A kutyáról általában
Én vagyok az alfa!
Ízelítő a Kutya Szövetség júliusi számából
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
kutya.hu  |  2011. július 25.

Én vagyok az alfa!

Suttogó… Az ember elképzeli, hogy az idomár odamegy a lóhoz, és mindenfélét suttog a fülébe. A csalódás: suttogásról szó sincs! Sőt, egyáltalán nem ad ki hangot. Kézjelekkel, gesztusokkal, testtartással, szemkontaktussal kommunikál az állattal. Ez ma már elfogadott, bevett módszer. Nincs szó suttogásról, hiszen nem igen lehet a ló fülébe suttogni, ugyanis nem szereti, ha valaki belép a magánszférájába, amit – rendszerint nem éppen kellemes módon – ki is mutat.


S most a „lósuttogó” után itt a „kutyasuttogó”. Hogy ez mit is jelent a gyakorlatban, erről beszélgettünk Erényi Zitával, aki immár tizenkét esztendeje foglalkozik hivatásszerűen kutyákkal és a suttogó módszer feltétlen híve.

– Ugyan tizenkét esztendeje tanítom őket, de a kutyák iránti érdeklődés, szeretet tulajdonképpen a gyermekkoromra nyúlik vissza – magyarázza. – Sok időt töltöttem Érden, a keresztanyámnál, akinek négy kutyája volt. Nagyon a szívemhez nőttek, és érdekelt, mit miért tesznek, miért úgy reagálnak valamire, ahogy teszik. Két kutyám van, akik nagyon sok apró trükkre tanítottak meg, és amit szeretnék megosztani a gazdákkal. A kutya viselkedésének megértéséhez elvégeztem a Pat Parelli „Erőszakmentes lókiképzés” nevű, avagy a „suttogó” módszerre épülő kurzust, hiszen a kutyáknál az úgynevezett operáns kiképzés is erre épül.

– Egyáltalán miként találták ki a suttogó módszert?

– Pat Parelli és Monty Roberts nevéhez fűződik. Eredetileg a vad musztángokat tanulmányozták a Sziklás hegységben, s felfigyeltek arra, hogy az állatok egymással különféle hangokkal jelzésekkel kommunikálnak. Megfigyelték, hogy a vezérkanca úgy tartatja be a ménesbeli rendet a még rakoncátlan csikókkal, hogy miután rátámad a bajkeverőre, kizavarja és távol tartja a ménestől. A már amúgy is megrettent állaton még jobban eluralkodik a félelem, mert az egyedüllét a halálát jelentheti. Megpróbál visszatérni a többiek közé, de a vezérkanca megakadályozza ebben. A bajkeverő egy idő után érdekes mozdulatsorba kezd: először kitágult orrlyukakkal le-fel futkos, csavargatja a fejét, majd a megbánás jeleként, rágó és nyaló mozdulatokat tesz, és lassan a földig hajtja a fejét. A vezérkanca, ha úgy ítéli meg, hogy eljött az idő a megbocsátásra, elfordítja tekintetét a száműzöttről és elfordul tőle.

Ez a néma testbeszéd a lovak nyelve, amit úgy magyaráztak, hogy ha egy ló bizalmát és együttműködni akarását szeretnénk elnyerni, először meg kell kérnünk, távolodjon el tőlünk, azért, hogy majd később ő térjen vissza hozzánk...

A cikk további részét elolvashatja a Kutya Szövetség júliusi számában!
Keresse az újságárusoknál, vagy töltse le digitális lapszámunkat, akár itt.




nyitókép: archív

Hozzászólások

2011. október 7. 10:55
kutyatárs írta:
2011. október 7. 11:06
kutyatárs írta:
2011. október 7. 11:40
kutyatárs írta:
2011. október 7. 12:08
kutyatárs írta:


Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)