A kutyáról általában
Veszélyes ebek pedig nincsenek?
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Mirtse Áron  |  2011. augusztus 30.

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint törvényellenes állapot volt érvényben 13 éven át.


Megsemmisítette az Alkotmánybíróság a veszélyes ebek tartásáról szóló kormányrendeletet az Alkotmánybíróság. Az indoklás tömören annyi, hogy a rendeletben fajtájánál fogva veszélyes ebként szereplő amerikai pit bullterriert a mellékletben felsorolt küllemi jegyek alapján nem lehet megkülönböztetni az amerikai staffordshire terriertől, amely viszont nem minősül veszélyesnek, így tartása, tenyésztése, illetve az országba való behozatala nem esik korlátozás alá.

Mivel a felmerülő szabálysértési, büntetőjogi vagy kártérítési felelősség megállapítása során még a szakember sem feltétlenül tudja megállapítani, hogy valójában fennáll-e a kormányrendelet megszegésének ténye, vagy sem, jogbizonytalanságot okoz, ami ellenkezik az alkotmányossági követelményekkel.
Elgondolkodtató látni azt, hogy milyen lassan őrölnek a magyar igazságszolgáltatás malmai, hiszen a szóban forgó kormányrendelet 1997 februárjában lépett hatályba, ami tehát azt jelenti, hogy bő tizenhárom éven keresztül volt érvényben egy alkotmányba ütköző jogszabály. Hogy ennek az alkotmányellenes működési időszaknak vannak-e kárvallottjai, s hogy ők élhetnek-e jogorvoslattal a velük szemben alkotmányellenesen alkalmazott szankciókkal szemben, arról nincsenek adataink, de ha vannak, aligha lehetnek sokan, hiszen rendelet hatályba lépése óta „pitbullként” nyilvántartásba vett ebeket egy kézen meg lehet számolni. A jogszabály, amelyről az első pillanatban lehetett látni, hogy kynológiai szempontból teljesen abszurd, s most az is kiderült róla, hogy az állam alaptörvényébe is ütközik, valójában a legnagyobb kárt éppen azzal okozta, hogy végképp összemosta egymással a két, egyébként is hasonló fajta állományát. Hatályba lépésekor a pitbull-tulajdonosok tömegével „minősítették át” kutyáikat staffordshire terrierré: volt olyan kan, amelyet ugyanazon a néven, ugyanazzal a fotóval, egy hónap különbséggel előbb pit bullterrierként, majd később staffordshire-ként ajánlottak hirdetésben fedezésre. Utódaikat nyilván törzskönyvezték is, a két fajta hazai állománya tehát genetikailag minden kétséget kizáróan összekeveredett, így feltehetőleg még DNS-vizsgálattal sem különíthető el tökéletesen.

Létezik-e veszélyes fajta?
Szakemberek körében is számos vita zajlik arról, vajon köthető-e fajtához a veszélyesség. Valójában mindez attól függ, hogy a veszélyességet azonosnak tekintjük-e az agresszióra való hajlammal. Minden kétséget kizáróan, viselkedéstani vizsgálatokkal igazolt tény, hogy az egyes kutyafajtákban az agresszióra való öröklött hajlam igen nagy eltéréseket mutat. A veszélyességet azonban nem csupán ez befolyásolja, hanem az állat testfelépítése, illetve a tartási körülményei is. Az előbbi természetesen kapcsolható a fajtához, hiszen minden fajta standardleírásában szerepelnek a küllemi, testalkati jegyek, és ugyanaz az a mértékű agresszivitás nem ugyanazzal a következménnyel jár, ha egy öleb mutatja, mint ha egy viadalra tenyésztett, tehát testalkatánál fogva hatékonyabban támadó állat. Az utóbbi, vagyis a tartási körülmények ellenben csak igen áttételesen hozhatók összefüggésbe a kutya fajtájával – nevezetesen annyiban, hogy az agresszívnak ismert fajták egyedétől a tulajdonos feltételezhetően nagyobb eséllyel várja el a támadó magatartást, s emiatt gyakrabban kondicionálja is erre. Csakhogy a jog nem feltételezheti egyetlen állampolgárról sem előre a törvénysértő vagy közösségellenes magatartást.
Kutyás szemmel nem könnyű tehát eldönteni, hogy melyik álláspont érdemes a támogatásra: az, amelyik teljes mértékben az egyedre (tehát a kutyára) és az egyénre (vagyis a tulajdonosra) épít, és tagadja, hogy létezik fajtájánál fogva a többinél agresszívabb kutya, vagy azt, amely elismeri, hogy bizonyos fajták a többinél gyakrabban és könnyebben válhatnak veszélyessé, s ezért tartásuk fokozott óvatosságot és bizonyos nélkülözhetetlen alapismereteket igényel. Ám ha elfogadjuk azt a tényt (márpedig ezt talán egyetlen szakember sem vitatja), hogy léteznek könnyebben kezelhető, kezdőknek is ajánlható fajták, és akadnak olyanok, amelyeknek tartása jó szívvel csak tapasztalt kutyásnak javasolható, akkor az utóbbi álláspont mellett kell letennünk a voksot, ami pedig magától értetődően szükségessé tesz valamiféle jogi szabályozást.

