A kutyáról általában
Harci kutya - mi a kinológiai igazság ?
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Stefan Siman  |  2011. augusztus 27.

Harci kutya - mi a kinológiai igazság ?

Az ember és a kutya közös útja egy hosszú történet, miközben a tenyésztői szelekció során az eredeti vadálllat tulajdonságaiból az ember egyre többet igyekezett elvenni, ami által az így kialakult kutyák egyre inkább függővé váltak az embertől


Ez egyrészt a pozitívumok sokaságában mutatkozik meg amelyekkel az ember segítő társaivá váltak, másrészt olyan negatív tulajdonságokkal is amelyekkel az ember visszaélt és erőszakkal kikényszerített ezekből az állatokból. Ezek az ellentétek a mai civilizált társadalmi közegben különösen szélsőséges kifejezésre juthatnak, amelyek egyik legtöbbet vitatott oldala az úgynevezett 'harci kutyák' vagy 'veszélyes kutyák' problémaköre.
    A kevésbé, - vagy a modern médiák szenzáció hajszolása okán rosszul, - tájékoztatott emberek számára szinte lehetetlen valós képet alkotni, vagy a színfalak mögé látni ebben az ügyben. Szakemberek is különféle megközelítésből próbálkoztak az agresszív magatartást meghatározni, ami egy kutya részéről már problémát okozhat.
    A jelenleg élő kb. 400 kutyafajta közül számtalan kellemes tulajdonságú létezik, amelyek gazdagíthatják az emberek és a gyermekeik életét. Azonban tudomásul kell venni, hogy ennek az állatfajnak a kialakulása során - emberi hibák, tudatlanságok, gyarlóság, önzés, pénzügyi manipulációk és érdekek, valamint nem kismértékű bűnözés okán - egy másik kategória is létezik, amelyet az emberek és a kutyák közös érdekében, más módon kell és érdemes kezelni. A mai európai embereknek főként akkor okozhatnak a kutyák problémát, ha azok biológiailag létfontosságú viselkedési repertoárján (fajfenntartás, utódgondozás, táplálékszerzés) sok esetben az agresszió felülkerekedik és kikapcsolja az előbbieket. Ez szinte minden kutyafajtánál előfordulhat.
    Ami azonban különbözik és ami okán a szakmai- és a közvéleményben egyaránt kialakult a megkülönböztetés, azt egészen az utóbbi évtizedekig nehéz volt tudományos alapossággal bizonyítani.
Érdemes néhány gondolatot agresszív kutya témakörben idézni, - mielőtt mindennemű negatív véleményt alkotna az olvasó a Pit Bull-okról vagy más 'harci kutyák'ról.
    Dr. James Serpell a Pennsylvaniai Egyetem docensének a valódi agresszió megoszlásait vizsgáló felmérésének, - amelyben 10 ezer házikedvenc és 8 ezer szolgálati kutya gazdája vett részt, - eredménye azt mutatta ki, hogy a leggyakoribb problémát az idegen ember elleni agresszivitás jelenteti a gazdák számára. Döbbenetes módon a fajták versenyében a tacskó és a csivava vezette a harapási sorrendet. A kutató ezt azzal magyarázza, hogy a kis kutyáknak sokkal többet elnéznek az emberek, és nem szelektálják a tenyésztők agresszivitás alapján a tenyésztésbe vont egyedeket.
    Klausz Barbara az ELTE etológusa szerint akkor abnormális az agresszió, ha alacsony provokáció estén jön létre a túlzott reakció. Ha az ellenfél figyelmen kívül hagyja, vagy nem ismeri fel az ellenfél csökkenő agressziós szándékát, valamint érzéketlen az ellenfél szociális jelzéseire.
    Jan Fennel, a sikerkönyvei alapján közismert Angol kutyatréner fontosnak tartja írásaiban megjegyezni, hogy az általa eredményesen használt tréningmódszerekkel nem lehet a kutyákból kiölni az agresszív hajlamaikat. Elismeri, hogy vannak kétségkívül olyan kutyák is, amelyek nézeteltérés esetén borzalmas sérüléseket tudnak okozni a másik kutyáknak, vagy akár az embereknek is. Véleménye szerint a Pit Bullokat tulajdonságainak szelektálása során pont az emberek akarták azt, hogy amikor ezek a kutyák harci szituációba kerülnek, teljes egészében kibontakoztatják vérengző természetüket.
    Dr. Dorit Feddersen-Petersen a Kieli Egyetem biológusának kutatómunkáiból kiderül, hogy a sérülést vagy halált okozó harcok a kutyák között nem ritka, - farkastól örökölt - megnyilvánulások. Ellenben a farkasok közötti konkurenca harcok túlnyomó részt ritualizált karakterűek, erőfitogtatás célját szolgálják és legtöbb esetben kommunikációs síkon megoldódnak. Bizonyos kutyafajták esetében azonban sajnos az ember által végzett tenyész kiválasztás során, az agresszív kommunikációs képességek teljességgel vagy túlnyomó részben kihaltak. A kutatásaival azt sikerült megállapítania, hogy a 'Pitbull-Terrier' tipusú kutyáknál a konfliktusok azért jutnak el gyorsan a "robbanásig", mert kiölték belőlük a fajtársaikkal való együttműködési készséget. Ennek következtében az agresszív motiváció hatása elnyomja bennük a kommunikációs képességet.
    Dr. Achim Roll német állatorvos egyik felmérése - amelyben a tettes és áldozat kutyákat valamint a gazdikat elemezte, - megállapította, hogy az agresszív kutyák által okozott balesetek és konfliktusok között a a Pit Bull és Pitbull Terrier' tipusú kutyák eseteiben 87,5 % visszatérő kutya volt, amelyik már korábban okozott balesetet. Más fajtacsoport esetében ez az arány átlagosan a 20 % alatt maradt.
