Társunk a kutya
Az élet nagy pillanata, a születés
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
kutya.hu  |  2011. szeptember 29.

Az élet nagy pillanata, a születés

A korai társadalmakban sem volt ismeretlen a kutyák tenyésztése, ellátása, melyeknek szigorú felelősei voltak.


Mindennemű mulasztás, kötelességszegés szigorú megtorlást vont maga után. Még arról az időkről beszélünk, amikor az ember nem rendelkezett genetikai ismeretekkel, nem ismert tudományos eredményeket, nem tudta mi az a tenyésztéshigiénia, mégis kiváló eredményeket ért el, mert képes volt meghatározni a tenyészcélt.
Egy tenyésztő amikor a tenyésztésről beszélt, úgy aposztofálta az érzést: "Szerelem!" Ezen sokat gondolkodtam, hiszen mindenki számára ez a szó sokat, mégis más jelent. Az ember szereti a feleségét, kedvesét, szeretőjét, a párját, de amikor egy „kutyásról” beszélünk, akkor ez a szó új értelmet nyer. A szerelem érzése két irányúvá válik. Szerelemes vagyok páromban, aki megérti, felvállalta a kutyázással járó életformát, hogy a nap 24 órája csak a kutyákról szól és szerelmes vagyok kutyáimba, akik nem tudják mikor van hétvége, vagy ünnepnap, nem tudják életüket vendégséghez, alkalmakhoz igazítani, ők vannak, élnek, szeretnek önzetlenül, törődést várnak, mert kiszolgáltatottak. Kiszolgáltatottak, hiszen ami fontos számukra, ami az életet jelenti, azt gazdájuktól kapják. A tenyésztőnél ez egy kicsit más, mint egy hobbitartónál. Törődni és szeretni, felelősséget érezni a hozzá tartozó kutyáért bárki tud, azonban egy tenyésztő felelőssége, elhivatottsága össze sem hasonlítható az imént felsorolt érzések egyikével sem.

Tenyésztés felelősséggel


Aki a témában akár már egyszer is elmélyült, annak köztudott, hogy egyes fajták fokozott hajlamot mutatnak némely betegségre (pl. a rottweiler parvovírusos bélgyulladásra, a német juhászkutya, a kuvasz, csípőízületi diszpláziára, de több fajta az ektrópiumra és az antrópiumra, a magyar vizsla a daganatos megbetegedésre. Beszélhetünk továbbá rejtett heréjűségről, melyet az azonos vérvonalú szukák is örökíthetnek, a rendellenes harapásról, fogállásról, farkastorokról, nyúlszájról is, melyek különösen kistestű fajtáknál jelentkeznek. Gyakoriak az idegrendszer betegségei, melyek szintén származhatnak tenyésztési problémákból, az epilepszia, a neurózis, a hiperaktivitás, az infantilizmus vagy a túlzott agresszivitás napjaink ismert és nagy gondot jelentő esetei. Ezért mondható ki teljes bizonyossággal, hogy a tenyésztő felelőssége nem abban rejlik, hogy szocializálta-e a kölyköket vagy nem. Számos körülményt, ok-okozati összefüggést kell figyelembe vennie, amikor tenyészt. Nem ismeretlen mondat, melyet remélhetőleg már csak nagyapáink mondanak: A kutyának egyszer szülnie kell! Amikor ezt a mondatot halljuk, jusson eszünkbe, hogy mi minden szükségeltetik és mekkora felelősség két kutyát „összeengedni”. Nem szabad megfeledkezni a tenyésztésben a vérfrissítés jótékony hatásáról, a beltenyésztés problémájáról. Ugyanitt kell megemlíteni a szaporítók elterjedését az országban. Ők a kutyából akarnak megélni. Persze. A tenyésztők is. Ki ne akarna pénzt keresni? A legnagyobb baj nem ez. A baj az, hogy emberek önző érdekeiktől vezérelve a kutyát eszköznek tekintik, minden szakmai és lelkiismeretet nélkülöző módon próbálnak kölykökhöz jutni, melyeket aztán piacon, autóból, apróhirdetésben és a legkülönbözőbb módon adnak el. Ha pedig kiöregedett, vagy nem szült a szuka, akkor kukába vele.  Mi a megoldás? Egyszerű a kérdés, bonyolult a válasz, érdek és sok-sok pénz a mozgatórugója a rendszernek, de ne menjünk bele szakmai kérdésekbe, hiszen elég volna a kutyákért önzetlenül dolgozni.

