Társunk a kutya
Új jövevény a falkában I. rész
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
kutya.hu  |  2012. szeptember 19.

Új jövevény a falkában I. rész

Egyre gyakrabban találkozunk gazdik kétségbeesett kérdésével: Mi legyen, ha jön a baba? A kutyának komolyan mennie kell, mert egy kisbaba mellett kockázatos lenne kutyát tartani? Tényleg veszélyt jelent az új jövevényre a kutya, az ember legjobb barátja? A válasz egyértelműen nem. Csak meg kell tanulnunk, hogyan kezeljük a kutyánkat, amikor új taggal bővül a falka.


A falka törvénye

Első lépésben tisztába kell kerülnünk azzal a ténnyel, hogy a kutya nem családi nagybácsi, hanem falkában élő ragadozó állat, akinek feltétlenül, időben tudomására kell hozni, hogy kinek hol a helye a rangsorban. A jól működő, egészséges falkában soha, semmilyen körülmények között nem jelenthet problémát új tag érkezése – legyen kisbaba vagy éppenséggel új kutya. A megfelelően kezelt kutya számára természetes, hogy az alfa pár utódai minden tekintetben érinthetetlennek számítanak. Emellett a falkavezérek dolga eldönteni, hogy ki tartozhat bele a falkába, és a rangsorban alattuk lévő tagoknak ezt kötelességük elfogadni.

Mielőtt megérkezne a kisbaba


Érdemes a kisbaba érkezésére mind önmagunkat, mind kutyánkat felkészíteni. Első lépésben már pár héttel a gyermek születése előtt erősítsük meg a falkában elfoglalt pozíciónkat. Kiemelten figyeljünk rá, hogy az alapvető falkavezérségi szabályokat az eddiginél még keményebben betartsuk (sose engedjük ki magunk előtt a kutyát az ajtón, mindig játsszuk el, hogy beleeszünk az ételébe, hazaérkezéskor a család többi tagját köszöntsük előbb). Fontos, hogy ne legyen lelkiismeret furdalásunk amiatt, hogy a gyermek érkezése után esetleg kevesebb időnk marad a kutyára. Ne babusgassuk, simogassuk többet, mert evvel csak felhívjuk a figyelmét arra, hogy valami változni fog. Ne felejtsük el: mi vagyunk a falka vezetői, nem szükséges a kutyánk bocsánatát kérnünk azért, hogyha kevesebb időnk marad rá. Sőt érdemes az utolsó néhány hétben minimálisra csökkenteni a kutyával való kommunikációt, evvel is biztosítani tudjuk, hogy később elfogadja az új helyzetet. Fontos, hogyha a baba érkezése bármilyen egyéb változást is hozna a kutya életébe (pl.: nem mehet be oda, ahová eddig bemehetett), akkor ezt ne a baba érkezése napján vezessük be. Érdemes ehhez is időben hozzászoktatnunk kutyánkat, hogy ne tudja összekötni a két eseményt. És bár a lakásban tartott ebek ritkán férgesek, bolhásak, még a legjobban ápolt kutya esetében is előfordulhatnak különféle betegségek, így még időben érdemes teljes egészségügyi kivizsgálásra elvinnünk az ebet.

Az első pár nap otthon

Az általános tévhittel ellentétben egyáltalán nem szükséges az első pillanatban megmutatni a kisbabát a kutyánknak. A nőstény farkasok is sokszor hetekig védik még az apjuk elől is az újszülötteket. Hagyjuk, hogy a szomszédos szobából ismerkedjen meg a baba hangjával, szagával. Figyeljünk rá, hogy soha ne simogassuk, próbáljuk nyugtatgatni a kutyánkat, amikor esetleg megijed, ha felsír a baba. Viselkedjünk teljesen közömbösen, így egy idő után ő is meg fogja szokni az új hangokat.

