A kutyáról általában
Szetterekkel az Adrián
Ízelítő a Kutya Szövetség augusztusi számából
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
kutya.hu  |  2011. augusztus 01.

Szetterekkel az Adrián

Elfogult, örökre lekötelezett kutyabolond vagyok. De egy valamit így is le kell szögeznem: kutyával nyaralni, utazni, egészen más műfaj, mint kutyátlanul. A kutyás út ugyanis a kutyáról fog szólni, éppúgy, mint amikor csecsemővel, vagy tipegő kisgyerekkel próbálunk kikapcsolódni, hogy aztán hazaérve, hatalmas megkönnyebbüléssel kifújjuk magunkat, hogy húúú..... ezt megúsztuk.


Ha jól tűrjük a stressz, nem jövünk ki könnyen a sodrunkból és ha nyaralásnál nem ragaszkodunk egy álomterv betartásához, bátran vágjunk neki a kutyás külföldi túrának. Ám ha a rugalmasságunkat és  empatikus képességünket nem a szabadság alatt teszteljük legszívesebben, s ha a hirtelen felbukkanó nehézségekre való adekvát válasz kondicionálását sem ilyenkor preferáljuk, jobb, ha más megoldást választunk. Nem megyünk, nem együtt megy az egész család, vagy megbízható helyen hagyjuk a kutyát, ami miatt persze szintén mardoshat a lelkifurdalás. Vagyis ha bírjuk a feszültséget, képesek vagyunk rögtönözni, nem ijedünk meg a sajt árnyékunktól és szeretnénk egy kis adrenalin fröccsöt bungee jumping nélkül, eszünkbe se jusson őt otthon hagyni.
 
Amikor az első tengerparti nyaralásra indultunk 3 év körüli ír szetterünkkel, fogalmam sem volt róla, mi vár ránk. Azt hittem, a megpróbáltatások véget értek azzal, hogy meggyőztem a családon, pontosabban a férjemen, hogy Tapival, 3 éves ír szetterünkkel nyaraljunk Rovinjban. Nincs messze, nem egészen 600 kilométer, tengerparti a villatelep, nem kell elmászkálnunk sehova fürdeni, az apartmanban főzhetünk, amúgy is gyerekkel, és pihenni megyünk, nem kóborolni. Jól felkészültnek éreztem magam, hiszen beszereztem a szükséges papírokat, konzultáltam az állatorvossal, tudtam, hogy nem szabad  nyugtatót adni az útra a kutyának, mert a hőségben rontja a hőháztartását, tudtam, hogy nem  hagyhatom a kocsiban, főleg napon nem,  be kell  kennem kullancs ellen és vinnem a megszokott táplálékát. Becsomagoltam a takaróját, az edényeit, hátraültettem az autóba, a fiam mellé, s elindultunk élete első ilyen hosszú útjára. A szetterek nem éppen nyugodtságukról híresek, s a mi Tapink hozta a fajta minden jellegzetességét. Július volt, rekkenő hőség, de az ablakot csak óvatosan húzhattuk le, nehogy meggondolatlanságra vetemedjen. Az óvatosság nem volt indokolatlan, ugyanis elég hamar tudtunkra adta, hogy elege lett az autózásból...

A cikk további részét elolvashatja a Kutya Szövetség augusztusi számában, vagy töltse le digitális lapszámunkat ITT.
Jó szórakozást kívánunk!

augusztuscimlap.jpg



nyitókép: archív

Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)