Terelés
Kanászok kutyái II.
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Tari József  |  2011. szeptember 21.

Kanászok kutyái II.

Lejön a királykisasszony, keresi a legszebb rózsát, hát kettőt egyformának talál.


Leszakítja mind a kettőt, és a keblére tűzi. Perdült egyet a sarkán, de már nem látta a kiskondást. Perdül még egyet, akkor sem látja! - No, apám, nem látom a kiskondást. Úgy elbújt, hogy nem találok rá! - Dehogynem, dehogynem! Perdülj még egyet a sarkadon, hátha meglátod! Perdült a lány harmadszor is, de perdülhetett volna akárhányat, úgysem találta volna meg a kiskondást. Akkor a lány kebléről az egyik rózsa galamb formájában elszállt, a másik meg a kiskondássá változott. A királylány csak nézett, hogy maga előtt látta a kiskondást.
/Illyés Gyula: Hetvenhét magyar népmese – A kiskondás/

A mesebeli bevezető után a sertés magyar történelmi hagyományokon át megérkeztünk napjainkig. Ebben a részben azt nézzük meg, hogy mi a helyzet most, illetve mit őriztek meg a kanászok kutyái, mennyi maradt meg ma a legendából.

„De – megtisztelem – disznó nem ollyan, mint a rendes marha, teszem azt juh. Rendetlen. Ha elére hajtják, visszatör hátrafelé. Kinn a legelőn meg ahány, annyifelé csévelyeg, bele a kárba, hogy gyűjjön rá a rossz nehézség! Egy ember vagy tíz ember vagy száz ember is nem tudja összetartani, még ha naphosszat futkos is, lelketlen, még ha lábát leszaladja is. De egy ember meg egy jó kiskutya, meggyőzi.”

