Etológia
Tudományos híradó
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Kubinyi Enikő dr.  |  2012. június 20.

Tudományos híradó

Hírek az etológia világából.


Jó barát, finom falat

Észak-Amerikába körülbelül 14-20 ezer évvel ezelőtt érkeztek meg az emberek Ázsia felől. A kutya háziasítása ekkoriban már megkezdődhetett – hozzávetőleg 15 ezer évvel ezelőttre tesszük ezt az eseményt – de a kutya feltehetően csak későbbi hódítókkal érkezett a kontinensre. Erre utal legalábbis az a lelet, amit nemrégiben találtak meg a Maine-i Egyetem kutatói Texasban. A koponyatöredék és lábcsont korát 9400 évesre becsülik (korábban ugyan már jelentettek ennél idősebb leleteket, pl. az idaho-i Jaguár-barlangból, de a pontosabb vizsgálatok során kiderült, hogy azok mindössze 1-3 ezer évesek). A csontok egykori tulajdonosa egy 14 kg-os, emberek által nevelt házikutya lehetett – mielőtt gazdái leölték, megfőzték, és elfogyasztották volna. Az akkori kutyák tehát minden bizonnyal nem csak társnak, őrszemnek és vadászpartnernek számítottak, hanem táplálékforrásnak is.  
A kutató, Samuel Belknap egyébként véletlenül talált rá a kutyacsontokra, miközben holocén kori emberek táplálékösszetételét vizsgálta. A csonttöredékek alapján a kutya típusa egy új-mexikói, rövid orrú indián ebével állt a legközelebbi rokonságban. DNS vizsgálat szerint pedig bizonyossá vált, hogy a lelet nem farkastól, prérifarkastól vagy rókától származik, hanem a perui kutyafajták közé tartozik.
A kutyákat valószínűleg csak éhínség vagy ünneplés idején fogyasztották, levesként, esetleg raguként.


Farkas és jávorszarvas – alkalmazkodnak egymáshoz?


A zsákmányállat és a ragadozó folyamatos fegyverkezési versenyben áll – ha az egyik némi lépéselőnyre tesz szert, a másik azonnal a nyomába ered és igyekszik elébe vágni. E stratégia egyik részeként sok esetben a napi aktivitásukat is egymáshoz igazítják.
Skandináviában körülbelül száz farkas él, és körülöttük rengeteg jávorszarvas (akár 1,3-1,7 egyed/km2). A legtöbb jávorszarvas halála emberi tevékenységhez köthető, de azért a farkasok sem tétlenkednek: Közép- és Dél-Skandináviában táplálékuk 90%-ban e növényevőkből áll.
Vajon az 1996 óta terjedőfélben lévő nagyragadozók és fő zsákmányállatuk aktivitása alkalmazkodott-e egymáshoz? Ha a farkasok igazodnak a jávorszarvasokhoz, akkor ugyanabban az időben mozognak, mint a zsákmányállatok, hiszen a mozgó zsákmányra könnyebben rátalálnak, mint a pihenő, mozdulatlan állatra. Ellenben, ha a jávorszarvasok alkalmazkodnak a ragadozóhoz, akkor pihenő időszakuk a farkasok aktív periódusára esik – így a legnagyobb az esélyük az életben maradásra.
Norvég kutatók (Eriksen és munkatársai) GPS-t helyeztek egy szaporodó farkaspárra és a területükön élő öt nőstény jávorszarvasra. Nyolc hónapon át követték az állatok aktivitását. A farkaspár nyáron napkeltekor és az esti szürkületben volt a legaktívabb, a téli időszakban pedig reggelente. Ilyenkor a magas páratartalom és a talaj relatíve magasabb hőmérséklete kedvez a szaglásnak, ami miatt a jávorszarvasok inaktivitása ellenére is érdemes vadászni.
A farkasok lényegesen hosszabb utakat tettek meg, mint a jávorszarvasok. Legkevésbé júniusban, a kölyöknevelés időszakában mozogtak, ekkor ugyanis a pár mindkét tagja az odú környékén tartózkodott. Ezidőtájt a jávorszarvasok aktivitása is csökkent, hiszen szintén utódjaikat nevelték. Ami a két faj aktivitásának összefüggéseit illeti, a kutatók azt találták, hogy egyes nyári hónapokat leszámítva, a farkasok és a jávorszarvasok aktivitása egymástól teljesen független volt. Ennek főként az lehetett az oka, hogy a rengeteg jávorszarvas miatt a zsákmányszerzés nem sok erőfeszítésébe került a farkasoknak, így nem kifejezetten volt okuk arra, hogy alkalmazkodjanak zsákmányállataik mozgásához. Minnesotában, Észak-Amerikában, ahol jóval ritkább a zsákmányállatok előfordulása, a farkasok aktivitása igazodik a zsákmányéhoz. A jávorszarvasok sem igyekeztek elkerülni a farkasokat, hiszen a ragadozók száma egyelőre oly kevés, hogy még ma is főként az ember a növényevők legnagyobb ellensége, másrészt '96, a farkasok visszatelepedésének ideje óta még feltehetően rá sem eszméltek az újabb veszélyforrásra.


