A kutyáról általában
Négylábú lelkitámasz
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
kutya.hu  |  2011. augusztus 17.

Minden friss gazdinak hozzátartozik új, kutyás életéhez, hogy szép lassan hozzászokjon, hogy az emberek megváltoznak, mikor a közelükbe egy bohókás, kedves, vagy éppen nyugodt, és méltóságos négylábú kerül.


Jómagam gyakran zavarba jövök, ha saját kutyámmal lófrálok az utcán, és időről időre rám mosolyognak az idegenek, sőt, megszólítanak, megállítanak, és a kutyámmal barátkoznak. Jót tesz nekik a közelsége. Jót tesz nekem is, pedig engem család, barátok vesznek körül, egészséges is vagyok, derűs, és sikeres. Mégis, ha a kutyám ragyogó szemébe nézek, a nap melegebben süt, és azok a gondok, melyekkel nap, mint nap szembenézek, valahogy kevésbé nyomasztóak, mint kutya nélkül.

Nem újdonság az állatok emberre gyakorolt jótékony hatása. Megfigyelték ezt már sokan rajtam kívül is, sőt tudományos vizsgálatok folytak azt vizsgálva, hogy van- e fizikai hatása egy eb közelségének az emberi szervezetre. A jó hangulat, a boldogság, a biztonság érzése műszerekkel nem mérhető, de vannak azért a testnek olyan jelzései, melyek számszerűsíthetők, így ha áttételesen is, de mégis rögzíthető kutyánk ránk gyakorolt hatása. Egy amerikai kutatás kimutatta, hogy a szívbetegekre már rövidtávon is jótékony hatással van a kutya jelenléte. Figyelve eközben a betegek vérnyomását, és egyéb tüneteiket, megállapították, hogy azoknál a betegeknél, akiket rendszeresen kutyák látogattak, az adatok 24 %-os javulást mutattak, szemben azokkal a vizsgáltakkal, akikhez nem jártak négylábú látogatók. Emellett csökkent a páciensek szorongása, s elmondható, hogy egyértelműen a gyógyulás útjára léptek.
De hogyan kezdődött a kutyák gyógyító karrierje? Hogyan fedezték fel a kutyák ilyen hatását az emberi szervezetre? Egy különös véletlen indította el a mozgalmat, mely a kutyát a doktorok közé emeli:
1968-ban B. Levinsonhoz, az Egyesült Államokbeli Yeshiva egyetem pszichológusához egyszer egy szociális viselkedési zavarokkal küszködő kisfiút hoztak. Több mint egy hónapig hiába próbálta szóra bírni a fiút, úgy tűnt, minden próbálkozása kudarcba fullad. Egy ízben Levinson kénytelen volt rendelőjébe magával vinni a kutyáját is, s így történhetett, hogy találkozott a kisfiú a kutyával. Az orvos legnagyobb meglepetésére a kutya láttán szinte azonnal megváltozott a fiú viselkedése. Feloldódott, simogatta az állatot, elkezdett hozzá beszélni, majd a pszichológussal is szóba elegyedett, aki végre elkezdhette őt gyógyítani. Az eset után Levinson az új módszer kidolgozásának szentelte életét, és a speciálisan képzett terápiás kutyák bevonásával végzett pszichoterápia világszerte elterjedt.
Magyarországon is több olyan szervezet alakult már, ahol négylábúakat vetnek be, hogy idős, beteg, vagy szellemileg sérült embereket jobb kedvre derítsenek.

Vajon mi teszi alkalmassá a kutyákat erre a feladatra?

