Társunk a kutya
Divatdiktátor a kozmoszból
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
kutya.hu  |  2011. december 08.

Divatdiktátor a kozmoszból

A leghosszabb út is az első lépéssel kezdődik – véli Kukorelli Ljubica, akit mindenki csak Bubaként ismer.


A Szerbiában született hölgy bizony hosszú utat tett meg, és közel sem ért még a végére. Több mint 15 éve él Magyarországon és, hogy mi mindent csinál, azt összefoglalni is nehéz. Ír, fest, fotóz, modellezik és kutyaruhákat tervez.

Egy interjúra mindig alaposan fel kell készülni, ezt már az első órán megtanítják akármelyik médiaképző iskolában. Felkészülni, azaz utána nézni, hogy kivel fogunk beszélgetni, miről kell kérdezni, legyenek mentő ötletek, ha elakad a beszélgetés. Azt azonban nem tanítják, hogy mi történik olyankor, ha az egész készülődést a sarokba kell vágni, mert nem ragaszkodhatunk egy olyan vezérfonalhoz, ami nem állja meg a helyét. Aki megismeri Bubát, jobb ha felhagy minden előítéletével, tervszerűségével. Lakásában diszkrét félhomály fogad, ezért a keleties tárgyak sokszínűségét csak lassan ismeri meg a látogató. Ám rögtön érezni, nem egy „tucat lakásba” érkeztünk.

- Hiszek a jószándékú, jóindulatú emberekben, és szeretek olyanokkal találkozni, akik hasonló módon gondolkoznak, és hasonlóan élnek, mint én – kezdi a beszélgetést a két gyermekes édesanya. - Három évesen orvoshoz vittek, mert érdekes dolgokat produkáltam. Beszéltem a szellemekkel, láttam Krisztust és Buddhát. Mindenki csak viccelődött ezen, én pedig elkezdtem félni. Sokáig elcsendesedtem. Vak, süket és néma lettem, mert nem akartam, hogy rosszakat gondoljanak rólam az emberek. Hét éves koromban az iskolából elvittek egy pszichológushoz, aki rögtön azt mondta, hogy csodálatos tehetségem van. Ekkor állapították meg, hogy extra szenzitív vagyok. A metafizika, az alkímia, a látnokság, mind az életem része, de még mindig nem gondolom, hogy elég érett vagyok hozzá. Gyakorlom az életben, nevelem a fiamat, segítem a barátaimat. Próbálom ebben a világban megvalósítani az álmaimat, hogy békében és harmóniában tudjak élni.

Miközben Buba meséli az életét a sminkjét is elkészíti, és valahogy egyre szebbnek tűnik, de ez nem csak a szempillaspirál hatása. A kisugárzása, az energiája azokra is hatnak, akik csak „átlagos” emberként születtek erre a földre. – Ha megyek az utcán és valaki a közelemben van rögtön megállapítja, hogy milyen forró a testem, a tapintásból lehet érezni. Ugyanezt érzik a kutyák is, akik megnyugszanak, ha mellettem vannak. Sokszor nagy öröm ez a képességem, de sok ember jár hozzám, szeretek sörözni, kávézni, pihenni a kutyáimmal. Szeretem a fiamat, és az a legfontosabb, hogy őt békében tudjam nevelni – mondja Buba, márpedig ha valaki, akkor ő tudja, hogy mit jelent az, hogy béke. Élete szerelmét megölték a délszláv háborúban, és azután nem volt már maradása Szerbiában.  

