Társunk a kutya
Daisy az én szemem
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
kutya.hu  |  2013. november 09.

Daisy az én szemem

Házi kedvenceinkhez sokféle kapcsolat fűzhet minket, de valószínűleg egyik sem jelent annyit, mint egy látássérült embernek a vakvezető kutyája. Mint Gyulának Daisy.


Gyula 57 éves, egyedülálló, látássérült férfi. Tíz éve vesztette el szeme világát egy örökletes betegség következtében.  Látóideg sorvadás – így nevezik. Egy évvel a tragikus események után került hozzá Daisy, a Vakok és Gyengénlátók Szövetségének segítségével. Hogy addig miként boldogult, arról csak annyit mond: „nehéz volt”. Az akkor másfél éves vakvezető azonban sok mindent megváltoztatott, s a mai napig ő Hesz Gyula szeme. És mindene – teszi hozzá Gyula, mikor arról faggatom, milyen szerepet tölt be az életében Daisy.
-         Társ, barát, segítő – mindez egy személyben, de semmiképpen sem állat. Nem szeretem, ha állatként néznek Daisyre, vagy akként beszélnek róla. Mellette 99 százalékban vagyok képes teljes életet élni. S így volt ez az első pillanattól – emlékszik vissza a látássérült férfi.
És remélném, hogy még így is lesz egy darabig – teszi hozzá Gyula, elérzékenyülten – de Daisy sajnos már öreg, nyugdíjba kell mennie. Kapok majd egy másik kutyát, ha minden igaz, de… - itt elcsuklik a hangja, hallgat egy kicsit, végül csak annyit mond: „szeretném, ha a hátralévő idejét békében és kényelemben élné le mellettem.”
Az első találkozás
Majd, hogy elterelje gondolatait a szomorú témáról, a kezdetekről mesél. Már egy éve elvesztette a látását, mikor először a kiképzőtelepen járt, hogy vakvezető kutyát válasszanak neki. A kiképző Daisyt adta mellé, s kísérletképpen tettek néhány lépést. Azóta sok ezer lépést megtettek együtt. A szuka kutyusnak akkor kezdődött a betanítása, nem sokkal korábban kapta a szövetség Olaszországból.  Ember és kutya az első pillanattól összhangban voltak, és az átadás előtti három hetes „terepgyakorlaton” alkalmuk nyílt összeszokni. Ekkor már éjjel-nappal együtt voltak; együtt dolgoztak, tanultak egymásról és egymástól. Gyula elsajátította a vezényszavakat, a kutya pedig mellette tanulta újra, új gazdájára igazítva feladatait.
-         Daisy az elmúlt 9 évben is rengeteget tanult, igaz soha nem volt probléma köztünk az összhang és mindig oda vitt, ahova menni akartam – mondja Gyula, majd mikor arról faggatjuk, hogy mégis hogyan működik ez a dolog mosolyogva közli – mintha a világ legegyszerűbb dolga lenne – megmondom hova megyünk, és oda megyünk.
De látszik, szívesen beszél erről, roppant büszke társa teljesítményére, ezért nem is kell bíztatni.
-         Vezényszavakkal irányítom Daisyt, ő pedig megállással adja tudtomra, ha akadály van előttünk. Csak olyan helyre tudok menni, ahol előtte már jártam, amit ismerek, így tudom Daisynek is megtanítani az utat, viszont utána már ő vezet engem. Tudja az utat, ha annyit mondok, most a madaras áruházba megyünk, ilyenkor egy vezényszó nélkül elvisz engem, s még soha nem tévesztette el a célt. Mindig nagyon figyel, tudja, melyik buszra kell felszállnunk és már a leszállás előtti megállónál mocorog, majd fel is áll fektéből, hogy jelezze, mindjárt leszállunk. A buszon szokta is hallani az emberek megjegyzését: „figyeld, figyeld a kutyát” és elámulnak azon, hogy  Daisy tudja, hol kell leszállni.
Gyula egy Kaposvár közeli kistelepülésen él, de 32 évet dolgozott Kaposváron, mint mondja: ismeri, mint a tenyerét, így ott könnyebb dolguk van. De nemrégiben Pécset jártak, amit Gyula, elmondása szerint, valamennyire szintén ismer. Vagyis ismert mielőtt fel nem túrták a várost. Az Európa Kulturális Fővárosa jegyében kezdődött sok-sok felújítás ellenére is elérték végcélukat, ugyanis Daisy minden akadálynál jelzett. Ilyenkor megáll, Gyula pedig a botjával kitapogatja az akadályt, de társa azt is jelzi, hogy merre tudják azt kikerülni.
-         Daisyvel reggel megbeszéljük a napi dolgokat, hogy hova kell mennünk, mit kell csinálnunk. Ő nem felejti el. Ha azt mondom neki, kis drágám elmegyünk, veszünk a madaraknak egy kis magot a tápos bácsinál, majd pénzt felvenni, akkor elvisz a boltba, majd a legközelebbi bank automatához. Egész úton beszélek hozzá, úgy kezelem, mintha egy másik ember lenne. Nincs rajta kívül senkim, így vele osztom meg a gondolataimat.
 
