A fajtatenyésztés története
A kutya anatómiája II.
A kutya rendszertani helye az állatvilágban
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
kutya.hu  |  2011. március 17.

A kutya anatómiája II.

A női nemi szervek is két részből állnak: a belső nemi szervekből és a külső nemi szervekből. A női ivarsejtek a petesejtek, a petefészekben fejlődnek. Páros szerv, a hasüregben függesztő szalagon lógva, a vesék mögött, az ágyéki tájékon találhatók. Míg az ondósejtek a szervezet legkisebb sejtjei, s roppant nagy mennyiségben termelődnek, addig a petesejtek a szervezet legnagyobb sejtjei, s az élet folyamán csak kis számban érnek meg, az ivarzási ciklusnak megfelelően kb. 5-10, egy-egy alkalommal. A petefészek tüszőiben megérett petesejtek - a tüszőfolyadék segítségével - a petevezető tölcsérszerű tágulatába sodródnak. A petevezető kanyargós lefutású szűk cső, a petevezetőtől a méh szarváig tart. A petevezetőben történik az ondósejtek találkozása a petesejtekkel, vagyis itt zajlik le a megtermékenyítés.


5. A húgyszervek az anyagcsere során keletkező egyes bomlástermékeket, salakanyagokat, a felesleges vízmennyiséget és sókat távolítják el a szervezetből.

hugy_ivarrendszer.jpg

A húgyszervek szintén az anyagcserének a szervei. A hasüregben, a gerincoszlop két oldalánál helyeződő vesék választják ki a vérből a vizeletet. A vesék barna vörös színű, bab alakú szervek, körülöttük sok zsír található. A vesék által kiválasztott vizelet a vesékben helyeződő vesemedencébe kerül, majd innen tovább a húgyvezetőkön keresztül jut tároló helyére, a húgyhólyagba.
A húgyhólyag a medenceüreg elülső részében helyeződő, igen tágulékony falu, körte alakú szerv. Telt állapotában a hasüregbe is belóg. A vizelet „elcsorgását” záró berendezés gátolja, amely bizonyos mennyiségű vizelet összegyűlésekor reflexes úton, a vizelet ürítésekor nyílik csak meg. A vizelet a húgycsövön keresztül ürül ki. A húgycső a nőnemű állatokban a hüvelyelőcsarnokba, hímekben a hímvesszőben helyeződik, s annak csúcsánál nyílik.
 
6. A nemi szervek a faj fenntartására szolgálnak. A hím- és a női nemi szervek ivarsejteket termelnek, s elvezető szerveik végső szakasza közös a húgyszervekével. A hím ivarsejteket termelő herék a herezacskóban helyeződnek. A herezacskók a combok mögött lógó bőrzacskók, amelyeknek ürege a lágyékcsatornán keresztül a hasüreggel van összeköttetésben. (A herék tudniillik a hasüregben fejlődnek és csak bizonyos korban „ereszkednek” le a herezacskóba).
A herék tojásdad alakú szervek, a bennük termelődött ondósejtek a mellékherén keresztül az ondóvezetőkön át jutnak a húgycsőbe, illetőleg a hímvesszőbe. Az ondó nemcsak a hím ivarsejtekből, az ondósejtekből áll, hanem a nagyobb tömeget kiadó ondófolyadékból, amelyet a járulékos nemi mirigyek termelnek. Kutyában csak egy járulékos nemi mirigy fejlődött ki, a dülmirigy vagy prosztata, ez a viszonylag nagy (mogyorónyi), tömött tapintatú sárgás színű mirigy, a húgycső kezdeti részét teljesen körülfogja. A hímvessző, a hím állatok közösülő szerve. Az ülőcsont hátulsó széléhez van rögzítve a töve, a testének a végén a hosszú makk helyeződik. A kutyák makkja különlegesen alakult; hátulsó részén van a makk hagymája, s ettől pedig a fokozatosan elhegyesedő „hosszú” része nyúlik előre. A kutyák hímvesszőjében csont van. A merevedést okozza, hogy a hímvesszőben lévő ún. barlangos test üregei reflexes hatásra vérrel telődnek meg. A hímvessző nyugalmi állapotban, a tasakban foglal helyet.
 