Azt már kiderítették a tudósok, hogy mindenféle szociális kötődés csökkenti a fájdalmat, illetve segíti a gyógyulást emberen, állatban egyaránt. Azt is tudjuk, hogy a kutyák erősen kötődnek az emberekhez. Mióta a farkasoktól elváltak, és az ember mellett fejlődtek tovább, sok olyan viselkedésformát vettek fel, mely nagyon hasonlít az emberi viselkedéshez. Az a fajta kötődés, amellyel a kutya ragaszkodik hozzánk, nagyban hasonlít az anya-gyermek kapcsolathoz, méghozzá a szó legideálisabb értelmében. Az ebek többsége végtelen elfogadással fordul az ember felé, hálás a jó szóért, simogatásért, szót fogad, és nyitott a gazda minden kezdeményezésére. Viszonylag sok vezényszó megtanulására képes, emellett pedig felismeri a testbeszédet. Talán ez az egyik legfontosabb olyan tulajdonsága, amely alkalmassá teszi erre a munkára, hisz ez teszi képessé arra, hogy olyan emberekkel is kommunikáljon, akik képtelenek a beszédre. A kutyák olyannyira ráhangolódnak az emberre, hogy az emberi viselkedést adott esetben jobban elfogadják, mint saját fajtájukét. Érzékenyek a szemkontaktusra, hanghordozásra… gyakran érezhetjük úgy (mi, gazdák), hogy jobban ismernek minket, mint mi saját magunkat.
Az állatasszisztált terápia számtalan területen használható. Ilyen területek lehetnek a tanulási problémák, értelmi akadályozottság, pszichiátriai megbetegedések, családi feszültségek, lelki terhek, fejlődési rendellenességekkel élők, egészségmegőrzés, alkoholizmus, drogfüggőség, házassági válság, vagyis minden olyan betegség, illetve betegségnek nem nevezhető állapot, mely lelki, szellemi akadályoztatással jár.
Magyarországon több mint tíz éve folyik terápiás munka kutyákkal. Az elsők között kezdte működését a Kutyával az Emberért Alapítvány, ahonnét jól képzett, megbízható kutyák indulnak az országban minden olyan intézmény felé, amely nyitott a módszer iránt.
Az alapítvány programfelelőse Pechan Eszter, akivel a munkájukról beszélgettem:

Hogyan fogadták az emberek a módszert, és változott- e azóta bármilyen irányban az emberek hozzáállása a kutyás terápiához?

- A Kutyával az Emberért Alapítvány 1998-ban alakult, célja a - hazánkban akkor még ismeretlen - mozgássérült- segítő kutyák képzése volt. 2001-ben bővült a tevékenységünk a kutyás terápia bevonásával. Kezdetben az intézményvezetők és a szakemberek erősen kétkedve fogadták a kutya jelenlétét a fejlesztő foglalkozásokon, de ahogy módunk nyílt bizonyítani, egyre több megkeresés érkezett felénk. Elmondhatom, hogy az összes helyszínünkön meggyőződtek a szakemberek a kutyás terápia eredményességéről, mert eddig nem volt olyan csoport, ahol ne sikerült volna hatékonyabbá tenni a különböző területek fejlesztését.

Foglalkoztok kiképzéssel is. Saját módszeretek van, vagy ez már egy kidolgozott séma szerint zajlik?

- Kidolgozott séma szerint dolgozunk, egységes módszert képviselünk a Magyar Terápiás és Segítőkutyás Szövetség összes tagszervezetével.

Más képzést kap az eb, aki majd sérült gyerekek közé megy, mint az, amelyik epilepsziás rohamot jelző állat lesz, vagy éppen mozgássérültet segítő kutyának készül?

- Mindhárom kutya képzése más módszer szerint zajlik. Az egyik alapvető különbség, hogy a terápiás kutyát a saját gazdája képzi – természetesen, ha kéri, segítséggel -, így ő első perctől kezdve a gazdájával él, és együtt dolgoznak az általuk megválasztott csoportokban. A vizsga- és követelményrendszer is más mindhárom területen.

Vannak- e favorizált fajták? Olyan kutyák, akikből nagyobb arányban kerülnek ki terápiás állatok, vagy teljesen mindegy a kutya fajtája?

