Társunk a kutya
Mit kívánsz, kedves gazdám?
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Kubinyi Enikő dr.  |  2012. szeptember 06.

 Mit kívánsz, kedves gazdám?

Gyakori az a tévhit, hogy a kutya nem sokban különbözik a farkastól.


Neveléséhez a "farkastörvények" alapján kell hozzáállni (jelentsen ez bármit is – a természetben élő farkasok egészen más rendszerben élnek, mint a fogságban tartottak). Írásomban szeretném ezt a nézetet röviden cáfolni, és rámutatni, miféle alapvető változásokat hozott a domesztikáció kutyáink tanulási képességeiben. Ezután áttérek a kiképzésben leggyakrabban előforduló tanulási formákra.

Persze, még az elején szeretném leszögezni, hogy "kutya" millióféle van, és sok változat számos szempontból közel áll a farkashoz. A döntő többség azonban nem ilyen. Bámulatra méltó, hogy már a hat-hét hetes kiskutya mennyire csüng a gazdáján, keresi a tekintetét, követi a lakásban. Ha a gazda leül, a kiskutya a közelében telepedik le, rámászik, nyüszög, igyekszik magára terelni a figyelmet és kicsikarni valami közös akciót. Szidalmazáskor veszi a lapot, és legközelebb "jobban viselkedik". Egy kisfarkasnak ezzel szemben önálló elképzelései vannak, és hacsak nem éhes, nem érdekli, hol a gazdája. Kiötli, mit szeretne megkaparintani, és ha valaki megakadályozza ebben, üt-vág. Amit megszerzett, nem adja vissza, ha rászólnak, visszamorog. Ugyan nagyon kedveltek a farkas-neveltjeim, és soha olyan túláradó üdvözlési ceremóniában nem volt részem, mint a háromévnyi farkaskalandom idején, de ha kiörülték magukat, mentek a dolgukra. Kis jutalomfalat, szórakozás ígéretével tudtam csak magam mellett tartani őket.

Nem csak a mi kutatócsoportunk tizenhat éve, több ezer kutyán folytatott vizsgálatai, hanem független, nemzetközi laboratóriumok is megerősítik, hogy a kutyát a gazdával való együttműködésre hangolta a tízezer éves szelekció, míg a farkas megmaradt öntörvényűnek. Egy átlagos kutya, kellően kiismerhető, következetes gazda mellett különösebb konfliktusok nélkül cseperedik felnőtté. Képes arra, hogy még egy nagyváros utcáin is ellavírozzon, zsúfolt lakásban se tegyen kárt, és soha senkinek ne okozzon sérülést.
Egy farkassal mindez nem érhető el. Még a legprofibb kiképző, évek munkájával sem jut annál tovább, hogy egy biztonságos kerítéssel elzárt kifutón belül klikker tréning vagy más, pozitív megerősítést alkalmazó módszer segítségével megtanítson néhány engedelmességi és ügyességi feladatot az állatnak. Hiába nő fel a farkas emberek között, jobbára csak az köti le, hogy mit lehetne bekapni, szétrágni, széttépni, és mikor lehetne meglógni egy kis önálló kalandozásra. A rendreutasítást pedig nem tűri. Tény tehát, hogy a kutya tanulási, alkalmazkodási képessége a farkaséhoz képest csodálatosan rugalmas.

Nincs is mindebben semmi meglepő: egy farkas természetes környezete a vadon, ahol csak a legrátermettebb marad életben, amely képes hozzáférni a szűkös erőforrásokhoz; a családi kutya természetes környezete viszont az emberi csoport, ahol a csoport – igen változatos - kívánalmaihoz legalkalmazkodóbbat szaporítják tovább. A háziasítás során történt genetikai változások – legalábbis a többség esetében – arra készítették fel, hogy minél könnyebben, problémamentesebben illeszkedjen a gazda elvárásaihoz. Ha mégsem megy a tanulás gördülékenyen, vagy a kutya nem épp azt tanulja meg, amit vártunk volna tőle, legvalószínűbb, hogy kommunikációs zavar áll a háttérben – vagyis a gazda következetlen viselkedéséből a kutya képtelen kiokoskodni, mit várnak tőle. Ezért lelkiismeretes gazdának meg kell tanulnia önmagára is figyelni, és hasznos, ha ismeri a tanuláselmélet alapjait.

Megszokás (habituáció) és érzékenyítés (szenzitizáció)


Ezek a legegyszerűbb tanulási formák. Ismételt inger hatására megszokás esetén a válaszkészség csökken. Emlékszem, a gimnáziumi tankönyvünk meghökkentő példája egy deszkán mászó csigáról szólt, amely a deszka megkopogtatására először teljesen visszahúzódik a házába, majd az ismételt kopogtatásoknál egyre kevésbé... Némileg életszagú példa, amikor a kutya egy idő után már észre sem veszi, hogy nyakörvet visel, vasút mellett nyugodtan alszik a fültépő vonatsípoláskor is, és így tovább. Az érzékenyítés ennek épp ellenkezője. Szélsőséges esetben például már egyetlen lövés, erős hanghatás is elegendő lehet ahhoz, hogy a kutya egész életére lövésfélővé váljék. Ilyenkor hosszas deszenzitizációs programra van szükség ahhoz, hogy a kutya elviselje ezeket az ingereket. Ilyenkor jellemzően gyenge (halk) ingerrel kezd a terapeuta, majd a kutya figyelmét pozitív dolgokra terelve, fokozatosan növeli az inger erősségét.