Boltban, buszon, utcán…
 
Mikor arról kérdezem, került-e már olyan helyzetbe, hogy segítő kutyájával nem engedték be egy üzletbe nemleges választ ad. Ő is halott már ilyen híreket, legutóbb annak a pápai vak férfinek az esetét, akit nem engedtek be a boltba, s aki ezért a hatóságokhoz fordult.
- Én szerencsére nem jártam még így, bár az emberek segítőkészségéről sok jót nem mondhatok. Ha bemegyek egy élelmiszerüzletbe, megállok a vevőpultnál és elmondom, hogy mit szeretnék. Hiába is akarnék bemenni a sorra, úgyse találnám meg, amire szükségem van. Ezért elmondom, mit szeretnék, de sokszor volt már, hogy egyszerűen elküldtek, vagy közölték, hogy erre nekik nincs idejük. Több megértést az utcán, a parkban, a tömegközlekedési eszközökön sem kapok. A legkedvezőbb benyomáson Budapestről alakult ki. Ott nem vagyok annyira jártas, 1-2 helyre megyek néha, azoknak tudom az útvonalát, de ott fordult velem egyszer elő, hogy a buszvezető leszállt és felsegített a lépcsőkön, illetve egy kismama miattam szakította meg az útját, hogy elkísérjen ott egy kórházba. 3,5 éven át úgy közlekedtem, hogy minden buszos utazás után sírtam az emberek közönye és figyelmetlensége miatt. Ma már nem veszem fel. Ezt is meg lehet szokni – mondja fancsali hangon.

Mi lesz Daisyvel?

Ezek után a történetek után nem meglepő, hogy Gyula igazi társként tekint kutyájára. Annak ellenére, hogy a fenntartása (szerény jövedelméből) drága, neki ez az egyetlen esélye a normális életre. De nemcsak az esély hajtja, az is, hogy összeszokott páros ők. Ezért is tart Gyula az elválástól, hiszen a kutyája nyugdíjba megy… Aggódik, mi lesz vele, szeretné, ha idős napjait is mellette élhetné le. Sírva meséli, nem tudja, hogy lesz képes Daisyt és az új segítő kutyát is fenntartani. Visszaadhatná a szövetségnek társát, de arra képtelen. „Belehalok, ha vissza kell adnom. Kilenc évet dolgozott velem, és szegény már annyira beteges, három műtétje volt eddig és csak egyre betegebb lesz, és ez azt jelenti, hogy az orvosi költségek is megnövekednek. Ő mindig a fejemnél állt egész éjszaka, ha beteg voltam, és figyelte, hogy nem leszek-e rosszabbul. Szeretném, ha öreg napjaira én is ott lehetnék mellette… Nem tudok mit csinálni, nem tudok tőle elszakadni…”

Keretesbe:

Vakvezető kutyák kiképzése

A segítő kutyák kiképzése értelemszerűen eltér a hagyományosnak vett kiképzésektől. A  jövendőbeli segítő négylábúak nagyon összetett és speciális kiképzői munka során válhatnak segítővé. Rengeteg mindent kell  megtanulniuk; az egyik ilyen, hogy testméretükbe beleszámítsák a gazdájukét is, hogy csak olyan helyen menjenek, ahol a fogyatékkal élő elfér mellettük. Ez lehet forgalmas belváros, aluljáró, járda, akadályokkal, gödrökkel, pocsolyákkal, oszlopokkal... Ezért elengedhetetlen, hogy több forgalmas belvárosi helyszínt ismerjenek meg a kiképzés alatt álló vakvezető kutyák, hogy minden szituációra felkészüljenek. Nem is lehet minden négylábút segítő kutyának nevelni.

Elsősorban a labrador retriever, a németjuhász fajta vált be. Igaz utóbbiaknál  csak azok jöhetnek szóba, amelyekből hiányzik a fajtára jellemző agresszió. De számon tartják az óriás schnauzer, újfundlandi, angol szetter, airdale terrier fajtákat is.
Egy kiképzett vakvezető kutya eszmei értéke 1,5 millió forint között, jóllehet a fogyatékkal élők támogatás mellett ezen összeg töredékéért juthatnak segítő kutyushoz. De nem azonnal. Sajnos az igény kétszerese-háromszorosa a rendelkezésre álló kiképzett kutyáknak, ezért 1-2 év várakozás nem ritka.



nyitókép: archiv

Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 

A Vitality Aussies Kennelben, Ausztrál juhász kiskutyák eladók. Anya: 2013.Világgyőztes, Apa: import Champion kan. További információ, tel.: +36-23/381-152, mail.cim: farkasdi45@outlook.hu, weblapcim: www.vitalityaussies.weebly.com

tovább a hirdetésre »

 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)