A kutyáról általában
A kötelező folytatás
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Kereszty doki  |  2011. július 23.

A kötelező folytatás

Az előzőekben áttekintettük a védőoltások elméletét, az első oltás fontosságát és elméleti alapjait. Legutóbb azokat az ajánlható sablonokat, recepteket, melyeket a kölyökkor megkövetel: azaz mi a minimum, ami egy kiskutyánál négy hónapos koráig elvárható annak érdekében, hogy az alap kutyabetegségek iránt védett legyen! Leszögeztük, hogy ez legalább négy féregtelenítés, két parvo és két kombinált oltás, illetve az első veszettség elleni oltás.


A KÖTELEZŐ FOLYTATÁS          

Mi ellen oltunk még?
Vegyük nagyító alá az utolsó fél mondatot: a veszettség elleni oltást. Kell ez még? Kérdezik sokan. A város közepén minek? Kérem, hogy ne bagatellizáljuk el! Ennél az oltásnál ne hozzuk fel azokat az ellenérveket, melyek némely emberi oltásnál sokak által emlegetettek. Itt a betegség nem egy gyengébb – közepes lefolyású, csak szövődményeiben veszélyes kórforma. Nem mondhatjuk rá, hogy a jó immunállapotú szervezet átvészeli, s ezáltal védetté válik. Nem védekezhetünk erősítő cseppekkel és C vitaminnal ellene.

Aki megfertőződik, az meghal. Kész és ennyi. Ember is, állat is. Való igaz, hogy a fertőződés lehetőségei szűkösebbek – szerencsére. A veszettség nem cseppfertőzéssel terjed, s nem olyan gyorsan, mint egy humán influenza vírus. Fertőzött állat váladéka, első sorban nyála fertőz úgy, hogy idegekkel átszőtt szövetek közé kerül. Logikusan a harapás a kulcsszó. (Leírtak más lehetőségeket is egészen szervátültetésig, ám matematikailag az egyéb lehetőségek száma elenyésző. De azok is halálosak.)

Éghajlatunkon és környezetünkben a betegség legfőbb terjesztői a vadon élő ragadozók, első helyen a róka. Merthogy harap is és őt is harapják – illetve egy relatívan nagyszámú populációban él térségünkben. De tegyünk összehasonlítást házi kedvenceink fertőzöttségében. Az utóbbi évtizedekben a vizsgálatok macskában többször mutattak ki fertőzést, mint kutyában.
Az ok egyszerű.  A kutyákat rendszeresen, szabályozottan oltják évente, a macskák oltása pusztán a tulajdonos belátására bízott. Meg hát a macskának se kerítés, se ajtó nem akadály.
Az sem lehet ellenérv, hogy a rókákat ma már nagy lefedettséggel immunizálják a csalétkekkel, s valóban lényegesen csökkent a kimutatott veszettség fertőzések száma. A betegséget a megfelelő eszközökkel visszaszorítani igen, de felszámolni nem sikerült.

A két ok tehát feketén-fehéren egyértelmű: térségünkben a veszettség fertőzés lehetőségével számolni kell, illetve az veszettség az emberre nézve halálos kimenetelű betegség.
Azok az érvek, miszerint „én csak a háztömb körül sétáltatom” vagy, hogy „ki sem megy az udvarból” nem lehetnek kifogások az oltás alól. Ilyen súlyosságú kérdésben nem lehet egyedre vagy szituációra kitalált speciális rendelkezéseket hozni. Ezért a szigorú szabályok.

A jelenlegi szabályozás szerint a három hónaposnál idősebb kutyát veszettség ellen oltani kell! Az oltást fél év múlva meg kell ismételni, majd évente.
Régebbi fejezetünk, a védőoltások elmélete magyarázatot adhat az emlékeztető oltások fontosságára.  Az oltás nyilvántartására az oltási könyv hivatott, mely az előző évben az első oltásos kutyáknál, idéntől minden kutyánál az új, szabványos, sorszámozott könyv. Erről előző számunk Morzsi, a papírkutya cikke ad információkat. Ugyanúgy, mint a nemzetközi oltási könyvről, mely kutyák, macskák és görények az Unión belüli szállítási okmányaként működik. A veszettség elleni ellenanyag szintjének vérből való meghatározásáról is ott találhatnak adatokat.
Az oltások nyilvántartása a kezelő állatorvosoknál, másolatként a kerületi állatorvosi hivatalokban történik, állatútleveles állatok esetén ezek mellett egy internetes adatbázisban is.  

A veszettség elleni oltások szervezésének egy sajátos módja  még ma is a összevezetett oltás. A rendszer a maga idejében (azért ez tehető húsz – harminc évvel ezelőttre) főként a vidéki településeken megállta a helyét. A tervgazdálkodás során az oltóanyag elosztás is tervezhető volt, minden megyének megvolt a maga hónapja, mikor zajlott az oltási kampány. Magam is voltam részese ennek a hőskori szervezésnek: ma már jobb csak az anekdoták szintjén emlékezni rá.                   Bálamadzagon, nadrágszíjon, láncon vonszol üvöltő kutyák, több száz ideges, várakozó tulajdonos, harapásos sérülések, hazafelé már szabadon vágtató oltottak a település minden utcáján: mára úgy gondolom, hogy ez csak a múlt lehet.

Ezek között a körülmények közt a pontos adminisztráció, az oltás beadásának megfelelő mikéntje, a féregtelenítő tabletták adagolása csak nagyon jelentős hibahatárral valósítható meg. Mára ez a rendszer nyugodtan helyettesíthető a rendelőkben történő oltással vagy az állatorvos kiszállásával, még a konvenciókat legkeményebben tartó kistelepüléseken is. Mindez most a magánvéleményem: írjanak, ha másképp gondolják, de akkor is, ha hasonlóan!

Amit a veszettség elleni védekezésről, annak szabályairól olvashattak, nem magánvélemény.
Egyszerűen csak kötelező, kibúvó nélkül. Az ezzel kapcsolatos magánvéleményem az, hogy az állatról emberre terjedő, kivétel nélkül halált okozó betegség kapcsán nem lehetnek magánvélemények. Ezért próbáltam segíteni megértetni azt a logikát, mely a kötelező szót mondja ki.

véleményüket várva
keresztydoki
keresztydoki@kutya.hu



nyitókép: archív

Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)