Vizsgadrukk katasztrófakutyásoknál


Kutyavezetőknél is jól kimutatható a vizsgadrukk nyálból mért hormon- (kortizol és tesztoszteron) szinttel. Amerikai kutatók (Lit és munkatársai) 16 katasztrófakutyás vizsgáján vettek részt, nyálat gyűjtöttek tőlük a személykeresési gyakorlatok előtt és után, valamint mérték kutyájuk pulzusát és testhőmérsékletét. A vizsgálat eredményeinek különlegességét az adja, hogy ha a kutyavezetőnél magas kortizolszintet mértek a vizsga után, és saját bevallásuk szerint erős stresszt éltek át, akkor kutyájuk stressz-szintjét is magasnak értékelték. És valóban, a kutyák pulzusa és testhőmérséklete magasabb is volt ebben az esetben. További érdekesség, hogy a vizsgán átment kutyavezetők kortizolszintje alacsonyabb volt, mint az ismétlésre ítélteké – annak ellenére, hogy a vizsgaeredmény csak órákkal a mintavétel után vált ismertté. A magas stressz tehát "jósolta" a bukást. A foglalkozás is hatással volt a stressz-szintre: a civilben tűzoltó gazdák kisebb stresszként élték meg a vizsgát, mint a többiek, vagyis alacsonyabb kortizolszintet produkáltak. A tesztoszteronszint a vizsga hatására nőtt, amint ez várható is versenyhelyzetben, és minél inkább nőtt, annál kisebb volt a kutya pulzusa a vizsga után.
A vizsgázók kis száma ellenére annyi biztonsággal állítható, hogy a vizsgahelyzet jelentős stresszt okozott a katasztrófakutyásoknak, és az is valószínűsíthető, hogy a gazda feszültsége jelentősen hatott a kutyákra is.  


Az egyiptomi sakál valójában farkas


Szenzációs felfedezést tettek norvég, angol és etióp kutatók (Rueness és munkatársai): a rendkívül ritka egyiptomi sakál (Canis aureus lupaster), amit az aranysakál egyik alfajaként ismertünk, valójában a szürke farkasok közé tartozik, közeli rokonságban az indiai és a himalájai farkassal. A kutatók a sejtek energiatermelő sejtszervecskéje, a mitokondrium örökítőanyagát vizsgálva jutottak erre a megállapításra. A felfedezés jelentőségét az adja, hogy Afrikában – úgy tudtuk – nem élnek farkasok. Most viszont kiderült, hogy nem csak Egyiptomban, hanem az etióp fennsíkokon, az egyiptomi populációtól 2500 km-re délre is él néhány példány. Az új nevén afrikai farkasként beazonosított alfaj rendkívül veszélyeztetett.


Életre-halálra szóló szövetség a kutya kialakulása előtt


Angol és kanadai kutatók (Maher és munkatársai) észak-jordániai ásatásai nagyon érdekes leleteket hoztak a felszínre. Kiderült, hogy korábbi ismereteinkkel ellentétben az emberek már ún. Natufián korszak előtt, tehát 14 500 évnél is régebben letelepedett életmódot folytattak, létezett mezőgazdaság és temetkezés. Sőt, a háziasítás csírái is megjelentek – erre utal egy, a sírokban talált rókatetem. A csontváz épsége miatt bizonyos, hogy a róka nem táplálékul szolgált, hanem kedvencként tartották, és gazdája halálakor megölték, hogy mellé temethessék. A lelet szerint már a kutyák megjelenése előtt is különlegesen szoros kapcsolat alakulhatott ki az emberek és az állatok között.



nyitókép: archiv

Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 

A Vitality Aussies Kennelben, Ausztrál juhász kiskutyák eladók. Anya: 2013.Világgyőztes, Apa: import Champion kan. További információ, tel.: +36-23/381-152, mail.cim: farkasdi45@outlook.hu, weblapcim: www.vitalityaussies.weebly.com

tovább a hirdetésre »

 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)