A kutyáról általában
A négylábúak és gazdáik a barokk Európában
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
kutya.hu  |  2011. augusztus 17.

A négylábúak és gazdáik a barokk Európában

A katolikus megújulás százada létrehozta a barokk stílust.


A királyi udvarok francia mintára kiköltöztek a nagyvárosokból, a kastélyok és környező parkok így lettek a mai európai turizmus célterületei. Az arisztokrácia Nyugat-Európában lassan beletörődik az abszolút monarchia világába. A kontinens középső részén a nemesi rend hosszú ideig küzdött az abszolutista kormányzati forma ellen. A főnemesi életformára szigorú szabályok vonatkoztak Spanyolországban, az udvari etikett elvárásai szerint öltözködtek, ismerkedtek és szórakoztak.

A vadászat méltó volt az infánsokhoz, vadászatokon még a bíborosok is részt vettek. Velázquez Don Fernando bíboros infáns képén az ifjú vadászról nehezen deríthető ki egyházi rangja, büszkén áll vadászkutyája mellett puskával a kezében.
Az udvarhölgyek ábrázolásánál szintén nélkülözhetetlen a fekvő kutya. Margarita infánsnő még kisgyermek, de a nagytestű négylábú jelzi rangját. Velázquez a kamaszodó Margarita portréjánál már a ruházatot használja rangja jelzőjéül.
A paraszti világ ebei jóval kisebbek. Louis le Nain: Paraszt család és az étkező parasztok című képén kistermetű kócos ebek várják gazdáik jóindulatát és az ételmaradékot.
A kutya osztozott gazdájával annak társadalmi helyzetén. Erdélyben és a Királyi Magyarországon a kutya, különösen az agár, a kopó és mindinkább a vizsla rangjelző szerepet kapnak.
Kemény János, a későbbi fejedelem, ifjan Bethlen Gábor apródja volt. Bethlen rábízta két legkedvesebb ebét, két agarat: Hókát és Kormost. Kemény később fővadászmesteri posztra emelkedett. Bethlen egy Tigris nevű szép, hű, öreg vizsláját még a belső szobákba is beengedte. Tigris minduntalan beleheveredett a fejedelem bársony karosszékébe. Kemény, hogy innen elszoktassa, gombostűvel rakta ki a széket, ahova egy óvatlan pillanatban a fejedelem maga ült bele.
Valamennyi erdélyi fejedelem szenvedélyes vadász volt, és büszke volt kutyáira. I. Rákóczi György Görgényben külön vadászkastélyt építetett, itt állomásoztatta nagyszámú medvevadászatnál használt kopóját.
Kemény János fejedelemről szól Gyöngyösi István: Porábul megéledett Főnix avagy Kemény János Emlékezete című verses műve. A mű pontos leírása a vadászatnak és vadászkutyáknak. „Jelül a kopóknak kürtököt fuvának, Szép selyempórázra ebeket fogának.„ A nagytestű, erős és fürge ebek, kopók és vizslák török eredetére és keveredésére is gyakran utal a szerző. Három féle ebet különböztetnek meg: kopókat, agarakat, kiket az agárviselők irányítottak, illetve a hajtó ebeket. A kifárasztott vadakat a vadászok lóhátról ejtették el. Ez meglehetősen veszélyes volt medvék és bölények esetében. A hagyomány szerint 1762-ben egyik Bethlen gróf ejti el lóhátról az utolsó előtti bölények egyikét, ez volt az utolsó emlékezetes bölényvadászat.
Saint-Simon herceg emlékirataiban XIV Lajos korának vadászatát mutatja be Saint-Germainben: „Akkoriban kutyák, nem pedig emberek ölték meg a szarvast, nem éltek még a temérdek kutya, ló, lovas, kutyafalka és erre a célra kitaposott ösvény módszerével.” Ez a típusú vadászat kevés veszéllyel járt. Az udvar nagy létszámban részt vehetett az ilyen eseményeken, hiszen medve vagy bölény ezen a tájon már nem volt. Könnyű volt az uralkodó biztonságáról gondoskodni.
Ugyanebben az időszakban játszódik Görgényi alispán és Lőcse város előjáróinak tragikus végű találkozása egy vadászaton, melyen előbb Fityke a vizsla, majd a lőcsei főbíró távozott az élők sorából. Természetesen a történetet Mikszáth Kálmán varázsolta irodalmi művé.
A hazai barokk próza alkotói közül Koháry István a későbbi gróf és országbíró használta a „török kutyája” kifejezést Thököly Imrére, mikor Fülek várát feladta a kurucoknak. Három év börtönt szenvedett érte. Thökölynek nem volt ínyére, ha török kutyájának azaz, ha a törökhöz hűségesnek jellemezték.
Nevelt fia, II Rákóczi Ferenc kezdetben ellenezte a szultáni barátság elfogadását, de végül a szultán birodalmába kényszerült. Rákóczi fejedelem Roland nevű ebéről Fogarassy István és Kőrössy György komornyikok levélváltásából tudunk. 1709. augusztus 29-én az eb kimúlt. Beniczky Gáspár fejedelmi titkár diáriumában így jellemzi a négylábút: „akit is sok ritka olly oktalan cselekedetéért és legfőképpen urához való hűségéért az egész udvar bánta. Idegeneket a fejedelem elé járulni nem engedett, mikor a fejedelem déli álmot őfelsége aludt, annyival inkább écakán mindenkor a felséges fejedelem ágya alatt aludván. Sok oly állapotokat követett el, akit eszes embernek is köllett volna cselekedni, oktalan állatban pedig csodálatos volt.” Egyéb forrás híján nem tudjuk, hogy vizsla, agár vagy milyen fajta volt a fejedelem kedves ebe.

A vadászó társ, a rangjelző és házőrző ebek mellett a polgári értelmiség új kutya típust teremtett, az öncélúan, mondhatnám gyönyörködtetés, szórakoztatás céljából tartott négylábúakét. William Hogarth önarcképén egy mopszlival látjuk a művészt.
A XVIII. század divatos angol művészei Bath fürdőhelyen találkoztak. Valószínűleg innen terjedt el Angliában az ölebek divatja.
Reynolds portréján (Miss Kelly O’Brien) a hölgy ölében lévő eb csupán öltözék kiegészítő, szerepe egy női táskához vagy sálhoz hasonló. Gainsborough: Tristan és Fox képének két ebét a hatás kedvéért erdőben ábrázolta. A két szobakutya képét zenetanárának festette.
A XVIII. században kialakul az állatportré festés műfaja Angliában. Ennek példája a Pomerániai nősténykutya kölykével című kép 1779-ből. A kutyák egy része bájos díszítő elemmé válik a jómódú megrendelők otthonaiban.

Természetesen az ember társként élő kutyák is nagy változásokon mennek át a XIX századig. A főúri világ falkavadászatai egészen más idomítású kutyákat kívántak. Angliában a beagle, a kontinensen a vizsla félék sokasága jelenik meg.



nyitókép: archiv

Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)