Vadászkutya
Híres agarászok a nemzet ügyért (1825 – 1849)
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
kutya.hu  |  2011. augusztus 22.

Híres agarászok a nemzet ügyért (1825 – 1849)

A vadakban és erdőkben egyre szegényebb nagyvárosokban bővelkedő országokban egyre népszerűbb lett az arisztokrácia világában a falkavadászat. Élő nyulakra és rókákra már I. Jakab angol király is vadászott agarakkal.



A hagyomány szerint Norfolk hercege készítette az első falkavadászati szabályzatot. 1776-ban Oxford grófja alapította az első Coursing klubot Swaffhamban. A ló és agárversenyek az angol társasági élet részévé váltak. Kialakul a hagyományos lovas vadász öltözék, a piros angol felsőrésszel.
Magyarországon a kopóval űzött falkavadászatokat 1720-ban III. Károly megtiltotta, mely így csak a napóleoni háborúk után lett újra elfogadott vadászati forma. Széchenyi István angliai utazása során ismerkedett meg a lóversenyek és falkavadászatok, illetve az agárversenyek szokásával. Neki tulajdonítható az Angliában szokásos piros zakó elterjesztése hazánkban.
A lótenyésztők méneseikből a hadseregek lovassági alakulatainak adtak el hátasokat. A falkavadászatokon résztvevők sportteljesítménye is elismerésre méltó volt, nagyjából 30 kilométernyi tereplovaglást hajtottak végre egy-egy alkalommal. Természetes a lovassági tisztek és katonai szakértők érdeklődése. Az októberi és novemberi vadászatok egyben a rendező gazda ló-eladási lehetőségeit is növelték.
A Pályafuttatási Társaság mellett Széchenyi létrehozza az Agarász Egyesületet. Az egyesület 1835-ben Kocséron rendezte meg első agárversenyét. Az agárversenyek jelentős társasági események voltak, hiszen fogadásokat kötöttek és szépszámú divatosan öltözött hölgy jelent meg. Az agarászegyletek közül a reformkorban különösen fontos volt a Veszprém-Győri melynek elnöke Hunkár Antal, főrendű pártfogója pedig gróf Batthyány Kázmér volt. Batthyány Kázmér 1844-ben a Védegylet elnökeként Kossuth Lajos munkatársa lett. Közös vadászataikat gróf Esterházy Károly ugodi (Bakony) vadászterületén tartották. A nagy vadászatok mindig az őszi ménesvizsgák idején voltak. Széchenyi kezdetben erdélyi kopókkal kísérletezett később, hasonlóan arisztokrata barátaihoz, Angliából hozatott ebeket. Valószínűleg ekkor került a hazai vadászfalkákba a beagle.
Széchenyi a Lovakrul írt művében azt fejti ki, hogy lehetetlen olyan ebet találni, amelyik jó őrző, a gazda puskája elé keríti a nyulat, éjjel pedig megküzd a farkasokkal. „Én inkább agarakat tartok, ha térségre születtem, kopókat, ha vadas rengetegek közt lakom, vízi kutyákat, ha házam közel esik a kacsás érmellékhez” – írta. Széchenyi többféle ló és kutyafajta tenyésztését javasolta. A társasági élet a gazdasági fejlődés segítőjévé vált Széchenyinek és barátainak hatására.
Az angliai tapasztalatok az arisztokrácia egy részének figyelmét a magyarországi viszonyok lehetetlenségeire is felhívták. 1832-ben írta Pálinkás Samu nagykőrösi birtokos nemes Agarászatról című művét. Az előszóból kiderül, hogy az írás Kécskén készült. A közelben csak a mai Tiszakécske jöhet számításba. Pálinkás Szerencsen született, katonai nevelőintézetben tanult, majd főhadnagyként kilépett a császári hadseregből és gazdálkodott. A síkra illő, vadászatra alkalmas agarak állnak érdeklődése középpontjában. Az agarak fegyelmezettsége és gyorsasága volt számára a legfontosabb. Pálinkás egész életében a katonai pálya vonzásában élt. A gyors és hatékony együttműködés lovas és agár között, illetve mindig a legalkalmasabb agarak kiválasztása vezet a sikerhez - vallotta. A kopós vadászatra csak kuriozitásból vagy barátságból vállalkozott, mivel a kopók nagy zajjal láttak munkához. Szerinte a lovas és kutya harmonikus mozgása az agárral valósítható meg legszebben.
Pálinkás Samu Széchenyi István köréhez tartozott, a gróf naplójának tanúsága szerint  1841. november 9-én Vecsésen tartotta összejövetelét az Agár Egylet. Falkavadászatot rendeztek melyen Recsky András és Pálinkás Samu voltak a vezetők. Széchenyi agara ugyanitt bronzmedált kapott.
 A reformkor egyesületei a változást igyekeztek segíteni a polgárosodás irányába. Az Agarász Egylet tagjai közül többen játszottak fontos szerepet 1848-49-ben. Károlyi István gróf saját költségén létrehozta a 16-os számot viselő honvéd huszárezredet. Pálinkás Samu ebben az ezredben harcolt őrnagyként. Asbóth Lajos naplója szerint a Rákosmezőn vívott ütközetben egy osztrák tüzérüteg megsemmisítésénél vívta ki előljárói elismerését. Fia Pálinkás Gyula ugyancsak a 16-os huszároknál szolgált. Degré Alajos tiszttársa volt, tanult, jártas törzstisztként jellemzi, aki az ezred felszerelésénél és betanításánál tevékenykedett, kétszer sebesült meg. Nehezen viselte az újonc tiszturak fegyelmezetlen viselkedését, sértő megjegyzést tett rájuk ezért, mint Degré írja, pert akasztottak a nyakába, amely 1849-ben sem ért véget, ezért önkéntesként harcolt tovább. Pálinkás Samu őrnagy 1849.  augusztus 8-án esett el  Csatádnál, amikor ezrede Temesvárra történő visszavonulását fedezte.
Recsky András az ország első agarásza, 1848-ban az abádi választókerület képviselője, majd kormánybiztosként szervezi a nemzetőrséget. Kenderesen nemzetőr parancsnokká választották, a nemzeti ügy elkötelezett harcosa volt. Személyével kapcsolatosan sajnos szinte csak csínytevései maradtak emlékezetesek, így későbbi feleségének megszöktetése és lovas virtusai sokáig beszédtémák az Alföld nemesi kúriáiban.   1849 után Tóbik pusztai birtokán gazdálkodott. 1851-ben Néhány szó az agarak futtatásáról, azok közti különbség megítéléséről, bírák kötelességeiről, kellékeiről címmel Retski András néven könyvet ad ki. Idősebb korában is jeles sportember maradt, közel a hetven évhez is 17 mérföldet lovagolt egyvégtében, majd félnapot vadászott az ifjakkal.  
A magyarországi falkavadászatok és agárversenyek első időszaka 1849-ben véget ért. Széchenyi visszavonult a nyilvánosságtól, a nagytekintélyű Károlyi István grófot börtönbüntetésre ítélik, majd 400 ezer ezüstforint büntetés kifizetésére kötelezik. Összehasonlításul: egy jobbágytelek államilag garantált megváltási összege 500-700 ezüstforint volt.
Az 1850-es évek elején minden társasági esemény gyanús volt az önkényuralom számára. A helyzet csak 1857. után enyhül valamelyest és a XIX. század vége lesz a hazai falkavadászatok virágkora.



nyitókép: archiv

Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)