- Nincsenek favorit fajták, ezt az alapítványnál dolgozó terápiás kutyák nagyon jól szemléltetik, hiszen dolgoznak nálunk keverék kutyák, spánielek, egy airedale terrier, egy malinois és egy ír szetter. Egyik sem az a fajta, akiről az ember első hallásra azt mondaná, hogy ebből biztosan jó terápiás kutya válik majd. A fajtánál fontosabb a kutya személyisége, szocializációja és képzettsége. Természetesen vannak olyan fajták, amelyeknél nagyobb eséllyel lesz alkalmas egy kutya terápiás célra, de nem ez a meghatározó.

A fotóitokat nézegetve azt látom, inkább nagytestű kutyáitok vannak, pedig az ember azt képzelné, hogy mind az idős emberek, mind a gyerekek mellé jobb egy kistestű kutya. Fontos, hogy mekkora termetű állatot választunk a terápiához?
- Ez nem teljesen így van. A hét dolgozó terápiás kutyánk közül csak kettő nagytestű, Kendra, a malinois és Molly, az ír szetter. Fergie, az airedale terrier is inkább közepesen nagy. Oszkár és Kira a két keverék kutyánk középméretű, Bodza és Jaffa spánielek pedig inkább a kisebb kutyák közé sorolhatóak. Nem arról van szó, hogy nem foglalkozunk bizonyos fajtákkal, hanem az, hogy a terápiás kutyafelvezetőinknek milyen kutya a szíve csücske, mit szeretett volna terápiás célra képezni.

Több olyan szervezet van az országban, akik terápiás kutyákkal dolgoznak. Van- e köztetek együttműködés, tudtok egymásról, vagy mindenki teszi a dolgát, és a különböző szervezetek teljesen egyedül vannak.

- Az említett szervezet (Magyar Terápiás és Segítőkutyás Szövetség) az, ami egységesíteni kívánja a terápiás munkát hazánkban, egyelőre három alapítvány összefogása, de ez nemsokára bővülni fog, vannak már jelentkezők. Szerencsére a tavalyi év végén megszületett végre az a minisztériumi rendelet, ami pontosan meghatározza a terápiás kutyákkal szemben támasztott követelményeket, a vizsgarendszert és a jogainkat. Ettől azt remélem, hogy végre mindenki ugyanolyan elvárásokat fogalmaz majd meg a saját kutyájával szemben, ha terápiás munkát szeretne végezni és nem lesznek önjelölt párosok.

Mi a teendő, ha valaki a saját településén szeretne működni egy terápiás kutyával, vagy netán szeretne egy tiétekhez hasonló szervezetet létrehozni? Tudtok-e ebben segíteni, fontos- e, hogy a kutyás terápia, mint módszer terjedjen?

- Egyre több alapítvány, egyesület létesül az ország különböző pontjain, ami nagyon fontos, hiszen mindenütt szükség van rá. A törvényi szabályozás is sokat segít ebben, mindenki számára világossá teszi az eddig kicsit homályos lehetőségeket. Nagyon szeretnénk, ha a módszer országosan elterjedjen, a legnagyobb álmom az, hogy minden rászoruló gyerek, fiatal, felnőtt, vagy idős ember lehetőséget kapjon egy kutyával való közös munkára, amennyiben ezt szeretné. Ez persze ma még kicsit utópikusan hangzik, de azért nem megvalósíthatatlan.

Utópia? Azt hiszem, mikor dr. Levinson negyven éve hazavitt egy kölyökkutyát, elképzelhetetlennek tartotta, hogy az a kis szőrgombóc egyszer majd egy fontos feladat megoldása lesz. Egy kisfiút segít majd eligazodni a világban, szóra bír egy összeszorított ajkat, bizalmat ébreszt, és valakit elindít a boldogabb élet felé. Ami ma utópia, holnap a valóság lehet. Egyelőre csak rajtunk, embereken múlik, hogy úgy lesz-e, hisz a kutyáink itt vannak mellettünk. Mosolyt ébresztenek, feladatra várva kapaszkodnak a tekintetünkbe, vigasztalón simulnak a kezünk alá. Készen állnak rá, hogy boldoggá tegyék az embereket.




Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)