Társunk a kutya
Szocializációs lépcső
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
kutya.hu  |  2012. szeptember 21.

Szocializációs lépcső

Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy a kutya – mérettől függetlenül - egy állat, nem pedig ember.


Habár az emberrel való hosszas együttélésnek köszönhetően számos emberhez hasonló tulajdonsággal rendelkeznek illetve képesek elsajátítani bizonyos emberi gesztusokat, jellemzőket, sose felejtsük el, hogy ők nem emberek. A kutya viselkedéséért és tetteiért pedig mindig a gazda felel.

Szocializációnak nevezzük azt a kölcsönhatásokon alapuló folyamatot, melynek során a kutya személyisége úgy módosul, hogy az megfeleljen a vele szemben támasztott elvárásoknak, vagyis ily módon tanulja meg a megfelelő viselkedést, és az együttélés szabályait emberekkel, más állatokkal egyaránt. A folyamat a születéstől egészen a halálig tart. A jól szocializáltság rendkívül fontos, hiszen a későbbiekben mind a kutya, mind a gazda életét jelentősen megkönnyíti. Ha nem fektetünk rá elég nagy hangsúlyt, az idő előrehaladtával számos problémával szembesülhetünk. Hiánya eredményezhet félelmi agressziót, hiperaktivitást, mélabússágot, vagy túlzott félénkséget. A szocializálatlan ebek képtelenek más kutyákkal normális kapcsolatot kialakítani, félnek az idegen emberektől, állatoktól, nem tudják kezelni a váratlan helyzeteket, és rosszul reagálhatnak stresszhelyzetben. Rossz szocializációból fakadóan problémás kutyák esetében feltétlen kérjünk szakértői segítséget a rehabilitációhoz.

A szocializációt az anyakutya kezdi, a tenyésztő folytatja, végül pedig a gazda feladata lesz. Nem árt, ha a gazda rendelkezik némi ismerettel a kutyák testbeszédéről. Így apró jelekből felismerhetjük az örömöt, a félelmet vagy akár az agressziót. A negatív jelzéseket sose bagatellizáljuk el, és főként ne jutalmazzuk, simogatással vagy bármi mással. Érdemes tanulmányozni a farkasok falkán belüli társas viszonyait, hiszen a kutyák is hasonlóan kommunikálnak.

A kutya alapvető jelleme, idegrendszere adott, veleszületett. Az esetlegesen rossz idegrendszert mihamarabb fel kell ismerni, és el kell kezdeni dolgozni a problémák kiküszöbölésén. Sokan választanak úgy kutyát, hogy megsajnálják a kennel sarkában kuporgó kölyköt, hogy „ja de édes, hogy fél, milyen kis elesett” és már kezdik is babusgatni. Jobban járunk, ha olyan kölyköt választunk, aki magabiztosan, farkcsóválva jön felénk, barátságos, kedves, és nem mutat félelmet vagy agressziót. A kölyökkutya jelleme könnyebben alakítható, mint egy már berögzült szokásokkal rendelkező felnőtté. A folyamat sikeressége nemcsak a kutya jellemét, viselkedését határozza meg, hanem a gazdával való kapcsolatát is. A szocializációnak két formája van, aktív és passzív. Egyes dolgokat a kiskutya maga tapasztal meg, ahogy felfedezi a környezetét, míg más hatásokhoz a tenyésztő illetve a gazda kell, hogy hozzászoktassa. Szocializáció tekintetében a legfontosabb a fokozatosság. A kölyökkutyák a 4-12 hetes kor között vannak a szocializáció legérzékenyebb periódusában.

Az első szakaszban (0-14 napos korig) az anyakutya gondoskodik a kölykökről, ő fegyelmezi őket. Hasznos, ha a kiskutya már ekkor megtapasztalja az idegenek érintését (alapvető védelmi higiéniai szabályokat betartva persze), a számára ismeretlen szagokat, zajokat. A korai időszakban (3-16 napos kor között) Carmen teszttel stimulálhatjuk az idegrendszert. Vagyis: szoktassuk a kölyköt a tapintáshoz, csiklandozáshoz (fülpiszkálóval finoman), a fej emeléséhez majd lógatásához (függőleges pózba tartsuk a kutyát), a háton fekvéshez (kézben, ne földön), végül a hőmérsékletváltozáshoz (pl. hűtött törölközőn való mozgás). Így a kutya később jobban ellenáll a betegségeknek, nagyobb lesz a stressz-tűrő képessége. Az ilyen módon stimulált kölykök aktívabbak, nyugodtabbak lesznek, gyorsabban tanulnak, alkalmazkodnak.
Az alom tagjai egymást is segítik a szocializációs folyamatban. A kölyök megtapasztalja például azt, hogy mikor erősebben odakap a másiknak, az felvonyít. Ha a hozzánk került kölyök erősen harapdálja kezünket, lábunkat, alkalmazhatjuk ugyanezt a módszert. Vonyítsunk fel és ő azonnal érteni fogja, hogy fájdalmat okozott. Amennyiben a kölyköt a harapdálásért ütéssel büntetjük, azt vagy játéknak véli és tovább harapdál, vagy egyáltalán nem fogja érteni, hogy miért kapta.

