Társunk a kutya
Haszontalan veszélyek
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
kutya.hu  |  2012. szeptember 25.

Haszontalan veszélyek

Kutya és gyerek – idillikus jelenetek jutnak eszünkbe a párosításról, de sajnos az összkép nem rózsaszín.


Szinte minden hétre jut egy kutyatámadás, és az esetek többségénél kisgyermek az áldozat. Sőt, a szomorú statisztikák szerint a legtöbb esetben olyan kisgyermek, aki jól ismerte az ebet, amely megtámadta. A tragédia mégis bekövetkezett. Mit tehetünk, hogy ne a mi gyermekünkről szóljon a következő ilyen hír?

Kutyát a gyerek mellé – jó ötlet, de…


Alapvetően minden szakember egybehangzó véleménye az, hogy a kutyák rendkívül jótékony hatással vannak a gyermekekre. Rengeteg hasznos dolgot tanulnak meg észrevétlenül a felelősségről, a törődésről, empátiáról, gondoskodásról, vagy egyáltalán a társas viselkedés szabályairól. Bizonyára nem én vagyok az egyetlen, akinek meghatározó gyermekkori élmény volt a családi kutyussal való barátság. De bizonyos szabályok betartását nem kerülhetjük el. Bizonyított tény, hogy a gyermekáldozattal járó kutyatámadások jelentős többségében a szülő hibázott, és a legtöbb ilyen tragédia megelőzhető lett volna. A helyes és biztonságos kutya-gyermek kapcsolat kialakítása bizony rengeteg időt és energiát vesz igénybe. Ezért ha a szülők tudják, hogy életvitelüknél fogva egyszerűen nem tudnának elegendő időt fordítani erre, inkább ne vásároljanak kutyát a gyermek mellé, bármennyire is szívszaggató, ahogyan az imádott trónörökös egy édes kis szőrmókért könyörög. Hiszen az oviban mindenkinek van már… Gyermekeink biztonsága mindennél fontosabb kell, hogy legyen.

Feladathoz a fajtát – és nem fordítva


Sokan már a leendő házi kedvenc kiválasztásánál hibáznak. Adott kutyafajta jellemvonásainak ismerete nélkül választani egyszerűen felelőtlenség, vásárlás előtt tehát feltétlenül kérjük ki szakértő véleményét. Vannak kutyafajták, amik egészen egyszerűen alkalmatlanok családi kedvencnek, mert például nem tolerálják a „nyúzást-húzást”, vagy, mert hamar ingerlékennyé válnak, bizonyos kutyafajták ugyanakkor szinte rajonganak a gyerekekért. Nyugodt szívvel ajánlhatjuk apróságok mellé például a labrador vagy golden retrievert, a boxert, a berni pásztort, az uszkárt, a beaglet vagy a vizslát, a teljesség igénye nélkül természetesen. Alaposan fontoljuk meg ugyanakkor, hogy terriert, tacskót, cocker spánielt vagy például szánhúzó kutyafajtát válasszunk gyerekünk játszótársául, ők már néha nehezebb esetnek bizonyulnak. Bármilyet választunk is, érdemes megszívlelni a szakemberek tanácsát: várjunk, amíg gyermekünk négy-ötéves lesz, nagyon kicsi mellé ne vigyünk haza négylábút. Egy kétéves apróságnak ugyanis lehetetlen megtanítani a kutyával való viselkedés alapszabályait, és fizikailag is annyira kicsi még, hogy kutyusunk akaratlanul is kárt tehet benne.

A kutya gondolkodásának megértése

Ha megtaláltuk a családunkhoz, életvitelünkhöz és életkörülményeinkhez legjobban illő kutyafajtát, jöhet a nehezebbik feladat: a tanulás. A legfontosabb dolog, amit szem előtt kell tartanunk, hogy a kutya az kutya, az ember pedig ember. Együgyűen hangzik talán, mégis ez a kulcs. Sokszor az okozza ugyanis a problémát, hogy emberként bánunk kedvencünkkel, emberi reakciókat várunk vagy feltételezünk tőle, holott egy kutya csak kutyául képes kommunikálni, bármit is magyarázunk bele a viselkedésébe. Ezt gyermekünknek is meg kell tanítanunk. Alaposan el kell neki magyarázni, hogy hogyan viselkedhet a blöki jelenlétében, mi az, amit megtehet a négylábúval, és mi az, amit nem, mert azzal esetleg agresszív reakciót válthat ki belőle. Soha ne engedjük például, hogy gyermekünk a kutyát evés, pihenés vagy dolga végzése közben megzavarja, hogy bármikor megijessze, az étele után nyúljon, ezek ugyanis beindítják az eb természetes önvédelmi reakcióját.