    Van den Borg holland kinológus és szakembertársai által kidolgozott, a tenyésztési programba illeszthető, az emberekkel és a kutyákkal való félelmet és agresszivitást kiszűrő viselkedéstesztek komoly eredményét mutattak ki. Az új szabályok szerint törzskönyvezett kutyák sokkal stabilabb idegrendszerűek, sokkal kevésbé félnek, jobban megfelelnek a társadalmi és szociális elvárásoknak - mint a korábbiak.
    Az általánosságban 'agresszív kutya' tehát nem biztos, hogy olyan veszélyt jelent a környezetére amely egyet jelent a Pit Bull és társai által hordozott veszélyekre. Ezzel együtt a 'harcikutya' vagy 'veszélyes kutya' fajta a mai napig szenvedhet egy fajta viselkedészavarba, aminek tudományos elnevezése "az agresszivitás Hypertrophiája", ami azt jelenti, hogy az adott egyed, bizonyos helyzetekben vagy ingerhatásra, túlzott agresszivitás- és támadási viselkedést mutat. Ez a viselkedési- megnyilvánulási folyamat túl könnyen beindul náluk, sok esetben akkor is amikor ennek az állat számára semmilyen biológiai értelme vagy célja nincs és a fajnak megfelelő természetes jelrendszerek hatására, vagy ennek ellenére is irányíthatatlanná válik.
A svájci, kinológus és kutyatréner H. Schleger és a német háziállatokat kutató biológus Dr. J. Redlich és mások genetikai kutatásai bizonyították, hogy több viselkedési tulajdonsággal együtt a hyperagresszivitás is örökölhető.
A fent említett szakemberek a megfigyelt tenyészvonalak utódjainál az alábbiakat állapították meg:
·    korábbi életkorban kezdődnek a kölykök egymás közötti játékos harapásai
·    ha a kölykök mozgásterét korlátozták, a harcias játék megynilvánulások intenzitása jelentősen megnövekedett
·    gyakoribbak a kölykök közötti testkontaktusok mint más fajtáknál
·    már az 5 hetes életkorban erőt demonstráló megnyilvánulások mutatkoznak meg
·    a 7 hetes életkorban már fizikális sebesülést okoztak egymáson
·    a kölykök nem reagálnak az anyaállat figyelmeztető jelzéseire: nem nyüszítenek, nem csóválják fejüket, nem gurulnak a hátukra és a farkuk az anyaállat minden fenyegetése ellenére minden esetben fölfelé irányul
·    8 - 12 hetes koruk után képtelenek a fajra jellemző, falkában történő, közösségi életre
Természetesen a veszélyes karakterrel rendelkező kölyök kutyák egy része szakszerű nevelésssel, intenzív szocializációval tudnak olyan karakterű ivarérett kutyává válni amelyek nem jelentenek potenciális veszélyt környezetükre. Ez sajnos a jelenlegi körülményeket és kutyás kultúra szinvonalát ismerve, adminisztratív és jogi szabályozás nélkül - különösen Kelet-európában, - nem biztosítható.
    A kutatók megállapításai szerint a Pit Bullok / American Pit Bull Terrierek és az ezekkel genatikailag és fizikailag nagy azonosságot mutató American Staffordshire Terrier , a Staffordshire Bullterrier kutyafajták területén a tenyésztés/szaporítás során a szisztematikus negatív kiválasztás, valamint az agresszív megnyilvánulások célirányos tréningelésének együttes hatására, a szociális viselkedését tekintve zavarodott egyedeket alakított ki. Ezek viselkedési repertoárjából hiányzik a harapás megállításának készsége és a támadási ingerküszöbük jelentősen alacsonyabb a fajtársaikhoz képest.
    A kutatásokat végzők azonban arra is rámutattak, hogy ezeknek a kutyafajtáknak a genetikailag öröklödő viselkedési hiányosságaik nem irányulnak az ember ellen. A konfliktust a másik kutyával való találkozások, a másik kutya gazdájának reagálása, a környezetben fellépő ingerek, a kutyákkal szemben jelenleg támasztott társadalmi normák és elvárások okozhatják. Bizonyítást nyert az is, hogy a megállapítások csak bizonyos együtthatóknak egyszerre történő jelenlétével, - tehát csak bizonyos tenyész-vonalak esetén, - érvényesek.
A vizsgált fajták és azok keverékeinek esetében rendkívül nehéz különválasztani, hogy mely agresszív megnyilvánulások, viselkedési zavarok a veleszületett, genetikai jellegűek és melyek alakultak ki a tartási körülmények, a nevelés és a természetes tanulási folyamatok hatására. Tehát tévedés volna a fajtákhoz tartozóknak mondható egyedek mindegyikéről kijelenteni, hogy genetikailag rögzített hyperagresszív tulajdonságokkal rendelkeznek. Ellenben a meglévő populáció nagyrésze olyan tenyészvonalból származhat amelyre igazak a megállapítások és valóljában ez teszi igazán veszélyessé ezen fajtákhoz vagy ezek keverékeihez sorolható kutyákat! Mert szinte minden egyed egy 'zsákba macska' - amelyik akár egyik, akár a másik kategóriába is tartozhat. Az eredmény sajnos az esetek nagy részében csak utólag derül ki, amely már egy áldozatul esett ember, gyerek vagy másik kutya esetében - túl késő. Ez az állapot azonban senkinek nem jó, mert egyrészt olyan egyedek társaságában kell élni amelyik potenciálisan veszélyt hordoznak, másrészt azokat az egyedeket is előítélettel megbélyegzik amelyik nem hordoznak potenciálisan veszélyt.


