A fajtatenyésztés története
A genetikáról általában
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
kutya.hu  |  2014. január 25.

A genetikáról általában

Kutya tenyésztése semmiképpen nem keverendő össze azzal a cselekedettel, amikor a háziasítás során elbutult haszonállatot sokasítjuk.


A kutya tenyésztése semmiképpen nem keverendő össze azzal a cselekedettel, amikor a háziasítás során elbutult haszonállatot sokasítjuk. Bár ez utóbbit is megilleti az emberséges bánásmód, azonban a kutya mégis más. A kutya mellettünk él, intelligens, az emberben megbízó, az emberré válásunkban igazi szerepet vállaló társ. Minden ember erkölcsi kötelessége, hogy a felelős tenyésztést támogassa, mert akkor a kiváló küllem mellett, egészséges kutyák élnék mellettünk hosszú éveken keresztül gondtalan mindennapjaikat.

Aki már egyszer is komolyan gondolkodott kutyavásárláson, akkor bizonyosan több tenyésztővel vette fel a kapcsolatot. Nagy bizonyossággal lehet állítani, hogy hallotta valamelyiküktől azt a kifejezést, hogy vérvonalat tenyészt. Ez egy nagyon szép kifejezés, de vajon mi van mögötte? Vérvonalat tenyészteni nem más, mint a szorosabb vagy lazább rokontenyésztés. Célja a kívánatos, jó tulajdonságok rögzítése. Ez a gyakorlatban általában a feno típusra válogatást jelenti. Általános hiba, ha a szülők megismerésén keresztül próbálják az utódok lehetőségeit megjósolni. Valójában sokkal megbízhatóbb képet kapunk, ha az azonos szülőpártól származó, minél nagyobb számú utódok vizsgálatát végezzük el. A tenyésztés ezen módja sok veszélyt is hordoz magában, ugyanis nem csupán a jó tulajdonságok öröklődnek, hanem megerősödnek a hordozott hibák is, amelyek valamely utódnál bizonyosan felszínre kerülnek. Fontos lenne tehát a genotípus kiterjedt vizsgálata is.
Ez a rövid és korántsem teljes kitekintés talán rávilágít a tenyésztő felelősségére, ugyanis számos örökletes betegség elkerülhető volna. Az egyik legismertebb örökletes betegség a csípőizületi diszplázia, de számos veleszületett strukturális, szervi és működésbeli bántalom a születés pillanatában még nem ismerhető fel.
Az  örökletes betegségeket a szakirodalom két csoportra osztja fel: spontán és szelekciós rendellenességekre.  A spontán (véletlen) rendellenességek a genetikai anyag hirtelen megváltozásának következményei. Ezek váratlanul és bármikor felléphetnek egy tenyészetben. A szelekciós rendellenességek a szervek, szervrendszerek felépítésében és működésében mutatkozó olyan hibák, amelyeket a célzott (szelektív) tenyésztői munka során előnyben részesítünk, sőt sokszor mindenekfelett ennek az elérésére tenyésztünk. Ezek a hibák gyakran olyan tulajdonságok is lehetnek, amelyek egyes fajtáknál kívánatosak, sőt a legszélsőségesebb esetekben fajtajellegnek minősülnek, más fajtáknál ezzel ellentétben súlyos defektusnak számítanak. (ilyen pl. a szabálytalan törpe alkat a tacskó fajtánál.) Az állatorvosok felelőssége is óriási lehet, ha például a korrekciós műtétekre gondolunk. Etikátlan a rejtettheréjűség esetén a here vagy herék lehúzását célzó műtét, ugyanis örökletes betegségről van szó, de ugyanígy a említhetnénk a „logó fül problémáját” megoldó esztétikai beavatkozásokat, amely szintén egy tenyésztési hiba eredménye. Külföldön kifejezetten tiltják a genetikai rendellenességek eltüntetését műtéti úton, mégis külföldi kutyáknál hallani több olyan esetről, amely ennek az etikátlan cselekedetnek a létezését bizonyítja.
Amikor azt mondjuk, hogy a tenyészegyedeket kell tudatosan kiválasztani, azzal azt is kifejezésre juttatjuk, hogy a legszilárdabb szervezetű, adott betegséggel szemben legellenállóbb, jó idegrendszerű példányok dominanciáját hagyjuk érvényesülni. Ez a kanok esetében nagyszámú egyed hatása elvárható a fajtára nézve, míg a szukáknál nagy hangsúlyt kell ektetni a rendszeres ivarzásra, a jó vemhesülésre, a problémamentes szülésre, az elégséges tejtermelésre. A tenyésztésben a vérfrissítés jótékony hatásáról sem szabad megfeledkezni.  Természetesen ez esetben is ügyelni kell arra, hogy az ecélból igénybe vett egyed genetikai hátterét jól ismerjük, mivel ennek hiányában esetleg többévi tudatos tenyésztői munka veszhet kárba.
A fajtát tönkretevő módja a tenyésztésnek a beltenyésztés. A gyakorlatban ez sokszor kényszerűségből, de számos esetben néhány divatos kan jóvoltából valósul meg. Néhány éve volt hazánkban olyan fajta, melynek éves szaporulatából több mint húsz százalékot öt-hat fedező kan produkált. Ez adott populáció mellett három-öt éve alatt olyan rokontenyésztést eredményezett, mely semmilyen genetikai kontrollal sem bírt.
Ismert tenyésztési eljárás a keresztezés (cseppvér-, fajtán belüli- és fajta átalakító keresztezés) is. Mindezen eljárások igen nagy körültekintést és felelősségérzetet követelnek meg a tenyésztőtől.

Fenotípus: az egyedek összes érzékelhető, megfigyelhető tulajdonságát értjük ez alatt. Az egyed tulajdonságait a fehérjék vagy azok termékei adják. A fenotípusba nemcsak az egyed morfológiája, hanem kémiája, környezeti kapcsolata, viselkedése, stb. beletartozik. A fenotípus egyik fontos sajátossága, hogy az egyedek élete során folyamatosan változik.
Genotípus: A szülőktől öröklött teljes genetikai anyagot – amelyet a DNS tartalmaz – nevezzük így. A genotípus az egyedi élet során nem változik, állandó tulajdonság.



nyitókép: archiv

Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 

Magyar vizsla kölykök eladók 20.000 Ft/db áron. 3 szuka, 2 kan. Augusztus végi elvihetőséggel. Oltási könyv 1 oltással. Érdeklődni telefonon: +36-70/705-6243

tovább a hirdetésre »

 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)