Társunk a kutya
6 mítosz és tény a kutyákról
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
kutya.hu  |  2012. augusztus 07.

 6 mítosz és tény a kutyákról

Kutyatartóként, állatbarátként számos ismerettel rendelkezhetünk már az ebekről.


Tudjuk, hogy mit jelent, ha csóválják a farkukat, ha vonyítanak, ha morognak.  Különböző magyarázatokat adunk arra, hogy ki és miért falkavezér, miért ás el ebünk tárgyakat a kertben, miért rágja szét a cipőinket és a gyerekek játékait. Úgy gondoljuk, hogy ismerjük szokásait, és ezért szinte mindent tudunk a kutyánkról. Lehetséges azonban hogy a kedvenceinkről alkotott, biztosnak vélt elképzeléseink alapja nem más, mint feltételezés, szóbeszéd, amely mára már beépült a köztudatba. Az alábbiakban a leggyakoribb, a kutyákkal kapcsolatos mítoszokat és tényeket gyűjtöttük egy csokorba.


1.    mítosz: A kutya kedvenc csemegéje a csont.
Tény: a kutya nagyobb mennyiségű csonttal történő etetése egyértelműen nem tesz jót az állatnak. Azon kívül, hogy a kutyus – a csont alacsony tápértéke miatt - nem lakik jól, a főtt, belül üreges szárnyas-csontok kifejezetten életveszélyesek lehetnek számára. Mivel e csontok szilánkosra törnek, komoly szájüregi és belső szervi sérüléseket okozhatnak ebünknek.

2.    mítosz: Akkor egészséges a kutya, ha hideg és nedves az orra.
Tény: Az ebek orra általában nedves, de önmagában az orr-szárazság még nem utal feltétlenül betegségre. Ha forró és száraz az orr, ráadásul a kutya bágyadt, étvágytalan, már okkal gondolhatunk kóros állapotra. Viszont ha kutyánk orra nedves, hideg, de váladékozik, az is betegség, megfázás jele lehet.

3.    mítosz: A kutya farok-csóválása mindig elégedettséget, örömöt jelez.
Tény: A kutyák egyik leggyakrabban alkalmazott testbeszéd-fajtái közé tartozik a farkcsóválás. Azonban nem csupán a barátságos, boldog eb csóválja a farkát, hanem az is, amelyik agresszióját, domináns mivoltát, vagy éppen félelmét kívánja kifejezni. Egy erőszakosan közeledő ebnél a farok tartása magasabban van, mint a játékos, kedves kutyánál. Önmagában a farok mozgatása tehát a kutyáknál még nem biztos, hogy barátságos szándékot takar. Nézzük meg jól az állat testtartását, füleit, szemeit, mert csak így tudhatjuk meg, mi lakozik a kutya bensőjében.

4.    mítosz: Ha megszorozzuk 7-tel a kutya életkorát, megkapjuk, mennyi idős lenne emberi léptékkel mérve.
Tény: ez a számítási mód meglehetősen csalóka. A kutya az első életévében rengeteget fejlődik, hiszen egy éves korára már ivarérett, két éves korára eléri a felnőtt kort. Így inkább azt mondhatjuk, hogy a kutyák első éve – emberi mércével számolva – 15 évnek, a 2. életév további 5-10 évnek felel meg. Ettől kezdve pedig minden „kutya-év” hozzávetőlegesen 5 emberi esztendő lehetne átszámolva.

5.    mítosz: A kutyák nem látnak színeket.
Tény: Mivel a kutyák alapvetően ragadozó állatok, melyek hajnalban, vagy szürkületben vadásztak, szemükben a fényérzékelő receptorok fejlődtek jobban. Ennek megfelelően kedvenceink kevésbé erőteljesen érzékelik az egyes színeket, mint mi. Ez azonban nem azt jelenti, hogy egyáltalán ne látnák a színeket.

6.    mítosz: A kutyák nem a szavak értelmét, csak a hangsúlyt és a hangok erősségét érzékelik és cselekszenek annak megfelelően. Tény: sokáig valóban az a nézet tartotta magát a tudomány világában is, hogy a kutyák számára az emberi nyelv érthetetlen és értelmetlen hangok összessége. Mára már ez az álláspont megdőlni látszik.  A legújabb kutatások rámutattak: egy átlagos képességű eb 30-40 emberi kifejezést ismer, a legintelligensebbek „szókészlete” pedig 150-200 szó körül mozog. Az ebek – egy másfél-kétéves gyermek szintjéhez hasonlatosan érzékelik és értik meg a beszédünket.




nyitókép: archiv

Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)