A kutya húgy- és ivarszervei
kan     szuka
 
 
A kutya méhe „Y” alakú, áll a viszonylag rövid méhtestből és a méh szarvaiból. Széles szalag által van a hasüregben felfüggesztve. A méh testét a hüvelytől a méhnyak választja el, amelynek szűk nyakcsatornája zárt, csak ivarzáskor és elléskor nyílik meg. A hüvely a nőnemű állatok közösülő szerve, ennek alsó falán nyílik húgycső is. A külső nemi szerveket a péra képviseli, a két péraajak a pérarést zárja közre, amelynek alsó szögletében látható a kis, merevedésre képes csikló.
A megtermékenyített petesejtek a petevezetőből a méhbe kerülnek, a fellazult, vérbő nyálkahártyába beágyazódnak s a magzatok fejlődni kezdenek. A magzatok a két méhszarvban a méh testében fejlődnek. A magzatok „szabad mozgásának” biztosítására, s a külső behatások, hőmérséklet változások elleni védekezésre a magzatokat három magzatburok veszi körül. A legelső a magzating, üregében a valódi magzatvízzel; a középső egy folyamatosan táguló hólyag, a húgytömlő (húgyhártya), amelynek folyadéka az ál magzatvíz, tulajdonképpen a magzat vizelete; a legkülső az irhahártya, ennek bolyhai a méh nyálkahártyájának gödröcskéibe illeszkednek (mint az ujjak a kesztyűbe). A magzat köldökzsinórjában húzódó vérerek itt, az irhahártya bolyhaiban végződnek, s a fejlődéshez szükséges anyagok a méh nyálkahártyájának s a bolyhoknak a sejtjein keresztül áramlanak át. A magzatnak a vérkeringése és az anya vérkeringése tehát nem kapcsolódik egymáshoz.
A világra jött magzatok táplálására a tejmirigyek által termelt tej szolgál. A tejmirigyek a has alján, a középvonaltól két oldalt sorakoznak, számuk rendszerint 5 pár. A csecsbimbók hegyén 8-12 nyílás található.
7. Az érrendszer a vér- és a nyirokkeringés szerveit tárgyalja.
A vérérrendszer a vér továbbítására szolgál, mely a szervezet sejtjei számára a tápanyagokat odaszállítja, a képződött bomlástermékeket pedig a kiválasztó rendszerekhez viszi. A nyirokérrendszernek, a közbeiktatott nyirokcsomókkal együtt, a szervezet védekezéskészségének kialakításában jut elsőrendű szerep, s a feladat teljesítésében a vérképzőszervek is tevékenyen részt vesznek. A vérkeringés központi szerve a szív. A szív kúp alakú izmos szerv, a mellkas üregében, a szívburokban található. Négy ürege van: a felső vékony falú pitvarok, és az alsó vastag falú kamrák. A szervezetből az „elhasznált” széndioxid dús vért a vénák szállítják a szív jobb pitvarába. Innen kerül a kamra szívó hatására a jobb kamrába, majd a szív összehúzódásakor a tüdőartérián keresztül a tüdőbe. Itt a vér felfrissül (a széndioxidot leadja, oxigént vesz fel), majd a tüdővénákon keresztül a bal pitvarba áramlik. A vérnek ezt a körforgását: szívből - tüdőbe - szívbe: nevezzük kis vérkörnek. A felfrissült vér a bal kamrába, majd a főéren (aortán) keresztül, továbbá az artériák segítségével a szervezet minden részébe szétáramlik. Vissza a szívbe pedig a már említett vénák szállítják a vért. A vérnek utóbb leírt körforgását nagy vérkörnek nevezzük. A szív ritmikus működése következtében a vér folyamatosan áramlik az erekben.
A vér az erekben keringő folyadék. Két részből áll: a vérsavóból, amely szalmasárga színű folyadék, és ebben a folyadékban úszó vérsejtekből. A vér sejtjei a vörösvérsejtek, lapos, korong alakú sejtek, a bennük lévő hemoglobin adja a színüket és a vér színét. Továbbá különböző fehérvérsejtek, nyiroksejtek és a vér alvadásánál szerepet játszó vérlemezkék. Élő állatban normális körülmények között az áramló vér nem alszik meg a vérerekben. Ennek oka a sima vérérbélés, és a vérben lévő alvadást gátló anyagok. Halál után, vagy a levett vér megalvad.
Az anyagcsere folyamán az állati szövetekben keletkezett anyagokat nem csak a vérerek szállítják el, hanem a nyirokerek is. A nyirokerekben a nyiroknak az áramlása csak egy irányban a szív felé történik! Különbség a vérkeringés és a nyirokkeringés között: - a szervezetből összeszedődő nyirok tartalmazhat a szervezetre nézve káros anyagokat, sőt baktériumokat is, tehát mielőtt a vérkeringésbe jutna, meg kell tisztítani, szűrni. Ezt a feladatot látják el a nyirokcsomók, mint a nyirokkeringésbe közbe iktatott szűrőállomások. Fertőzés esetén elsősorban ezek a nyirokcsomók betegszenek meg. A nyirokcsomók nem csak az egyes testtájékokon találhatók meg (pl. hónalj, térdhajlat, stb.), hanem minden egyes zsiger kapujában is. A „tisztító” feladatot a nyirokcsomókban lévő nagy mennyiségű fehérvérsejt, nyiroksejt végzi el; részben úgy, hogy a baktériumokat bekebelezik, vagy úgy, hogy olyan anyagokat termelnek (antitoxinok), amelyek csökkentik a baktériumok életképességét.
 
