Társunk a kutya
A nagybetűs SÉTA
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Vámosi-Nagy Nóra  |  2012. június 25.

A nagybetűs SÉTA

A séta a kutya életében az egyik legfontosabb tevékenység. Közös program a gazdával, találkozó a fajtatársakkal, tájékozódás a helyi „hírekről”. De sétálni sokféleképpen lehet…


A farkas ősök egyik legfontosabb szociális eseménye a vadászat. Ilyenkor a csapatnak teljes összhangban kell dolgoznia a siker érdekében, minden érzékszervükre, erejükre, tapasztalatukra szükség van a hatékonysághoz. A kutyák esetében a vadászathoz leginkább hasonlító fénypont a séta. Együtt indul a csapat, a főnök mondja meg merre és csak úgy jönnek az ingerek, események. Ez a kutyának létszükséglete, akár kertben, akár lakásban lakik. Nem csak az egészségügyi dolgok elvégzéséről és némi mozgásról szól, annál sokkal többről. Az utcára kilépve az ingerek hatására felerősödnek az ösztönök és a kutya végre leadhatja energiáit. Egy falkaállat esetében a csoportos tevékenységek kiemelten fontosak, de ezek akkor működnek jól, ha mindenkinek megvan a maga szerepe.
Sokan vannak, akik a sétáltatást nem élvezik, sőt, egyenesen rettegnek tőle, mert nem bírnak a kutyájukkal, aki őrjöng a póráz végén, minden kutyát megugat vagy épp nem lehet elengedni, mert nem fogad szót, nem jön vissza. Pedig mindez nem a kutya hibája! A városi dzsungelben a gazdának kell elkalauzolnia a kutyát, ehhez pedig szükséges a kellő pozíció, tekintély, hogy a kutya érdemesnek találjon minket a követésre. A gazda felelőssége, hogy kutyáját kellően szocializálja, nevelje, hogy el lehessen engedni és teljes életet élhessen. Nevelhetetlen kutya nincsen.
A séta értéke sok mindentől függ, például a hosszától, a helyszíntől, a társaságtól és a tartalomtól. Egy kutyának legalább egy-másfél órányi sétára van szüksége naponta, de ha mondjuk egyik nap hatalmasat kirándulunk, akkor másnap elég lehet kevesebb is.
Ha van egy jó kutyás társaság a környéken, akkor hamar kialakulnak a megbeszélt találkozók és az úgymond „legeltetős” sétálások, amikor a gazdik beszélgetnek egy helyben, a kutyák pedig játszanak körülöttük. Nagyon jó, ha van ilyen összeszokott csapat, de érdemes a kutyát legalább egy-két hetente elvinni egy kicsit másfelé is, más környezetbe, másfajta programra. Nagyon jó alternatívát kínálnak a különböző kutyás sportok, amiket legtöbbször a kutyaiskolákon lehet igénybe venni.
Ami a tartalmat illeti, az nagyon függ a gazdától. Van, aki csak végigkullog  a szokott útvonalon a kutyával, más végig labdázik kedvencével. Ma már nagyon sok olyan lehetőség van, amit érdemes beleépíteni a sétába. A klikkeres tanításnak hála, a kutya agyát bárhol megmozgathatjuk. Csak a fantáziánk szab határt, hogy épp milyen feladványt adunk fel neki, amit kitalálhat, például tegye rá a fejét vagy a lábát valamire, menjen el egy bizonyos pontra, stb. Én kifejezetten élvezem azt is, mikor a tereptárgyakhoz találok ki egy feladatot és az ismert vezényszavakkal próbálom kutyáimmal megértetni, hogy épp mit szeretnék, például kerüljenek meg egy fát, ugorjanak fel egy padra, másszanak át valami alatt, másik útvonalon jöjjenek felém, feküdjenek le egy adott helyen, stb. Ezek a feladatok azért is jók, mert a kutya figyelme így a gazdán marad, aki végig irányítja az eseményeket és közös a sikerélmény.
