Juhász- és pásztorkutyák
Nagy kutya, kis csomagolásban
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
kutya.hu  |  2014. január 19.

Nagy kutya, kis csomagolásban

A welsh corgi cardigan egyike a legősibb kutyáknak a Brit-szigeteken. 3000 évvel ezelőtt a keltákkal érkeztek a mai Cardiganshire területére.


Bronant egy kicsike falu a Cardiganshire-i dombok szívében, ahol 1870-ig semmilyen más típusú kutya nem volt megtalálható csak a corgi. A „corgi” szó valószínűleg a wales-i „cor” (törpe) és „ci” (kutya) szóból származik. A fajta eredetének kutatásában W. Lloyd-Thomas és Clifford L.B. Hubbard tették meg a legnagyobb lépéseket.

Lloyd-Thomas így jellemezte az akkori corgit:
Hosszú, de igen alacsony, izmos felépítésű, erős csontozatú, kifelé forduló mancsú kutya. Nagyon erős mellkassal, nagy lekerekített végű lógó fülekkel. Erős fejjel, közepes erősségű nyakkal, rövid, zárt durva tapintású szőrzettel és hosszú farokkal.
Ezt olvasva a corgi ősei nem néztek ki másképp, mint egy nagyon erős mellkasú tacskó!
 
Akárhogy is a corgik nem a küllemükkel lopták be magukat az emberek szívébe, sokkal inkább a karakterükkel, mely egyesítette a bölcsességet, a bátorságot és az engedelmességet. Igazi lényüket a szarvasmarha terelésnél mutatták meg…
A corgik veleszületett tulajdonsága, a pata csípése egyszerre könnyű és hatásos módszernek bizonyult a szarvasmarhák mozgatására. Ezen tulajdonságuk a mai napig megfigyelhető a fajtánál.
A parcellákra felosztott területek egymás mellett helyezkedtek el, és mivel akkoriban kerítések még nem voltak, a szarvasmarhák nem nagyon tartották tiszteletben a szomszédok földjeit. Kutya nélkül igen nehéz lett volna megoldani a marhák féken tartását. Ez a feladat pedig a corgira hárult. A gazdának elég volt csak jeleznie a kutyának, az azonnal indult. Nem volt szükség az ember közeli jelenlétére, a corgi önállóan tudott dolgozni. A munka megkezdéséhez két lényeges dolog volt: a gazda, a kutya által jól látható helyen álljon, illetve abba az irányba nézzen amerre a kutyának indulnia kellett. Ezekre azért volt szükség, mert a dombos vidéken az alacsony kutyák nem látták be az egész terepet. Miután megindultak, már csak apró füttyjelekkel elég volt irányítani őket.
Maga a munka majdhogynem szemmel követhetetlen gyorsasággal zajlott. A corgi mindenütt ott volt, de mégis oly tökéletesen tűnt el a gyilkos rúgások elől. Erős fogazatával a pata lágy, legérzékenyebb részére csípett, amivel igen hamar kivívta a marhák tiszteletét ez az apró ragadozó.
És mégis… Ebben a hatalmas káoszban, amit az ijedt marhák, a rúgások és a teljesen felfokozott ingerállapotú kutya egyvelege alkotott, elég volt a gazda egyetlen füttyjele ahhoz, hogy a kutya abbahagyja az addigi munkáját és immáron lehiggadva visszainduljon.
1875-től kerítéssel vették körbe a parcellákat, ami komoly hatással volt a corgik további jövőjére. Már nem a birtokon tartás volt a cél, hanem a marhák, juhok összeterelése és mozgatása, egészen új stílusban. A terelő juhászkutyák kezdtek teret hódítani.
A robbanékony, apró marha pásztorok a megszűnt munka után nem tudtak beilleszkedni a családba. Létezett ekkoriban a kevésbé elterjedt brindle herder (szószerinti fordításban „csíkos terelő”), melyek bár kevésbé voltak alkalmasak a marhák hajtására, de volt egy alapvető tulajdonságuk: emberközpontúak voltak! Ezek a kutyák küllemüket tekintve nagyon hasonlítottak az eredeti corgikhoz, csak finomabb felépítésűek, kicsit hosszabb lábúak és álló fülűek voltak, de a fejkarakterük nem sokban különbözött. Így ennek a két fajtának a keresztezéséből született utódok indultak el hódító útjukra, mint családi kutyák
Több terelőkutyával is keverték a corgit, de külleme nem sokat változott, mivel az mindig dominánsnak bizonyult.
Az utolsó tisztavérű, (bronant-i) corgi egy Mon nevezetű kutya volt, aki 1925 elején élt.

A két fajta különválása

Amikor a corgiról beszélünk, két fajta jut az ember eszébe. A welsh corgi cardigan illetve a welsh corgi pembroke. A két fajta külön válásának első lépése 1925-re tehető, amikor a Kennel Klub elismerte a welsh corgit. Ám még nem tett különbséget a két típus között.
Először pár fanatikus hozta létre a Corgi Klubot amely a Pembrokeshire-i Corgikat tömörítette egybe. Hamar erős klubbá váltak. 80 tagjuk lett, melyből 60-an Pembrokeshire-ben laktak.
1926-ban hozták létre a Cardigan Corgi Klubot azért, hogy fenntartsák a régi típusú Cardiganshire-i corgikat.
Több próbálkozás is volt a két klub összevonására, de ezek sorra meghiúsultak a nem egyező vélemények miatt. Végül 1928-ban fogadták el az első Cardiganshire-i Corgik standard leírását.
A két külön fajtává nyilvánítás pedig csak 1934-ben ment végbe. 240 pembroke corgit és csupán 59(!!!) cardigan corgit vettek nyilvántartásba.
A corgik népszerűsége azután sem ugrott meg, hogy beléptek a kiállítások világába - sokan egyszerűen keverékeknek tartották őket. 1933 hozott nagy változást a corgik életében, bár igaz leginkább a pembroke-ok számára. Ekkor került az első kölyök Erzsébet királynőhöz, akinek ragaszkodása a fajtához máig töretlen.