Asszociációs tanulás

Ma már sokan ismerik a klikker tréninget. Nos, ez a kiképzési technika az asszociációs tanulás két formájára, a klasszikus kondicionálásra (Ha klikkel, jutalmat kapok!) és az operáns kondicionálásra (Ha kitalálom, mit szeretne, klikkel!) épül. A lényeg mindkét esetben az, hogy a kutya megtanulja, egy bizonyos ingert egy másik inger követ. A klasszikus kondicionálás esetén az első inger a korábban közömbös "klikk" hang, az operánsnál egy saját akció, amit a klikk megerősít.
Az ingerek kellemes és kellemetlen volta, valamint megjelenésük vagy megvonásuk alapján többféleképpen érhetjük el, hogy egy kívánt viselkedés gyakorisága megnőjön, a nemkívánté csökkenjen. Pozitív megerősítésnél jutalom hatására a viselkedés előfordulási valószínűsége nő. Büntetés esetén kellemetlen inger (pl. pórázrántás) hatására a viselkedés egyre kevésbé valószínű. Negatív megerősítésnél egy kellemetlen inger megvonása révén növekszik egy viselkedés gyakorisága. Például, ha a kutya pórázon vezetésnél elmegy mellőlünk, megbüntetjük (megrántjuk), ha visszajön láb mellé, abbahagyjuk a rángatást. (A példánál maradva tehát a büntetés csökkenti annak gyakoriságát, hogy a kutya elmenjen mellőlünk, míg a negatív megerősítés növeli a valószínűségét annak, hogy a kutya mellettünk marad. Íme, egy szép példa arra, hogy milyen fontos a jó időzítés...) Végül kioltásról akkor beszélünk, amikor az inger már nem jár következményekkel, így a viselkedés megjelenése egyre kevésbé valószínű. Utóbbi esetben nem csak arról van szó, amikor egy eb már a füle botját se mozgatja a folyamatosan hangoztatott, következmények nélküli "Gyere ide!" kiáltásokra. Ide tartozik a tudatos ignorálás is, amikor a gazda tüntetően elfordul a figyelmet követelő, ugráló kutyától.
Annyit még érdemes itt megemlíteni, hogy a (nyugaton) terjedő divattal ellentétben, az etológusok a büntetést nem tartják elkerülendőnek (illetve elkerülhetőnek), a fizikai fenyítést azonban igen. Egy-egy megfelelően alkalmazott pórázrántás hatékonysága nem vitatható, mint ahogy az sem, hogy az erőszakos módszerek félelmet, agressziót, frusztrációt válthatnak ki a kutyából, és esetenként teljes passzivitáshoz vezetnek.

Ha te így, én is így!

Megfigyeléses (szociális) tanulás
Ez az a tanulási forma, ami méltatlanul kevés figyelmet kap a kutyakiképzésben, holott évszázados, évezredes tudás áll mögötte. Vadászok, juhászok hagyományosan tapasztalt, jól dolgozó kutya mellé osztották be a fiatal neveltjeiket, és a kölykök valóban rengeteg mindent megtanultak az idősebbektől. A szociális tanulás során a kutya fajtársaitól vagy az embertől pusztán megfigyelés útján tanul meg bizonyos viselkedésformákat vagy azok következményeit. Tudományos vizsgálat is igazolja, hogy az apportkészség növelhető, ha a kiskutya 16 hetes koráig többször látta az anyját apportozni. Az ELTE Etológia Tanszékének munkatársai egy évtizede foglalkoznak a szociális tanulással, rengeteg viselkedésteszt bizonyítja, hogy a kutya embertől, kutyától egyaránt képes tanulni, közvetlen jutalom nélkül is.
A szociális tanulás roppant bonyolult cselekvéssorok tanításánál is bevethető. Dr. Irene Pepperberg szürke papagájok szótanításánál alkalmazza sikerrel – módszerét a magyarul is megjelent, Alex meg én című könyvben tanulmányozhatjuk. Az ún. "rivális tréning" során a tanonc egy tapasztalt fajtárs (papagájoknál ember) és egy kiképző interakcióját figyelheti. Külföldi kutatások szerint a rivális tréning a már megtanult akciók végrehajtásának gyorsaságát nem javítja, de új cselekvések elsajátítását igen.
Magyarországon Dr. Gácsi Márta etológus, a Kutyával az Emberért Alapítvány vezető kiképzője is rendszeresen használja ezt a módszert, főként segítőkutya-jelöltek nehéz apportjának tanításakor. A kiképző többször egymás után behozat egy kellemetlenül tartható tárgyat (például egy mankót) egy kiképzett, felnőtt kutyával, majd minden sikeres akciót túláradóan megdicsér. Az akciót közelről figyeli a lelkes újonc, akit a gazdája a nyakörvénél megtart. Amikor a kiképző úgy ítéli meg, hogy a kölyökben már kellően buzog a tettvágy, az apporttárgy lehelyezése után a kölyköt elengedik. Ha sikerül visszahozni a tárgyat, óriási dicséretet kap. Ha nem sikerül, semmi baj, tovább folytatják a gyakorlatot a felnőtt kutyával. A tapasztalatok azt igazolják, hogy a módszer roppant hatékony!



nyitókép: archiv

Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)