/Dr. Fényes Dezső 1937.08.20./

Lakat Lali


Ismét - ahogy lenni szokott - evvel a témával kapcsolatban sem úgy alakult, hogy elméletben tanultam valamit, majd azt kezdtem el a gyakorlatban alkalmazni, hanem pont fordítva a Puli használatát illetően. Igaz olvastam a terelésről sertésekkel, de nem mélyedtem el benne. Egészen addig, amíg magam nem találkoztam vele a hétköznapokban. Életemben először a most 13. éves Morzsa Pulim még fiatal korában fogta, csípte az otthon disznótoros vágásra tartott hízókat. Én éppen a moslékba valót daráltam nekik, amikor mázsás súlyukkal kitörtek az ólból az udvarra. Morzsa Puli visszahajtotta őket, amíg a darálást befejeztem. Ott fogta őket az ólban strázsálva a kitört ajtó előtt.
El is aludt, szunnyadt bennem ez a dolog, amíg a saját tenyésztésű Pulik újra felnyitották a szemem. Csaholó-Borzas Cimbi Koppány és Kisgyarmati Dorka Pulijaink fia, Rasztari-Duci Irha Marci munkája rendszeresen Domaszéken a Jenei Tanyán, hogy a családnak saját vágásra szánt sertéseket ki és be hajtsa az ólból legelészni a tanya udvarra. Legelészés közben persze tilosba nem mehetnek, a dísznövényekben kárt nem tehetnek. Rasztari-Duci Lakat Lali, Koppány másik fia Rasztari-Duci Esőtől. Ő Mórahalomra került, ahol az Engi Tanyán kifejezetten használják hajtásra, és kamatoztatja képességeit. Dokumentált módon már 9 hetes korában szemtanúja voltam, ahogy az otthoni juhokat terelte. Ösztönből már pici kölyökként. Ez az adottság és karakter arra sarkallta gazdáit, Jenei Györgyöt és Engi Magdolnát, hogy Lakat Lali Pulijukkal tovább lépjenek ezen a téren. Azóta hivatalos terelő képesség vizsgával rendelkezik, illetve részt vett a Kondacsipkedő Terelő Iskola által szervezett terelő tábor tanulójaként Somogyfajszon egy alapképzésen is. A juhok mellett a tanyai gazdaság részéhez tartoznak a Dél-alföldi magyar tájon elmaradhatatlan disznók is. Csak saját részre tartanak sertéseket, így inkább arra törekednek, hogy a felnevelés során ne táppal intenzíven hizlalják őket. Ezért a disznókat időnként legelni kiengedik. Lakat Lali feladata az is, hogy a disznókkal boldoguljon a tanya körül. Nem kimondottan terelés a Puli szerepe, de nem egyszerű dolog, mert többféle munkát igényel. Reggeli és esti etetéskor az a Puli feladata, hogy ne engedje a sertéseket ki az ajtón, amíg a gazda beönti a moslékot. Kiengedéshez szokott sertéseknél ez nem is olyan egyszerű, mert ha nyílik az ajtó, akkor jönnének kifelé nagy erővel. A tanyaudvaron bóklászó sertéseket néha úgy kell összeszednie Lakat Lali Pulinak, hogy a gazda távolról irányítja. Ilyenkor az a cél, hogy az ember utasítására mind egy szálig az ólba hajtsa. De az is előfordul, hogy nem az ólba kell hajtani őket, hanem a gazdához. E kétféle feladat már bizony gyűjtő munkát igényel a Pulitól. Amikor ezt saját szememmel láttam, akkor lapoztam fel újra a szakirodalmat, kerestem utána ennek a használati területnek. Ezért született e két részes cikksorozat, hogy a Magyar Terelő Pásztorkutyák képességeit tekintve erre is felhívjuk a figyelmet. Természetesen Lakat Lali gazdái most is úgy álltak hozzá, mint a juhok esetében, hogy hasznos lenne tovább gondolni a Pulinak ezt a képességét, és partnerek voltak a kutató munkában. De nézzük sorban…
Mangalica
„Az Ügyes máris ott cihol a Göndör orra előtt, forog, akár a motolla, belekapackodik a barna farkába, akár a paklincs, körülkapja a Sedrest meg mind az egész kondát, száz fele van egyszerre. A kondás meg csak rátámaszkodik a hétszer görbe hagyító botjára, oszt néz bele a világba. Csak a pofája jár, hogy a pipája ki ne aluggyék. A juhász is, a csordás is szereti a jó hajtókutyát. De csak a kondás tudja azt igazán megbecsülni…”
/Dr. Fényes Dezső 1937.08.20./