A harmadik héttől törekedjünk rá, hogy a kölykök a lehetőségekhez mérten a lehető legtöbb ingernek, újdonságnak legyenek kitéve. Ha a kicsik már ekkor megszokják, hogy számukra ismeretlen emberek simogatják, fogdossák őket, nem alakul ki bennük az idegenektől való félelem. Nem jó ha elszigeteljük őket a külvilágtól. Az emberhez, emberi érintéshez való szoktatás nagyon fontos lépés.
Négy hetes kortól - amikor már önállóan tudnak járni – adhatunk nekik játékokat, játékos feladatokat (pl. rongy húzogatása, csipogós játékok, kis akadályok elhelyezése). Ha egy kiskutya jól megoldja az apró feladatokat ne fukarkodjunk a dicsérettel. Semmiképpen se alkalmazzunk testi fenyítést, kényszert vagy erőszakot, mert az a kutyában félelmet ébreszt, s ez kiváló táptalaja lehet az agresszió, vagy bármilyen más negatív attitűd kialakulásának.

Mielőtt a kiválasztott kutyust elhoznánk a tenyésztőtől, (ha van rá lehetőségünk) látogassunk el hozzá pár alkalommal, hogy mielőbb megismerkedhessünk vele, így mikor hazavisszük, már nem leszünk teljesen idegenek számára. A legjobb, ha a kölyök 8 hetesen kerül a gazdihoz, mielőtt még a szocializáció legérzékenyebb szakasza befejeződne (erősebb kötelék alakulhat ki a gazda és a kutya közt). Miután a kiskutya megérkezik hozzánk, hagyjuk, hogy felfedezze a területét, mindent alaposan végigszemléljen, megszagolgasson. Ne ekkor kezdjük el sietve elpakolgatni a kilógó vezetékeket, vagy az olyan tárgyakat amiket nagyon féltünk, esetleg amik kárt okozhatnak a kölyökben (ezeket intézzük el az érkezés előtti napokban).
Hogyha több kutya közé érkezik az új családtag, hagyjunk teret és időt egymás megismerésére, és lehetőleg ne szóljunk közbe, kivéve ha a felnőtt kutya agressziót mutat a kicsi felé. Sokan megijednek például attól, mikor az idősebb kutya a szájába veszi a kölyök fejét és az vonyítani kezd, pedig ha hagyjuk, hogy maguk rendezzék le a viszonyaikat, a felnőtt el fogja engedni a kölyköt, amint az felhagyott a vonyítással. Már az elején fel kell állítani a falka dominancia sorrendjét. Ne engedjük, hogy a kölyök fölénk kerekedjen, és azt csináljon amit csak akar, csak azért mert aranyosan néz. A többi kutya pedig úgyis fogja neki jelezni, hol van köztük az ő helye. Ha a gazda folyamatosan közbeavatkozik, és nem hagyja, hogy a kutyák ezt egymás között lerendezzék, esetleg még támogatja is a kis jövevényt abban, hogy szembeszálljon a domináns kutyákkal, a jövőben folyamatos dominanciaharcra számíthatunk.