    Mit lehet tenni ? Hogyan tovább harci kutyák ?
    Csupán az európai sajtóbeszámolókat és interneten keringő híreket tekintve is, alig van olyan ország amelyben, legalább éves szinten ne történne valamilyen baleset amelyben Pit Bul vagy más 'harci kutya' vagy 'veszélyesnek minősített kutya' is szerepel. Az elmúlt, több mint egy évszázad bizonyította, hogy névváltoztatások, magukat kutya tenyésztés terén felelősnek tartó nemzetközi szervezeteknek a probléma elől való menekülése és jogi trükkjei nem oldották meg a helyzetet. Ma is vannak kutyafajták amelyek - akaratuktól függetlenül, valamilyen szinten, - külső és belső tulajdonságaikban, karakterükben magukban hordozzák a 'harci kutya' tulajdonságokat és potenciális veszélyt jelenthetnek a környezetükre. Sajnos ezen problémakör szimbulumává, - egyben áldozatává, - vált a Pit Bull, amelynek helyzetét európában, különösen a földrész keleti térfelén, beleértve Magyarországot is, képtelenek voltak a mai napig az emberek mindenki számára elfogadható módon megoldani. A jogi lehetőség, tudományos- és állategészségügyi háttér, szervezeti forma, technikai lehetőség ma már mind adva volna, - csak mint a társadalmi konfliktusok más területén is, - a közös akarat, készség és motiváció hiányzik.
    A Pit Bull azonban nem csak a köztudatban maradt meg a kutyaviadalok, harcikutyák klasszikus képviselőjének. Mivel az emberek egy része, az USA-ban és a világ más részein, fajtatörténet során a Pit Bull ősi harcikutya tulajdonságait tovább tudták tartani, - ráadásul a jogi tiltások és korlátozások ellenére, tenyésztői szakértelemet, ellenőrzött és szakszerű tenyésztést nem lehet feltételezni, - ezért a jelenlegi populáció között is arányaiban jóval több egyedben maradhattak meg ezek a jellemzők.
    A tennivalók - a fajta érdekeit is szem előtt tartva, - csak hosszútávra tervezhetőek, minden érintett bevonásával és aktív akaratával hozhatnak eredményt és nyújthatnak mindenki számára megoldást.
Mindenek előtt egy jól átgondolt, jogi reformra lenne szükség, amely USA és Nyugat-európai példák szemelőtt tartásával, megváltoztatná azt, hogy a kutya viselkedésének jogi következményei szempontjából a kutya ne 'dolog', ha nem önálló akarattal, gondolatokkal rendelkező lény legyen, amelynek eszmei értéke van. (Ez egy sor további jelenlegi állatvédelmi jogi problémát megkönnyítene !) Ezt követően fontos lenne szakszerűen és egységesen meghatározni, több fajta pontos megjelölésével a 'veszélyes kutya', - vagy ennek a fogalomnak a különböző fokozatainak minősítését, minden vonatkozó jogszabályban.
Csak ezt követően, erre alapozva érdemes további adminisztratív, ismeretterjesztő és ellenőrzési lehetőségeket biztosító általános lépéseket tenni, amelyek a következők lehetnének:
·    törekedni a Pit Bull és rokon fajták, valamint azok keverékeinek populációjának további csökkentésére és majd csak egy kitisztult, ellenőrizhető és áttekinthető tenyészvonal megléte esetén enyhíteni a szabályozást
·    törekedni a megközelítőleg egységes jogi szabályozásra a szomszédos és más európai országokkal
·    esetfüggően ivartalanításra kötelezhetőség bevezetése
·    esetfüggően eutanaziára (végleges elaltatásra) kötelezhetőség bevezetése
·    az esetek elbírálásakor az alábbi szempontokat kellene figyelembe venni:
o    az agresszivitásra való hajlam genetikai adottságának kimutathatósága
o    a szocializáltsági szint tesztelése
o    engedelmességi szint és esetleges agresszivitásra való tréning tesztelése
o    a gazdi kutyatartási készsége és képessége
o    az esetleges áldozat viselkedésének figyelembevétele

