni, egyeten esetben hallottam olyat, hogy egy kutya a saját ürülékét megette, viszont szinte mindenkinek volt már olyan, hogy a kutyája emberi ürüléket evett, ez egy álalános probléma, főleg Budapesten, ahol sok az emberi ürülék a parkokban. Örülök, hogy elmentek kutyaiskolába, és annak is örülök, hogy sikerült letiltani a földről evésről, illetve a morgásról! Ez nagy siker! Azt javaslom, hogy a bevált tiltási módszerrel tiltsa le a kakievést is! Ha amiatt aggódik, hogy valamiyen hiány miatt eszi a kutya a kakit, akkor keresse fel az állatorvost és kérje ki a véleményét! 
Sok sikert és köszönöm a kiegészítést!
Nóra

2011. december 24. 21:14
szulivia írta:
5329.

Kedves Nora, Nekem egy olyan "problemam" van, hogy van egy 12eves nemetjuhasz kutyank, aki inkabb a ferjem kutyaja, azaz a ferjem a gazdaja, de en szeretnek egy kolyok beagle kutyust, a nemetjuhi szuka, en kant szeretnek, kerdesem az lenne, hogy milyen eselyekkel indulok On szerint a ket kutyus osszeszokatasaval kapcsolatban, illetve van e valamilyen jo tanacsa szamaomra. Valaszat elore is koszonom! Udvozlettel: Vekony-Szucs Livia
Kedves Livia!
Az összeszoktatást már a tenyésztőnél kezdjék el, vigyék el a németjuhászt és mutassák meg neki a kicsit, először ölből, aztán úgy, hogy leteszik. Ha bármilyen agresszív viselkedést tapasztalnak a nagy részéről, azonnal szóljanak rá. Vigyék el többször, majd amikor hazaviszik a kicsit, először semleges területen találkozzanak a kutyák és együtt  menjenek haza. Ha tapasztalt tenyésztőt találnak, ő is segíteni tud majd az összeszoktatásban. 
Sok sikert!
Nóra

2011. december 18. 17:45
Timba1 írta:
5322.

Tisztelt Nóra ! Nagy problémával fordulok önhöz ! A napokban vettük észre , hogy a 6 éves foxi kutyánknak rohama van , mégpedig : fojt a nyála , remegett , és olyan volt mintha nem tudná kontrollálni a mozgását (tilinkózott ), és még hányt is . Nagyon megijedtünk és vizes ruhát raktunk a fejére meg locsoltuk a fejét hideg vízzel . Nem tartott tovább 1-2 percnél . Epilepsziára gyanakszunk . Ha tényleg ez a probléma oka akkor mi a teendő ? Olvastam már olyan kutyusokról akiknél a rohamot valamilyen daganat váltotta ki , és el kellet altatni őket . Nagyon félünk , hogy "velünk " is ez történik ! Várom mielőbbi válaszát ! Tisztelettel : Timba1
Kedves Timba1!
Valószínűleg epilepsziás roham volt, forduljanak állatorvoshoz minél hamarabb!
Üdv:
Nóra

első ... 11 12 13 14 15  ... utolsó 
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)