Tenyésztés


A fajtára legnagyobb befolyással Bob Llwydd nevű, vörös-fehér kan volt, akiről nem mellékesen a standardot formázták meg. Egyik legsikeresebb fia CH Golden Arrow, aki bár fiatalon elpusztult mégis jelentős nyomot hagyott a fajta történetében. Két híres fia CH Brening Brilliant és Y Brython hatással voltak a jelenkorban használt cardiganokra is.
Kiemelkedő kennelek a cardigan corgiknál a teljesség igénye nélkül: Baileswood, Ringinglow, Beckrow és Kentwood. Ezeknek a régi angol kenneleknek kiemelkedő szerepük volt a fajta küllemének stabilitásában.
Bár már jó ideje tilos a pembroke-ok és a cardiganok keresztezése, problémaként még most is visszaköszönhet a régi időkben engedélyezett keveredés. A néha előtörő hibák, mint pl. az egyenes mellső lábak, tömöttebb, dúsabb szőrzet, a rövidebb hát, kicsi fülek súlyos hibáknak számítanak mindazért, hogy sikerüljön megőrizni az eredeti Cardiganshire-i tulajdonságokat.
A Brit-szigeteken kívüli karrierjét 1931-ben nyitotta meg a fajta, amikor is Amerikába megérkezett az első két cardigan corgi.
Európába csak jóval később az 1900-as évek végén törtek be. Bár mindig is a pembroke-ok árnyékában maradtak közkedveltség szempontjából, mostanra jó pár igen kiemelkedő cardigan tenyészet létezik Lengyelországban, Finnországban, Norvégiában és Dániában is.
Magyarországi tenyésztésük, a 2005-ben érkezett vörös-fehér szukával Belisa Z Tichehó Údoli-val kezdődött el, amely a Kelták Kincse (Tul: Szilágyi Szilveszterné) kennel alapító szukája lett. Rá egy évre érkezett meg kennelünkbe Lengyelország egyik vezető tenyészetéből Fest Cejla, a 1,5 éves brindle szuka. Vele egy olyan történet vette kezdetét ami azt hiszem minden tenyésztő álma lehet… de erről kicsit később.

Jellem


 A cardiganok sosem a küllemükkel ragadták magukkal az embereket. (bár megjegyzem szerintem kevés tündéribb kölyökkutya van) Az, hogy mi teszi elkötelezett corgi rajongóvá az embert csak azt tudja megérteni, aki közelebbi ismeretséget köt a fajtával. Mindig vidámak, állandóan tettre készek anélkül, hogy zavaró lenne a túlbuzgóságuk, képesek együtt nevetni a gazdával, sőt, sok esetben ők produkálják ki a vicces jeleneteket. Hihetetlen humorérzékük van! Zömök testük és apró lábaik senkit ne vezessenek félre! Ha kell egész nap képesek talpon lenni és túrázni, úszni, együtt rohanni a kutya haverokkal, de ha éppen nincs sportosabb elfoglaltság, csendben pihennek, lehetőleg minél közelebb az imádott gazdához. Nagyon embercentrikusak, imádják a család minden tagját. Idegenekkel szintén barátságosan viselkednek, de ha gyanús jeleket éreznek képesek morogva a gazda mellé állni.
Egy gyenge pontjuk van: a hasuk. A nap minden percében éhesek, éppen ezért ügyelni kell, mert gyorsan felrakódhatnak a plusz kilók.


 Küllem

Feje a rókáéhoz hasonló, a koponya széles és lapos. Mérsékelt stop, az agykoponya és az arcorri rész aránya 3:5. Az állkapocs erős, határozott, de kidomborodás nélküli; az orrtükör fekete. A szemek közepes méretűek, melyek élénk, kedves kifejezést adnak a fejnek. A szem színe a szőr színével harmonizáló, de kívánatosabb a sötét szem. A kék, kéken foltozott szemek csak a blue-merle színváltozatnál megengedetett. A fülek állók, a kutya nagyságához viszonyítva nagyok, a fülhegy enyhén lekerekített. A nyak izmos, jól fejlett. A lábak rövidek. A mancsok enyhén kifele fordulnak. A mellkas mérsékelten széles, kiemelkedő mellcsonttal. A törzs hosszú és erős, a combok izmosak, a mancsokig erős csontozatú. A mancs kerek, jól párnázott. A farok rókaszerűen bozontos, mely a törzs vonalában tűzött; hosszú, majdnem vagy ténylegesen érinti a talajt, amelyet állás közben alacsonyan tart, mozgás közben kissé megemeli, de sosem kunkorítja a hátára. A szőrzet közepes hosszúságú, durva szerkezetű. Színei igen változatos az angol standard szerint minden szín elfogadott, fehér jegyekkel illetve anélkül. Egyedüli kikötés, hogy a fehér szín nem lehet domináns. Ideális marmagasság 30 cm.




nyitókép: archiv

Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 

Magyar vizsla kölykök eladók 20.000 Ft/db áron. 3 szuka, 2 kan. Augusztus végi elvihetőséggel. Oltási könyv 1 oltással. Érdeklődni telefonon: +36-70/705-6243

tovább a hirdetésre »

 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)