Az adott fajtákra vonatkozólag:
·    ellenőrizhető, előírásoknak megfelelő tartási körülmények között legyen engedélyezett a tartásuk
·    a tartókat és a kutyáikat maghatározott időszakonkénti, ellenőrző alkalmassági vizsgára kötelezni
·    a tartás megadóztatásával keretek közé szorítani a tartók szociális körét

    A Nyugat európai példák egyértelműen és jó irányba mutató megoldásokat és mindenki felé sikereket tudnak felmutatni a Pit Bull és társai területén. Kinológiailag és jogilag jól átgondolt és szakszerű szabályozás bevezetésének hatására az alábbi eredményeket érték el Anglia, Belgium, Németország, Ausztria és Svájc területén:
·    1975 és 1990 között volt a legnagyobb a Pit Bull / American Staffordshire Terrier / Staffordshire Bullterrier / Bullterrier populáció, amely a jól összehangolt, szigorú szabályozás bevezetésével rövid időn belül a felére csökkent
·    a jelenlegi populáció és szaporulat kb. 1/5 része az 1990-ben mért csúcsnak
·    a Staffordshire Bull Terrier fajtából a bejelentett alomszám: 75 % -al, az American Staffordshire Terrier fajtából a bejelentett alomszám: 80 % -al csökkent ezzel áttekinthetőbbé, ellenőrizhetőbbé vált
·    1996 óta, a 'harcikutyák'nak nyilvánított harapások száma folymatos csökken