Az első találkozás


Amikor kutyánk teljesen közömbös a baba hangjára, szagára, akkor érkezik el az idő arra, hogy megismertessük őket egymással. Figyeljünk rá, hogy soha ne a kutya sajátjának érzett territóriumán történjen meg az első ismerkedés (ne a kertben, előszobában…). A babát semmiképpen se a karunkban tartsuk, hiszen evvel könnyen zsákmánynak minősíthetjük a kutya szemében, így összezavarva őt. Érdemesebb babakocsiba vagy járókába tenni, ahol a kutya megszagolhatja, de még véletlenül sem tud rálépni, akaratlanul sérülést okozni neki. Nyugodtan hagyjuk, hogy a kutya körbeszaglássza a gyereket, azonban az első domináns jelre (peckeskedés, morgás) azonnal álljunk a kutya és a gyermek közé, majd a kutyát határozott hangon zavarjuk ki a helyiségből. Fontos, hogy ilyen esetekben soha ne a gyereket kapjuk föl és vigyük el a kutya közeléből, hiszen evvel elismernénk a kutya felsőbbrendűségét. Ugyanígy viselkedjünk akkor is, ha a kutya túl hevesen közeledik a gyermekhez. Neki is meg kell tanulnia, hogy mit szabad és mit nem az új jövevény mellett. Ha úgy látjuk, hogy a kutyának elege van a baba közelségéből, mindig hagyjuk elmenni.

Ha már nagyobb a gyerek

Minél nagyobb lesz a gyermekünk, annál könnyebb megtanítanunk neki azt a néhány szabályt, amelyek biztosítják, hogy ne történhessenek balesetek. Első lépésben mutassuk meg neki, mit szabad és mit nem, ha a kutyához nyúl; illetve azt hogyan tegye, vagy ne tegye. Tanítsuk meg a gyereknek, hogy soha ne húzza meg a kutya szőrét, fülét, farkát, ne rúgjon bele, ne üsse meg. Soha ne nyúljon a kutyához, ha az eszik vagy ki van kötve. Kerítésen át ismerős kutyát se próbáljon megsimogatni! Mindig szemből közelítsen a kutya felé, ha az állat nem veszi észre, akkor szóljon neki. Soha ne simogassa meg olyankor, amikor alszik, mert a váratlan érintésre hirtelen odakaphat. Figyeljünk rá, hogy ha a kutyánk beteg vagy sérült, akkor ne nyúljon hozzá a gyerek, mert a fájdalom miatt megkaphatja, még ha csak figyelmeztetésül is.
Szóljunk gyermekünkre, ha túl hevesen rohangál, vagy visítozik a kutya közelében, mert ezek a viselkedések könnyen kiválthatják a kutyából a zsákmányszerző ösztönt. Ha a gyermek véletlenül elesne, mindig előbb a kutyára szóljunk rá, és csak utána menjünk oda a gyerekhez, nehogy az eb félreértse a helyzetet. Soha ne engedjük, hogy a gyerek a kutya mellett egyen, mert ha a kutya ki akarja kapni a kezéből az ételt, félő, hogy véletlenül a kezét haraphatja meg.
Mindezek mellett, lehetünk bármilyen felkészültek is, igaz az örök érvényű szabály: soha ne hagyjuk egyedül a kutyát a gyerekkel!

Őrző-védő kutyák

Az elmúlt idők kutyaharapásai leggyakrabban olyan ebektől származtak, akiket gazdáik – fajtától függetlenül – őrző-védő céllal tartottak. Ha a gazdák betartottak volna pár alapvető szabályt, soha nem következtek volna be ezek a balesetek. Kennelben tartott kutyák esetében alapvető fontosságú, hogy gyerekbiztos zárat szereljünk a kennel ajtajára. Teljesen természetes reakció, hogy a saját kis területükre betévedő, a kutyák számára idegen, gyenge fizikumú lényre támadással reagálnak. Ha a kapu olyan zárral lett volna felszerelve, amit a gyermek nem tud kinyitni, elkerülhető lett volna a baleset. A kennel rácsa legyen olyan sűrű, amin a gyermek nem tud benyúlni, és amin a kutyák nem tudnak kiharapni. Mindig figyeljünk rá, hogy ha a kutyák esetleg ki vannak engedve, akkor a gyermek nehogy kimenjen felügyelet nélkül.

Ha visszatekintünk a régebbi időkre, nagyon ritkán adódott probléma a kutyák és a gyermekek együttéléséből. Teljesen természetes volt, hogy a házaknál kutyák dolgoztak, őrizték a portát, terelték a nyájat, de ha kellett, vigyáztak a csecsemőkre, együtt játszottak a nagyobb gyerekekkel. Néhány fontos, alapvető szabályt betartva és egy kis odafigyeléssel tökéletes falkában – családban – élhet együtt kutya és gyermek. 



nyitókép: archiv

Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)