A Kiskunság szívében fekszik, Soltvadkertről Kecskemét felé Bócsa település. Talán nem is a falu érdekes, hanem a körülötte fekvő, a Kiskunságra oly jellemző tanyavilág. Itt a lakosság tetemes része mezőgazdaságból él. Többnyire bort termelnek, illetve libákat hizlalnak a vidéken. Lévai Zoltán és családja azonban gondolt egy merészet. Szőlőművelés és libatömés helyett sertés tartásba fogtak, de nem a napjainkra általánossá vált módon. Több hektár földterületen Mangalicákat tartanak. A sertés állományuk 21 koca és annak szaporulata. A szaporulat korcsoportonként külön falkásítva van elhelyezve a területen. A Mangalicák emberhez, kézhez szokottak, mert rendszeresen bejárnak hozzájuk. Viszont a kutyát is ismerik, mert Pulijuk is van, Rasztari-Duci Ábránd. A vidék és a hely tökéletesen ideális a Mangalica számára. Árnyékot adó fákkal szegélyezett földterület, dagonyákkal, túrni való legelővel. A fák nemcsak árnyékot adnak, hanem nagyrészük a Dél-alföldön elterjedt vadeperfa, aminek termését a hízók szívesen fogyasztják. A vadeper - Dél-alföldi tájnyelven disznóeper - cukor tartalma miatt értékes takarmány.
A korcsoportokra osztott kondák közül mi Lakat Lali Pulival a vágásra kész hízókat látogattuk meg. Egyedenként 100-120 kg közötti korcsoport. Léva Zoltán elmondása szerint módszere, hogy a hizlalási idő végén nem fogja őket intenzív takarmányozásra. Ez azt jelenti, hogy ebben a testsúlyban sincsenek zártabb helyre csukva, és fokozottabban kukoricával etetve, mert az elsődleges cél a nevelés során nem a zsírtermelés, hanem inkább a kolbász, sonka, szalámi célra történő értékesítés. Ezért a hízók már felnőtt, kifejlett sertésként viselkednek, de egyáltalán nincsenek ellustulva, lomhának pedig abszolút nem nevezhetők. Ilyenkor már beállt a szervezetük a felnőtt kori szinten tartásra. Ha a Vitéz gulyás Pulik nyomában című cikkben azt mondtam, hogy a Magyar Szürke Marha védelmezi és óvja a gyengébbet a gulyában, akkor Magyar Mangalica esetében pont az ellenkezőjét állítom. Lévai Zoltán a beszélgetés közben elmondta, hogy erős összetartás van kondán belül és tél felé haladva, ahogy fogy a takarmány, úgy erősödik az összetartó erejük, de folyamatosan figyelik egymást. Kiszúrják maguk közül is az elesettebbet és egészen egyszerűen szétszedik. Igaz emberhez szokottak és a kutyát is ismerik, de az idegent nehezen tűrik. Az idegen kutyát először megpróbálják elzavarni. Mangalica hajtása során a terelő kutyának legelőször azt kell bebizonyítani, hogy elég rátermett, elszánt és kitartó a munkához. Ha ezt elérte, akkor az erős kondaszellem miatt a Mangalica hajtása már működik. Lakat Lali Puliban is először volt egy kis bizonytalanság, mert még csak egy éves. Az első különbség, és eltérés a juhoktól már akkor megmutatkozott, amikor a konda felé közelítettünk. A jószágok nem menekültek és nem várták meg, amíg oda érünk, hanem jött az előőrs szemügyre venni az idegeneket. Kifejezetten a Pulit. Neki is mentek és megpróbálták elzavarni. Lakat Lali nem rémült meg, de azonnal megtanulta, hogy elővigyázatosan a Mangalicával jobb a távolságot tartani, különben baj éri. Mivel fiatal Puliról beszélünk, és egyébként is bizonyos szempontból a terelés nem önfejű dolog, hanem közös