Komolyabb dolgokat is beépíthetünk a napi kalandozásokba, például egy kedvenc játék, vagy élelem megtalálását, amit idővel egészen nehéz helyekre is elrejthetünk. Lehet maga a gazda is, aki elbújik, sőt, idővel akár más embereket is kerestethetünk a kutyával, ha van aki elbújjon nekünk. A gazdi időnkénti eltűnése is ajánlott gyakorlat, hogy a kutya mindig figyeljen a gazdára, vegye észre, ha másfelé fordul és találja meg, ha szem elől vesztené.
Vannak olyan kutyás játékok is, amiket akár egyedül, akár a többi kutyással lehet játszani. Az Ebathlon nevű játék több egy perces feladványból áll, és a jórészéhez alig kell felszerelés. Legegyszerűbb talán a Kugli nevű játék, ahol golyó híján a kutyával kell felborítanunk a kuglikat, amiket üdítős palackok helyettesítenek. Sokan megtanítják a kutyákat lábbal, vagy orral borítani, de lehet úgyis játszani, hogy a kutyát egyszerűen megvezetik falattal, vagy ugráltatják labdával a kuglik környékén és így borítja fel őket. Ilyen játékokat mi magunk is kitalálhatunk.
Van azonban egyfajta séta, ami kimagaslik a többi közül, ez az erdei séta vagy kirándulás. Az erdő a kutya őseinek lakóhelye, innen származik, ez az igazi közege. Ha egy kutyát erdőbe viszünk, ott van igazán elemében. Ránézésre is mintha megváltozna, jobban csillogna a szeme, a szőre és a szunnyadó ösztönök előtörnek belőle. Mi nem érzékeljük a szagokat, de számára teli van információval a föld, a levegő, mintha nekünk valaki színes ecsettel festené fel ezeket a jeleket. Az erdei séta nagyon fontos a kutya életében, itt leadhatja felgyülemlett ösztönenergiáit, ezért legalább havonta egyszer próbáljuk meg elvinni.
Minél jobban nevelt egy kutya, annál szabadabban lehet vele közlekedni. Ahelyett, hogy folyton aggódva sétáltatnánk, inkább tanítsuk meg a kutyát pár alapvető dologra. Sok helyen a szabályok és a városi környezet miatt kénytelenek vagyunk pórázon vinni a kutyát, ilyenkor laza pórázon kell tudjunk haladni. Ha elengedve megyünk, de egy helyen nem akarjuk a kutyát kiengedni, a „lábhoz” vezényszóval rendeljük bal láb mellé és úgy haladjunk tovább, majd a „mehetsz” vezényszóval engedhetjük el újra. Gyorsabb kutyáknál, akik hajlamosak nagyon messzire is elszaladgálni, érdemes egy olyan vezényszót is beiktatni, mint az „itt”, aminek a jelentése, hogy a gazda egy-két méteres környezetében kell maradni. Nekem erre nagy szükségem van, hogy a séta elején a kutya ne rohanjon előre és esetleg ne zavarjon másokat. Szintén saját szabály, hogy ha egy idegen kutyával találkozunk, nem lehet ész nélkül előre rohanni hozzá, meg kell várni, míg engedélyt kapnak. Nekem erre azért is volt szükségem, mert két domináns kan kutyám van, és szeretem látni, hogy mi történik, és jobbnak is látom, ha a közelben vagyok.
Érdemes azt is megfigyelni, hogy mi az a távolság, amin belül a kutya még könnyen szót fogad. Általában ez a távolság konkrét számban mérhető és így mindenkinek van egy „hatósugara”. Erre érdemes odafigyelni, és mindig ezen belül tartani a kutyát, és persze ha szükséges, növelni a hatósugarat. A járdaszabály is elengedhetetlen a nyugodt sétához, így nem kell azon aggódnunk, hogy kutyánk lelép az úttestre.
Ha mindezek működnek, igazi élmény a séta, mindkét fél számára!
Vámosi-Nagy Nóra
www.tukormodszer.hu



nyitókép: archiv

Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)