- Barcelona volt a végleges úti célom, de az út Budapesten át vezetett. A barátnőjével éppen ültünk a Belgrád rakparton, teát kortyolgattunk és lazítottunk.  Becsuktam a szemem, és lovagok jelentek meg a szemem előtt, mintha kétszáz évet visszaugrottam volna az időben. Abban a pillanatban egy tökéletes férfi arcot láttam magam előtt, és tudtam, hogy nekem itt kell maradnom. Ma már tudom, hogy az a csodálatos angyalka a fiam, Dávid volt, aki 1995-ben megszületett. Mikor ide kerültem egy szót sem tudtam magyarul. Az utcát járva tanultam meg, sőt sokszor az egyetemekre is bejártam, hogy hallgassam a nyelvet. Folytattam azt az utat, amit az én drága férjem megmutatott, még odahaza Szerbiában. Mindig szerettem a fizikai és szellemi egyensúlyt megteremteni. Ezért is volt fontos, hogy a Mester megtalálása mellett más céljaim is legyenek. Olyan kellett, amiben a kreativitásomat kitölthettem. Így jött a lakberendezés, a divat, az írás, majd később a hajómodellezés, a horgászat vagy a tanítás. A filozófiám, hogy az energia az, amivel lehet gyógyítani az embereket. Van, amikor látom, hogy mi fog történni, de valaki nekem is mutatta fentről, hogy én is csak egy részecske vagyok a kozmoszban. Túl tudok élni mindent, de meg kell tanulni elengedni. Legalább ilyen fontos, hogy megtanuljunk megbocsájtani és elfogadni. Nekem el kellett fogadnom, hogy oka van annak, hogy elveszik tőlem azt, akit annyira szeretek. De közben kaptam is, hisz itt a fiam – mondja csillogó szemmel Buba, és bevallja nagyon könnyen vállalta Dávid születését, pedig az apával nagyon különbözőek voltak, de hát tudja, hogy kevés ember viseli el az ő képességeit. Egy 31 éves lánya is van, aki Szerbiában él, férjnél van, és júniusban anyuka lesz, tehát Buba hamarosan boldog nagymama lesz, akit a távolság sem akadályoz meg abban, hogy gyakran lássa szeretteit.

- A lányom készül a doktorátusára pszichológia szakon. Jó dolog, hogy minden ember tehetséges valamiben. Nekem van lehetőségem meglátni az emberekben a legjobbat, érezni a lelküket, azt, hogy mennyire okosak, vagy mennyire szenvednek. Nem tudom megérteni azokat az embereket, akik tudnak úgy élni, hogy nem történik velük semmi. Minden nap van lehetőségünk arra, hogy éljünk. Előjönnek az emlékek, és örülök, hogy ez is volt, az is volt, szép dolgokra tudok visszatekinteni, és ezzel is erősítem magamat.

És hogy ezek után, hogy került kapcsolatba színes, minőségi és kreatív kutyaruha dizájnnal? Szinte már meg sem lepődünk. - 35 évvel ezelőtt készítettem egy báli ruhát a kutyának. Taftból, kézi varrással, teljesen egyedi darab volt. Édesanyám mondta is, hogy nem tudnék valami normális dologgal foglalkozni? Mondjuk legyek orvos, vagy tanár. De a normális dolgokat akkor már kipróbáltam, és nem tetszett. Inkább elkezdtem tervezni és varrni. Készítettem egy sapkát, és mivel nem tudtam kire felpróbálni kézenfekvő volt, hogy a kutyám lesz a modell, így indult az egész.

- Kellett valami újdonság. Rendeltek, és én csináltam. Pillanatnyilag, időhiány miatt már nem varrok, hanem egy képviselőtől rendelem a saját ízlésem szerint készített ruhákat. Csak különleges kiegészítőket tervezek például: kutyajáték, kutyasapka, kutyaékszer, kutyasál, kutyaplédeket. Régebben én varrtam, de most találtam egy olyan céget (PuppyAngel) aki elfogadja ötleteimet, terveimet, ajánlataimat, észrevételeimet is. Ez volt az álmom, hogy a divat segítségével közelítsem a kutyát az emberhez. Hiszen lehet velük beszélgetni, de mennyire jó, ha lehet öltöztetni is. Olyankor megérintjük, és nem csak a színterápia dolgozik, hanem a tapintás is. Februártól kezdtem el komolyabban foglalkozni a tervezéssel. A legjobb minőségű anyagokkal dolgozom, és ebből készülnek a különböző színű és mintájú ruhácskák. Belső életstílusunkat kifejezhetik a színek és a mindennapokat átszövő kreatív gondolatok. Sok idő után tértem vissza régi álmomhoz és úgy gondolom, egészen új megközelítést adok a kutyadivatnak.

Buba lábai körül három tacskó szaladgál, akik nyolc hónapja laknak vele. Bár a lakásban egy teknősbéka is van, ő meglehetősen nyugodt, igaz őt nem is lehet a szebbnél szebb ruhákba bújtatni. Ha a dizájnér-tervező nőtől megkérdeznék „honnan jött?” a válasza egyszerű lenne: „Felhőből jöttem és felhőbe megyek”. És valóban, mi csak azt érezzük, hogy szárnyal, de ő tudja, hogy merre.



nyitókép: archiv

Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)