munka, összhang a jószággal kutya és ember között, ezért közbeléptem. Mozdítani a kondán, hogy támasz legyek a Puli számára a határozottabb munkához. Hozzá kell tenni itt is, mint általában a terelésnél mindig az alapokat. Alap és nélkülözhetetlen a visszahívhatóság, a behívható Puli. E nélkül csak belerongyol a falkába, nekimegy a jószágnak. Mangalica esetében így hamar megjárhatja, mert körbe veszik és széttépik. Szófogadás nélkül nincs munka, de még egyszerű próba sem. A másik alapvető dolog a sok közül, hogy a terelés, pláne a magyar stílusú hajtás nem vadászat. Sertések esetében sem. Bár a Mangalicák rendre kifordulnak, visszaforognak megharapni a Pulit, de ezt nem agresszióval tudta Lakat Lali sem megoldani, hogy beleáll egy-egy ilyen küzdelembe, hanem úgy, hogy tartja a távolságot, nem kap bele, és a kondát egy egésznek tekinti. Menni tovább és tolni, pöckölni kicsit arrébb. Végül ez meggyőzte a kondát, és tudtunk néhány jó megoldást véghezvinni. Ezt követően meglehetősen nehéz feladat elé állítottuk a Pulit. A hideg vízzel felfrissített dagonyába, ha beveszi magát a Mangalica, akkor onnan nem mozdul, amíg le nem hűlt a tikkasztó forróságban. Mégis kíváncsiak voltunk, hogy küldve Lakat Lali mit kezd ezzel a helyzettel a tapasztaltak után. A feladata csak annyi volt, hogy a dagonyázó kondát kimozdítsa. Hogy mennyire csapat munka, összhang a terelés ember és a kutya között, jó példa volt erre ez a szituáció. A Puli próbálta minden oldalról, és néha még bele is csípett, de végül hátra nézett rám és várta a közbelépésemet. Az ember és Puli páros már sikerrel járt, és következett a másik kissé sajátos feladat. A magyar táj sajátossága magyar ecsettel a Dél-alföldön sertések esetében, hogy a lombos fák sűrűjébe a jószág beveszi magát, hogy a lehullott termést felszedje. Fák közül evés közben éhes Mangalica kondát kihajtani nem annyira egyszerű feladat. Ahhoz hasonló, mint a karám munka. A Puli érzi, hogy megszoríthatják. Mégis más, mint a karám, mert rendezetlen és nem csak körbe veszi a falkát a fák sűrűje, hanem akadályokat jelent a kerítő munkában. Plusz probléma a sűrű lomb és fatörzs, ami mögé bemenni olyan a Puli számára, mintha egy ismeretlen sötét szobába küldenénk. Erdőből, lombos fák közül kihajtás válogatja is a terelő kutyát. Az eddig felkeresett helyszínek tulajdonosainak elmondása szerint a Magyar Terelő Pásztorkutyák alkalmasabbak az ilyen feladatokra. Pont a magyar stílusú terelés miatt. Ezért volt hasznos a Kondacsipkedő Terelő Iskola tanítása Somogyfajszon, ahol Lakat Lali Puli karámolt is. Így tudta kezelni a Mangalicákkal ezt a helyzetet, és meg is oldotta szépen. Eltelt néhány perc, mire beugrottak neki a tanultak, de élvezettel láttam, hogy töri a fejét a megoldáson. Aztán ahogy előtörtek a terelő táborban tapasztaltak, úgy lett eredményesebb kihajtani a Mangalicákat a fák közül. Látható a leírtakból, hogy a látogatások rövidsége és alkalomszerűsége mellett mégis hasznosak, mert a néhány óra leforgása alatt tudunk olyan új helyzeteket teremteni a Puli számára, amikből egyrészt tanul és tapasztal, másrészt az életben ilyen formában csak nagyon ritkán, nem ennyire töményen találkozhat. Hasznos és tanulságos volt. Köszönet érte vendéglátóinknak.

