Kutyavédelem
Jó üzlet a sintér biznisz 2. rész
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Kovács Violetta  |  2011. szeptember 14.

Előző számunkban egy tükröt igyekeztünk az illetékesek és a kevésbé illetékesek elé tartani: nézzék meg, micsoda legális állatkínzás folyik még ma is néhány gyepmesteri telepen ebbefogás címén.


Ezeknek a telepeknek a nagy része nem felel meg az állatvédelmi törvényben lefektetett előírásoknak. Miközben az önkormányzatok éves szinten milliókat költenek több ezer kutya elpusztítására, addig ebből a pénzből már rég meg lehetett volna oldani humánusan is ezt a kérdést.

A folytatásban megszólal két, hajdanán gyepmesterként működő férfi, és két állatvédő is.

Egyik faluban befogták, kettővel arrébb elengedték

Azt mondja, csak akkor nyilatkozik, ha más nevet írok. Meg akkor, ha a helységneveket is megváltoztatom. Mert hogy fél. Mert hogy sok pénz van ám a kóbor kutya befogásban! A  másik volt gyepmester pedig azért hagyta ott a kenyeret adó foglalkozást, mert nem tudta szó nélkül elviselni a kutyákat kivégző doktornő kegyetlenkedéseit.

A férfit nevezzük csak Bélának. Önhibáján kívül került utcára. Egyik ismerőse ajánlotta be a gyepmesterhez. Akinek sok településsel volt szerződése.

– Rengeteg volt a munkája, és nem bírta. Annál is inkább nem, mert más tevékenységet is folytat. Így sokszor én mentem ki a kutyákért. Mindig az önkormányzat szólt, hogy mikor menjünk. Megfogtam a kutyákat, és a fő gyepmester utasítására két faluval arrébb elengedtem őket. Hogy mi volt ebben az üzlet? Hát az, hogy az adott önkormányzattal olyan szerződése volt, hogy kiszállásonként fizetett! Ezeket szívesen csináltam! Megfogtam a kutyát, és két faluval arrébb kinyitottam az ajtót! Jó móka volt! Sokkal jobb sors jutott ezeknek a blökiknek, mint akik a telepre kerültek… Soha nem tudtam meg, hogyan történt a kutyák kivégzése. Csak bementem másnap,és hiányoztak azok a kutyák, akiket előző nap még simogattam. A szemeteskukából lógott ki a lábuk. A szájuk sarkából  vér folyt ki . Azt mondják, ez csak akkor van így, ha a nem megengedett altatószerrel történik a kivégzésük. Valami nem volt stimmelt a dologgal, mert mondta is a gyepmester, hogy ezzel mennyi pénzt spórolt…Amikor látta, hogy nem tetszik ez nekem, arról mesélt, hogy tudom-e, hány befogott kutya tűnik el úgy, hogy soha többé nem látja élve senki. Mert befogják, de utána valószínűleg nyomban ki is végzik: agyon verik, felakasztják… Akkor ezek a nyomorultak még mindig jobban jártak.

Kivégzés kábítás nélkül

O. úr . az egyik önkormányzati tulajdonú gyepmesteri telepen dolgozott. Imádja a kutyákat. Az volt a szokása, hogy a gyepmesteri telepre szigorúan zárt kapuk mögé becsempészte az állatvédőket is, hogy próbáljanak gazdát keresni a ketrecekben reménykedő kutyáknak. Meg kilopkodta a beteg állatokat, és az egyik ismerős állatorvoshoz vitte őket, mert hogy a telep doktornője nem volt hajlandó ellátni a betegeket.