Legfontosabb teendők


A fenti sorok semmiképpen nem acélból íródtak, hogy elriasszuk vagy akár megrendítsük bárki hitét, aki úgy gondolja, sikeres és elismert tenyésztő akar lenni. Mindenki elkezdi valahol, valamikor, valamiért. Nézzük sorba azokat a teendőket, melyeket a tervezett fedeztetés előtt meg kell tennünk:
Féregteleníteni és oltani kell a szukát (ha ez nem történt meg a tüzelés kezdete előtt), hogy az immunrendszere megfelelően fel tudjon készülni az egészséges kölykök kihordására. A kölykök a növekedésük során az anyai szervezettől kapják a védettséget. Figyelnünk kell fedeztetés során a tisztaságra, hiszen nem csak a szuka, hanem a kan is veszélybe kerülhet egy bakteriális fertőzéstől. Kizárólag tenyészérett szukát fedeztessünk! Több tenyésztő már a fedeztetést megelőzően is nagy hangsúlyt fektet a takarmányozás minőségére és mennyiségére, ne legyen ez másképp a fedeztetést követően, a vemhesség ideje alatt sem. A vemhesség előrehaladtával biztosítanunk kell a szuka számára a nyugalmat, fontos a biztonságérzet, a huzatmentes, száraz, tiszta hely.  A „gazdi” jelenléte növeli a biztonságérzetet, ne lepődjünk meg, ha zavarja a nyüzsgés. Minden fajtának megvannak azok a várható komplikációi, melyek előfordulhatnak a szülés során. Ilyen lehet a császármetszés. Konzultáljunk szülés előtt állatorvosunkkal, hogy jelenlétével segítse az ellést.
A megszületett kölyköknek – ahogy az az embernél is így van – rendkívül fontos az első néhány napban elfogyasztott föcstej, melynek immunanyag tartalma biztosítja az első időkben a védettséget. Az infralámpa használatával állandó hőmérsékletet biztosíthatunk az alomnak, vigyázzunk, ne helyezzük túl közel a kölykökhöz, mert égési sérülést okozat.
Könnyen előfordulhat, hogy a kölyköket segítenünk kell a szoptatást során, illetve a kevésbé „erőszakos” egyedeket mesterségesen helyezzük az anyára. Három-négy óránként kell szoptatni a kicsiket, az utolsó időszak már nagyon megterhelő lesz a szuka számára, legyünk nagyon türelmesek vele és vigyázzunk ne nyomja agyon a kicsiket. Ez utóbbi eset főként közép- és nagytestű kutyáknál fordulhat elő.
Az elválasztás időszaka nagyon megterhelő lehet. A kicsiknek meg kell tanulniuk a tejen kívül mást is enni, az anya már kevésbé gondoskodik a kölykökről, nem tisztogatja őket. Megfelelő fehérjében, vitaminokban és nyomelemekben gazdag táplálást kell a kicsiknek biztosítani, melyet az első időszakban pépesen tudnak elfogyasztani. Ekkor a kölykök oltása és féregtelenítése is megkezdődhet, egynek sokkal nagyobb figyelmet igényelnek, hiszen kitárul előttük a világ, kíváncsiságuk nem ismer határokat, mitöbb nem szobatiszták és az elválasztás révén az ürítésük rendszere is megváltozik.

Mi is az az FCI?

A fajtatiszta kutyák szabályozott tenyésztése évtizedekre nyúlik vissza.  Az FCI-t (Nemzetközi Kinológiai Szövetség) 1911. május 22-én alapította Németország, Ausztria, Belgium, Franciaország és Hollandia. A szövetség az első világháború során nem mutatott aktivitást, mondhatni eltűnt, majd 1921-ben francia és belga tagok alapították újra, legalábbis a történetében ez áll. 80 tagországa van jelenleg az FCI-nek, amely 335 kutyafajtát ismer el. Mindegyik kutyafajta egy adott tagország tulajdonában van, amely a fajta standardért is felelős. Az FCI célja, hogy a hozzá csatlakozott tagországokban elősegítse a tenyésztést és olyan egészséges kutyafajták felhasználását, melyek testalkatának igazodnia kell a vonatkozó standardhez, és a fajta jellemző tulajdonságai alapján meg kell felelniük felhasználási céljuknak. Szintén fontos célkitűzés, hogy támogassák a kutyás és kinológiai információk szabad áramlását a tagországok között, eközben kutyakiállításokat és próbákat szervez.

Fajtacsoportok:

A kutyafajtákat tíz csoportba osztották. Ezeket megjelenés vagy szerep alapján alakították ki. A tíz csoport:
I. fajtacsoport: pásztor- és juhászkutyák
II. fajtacsoport: schnauzerek, pinscherek, örző-védő ebek, masztiffok
III. fajtacsoport: terrierek
IV. fajtacsoport: tacskók
V. fajtacsoport: spitzek és ősi típusú kutyák
VI. fajtacsoport: kopók, vérebek
VII. fajtacsoport: vizslák, szetterek
VIII. fajtacsoport: vízi vadászok
IX. fajtacsoport: társasági kutyák
X. fajtacsoport: agarak



nyitókép: archiv

Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)