Vaddisznó
„De igaza van Lukács Sándor bárónak, hogy a „hajtókutya” nem egészen alkalmas név, bár itt errefelé általánosan elterjedt, és minden pásztorember és minden parasztember ezt a valóságos fajta kutyát érti rajta. Mégis félreértésre adhat ez a név okot és alkalmat. Aki nem ismeri még, azt hiheti, hogy a „hajtókutya” valami átkozott kopó és vadat, szarvast, őzet, nyulat hajt kifelé a határból, kifelé a világból….Isten őrizz!”
/Dr. Fényes Dezső 1937.08.20./

A cikk előző részében felállított kronológiai sorrendet szándékosan cseréltem fel, de ennek több oka is van. Egyrészt ma már a Puli használati értékeinek vizsgálatában visszafelé megyünk az időben. Másrészt feltételezhetjük, hogy konda mellett dolgozó Puli sem először a vaddisznóval találkozott, nem azon tanulta ki a mesterséget, hanem a Mangalica mellett tapasztaltak tették lehetővé, hogy megoldja a vaddisznóval kapcsolatos feladatokat. Miért mondom ezt? Az előző részben már részletezésre került, hogy mi köze a vaddisznónak a kondákkal kapcsolatos munkához, miként kerül képbe a kanászok kutyái életében. Megismerhettük előzőleg azt is, hogy milyen módon keveredhetett és került bele a vaddisznó vérmérséklete, karaktere a legeltetett Mangalicák viselkedésébe. Ezért fontos annak vizsgálata, hogy a konda mellett, a kanász oldalán dolgozó Puli megbirkózik-e, képes-e bánni a vaddisznókkal. Azért csak a Mangalica után, mert éreztem, hogy magasabb, fokozottabb elvárást támaszt a Puli munkájának megfelelősségében. Saját eddigi tapasztalataim sajnos azon a használati területen, amely során a legeltetéses állattartás találkozik a vadon élő állatokkal elég szomorúak. A 2008. októberében megjelent, Kutya Szövetség Lap XI. évfolyam 10. számában már olvashattak a Puli Repatriálásról, amely során Pulik kerültek kihelyezésre nyáj melletti munkára. A cikkben szereplő Rasztari Fokos Pulival történt meg a cikkben szereplő pásztor elmondásai alapján, hogy a nyáj mellett ólálkodó vaddisznóra rontott a többi kutya után. A vaddisznó elkapta és a mellső lábán nyílt törést okozott harapásával. Ezért rehabilitálni kellett. A történés megértése és a tapasztaltak is motivációt jelentettek számomra a vaddisznóval való viselkedés vizsgálatához a használati érték megőrzése mellett.
Dr. Haraszti Péter állatorvos és vadász. Az állatorvoslás mellett vadtenyésztéssel foglalkozik. Elmondása szerint a vadászati ágazat Magyarországon is már szakosodott különböző részfolyamatokra. Vannak akik, mint ő vadtenyésztéssel foglalkoznak és a több éves felnevelt vadakat nagyobb területű vadaskerteknek értékesítik, ahol aztán fizető vadászok élhetnek hobbijuknak. Vaddisznó telepén 5 koca és 2 kan található a több generációs utódokkal. Látogatásom alkalmával megfigyelhettem néhány napos és több hónapos malacokat is. A szaporulat korcsoportonként és ivar szerint is falkásítva van. Érdekesség, hogy a született malacokat sem a kantól, sem pedig azoktól a kocáktól nem kell félteni, amelyekkel az anyakocát