A kutyáról általában
Lagotto romagnolo, a specialista
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Koller Gabriella  |  2011. augusztus 16.

Lagotto romagnolo, a specialista

Erről a kutyafajtáról még az olasz kutyabarátok is keveset tudnak.


A közepes testméretű, puha, göndör szőrrel borított, kedves pofájú kutya az egyetlen a világon, melyet szarvasgomba-kereső fajtának nyilvánítottak. A lagotto valamikor vadászkutyának számított, Emilia-Romagna térségében az 1800-as évekig elterülő lápos vidéken a mindennapos vízi vad vadászatra specializálták. Kitűnő szaglása miatt elsősorban a vízbe esett, vagy a nádasban megbújt, sérült préda megkeresésében és elhozatalában jeleskedett. Az 1800-as években megkezdődött láplecsapolások következtében egyre kevesebb lehetőség nyílt a vízi vad vadászatára, így a lagotto az elkövetkezett évtizedek során, elvesztette minden érdeklődését a vadászat iránt, de megmaradt különlegesen kiváló szaglása és örökös kereső kedve. Ezeket a tulajdonságokat kihasználva folytatták a tenyésztését, és a területen sűrűn előforduló szarvasgomba keresésére kezdték idomítani a pamutcsomóra hasonlító örökmozgó kutyát. Egy Casalfiumanese nevű településen dokumentumok tanúskodnak arról, hogy egy Pippo nevű fodrász és Bagaretta, a kintornás kezdte el a az időközben szarvasgomba keresőként is igen tapasztalttá vált mocsárkutyát tenyészteni, és elterjeszteni.
Fontos megjegyezni, hogy a múlt század hetvenes éveire a lagotto csaknem eltűnt, ám híveinek egy csapata Romagnában úgy döntött, hogy nem engedi az ősi fajtát kipusztulni. Kitartó munkával sikerült a genetikai és morfológiai rekonstrukció, melynek során újra csatasorba álhatott ez a kiváló olasz négylábú. Húsz év alatt rengeteg munkával, a tenyésztők rábeszélésével, szakszerű kiválasztási folyamattal olyannyira sikerült áttörést elérniük, hogy a kilencvenes évek közepére a szigorú szakmai szervezetek is elismerték a lagotto romagnolót és felvették a fajtajegyzékekbe. A fajtából hiányzik az agresszivitás, nagy hasznát veszik mindenütt kitűnő szaglásának és kitartó kereső képességének. Svédországban például drogkeresésre használják. Kiképzése egyáltalán nem egyszerű, általában két évig tart és eleinte egy különleges, Greyerzer nevű sajtot használnak a betanításhoz, mert annak illata hasonlít a szarvasgombához. Rengeteg gyakorlás, napi munka szükséges egy értékes gombakereső kiképzéséhez, de a lagotto megéri a fáradságot. A kölyköket korán elkezdik megismertetni a szarvasgomba illatával, eleinte játékosan majd egyre sűrűbben a helyszinen komoly munkával nevelik a szarvasgomba lelőhely felismerésére. Napjainkban egy jól kiképzett lagotto ára eléri a 2000 eurót is.

A szarvasgomba különös, semmi máshoz nem hasonlítható izét már a rómaiak is nagyra értékelték, sőt, a feljegyzések szerint a sumérok sem vetették meg a gombakrémmel ízesített hússzeleteket. A szarvasgomba a föld alatt növekszik, mindig valamilyen fa gyökerével él szimbiózisban, és éretten különleges illatot bocsát ki magából. Ezt az emberi orr ilyen távolságból nem érzékeli, de a jól betanított kutya egyenesen a gomba lelőhelyéhez vezeti gazdáját. Korábban kutya helyett disznót is használtak a kereséshez, aki addig túrta a földet, amíg elő nem bukkant a szarvasgomba. Miután azonban a disznó rajongója a szarvasgombának, nehezen válik meg tőle, igyekszik azonnal megenni. Sok gazdának így aztán ujja, ujjai bánták a harcot, amit a megtalált ínyencségért kellet vívni, ezért jobban jár mindenki, ha kutyára bízza a lelőhely felkutatását. A szarvasgomba keresésére betanított remek orrú kutyák, miután fellelték a föld alatt rejtőzködő finomságot, azt jelzik a gazdának, aki gyakran mesés értékű gombával lesz gazdagabb. A múlt század elején, amikor még nem jött divatba ez a ma költségesnek és ritkának számító különlegesség, az erdőjáró emberek virág vagy száraz ág után kutatva gyakran akadtak szarvasgombára. Megszagolgatva a sötét színű, bordás, kemény héjú "termést" visszadobták a földre, mert arra gondoltak, hogy rohadó félben levő burgonyával, vagy gyökérfélével akadt dolguk. Az 1900-as évek elején egy észak-olaszországi, Alba város környéki étteremtulajdonos kezdte ajánlani vendégeinek a szarvasgomba krémmel készült pirítóst, a gomba reszelékével ízesített tésztát, főfogásként pedig szarvasgombával tűzdelt hússzeleteket. Részben az újdonság, részben a valóban különleges aroma miatt hamarosan az egyik legkedveltebb menü lett minden szarvasgombával készült étel. A gomba népszerűsítése érdekében a különlegesen nagyméretű példányokat népszerű közéleti személyeknek, színészeknek kezdték ajándékozni. Manapság egy nagyméretű gomba akár több ezer eurót érhet. A legdrágább fajta az Alba városi fehér szarvasgomba, melynek ára kilónként meghaladhatja a 3000 eurót is. A barnás, vagy fekete példányok kevesebbet érnek, de így sem tartoznak az olcsó élelmiszerek közé. A kereslettel párhuzamosan megnövekedett a gombászok száma is. Manapság féltve őrzik azokat a lelőhelyeket ahol jó minőségű gomba található. Apáról fiúra szálló titkos füzetekben jegyzik fel a helyet, a fafajtát, melynek tövében a legjobban fejlődik a gomba, és a nagy titkokat őrzők a mai napig csak éjszaka, elemlámpával járnak gombászni, hogy gondosan megőrizzék a családi féltett kincsét az utódok számára. A puhaszőrű kedves kis lagotto éppen ezért megbecsült társa gazdájának, hiszen nem mindennapos tudományával olyan összeghez juttatja őt, amivel egész családot lehet eltartani.
Szarvasgomba természetesen nemcsak észak Olaszországban van, Toscana, Umbria, Abruzzo tartományában számtalan területen szintén bőven található. A gombászokat itt is kutyák kísérik. Nem mindenkinek van lagottója, és persze sok más fajtájú kutyából is kitűnő segéd válhat, akire a, bátran hagyatkozhat a keresés során. De a lagotto kiemelt helyét ebben méltán őrzi a specialisták között.
Aki nem szereti a gombát, és nem tervezi, hogy élete következő részét annak felkutatásával akarja eltölteni, de társra vágyik, a lagottóval mindenképpen jól jár. Játékos természete, gyerekszeretete alkalmassá teszi a családon belüli életre. Külön vonzóvá teheti az a tény, hogy rendkívül sűrű göndör szőre ellenére a porszívóra egyáltalán nincs szükség a lakásban tartott lagottó szőrének takarításához, ugyanis egyáltalán nem vedlik. Fésülni, kefélni kifejezetten tilos, viszont évente kétszer ajánlatos a szőrét rövidre nyírni. Élénk, nagyon tanulékony, gyermekszerető kutya, ezért nem csak a szarvasgombászásra, hanem családtagnak is ajánlható.



nyitókép: archiv

Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)