    Felelős állattartók, állatvédők és egyben American Pit Bull Terrier kedvelők egy nemzetközi baráti kört (IG-APBT) alakítottak a német nyelvterületen, amelynek célja, hogy a fajtát jelenleg tartókat és a fajta iránt érdeklődőket szakszerű, naprakész információkkal lássák el. Valós információkkal, felvilágosító munkát végezzenek a sok esetben homályosnak mondható Pit Bull előítéletek terén. Egyben állatvédelmi- és jogi tanácsadással látják el az érdeklődőket. Együttműködnek a kutyás sportok (de nem a "Weight Pulling") szervezeteivel, oktatásokat, aktivitásokat szerveznek a fajta iránt érdeklődőknek. Teszik ezt úgy, hogy elzárkóznak a fajtával kapcsolatos visszaélésektől, illegális kutyaviadaloktól és mindenféle olyan tenyésztői- és tréning megnyilvánulásoktól amely növelheti a fajta agresszióra való hajlandóságát. Hosszútávú elgondolásuk alapján igyekeznek hozzájárulni, hogy majd valamikor az American Pit Bull Terrier  Európában is elnyerhesse a 'társállatként tartható' jelzőt, feledésbe szorítva a jelenlegi 'harcikutya' megbéllyegzést.
    Ami a tengerentúli állapotokat illeti, a  kutyaviadalok jelenleg még mindíg nem minden USA államban vannak egységesen tiltva. Az egyik legnagyobb chicagói székhelyű állatvédelmi szervezet (Commission on Animal Care and Control of Chicago / Állatok Gondoskodása és Ellenőrszése Bizottság - Chicago) becslése szerint ezért még mindig kb. 1.500 Pit Bull tipusú kutya pusztul el évente az USA-ban, kutyaviadalokon.
Az USA legbefolyásosabb állatvédő szervezete az ASPCA (American Society for the Prevention of Cruelty to Animals / Amerikai társaság az állatokkal szembeni kegyetlenség megelőzésére) szerint a jelenlegi USA-ban élő Pit Bull populáció, az utóbbi évtizedek állattartási szokásainak-, igényeinek változása és a szakszerű ismeretterjesztési munka hatására, már túlnyomórészt intelligens, családszerető, társállatként tartott, de terület- és személyőrző feladatokat átlagon felül ellátó kutyákból tevődik ki. Ez a szigorú állatvédelmi törvények és a jogi szabályozás mellett főként annak köszönhető, hogy a fajta jelenlegi tenyésztői és rajongói tudatosan követik azt az irányt, hogy minél jobban eltávolítsák a jövő Pit Bulljait a múlt történetétől. A korai szenzibilis időszakban (6 - 16 hetes kor között) rendkívül nagy hangsúlyt fektetnek a kutyák szocializációjára és ezzel párhuzamosan minden agresszivitásra és dominanciára utaló magatartásformát azonnal szakszerűen háttérbe szorítanak.
Ma már az UKC is nagyobb felelősséget érezve magának - tekintettel a fajta körül az elmúlt több mint egy évszázad alatt lezajlott konfliktusokra és erősen megkérdőjelezhető tenyésztési szinvonalra - az 'American Pit Bull Terrier'  fajtára a többi kutyafajtától sokkal szigorúbb és drágább (55 US dollár) módon, kizárólagosan DNS vizsgálatot megkövetelően, végzi el ezeknek a kutyáknak a regisztrálását.
Mind ezek mellett az UKC, az ASPCA és más felelőségteljes szakemberek is azt javasolják, hogy a fajta jövőjének érdekében rendkívül fontos, hogy csak tapasztalt, felelős állattartásban jártas, következetes nevelést és megfelelő tartási körülményeket biztosítani tudó emberek döntsenek egy Pit Bull tartása mellett. Ezzel párhuzamosan pedig az a véleményük, hogy az egész világot egységesen átfogó, szigorú és következetes, szakszerű jogi keret és ellenőrzés szükséges ahhoz, hogy csökkenjen és megszűnjön a fajta tulajdonságait félre értelmező és azzal visszaélő Pit Bull tartás és szaporítás.
A Pit Bull rehabilitálásának az is fontos része, hogy az USA rendőrsége kábítószer- vagy robbanó anyag kereső munkakutyaként próbálja használni a fajta ellenőrzött származású egyedei révén az erre a célra nagyon magas szakértelemmel tenyésztett kutyáit.
Jó lenne, ha minden Pit Bull iránt valamilyen szinten érdeklődő ember megjegyezné: az első, 1921-ben készült "Our Gang" , amely később, az 1950-es években "The Little Rascals"  néven rajzfilm és képregényként, majd később színes VHS és DVD kidásként, - "Kis gézengúzok" címmel magyar változatban is megjelenő, - világsikert elért gyerek film-sorozat, vidám, jópofa, barátságos, gyerekszerető, jóbarátnak mutatkozó, az egyik szemén fekete foltos fehér kutyája - egy Pit Bull volt.



nyitókép: archiv

Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)