falkásították, de az idegen növendékektől és kocáktól igen. Bármennyire is több generáció óta itt született vaddisznókról van szó, ettől függetlenül kijelenthető a tapasztaltak alapján is, hogy mégsem háziasított állatok. A malacok egy pisszentésre pillanatok alatt eltűnnek, és a növendékek, felnőttek pedig hátukon álló sörtékkel csattogtatták agyarukat. A vaddisznókat Dr. Haraszti Péter elmondása szerint sem kilóra mérik, mint a háziasított sertést, hanem agyar hosszúságra. Nem csak azért, mert az ennek a vadfajnak a trófeája, hanem főleg azért, mert a testsúlyuktól függetlenül ez a fegyverük. A legértékesebb egyedek már 20 cm körüli agyarral rendelkeznek. Ezt természetesen több év alatt érik el.
Rasztari-Duci Lakat Lali Pulival nem süldőkhöz, hanem már két éves, felnőtt vaddisznó kanok falkájához invitáltak bennünket. Ellentétben a Mangalicákkal a vaddisznók nem jöttek oda, hanem pont fordítva. Mivel vadállatok, ezért először megpróbáltak kitérni, a Pulival a konfliktust elkerülni. Mikor ez nem volt lehetséges, akkor viszont a viselkedésük a Mangalicánál durvább és vadabb volt. Abban a pillanatban, ahogy a Puli mozdított rajtuk rögtön összeálltak. Hajtva teljesen együtt mozogtak. Viszont amikor megálltak a konda szélén lévő egyedek fejjel kifordultak. Majd pár küldés, mozgatás után néhány vezér közülük bevárta Lakat Lalit és neki fordult. A Pulinak ezeket a próbálkozásokat kellett megoldani, a vezéreket is visszatenni a kondába. A munka ezen része teljesen megegyezett a Mangalicáknál tapasztaltakkal. Lakat Lali ott meg is tanulta, hogy nem ronthat be közéjük, hanem a kondát kerek egye egésznek tekintve, megpróbálja őket keríteni. A környezet és a helyszín teljesen megegyezett a karám munkával. Ami eltérés a háziasított sertésektől, hogy a vaddisznó megszorítva még gyorsabb, fürgébb, aktívabb és agresszívabb. Például a Pulinak lehíváskor is észnél kell lenni, mert a vaddisznó azt a következtetést vonhatja le, hogy menekül, kitér a konfliktusból és utána harap, rátámad. Ezért támaszt magasabb, biztosabb és tapasztaltabb munkát a Pulival szemben a vaddisznó a háziasított sertésnél. Kiszámíthatatlanabb és nehezebben kezelhető. De mivel terelésről van szó, és nem vaddisznó hajtásról vadászaton, ezért a vaddisznó terelés során sem az agresszív, belemenős munka az eredményes - bármennyire is hinné azt bárki -, hanem az óvatos, de határozott, visszafogott, de ellentmondást nem tűrő, éber és aktív megoldások. Örömmel láttam és tapasztaltam, hogy Lakat Lali Puli alkalmazza és hasznosítja a vaddisznó konda esetében mindazt, amit a Mangalicáknál tanult, és fejlődött abban a tekintetben, hogy bánni tudott a több éves, felnőtt vadkanokkal is. Nem fogott bele, kitért a visszatámadásoktól, és pillanatok alatt a támadó háta mögött termett, hogy vissza tegye a többi közé. Nem rontott közéjük, hanem oldalról tolta őket együtt. Élmény volt és rendkívül hasznos tapasztalat. Köszönet érte a vaddisznó farm tulajdonosának.