Nagyon fontos megértenünk azt is, hogy kutyusunk alapvetően úgy gondol a családunkra, mint egy falkára, amiben hierarchikus rend uralkodik. A szülőket általában falkavezérként fogadja el, a kisgyermekre pedig önmagával egyenlő kölyöktársként tekint. Ezért morog, ha a gyermek például az ételéhez nyúl. Saját helyét félti a hierarchiában, úgy értelmezi a gesztust, hogy a testvér fölé akar kerekedni. Ha például a közös játék során azt tapasztaljuk, hogy a kutya agresszívebben mordul rá gyermekünkre, vagy erőteljesebben érvényesítené akaratát, fel kell lépnünk falkavezérként, és rendre kell inteni kedvencünket, hogy megtanulja, hol a helye. Ha a hangos szóból nem ért, rázzuk meg kissé, vagy toljuk le a földre nyakbőrénél fogva, és tartsuk így, amíg elernyed. Ugyanakkor gyermekünkre se kiabáljunk rá soha a kutya jelenlétében. Konfliktus helyzetben ugyanis a blöki hajlamos a vezér mellé állni, és a dominancia érzését erősíthetjük benne a kisemberrel szemben.

Nem csak a kicsinek kell azonban kijárnia a „Tanuljunk kutyául!” iskolát. Ha teljes biztonságban akarjuk tudni őt, nagyon fontos, hogy négylábú kedvencünket is beírassuk egy engedelmességi tanfolyamra. Nem lehetünk addig nyugodtak, amíg az eb nem ismeri és hajtja végre gondolkodás és ellenszegülés nélkül az alapvető parancsokat, utasításokat. Nem szabad sajnálnunk erre a pénzt és az időt, és ne bízzuk el magunkat: a könyvekből, internetes cikkekből összeollózott tudásunk soha nem fog felérni egy tapasztalt kutyakiképző felkészültségével.

Mindig felügyelettel!


Ha már mindenki tud mindent, és tökéletesen értjük kutyánk viselkedését, reakcióit, akkor se felejtsük el a megelőzés legfontosabb alapszabályát: soha, semmilyen körülmények között ne hagyjuk gyermekünket magára a négylábúval, bármennyire is megbízunk benne. Ne felejtsük el: egy állat a természetes védekező ösztönei alapján fog cselekedni, ha veszélyben érzi magát. Jómagam is kaptam már olyan videót e-mailben édes kisgyerekről, ahogy például együtt pancsol a medencében a kutyával, és nagyokat kacag azon, ahogy az eb kikapkodja a kezéből a játékokat. Vagy ahogyan a meglehetősen nagytestű kedvenc édesen átöleli a mászni is alig tudó kisbabát, vagy békésen tűri, ahogy az vidáman az orrát markolássza. Az ilyen szituációk rendkívül veszélyesek! A lehető legnagyobb felelőtlenség úgy kezelnünk a kutyát, mintha egy másik gyermek lenne, és tisztelettel kérek minden szülőt, hogy ne tegye! A kutyának semmiképpen sincs helye a gyermek ágyában, szobájában, mellette a fürdőkádban, és még sorolhatnám. Hogy egy ártatlan példát említsek: kezdő kutyatulajdonosként én is elhibáztam a dolgot. Egy alkalommal, amikor egy alig másfél éves kislány vendégeskedett nálunk, az én drága kutyám egy óvatlan pillanatban puszta szeretetből és rajongásból arcon nyalta a csöppséget. Mivel már akkor is kétszerese volt méretben, persze fel is borította őt, amit hatalmas sírás követett. Az említett gyermek azóta is úgy fél a kutyámtól, mintha habzó szájú véreb lenne, pedig csak egy puszit kapott tőle. Abba pedig bele sem merek gondolni, hogy mi lett volna, ha a kutyám megijed a váratlan reakciótól…

Nagyszerű dolog tehát, ha kutya érkezik gyermekeink mellé, de az ő biztonságuk érdekében soha ne felejtsük el: a kutya nem játékszer, a kutyatartás pedig veszélyes üzem. Csak akkor vágjunk bele, ha képesek vagyunk gyermekünket és négylábú kedvencünket is megtanítani az együttélés alapvető szabályaira.



nyitókép: archiv

Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)