– Sok vitánk volt a doktornővel. Őt csak a pénz érdekelte. Például nem adta ki a kutyákat a gazdáknak, csak ha lejárt a két hét megfigyelési idő. Mindezt azért, mert így napi díjat számíthatott fel a bent tartott kutyák után! Emiatt többen is feljelentették, de úgy látszik, a doktornőnek magasan állt a szerencse csillaga, mert mindent megúszott. A legborzalmasabb dolgokat azonban csak én láttam. A telepen zajló altatások gyakran még ma is kísértenek…A doktornő előzetes kábítás nélkül altat, hiszen ezzel is megspórol egy csomó pénzt. Amíg ott dolgoztam, nekem kellett lefognom a kutyákat. A doktornő pedig döfött az injekciós tűvel. A fecskendőben lévő T61 így a ficánkoló, menekülni akaró kutyákban rossz helyre ment. Tízből négyszer ha talált, de az esetek többségében nem a szívbe, nem a tüdőbe ment, jelentősen megnövelve ezzel a kivégzett kutyák végső haláltusáját… Egyszer megpróbálkozott a legolcsóbb kábító anyaggal. Beadta vénásan, de a kutyának meg sem kottyant. Ezután nem is kísérletezett tovább kábítással. Ahogy esik, úgy puffan alapon oltotta le a kutyákat… - emlékezik a hajdani gyepmester. O. a végén persze ki lett rúgva. A doktornő a mai napig a telepen dolgozik, és állatvédők most sem tehetik be ide a lábukat. Bár egy tévéfelvétel miatt kisebb fajta botrány tört ki,é s hatósági ellenőrzést kértek erre a gyepmesteri telepre, az ellenőrzés persze mindent a legnagyobb rendben talált….

Az adó és a chip lenne a megoldás?

Horváth Bora a Biatorbágyi Állatvédő Egyesületnek, a Kóborkának a vezetője. Azon kevés állatvédők egyike, akit a higgadtság, az ész érvekkel történő meggyőzés vezet, és nem az elvakultság. Így Bora kimondja, szükség van ebbefogókra.

    Igen, szükség van rájuk. Ráadásul ez egy eléggé veszélyes üzem, tehát akárki nem is tudná ezt a feladatot elvégezni. Fizessék meg tisztességesen őket az önkormányzatok, de követeljék is meg tőlük a kutyák normális elhelyezését! Azt a pénzt pedig amit erre a célra fordítanak, kifizettetném a hanyag kutyatartókkal! Egyből meggondolná a kutya gazdája, máskor is hagyná-e utcán csatangolni a kedvencét. Mert én is sok mindent láttam, és bizony a legtöbb helyen állatkínzással egyenértékűek a tartási módok. Legnagyobb döbbenetemre mindez a hatóság teljes együttműködésével történik! Az önkormányzatok felelőssége , hogy nem ellenőrzik ezeket a telepeket. Nekik csak az az érdekük, hogy minél olcsóbban le tudják a kóbor kutya kérdést, és teszik mindezt a mi adó forintjainkból. A nagy hidegben megfagynak az állatok, mert egy 1X1 méteres ketrecbe zárják őket, ahol mozdulni sem tudnak. Arról nem beszélve, hogy soha senki nem ellenőrzi, hogy hova tűnnek a települések önkormányzati hivatalainak lejelentett kutyák. Amennyiért ugyanis felveszi a gyepmester a pénzt, annyit nem is tud elhelyezni! Csodálkozom, hogy ez még soha nem szúrt szemet senkinek! – érvel az állatvédő.

Mindenesetre Horváth Borának javaslata is lenne arra nézve, hogyan lehetne megoldani ezt a problémát: a kötelező chipezés mellett az ebadó bevezetésére szavaz. .Az állatvédő véleménye szerint ugyanis ennek köszönhetően sikerült Németországban vagy Ausztriában is megoldani a kóbor kutya kérdést. Mára pedig elhűlve néznek szét nyugati szomszédaink a gyepmesteri telepeken, miközben arra gondolnak, hogy nem is Magyarországon, hanem a Balkánon járnak.

Nyomorúságos ketrecek, vagy széttépett tetemek

A Német Juhászkutya Fajtamentés Alapítvány önkéntesei szinte az ország valamennyi sintértelepét már bejárták. Ha gyepmesteri telepen altatásra váró német juhászkutyákról szereznek tudomást, kihozzák, legyen az az ország nyugati, vagy keleti felén.

