Etológia
Viselkedésproblémák I.
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Kubinyi Enikő dr.  |  2013. december 25.

Viselkedésproblémák I.

A kutya és az ember közötti szerződés egyszerűnek tűnik: az ember élelmet és biztonságot nyújt a kutyának, cserébe a társaságáért.


A valóság azonban sokkal bonyolultabb ennél, és nagyon eltérő, egyedi kapcsolatokhoz vezet. A különböző kultúrák másképp állnak a kutyákhoz. A kevésbé iparosodott vagy agrártársadalmak haszonállatként tekintenek rá, míg az iparosodott országokban inkább társállatként bánnak vele. De ne gondoljuk, hogy egy házikedvenc nagyobb nyugalomban és békében él, mint haszonállat elődjei. A társállatként tartott kutyáknak bonyolult, és gyakran ellentmondásos elvárásoknak kell megfelelniük. Nem meglepő tehát, hogy olykor megoldhatatlan konfliktushelyzetekkel találják szembe magukat, ami viselkedési problémák megjelenéséhez vezet.


Az utóbbi évtizedekben az emberek életstílusa drámaian megváltozott. A családok egyre kisebbek lettek, az emberek közel harmada pedig egyedül él. 28% ez az arány Nagy-Britanniában, és hasonló arányokkal számolhatunk más nyugat-európai országokban is. Saját adataink (ELTE Etológia Tanszék) szerint Németországban a kutyatartók többsége (41,7%) kéttagú háztatásban él, de körülbelül 10% egyedül vállal kutyát. Az efféle háztartásokban élő kutyák feltehetően az idő jelentős részében, amíg gazdájuk dolgozik, egyedül vannak. Nem is meglepő, hogy sok gazda küzd a kutyája szeparációs szorongásával.
Másik, jellegzetes problémakör a gazdák következetlen viselkedéséből ered. Gyakori például, hogy a kutya felugrálva üdvözli a gazdát, aki rákiált emiatt, de ezzel párhuzamosan kontaktussal és figyelemmel tünteti ki a kutyát. A félelmi agressziót mutató, acsargó, ugató ebet a gazda magához vonja, simogatja, így próbálja megnyugtatni, miközben a kontaktussal önkéntelenül jutalmazza, megerősíti helytelen viselkedésében a kutyát. Az asztalon hagyott falat elcsenése önmagában jutalmazó erejű, a kapott szidás ezzel ellentétesen hat.
A modern lakások berendezése szintén kutyaellenes. A laminált padlón, fényesre csiszolt parkettán kényelmetlen járás esik, a karmok által keltett zaj magára a kutyára is idegesítően hathat, ezért igyekszik menedéket keresni a bútorokon. A lakásokat telezsúfoljuk mechanikus, elektromos, mágneses készülékekkel, miközben fogalmunk sincs arról, hogy ezeknek milyen hatása van a nálunk jóval kifinomultabb érzékszervekkel is rendelkező állatainkra. A lakást tisztító, ápoló szerek szaga kellemetlen, sőt elviselhetetlen lehet kedvenceinknek.
Végül, ejtsünk szót arról is, hogy a zoonózisoktól, az állatról emberre terjedő betegségektől való félelmünk, és a nagyfokú higiénia iránti igény miatt sokan azt is alaposan megfontolják, mikor és hogyan kerüljenek kontaktusba a kutyával. A kutyát a hálószobába nem engedik be, amivel gyakorlatilag megfosztják a gazdával tölthető idő egyharmadától. Pedig a kutyának jól meghatározható biológiai igényei vannak, amihez hozzátartozik a napi aktív, minőségi interakció a gazdájával, valamint az is, hogy ne magányosan töltse az éjszakát.


Mi a probléma?

A reklámokban látható "tökéletes otthon" nem képzelhető el egy olyan ebbel, amelyik hullatja a szőrét, olykor bepiszkít, gyakran szaglik, és szétrágja a bútorokat. Holott bárki, aki tudja, mire van szüksége egy kutyának, semmi "rosszat" nem talál a kutya viselkedésében: a problémák a téves emberi elvárások, és a kutyatartásra alkalmatlan életstílus miatt jelentkeznek.
És ha kimegyünk az utcára? Az autók sorozatgyártása a XX. század elején kezdődött. A kutyák több tízezer évvel ezelőtt alakultak ki. Nem meglepő, hogy biológiailag nem alkalmazkodtak az autókhoz, és az utcán, kontroll nélkül, közvetlen életveszélybe kerülnek. A pórázon sétálás azonban nem szerepel a kutyák viselkedési repertoárjában, folyamatos frusztrációt okoz, és emellett attól is megfosztja őket, hogy kapcsolatba kerüljenek saját fajtársaikkal. Ennek megfelelően a viselkedésterapeuták az esetek felében kutyákkal szembeni agressziót kezelnek (a brit Állatviselkedési Centrum adata szerint). Verekedős kutyát tartani rémálom – a gazdák a kutyás társadalom számkivetettjei, hiszen messze kerülik őket, senki nem áll szóba velük.
A problémás viselkedésű kutyák gazdái gyakran magukat hibáztatják. Van, amiben a hibáztatás jogos, de az okok sokfélék, és előfordul, hogy nem vezethetők vissza közvetlenül a gazdára.