A kutya érkezését követő napokban, kérjünk meg barátokat, ismerősöket, hogy látogassanak el hozzánk, vegyék fel, simogassák, vakargassák a kölyköt, játszanak vele egy kicsit. Hívjunk meg olyanokat is, akik idegen kutyát hoznak magukkal, feltéve, hogy az adott kutya egészséges és nem agresszív. Jó ha a látogatók között kisgyerek is akad, mert ezzel elkerülhetjük, hogy a kutya később féljen a gyerekektől, esetleg támadóan lépjen fel velük szemben. Egy kiskutyát az is megijeszthet, ha valaki lehúzza a vécét, vagy bekapcsolja a porszívót. Fokozatosan szoktassuk hozzá a környezetében várható ingerekhez, zajokhoz (pl. vigyük be a szobába a porszívót és hagyjuk, hogy ismerkedjen vele, majd tőle kicsit távolabb be is kapcsolhatjuk).
Az alapvető szabályokat már az elején le kell fektetnünk. Ha például nem akarjuk, hogy a kutya mindenhova bejáratos legyen, „szorítsuk ki” (menjünk szembe vele, hátrálásra késztetve őt) az adott helységből ahányszor csak megpróbál belépni, így a kutya meg fogja szokni, hogy oda ő nem mehet be, és nem kell zárnunk majd folyamatosan az összes ajtót.
Mihamarabb kezdjük el hozzászoktatni a kiskutyát a fésüléshez, kozmetikázáshoz, főleg ha olyan fajtáról van szó ami a későbbiekben állandó ápolást igényel. Ha van kozmetikai asztalunk, tegyük rá a kutyát, majd simogassuk, dicsérgessük, rögzítsük benne, hogy az asztal jó hely. Hagyjuk, hogy megismerkedjen a kefével (szaglássza), majd finoman fésülgessük. Ha egy kiskutyával ezt napi pár percet gyakoroljuk, nem lesz később olyan problémánk vele, hogy reszket az asztalon, megpróbál elugrálni, vagy odakap mikor fésülni szeretnénk. Természetesen mindezt olyan eszközzel tegyük, ami nem sérti fel az érzékeny bababőrt.

Mielőbb kezdjük el a kutyát a nevén szólongatni. Ha hívjuk és ő odajön hozzánk dicsérjük meg. Tegyünk rá nyakörvet, hogy szokja (bőrt vagy textilt semmiképpen se láncos fojtót). Később csatoljuk rá a pórázt úgy, hogy az ne akadályozza a mozgásban. Első alkalommal ne fogjuk a másik végét. Ezután próbáljunk csak vele sétálni. Ne hagyjuk, hogy húzzon, ha mégis csalogassuk vissza magunkhoz jutalomfalattal. Jó élményeket társítsunk a sétához, ne a rángatás és a kényszer érzése rögzüljön benne. Ha a kutya egyáltalán nem akar pórázon jönni, ne vontassuk erőszakkal, inkább jutalommal próbáljuk irányítani. Ne engedjük, hogy feszüljön a póráz. A nyakörv is csak annyira legyen szoros, hogy ne tudja belőle kihúzni a fejét. Ha a kutya még nem kapta meg a szükséges oltásokat, akkor is vihetjük idegen helyekre, csak ne tegyük le az utcán. Vigyük el a környékünkre, vigyük magunkkal ismerősökhöz, fokozatosan szoktassuk az újdonságokhoz. Eleinte ne menjünk vele olyan helyre ami nagyon zajos, vagy ahol negatív élmények érhetik. Fontos, hogy ne tápláljuk bele a kutyába saját félelmeinket. Ha egy nagyobb kutya közeledik felénk, ne kapjuk fel és szorítsunk magunkhoz a kölyköt csak azért, mert kicsi. Ne rángassuk át az utca másik oldalára mindig amint megpillantunk egy másik kutyát. Ne korlátozzuk őt folyamatosan az ismerkedésben, hisz neki is vannak társas igényei. Sose feledjük, hogy ők eredendően falkaállatok!

A szocializációs folyamat sikeressége érdekében jó, ha szakemberekkel (pl. kiképzőkkel) konzultálunk. A legjobb, ha felkeresünk egy kutyaiskolát, ahol a kutyaoviban az ismerkedés és a játék mellett még néhány alap engedelmességi feladatot is elsajátíthat. Akármennyire jól szocializáljuk a kutyát, bizonyos dolgok így is megijeszthetik. Nem tudjuk mindenhez hozzászoktatni, de sokkal könnyebben túllendül az ilyen helyzeteken, és nem okoz neki akkora traumát, mint szocializálatlan társainál. Ne feledjük, hogy ez egy hosszú folyamat! Nem lehet mindent egyetlen nap alatt rázúdítani a kutyára. A lényeg a következetesség, a türelem és a fokozatosság, ha pedig úgy érezzük, hogy nem tudunk megfelelően kezelni bizonyos helyzeteket, ne habozzunk segítséget kérni.



nyitókép: archiv

Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)