Csüngőhasú

Évek múlva már csak kedvtelésből tartottunk sertéseket. Megváltozott a világ. Koppány Pulimat rendszeresen használtuk arra fiatal korában, hogy ősszel a kiürült veteményes kertbe ki és be hajtsa a sertéseinket. A disznók pedig hasznosak voltak arra, hogy a kertet ősztől tavaszig ne verje fel a gaz. Már nem disznótorra tartott hízók voltak, hanem hobbi sertések. Kis termetű törpe disznók. Csüngőhasú néven ismerte meg fajtájukat a világ. Az Ázsiából származó fajtát Nyugat-Európában és Amerikában a kutyához-macskához hasonló módon kedvtelésből tartják. Rendkívül értelmes, tanulékony és a hobbi állatként történő tenyésztés során nem a vágási tulajdonságai kerültek előtérbe, hanem a sokszínűsége és belső tulajdonságai. Alacsony termetű, kifejlett korában is csak 70-90 kg testsúlyt elérő sertés csak rá jellemző fajtajegyekkel. Ívelt, laza hátvonalú tetemes hassal. Annyira, hogy a pocakját szinte a földön húzza és a nevét is erről kapta. Rövid lábai még kerekebb megjelenési formát kölcsönöznek neki. Extrém zsírtermelő állat. A Mangalicához hasonlóan viszont a zsírt inkább a bőre alatt raktározza, mint az izomrostok között. Nagyfokú zsírosodása és kicsi felnőtt kori testsúlya miatt ipari méretű feldolgozásra alkalmatlan. Magyarországon a háztáji gazdaságokban elterjedésének egyik oka az, hogy a konyhakerti melléktermékeket jól hasznosítja, külterjes legeltetéssel is tartható, igénytelen fajta. Térhódításának másik oka nálunk, hogy már malac korban kész húsformákat mutat. Húsa felnőtt korban a családi gazdaságokban kedvelt sonka, kolbász félék készítésére kiváló. Kondában tartva fejlett társasági életet él családi kötelékben és védi az élőhelyét. Hobbi célú tartása során a házőrzéséről is több esetben beszámoltak.
A Dél-alföldi Homokhát Szegedtől legtávolabbi csücskében található Ruzsa. Az oda vezető 30 km hosszú úton mindenütt az Alföld e vidékére jellemző táj tárul az ember szeme elé, elszórtan elhelyezkedő tanyákkal, legelőkkel, kaszálókkal és művelt gabona táblákkal. Fólia házak alatt a vidékre legjellemzőbb roskatag primőr zöldségekkel. Itt a lakosság zöme a mezőgazdaságból, azon belül a földművelésből él, és nincs nagyon más megélhetési forrás. A Dél-alföldi tanyasi ember becsüli és tiszteli a földet, és igyekszik maga előteremteni a család összes élelmet. Nincs ez másképp a sertéshús esetében sem és a tanyasi életformába pontosan passzol, beleilleszthető a Csüngőhasú. Ruzsa falu Öttömös felőli szélén él tanyáján Bóka Antal családjával. A tanyához tartozó egyik földrészletet szabályosan ellepte a vadszilva. De Bóka Antal ezt annyira nem bánja, mert a disznóknak ez első osztályú takarmány, amikor a ringló érni kezd. Csüngőhasú állománya két kocából és egy kanból áll, illetve a szaporulatából. Pont annyi, ami a családnak kell, mondja Bóka Antal. Van közöttük herélt ártány, növendék hízó és malac. A malacok kint a szabad ég alatt születtek a vadszilva árnyékában és napokig nem lehetett megközelíteni őket, mert a kan nem engedte. Mesélte Bóka Antal, hogy a kan és az ártány is összefeküdt a kocával és a malacok a pocakok közé bújtak melegedni. A vadszilván kívül otthoni konyhai és kerti hulladékon élnek, ami megterem a tanya körül. Érkezésünkkor éppen hűsöltek a déli melegben.
Lakat Lali Puli először nem nagyon tudott mit kezdeni velük. Kicsit feszélyezte a sűrű, beláthatatlan vadszilva bozótos is. Kis termetűek, alig magasabbak nála, így a csánkjuk, farkuk nagyon lent van a Pulinak, ráadásul meg kellett győzni a malacait védő kocát is. Aki vágott már valaha Csüngőhasút az tapasztalhatta, hogy alig van rajta fogás. Így a Puli egészen egyszerűen azt a megoldást választotta, hogy az orrával és a mellső mancsaival bökdöste, lökdöste őket. Érdekes, hogy annak ellenére, hogy egy család, a Csüngőhasú nem állt össze falkába, hanem szétszóródtak a vadszilva dzsungelben és röfögve beszélgettek. Majd a gazda hívó szavára a kézhez szokott disznók a legelképzelhetetlenebb helyről, irányból jöttek elő. A tapasztalat gyűjtés végére meglehetősen nehéz feladatok elé állítottuk Lakat Lali Pulit. Ha megfigyelték a kedves olvasók eddig szándékosan nem vittem kondát hajtani tapasztalt, tenyésztésben lévő kanok és kocák közé. Az már egy magasabb szintű feladat, mert a koca védi malacait, a kan pedig a kocáit. A Csüngőhasú hajtása remek alkalom volt erre Bóka Antal tanyáján Ruzsán. A Csüngőhasú úgyis kisebb gondoltam én. A méret azonban ne tévesszen meg senkit. Hasonlóan, mint a Pulinál a többi fajtához képest kisebb termetben nagy természet lakozik. A sűrű vadszilvásban a Puli nem látja, nem érzékeli, hogy merre van a többi disznó. Ezért nagyobb gyakorlatot és rátermettséget igényel a terelésben. Nem utolsó sorban koncentráltabb, figyelmesebb munkát. Így a feladata csak az volt Lakat Lali Pulinak, hogy hajtsa őket, menjen és mozdítson rajtuk ki a bozótosból. A koca mindig háttal közlekedett, fenekével a malacokat védve farolt. Az eddig szerzett tapasztalatok alapján a Puli a Csüngőhasú ártánnyal könnyen bánni tudott. A kan volt a legkeményebb dió. Földbe gyökerezett lábbal védte a családot és leszegett fejjel várta a pillanatot, hogy kitámadhasson. Ezzel többször tudomásunkra hozta, hogy elég volt. Nem bonyolódtunk bele túlságosan a hajtásba, mert a vadszilvás átláthatatlan sűrűjében irányítani sem tudtam a Pulit. Végül azért befejezés képpen megmutatta, hogy képes lenne arra a feladatra, hogy a bozótból kihajtsa a disznót, és megtanulta kezelni a tapasztalt kanok és kocák viselkedését. A beszélgetés alatt sok mindent megtudtam még Bóka Antaltól Ruzsán a Csüngőhasúról. Köszönet a lehetőségért!