Példák

Ami az egyiknek átok, a másiknak áldás. A biciklistákat űző border collie valószínűleg jó terelőkutya lehetne, vagy jeleskedne valamilyen sportágban. Az éjszaka gyakran felugató kutya remekül beválna őrként egy gyártelepen. Bizonyos viselkedésformák javarészt attól válnak problémává, hogy a gazda meg akar tőlük szabadulni. A kezeléshez azonban a kutya igényeit is figyelembe kell venni.
Mivel keresik meg leggyakrabban a szakembereket? Elsősorban agresszió miatt. Gyakori a szeparáció során jelentkező vonítás, ugatás, bepiszkítás és rongálás. Szobatisztasági problémák miatt is sokan jelentkeznek. Végül, jelentős a szorongással és félelemmel kapcsolatos panaszok aránya is. Van olyan kutya, amely szinte minden hétköznapi helyzetben szorong, van, amelyik csak egy-két erős ingertől, például a petárdák durranásától szilveszter éjjelén.


Kezelési módszerek

Az állatviselkedés-terápia művészet és tudomány egyben. Nagy-Britanniában olyan elterjedt foglalkozássá vált, hogy a tehetősebb emberek éppoly gyakran fogadnak személyi edzőt, mint kedvencüknek viselkedési tanácsadót. Sok, hasonló szolgáltatást nyújtó embernek azonban semmilyen formális biológia vagy állatorvosi képzettsége sincs, ennek ellenére – egyelőre – nyugodtan, jogi következmények nélkül használhatják a "viselkedés-specialista", "viselkedési tanácsadó", "suttogó" megjelöléseket. A kutyagazdák számára nehéz lehet a tájékozódás ebben a helyzetben, ezért célszerű, ha állatorvosuk tanácsára támaszkodnak. Ma már Magyarországon is van olyan állatorvos és pszichológus képzettségű szakember, aki megbízható terápiában részesíti klienseit.
A szakembernek részletes információkra van szüksége a kutya viselkedéséről, amiben nagy segítséget nyújthat egy jól megszerkesztett kérdőív. Az első beszélgetés vagy a kérdőív alapján kiderül, hogy mi a panasz, hol, mikor, milyen körülmények között jelentkezik, és a család mely tagját érinti leginkább. Így feltárul, mi a viselkedés oka, és a kezelési módszert is ki lehet alakítani.
Az első beszélgetésre sor kerülhet a gazda otthonában vagy egy konzultációs szobában, ahol a kutya szabadon, póráz nélkül mozoghat. Ügyeljünk arra, hogy a helységgel kapcsolatban a kutyának ne legyen negatív tapasztalata, tehát lehetőleg ne állatorvosi rendelőben fogadjuk a kutyát.
Az otthoni látogatásnak megvan az az előnye, hogy olyan viselkedésformát is megfigyelhetünk, ami csak helyben fordul elő. Ugyanakkor az utazás idő- és költségigényes, nem lehet segítséget kérni a kollégáktól, és nem érhetők el speciális eszközök.
A hatékony munkához a terapeutának szerteágazó képességekre van szüksége. Elő kell hívnia a gazdából a megfelelő információt, értő figyelmet kell tanúsítania, és járatosnak kell lennie a családtagok közt felmerülő konfliktusok kezelésében. A terapeuta nem minősít, nem ítélkezik, hanem segít feltárni, mi lehet a gazda számára rendkívül jelentős probléma hátterében. Ha a terápiában a család nem működik kellően együtt, a terapeuta világosan megfogalmazza, milyen következménnyel jár ez a kutya jövőbeli életkilátásaira.
A viselkedési problémák gyökereinek feltárása gyakran meglepően rövid időt vesz igénybe. Az említett brit központ tapasztalatai szerint általában két órányi konzultáció, telefonos vagy e-mailes utánkövetés, esetleg egy második látogatás elegendőnek bizonyul. A gazdák 80-90%-a elégedett a kapott tanáccsal, és sikeresen megoldja a problémás helyzetet. De természetesen előfordul, hogy az extrém félelem (tűzijátéktól, petárdától) nem kezelhető, vagy a kutyát a felmerülő veszélyek miatt, el kell altatni.
A kutya viselkedés-terápia dinamikusan fejlődő, fiatal terület. A szakemberek ma már rendszeres összejöveteleket tartanak, sok információ elérhető internetes oldalakról, könyvekből. A következő lépés az, hogy a viselkedési problémák kezelése az állatorvostan-hallgatók képzésének része legyen, valamint a nem állatorvos végzettségű terapeuták munkájának minőségét és tartalmát szabályozzák, minimális követelményekhez igazítsák. Magyarországon is megtörténtek már az első lépések: a SZIE Állatorvostudományi Karán megindult egy választható képzés viselkedés-zavarokról, Dr Sátori Ágnes vezetésével, az ELTE Etológia Tanszék pedig rendszeresen szervez szimpóziumokat a terület legfrissebb eredményeinek ismertetésére. Utóbbin nem csak állatorvosok, hanem kutyakiképzők és minden egyéb érdeklődő is részt vehet.

Folytatjuk

Forrás: Mugford, R. A. (2007) Behavioural disorders of dogs. In: The behavioural biology of dogs (ed. P. Jensen). CABI, London.



nyitókép: archiv
 
 

hírlevél

 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)