Túlnyomás a pit-palackban
A probléma az, hogy a magyar hatóságok kutya ügyben, mint mindig és minden téren, itt és most is fordítva ülnek a lovon, mégpedig két okból. Egyrészt még ha elfogadjuk, hogy az agresszióra való hajlamot, s ebből következően a veszélyességet lehet fajtához kötni, egyetlen fajtára korlátozni akkor sem indokolt. A pit bullterrier még a staffordshire terrierrel egy kalap alá véve sem az egyedüli fajta, amelynek agresszióra való hajlama átlag feletti, és tudatos kondicionálással vagy éppen öntudatlanul, a helytelen tartással veszélyessé tehető. Másfelől a veszély elhárításának egyetlen lehetséges módját ez a jogszabály is az állat minél nagyobb mértékű fizikai korlátozásában (elzárás, rövid póráz, szájkosár) látja, és még véletlenül sem az ebtartó személyében vagy a kutya nevelésében látja a biztonság zálogát.
Ez a megközelítés azért veszélyes, mert a kutya folyamatos korlátozása a mozgásban és a kommunikációban növeli az agressziót, még az arra egyébként kevéssé hajlamos fajták esetében is. A valóban agresszióra hajlamos egyed esetében pedig egyfajta „túlnyomásos” helyzetet teremt: amíg a „palack” tökéletesen zár, addig a biztonság látszólag tökéletes, de elég egy szikra, és a robbanás nagyobb lesz, mint lett volna az elhibázott biztonsági intézkedések nélkül. Ugyanakkor semmilyen törekvés nem látszik arra, hogy valamiféle követelményrendszert dolgozzanak ki arra vonatkozólag, hogy ki tarthat, és ki jogosult kiképezni(!) olyan kutyafajtát, amelynek egyedeinél fokozottan fennáll a veszélye, hogy veszélyessé váljanak – és ez alatt nem csak a pit bullterriert kell érteni, hanem bármilyen olyan fajta, amelyet tenyésztése során meghatározott cél érdekében ember vagy kutya elleni agresszióra szelektáltak.

Ne a kutyát, a gazdát nézze!
Az agresszióra hajlamos fajták tartásának valamilyen minimális szintű személyi feltételrendszerhez kötése hatékonyabb megoldás volna az ebtartásból eredő veszélyek kiküszöbölésére, mint annak a tartásmódnak a kötelezővé tétele, amely egyébként önmagában is megnöveli a veszélyessé válás kockázatát. Példa erre egy németországi rendelet (Bremen államé), amely négy fajtát minősít veszélyesnek, de ezek egyedei is mentesülhetnek a kötelező biztonsági intézkedések alól, amennyiben szakértői bizottság előtt végzett teszten tesznek tanúbizonyságot fegyelmezettségükről. A szóban forgó fajtákat azonban nem tarthatja büntetett előéletű, pszichiátriai kezelés alatt álló vagy függőségben szenvedő személy. Az ebtartás vizsgához vagy legalábbis kötelező tanfolyamhoz kötése sem példa nélküli még Európában sem (Svájcban például nemrég vezették be a kutyatartók kötelező vizsgáját). Bár ez számunkra még szokatlannak, sőt, valamennyi fajtára alkalmazva talán túlzásnak is tűnik, jobban belegondolva azon kellene csodálkoznunk, hogy ha bizonyos állatokról jogszabály mondja ki, hogy veszélyesek, akkor hogy lehetséges engedélyezni a tartásukat olyan személynek, aki semminemű hozzáértéssel vagy szakismerettel nem rendelkezik.
Mielőtt tehát a kormányrendelet eltörlése miatt bárki örvendezni kezdene vagy kétségbe esne, szögezzük le: az Alkotmánybíróság a jogszabályt szeptember harmincadikai határidővel semmisítette meg. A viszonylag hosszú türelmi idő célja éppen az, hogy lehetőséget adjon a jogalkotónak a szükséges szabályozás elvégzésére. Nem kell tehát azt hinni, hogy a korlátozás a jövőre nézve teljes mértékben megszűnik: valamilyen jogszabály minden kétséget kizáróan lesz helyette, azt azonban nem tudhatjuk, hogy a hivatalos szervek a második nekifutásból miként fognak megküzdeni a feladattal…




Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)