Kanász kutyák

Rasztari-Duci Lakat Lali megelégedéssel és hasznos tapasztalatokat gyűjtve tért haza az otthoni sertés falkához. Végezetül befejezésként néhány nagyon fontos dologra hívnám fel a figyelmet. Bárki kedvet kapna, vagy késztetést érezne, hogy kipróbálja, fontolja meg, gondolja végig az olvasottakat. Nem véletlen, hogy Lakat Lali Pulit választottam, mert már volt gyakorlata abban, hogy miként kell bánni a sertésekkel és megtanulta kölyök korában az alapokat. Megtanulta azt is, hogy mire kell vigyázni, és hogyan boldogul velük. Az ösztön vizsgálata során is szüksége van a kutyának tapasztalatokra, mert csak úgy „adjuramteremtőm” módon ez nem működik. Az ösztön felmérése és vizsgálata nem az ember kénye-kedvére végzett tesztelgetés. Bizony jártunk olyan helyszínen, ahol egészen egyszerűen elzavarták, elüldözték a disznók a Pulit, akit magammal vittem, pedig a juhokat, marhákat eredményesen tereli. Csak a gyorsaságán múlt, hogy a hörögve rátámadó disznók nem tudták a gerincét elroppantani. Miután a Puli kitért a konda nemes egyszerűséggel nekem fordult. Szemtanúim vannak, hogy percekig csak vertem le magamról a habzó szájjal hörgő disznókat. Ekkor értettem meg, hogy pásztorbot helyett miért volt a kanászoknál egykoron pisztoly, hajítófa és a kanászbalta. A konda hajtása és terelése nem játék! Viszont abban a pillanatban képet kaptam arról, hogy milyen vérmérsékletű kutyákra volt szüksége a kanászoknak, milyen karakterű kutyák maradtak fent a konda melletti szelekcióban. A legeltetéssel kondában tartott sertés, legyen az vaddisznó, vagy Mangalica, esetleg Csüngőhasú, pillanatok alatt felméri, hogy melyik kutya az, akitől tartania kell, aki elbír vele, illetve melyik próbálkozása komolytalan. Kondában szabadon tartva teljesen másképp viselkednek, mint otthon kézhez szoktatva, nap mint nap közvetlen emberközelben felnevelve a disznó ólban.

Részletesebb és bővebb információk az interneten a www.magyarpuli.hu honlap beszámolók menüpontjában találhatók és a http://blog.kutya.hu weboldalon, Duci blogjában, azon belül a terelésről szóló kategóriában.
A témát körbejárni és megismerni érdemes volt! A tapasztalatgyűjtés során A kiskondás nem csak a mesében jelent meg. A magyar népmesében szereplő királykisasszony helyett addig perdültem, amíg én is meg nem láttam. Őseink, pásztorkodó elődeink évszázadokon át tartó, használati célú tenyésztési szelekciójának eredményeképpen A kiskondás legendája él még napjainkban, létezik, és ott van, ott szunnyad Magyar Terelő Pásztorkutyáinkban. Csak elő kell csalogatni, a kondához kell vinni, meggyőződni róla és a királykisasszonyon kívül bárki megláthatja…



nyitókép: archiv

Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)