–Ha nem nyomorúságos ketreceket találunk, akkor széttépett kutyatetemekbe ütközünk. Az egyik távoli gyepmesteri telepen a gyepmester ki tudja milyen megfontolásból falkatartásban tartja a kanokat, és egy másik udvarban pedig a szukákat. Ennek az lett az egyenes következménye, hogy szinte napirendrenden tépték szét az állatok a legyengült társaikat. Itt az életben maradáshoz minden kutyának kemény csatát kell vívnia. Nem csak az élelemért, de még a pihenésért is vérre menő küzdelmem folyik. Így idegileg és fizikailag is a végkimerülés szélén álló kutyák kerülnek hozzánk. – meséli Újházi István, a fajtamentés szóvivője.

-     Egyik legfelemelőbb mentésünk pont az volt, amikor erről a telepről kimentettünk egy kant, akit állítólag a saját gazdája adott le a sintértelepen. Ám felmerült egy gyanús momentum, ami miatt elkezdtünk nyomozni. Kiderült, hogy Móricot Kőbányán lopták el a gazdájától, és másfél év múlva a több száz kilométerrel arrébb fekvő sintértelepen bukkant újra fel. Móric leadott állatként azonnal kivégezhető lett volna…Szerencsére még időben érkeztünk. Az viszont tény, hogy teljesen ellenőrizhetetlen, hogy egy kutyát valóban a saját gazdája ad-e le, vagy egyszerűen csak valamilyen kicsinyes bosszú áldozatává válik. Az ellenőrzés csak akkor lenne megvalósítható, ha minden kutya chipes lenne, és a leolvasó segítségével pillanatok alatt ellenőrizhetővé válnak az adatok- mondja Újházi István. – Mindenesetre az is érdekes dolog, hogy amellett, hogy több száz kilométert leautózunk egy bajban lévő német juhászkutyáért, még háromszoros áron ki is fizettetik velünk az oltásokat.  Na nem az anyagárát számolják fel a veszettségi oltóanyagnak, hanem a sokszorosát, a féreghajtásról nem beszélve. De a legnagyobb baj az, hogy a gyepmesterek többsége nem ért ehhez a fajtához. Félnek tőlük, így a befogási módszereik és a tartási körülmények is brutálisak. A kutyák pedig erre gyakran agresszióval válaszolnak, és emiatt végképp megpecsételődik a sorsuk.     

Mi lehet a megoldás?

Ha hiszik, ha nem, a megoldás nem járna semmiféle különleges hókuszpókkal! Egyszerűen csak elhatározás kérdése, hogy véget vessünk a sintér biznisznek. Az önkormányzatok a pénztelenséget okolják a gyepmesteri telepeken uralkodó törvénytelen állapotok okának. Pedig a megoldás semmivel nem kerülne több pénzükbe, mint amit eddig is kifizettek a kóbor állat kérdés megoldására. Ha a sintérnek kifizetett pénzeket, a tartási költséget, majd a méreginjekció árát az önkormányzatok inkább megelőzésre (pld ivartalanítás, chipezés) költenék, rövidesen nem lenne szükség a gyepmesterekre, mint ahogyan tőlünk nyugatabbra is ismeretlenek ezek fogalmak. A kérdés humánus, törvényes megoldásáról nem is beszélve. Ugyanis 2008-ban, csak az ismert gyepmesteri telepeken 18 ezer kutyát végeztek ki. Hogy ez a tömeges kutyamészárlás hány száz millió forintjába került az adófizető állampolgároknak, arról nem szól a fáma…





 
 

hírlevél

 

 

A Vitality Aussies Kennelben, Ausztrál juhász kiskutyák eladók. Anya: 2013.Világgyőztes, Apa: import Champion kan. További információ, tel.: +36-23/381-152, mail.cim: farkasdi45@outlook.hu, weblapcim: www.vitalityaussies.weebly.com

tovább a hirdetésre »

 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)