8. Az idegrendszer ingereket vesz fel, vezeti azokat és feldolgozza őket. Központi, környéki és autonóm idegrendszer képezik az egyes részeit.
Az állati szervezet sokféle szervének bonyolult, de harmonikus működését az idegrendszer szabályozza és irányítja.
A központi idegrendszer áll az agyvelőből és a gerincvelőből.
Az agyvelő a koponyacsontok által körülzárt üregben, a koponyaüregben foglal helyet. Mivel az agyvelő puha szerv, ezért annak a védelméről - a koponyacsontokon kívül - az agyburkok is gondoskodik. Három agyburok van. A legkülső, amely a csontokkal határos kemény agyvelőburok, a középső finom pókhálóburok. A kettő közötti hézagot folyadék tölti ki. Közvetlenül az agyvelőre fekszik, és annak mélyedéseibe is beterjed a lágy agyvelőburok. E két utóbbi közötti hézagot az agygerincvelői folyadék tölti ki. Az agyvelőt három részre szoktuk osztani: a nagyagyvelőre, a kisagyvelőre és a nyúltagyvelőre.
A nagyagyvelő igen terjedelmes, jobb és bal féltekére oszlik, továbbá az alul helyezkedő agytörzsre. Az ún. agyköpeny külső felületén barázdák, s közöttük az agytekervények láthatók. Ezek az agyköpeny felületét nagymértékben megnövelik. Az agyvelőben vannak az idegsejtek, ezek adják a különböző élettevékenységek központjait, s innen indulnak ki az idegsejtek nyúlványaiból álló idegek. Minden élettevékenységnek külön központja van (látás, hallás, ízlelés, mozgás, stb.), amelyek egymással bonyolult kapcsolatban állnak.
A kisagyvelő az előbbi agyvelőrész mögött helyeződik, gömbölyded alakú, felületén szintén barázdák és tekervények láthatók.



A nyúltagyvelő a kisagyvelő alatt és mögött helyeződik, hengeres alakú, nagyon fontos központok helyeződnek benne, közvetlenül a gerincvelőben folytatódik.
A gerincvelő a gerinccsatornában helyeződik. Szintén három burokkal van körülvéve. Míg az agyvelő szinte teljesen kitölti a koponyaüreget, addig a gerincvelő és a gerinccsatorna között, vagyis a kemény gerincvelőburok és a csatorna fala között zsírral kitöltött hézag van. Ennek igen fontos élettani jelentősége van, pl. ily módon a gerincvelő nincs kitéve az összenyomatásnak vagy egyéb behatásoknak.
Az idegek fehér, kötegszerű vezetékek, az egész szervezetet behálózzák. Az érzőidegek a külvilág ingereit szállítják a központokba, a mozgató idegek pedig a központ „utasításait” viszik a különböző szervekhez.
Az ismertetett, un. agy-gerincvelői idegrendszeren kívül, amely általában az akarat befolyása alatt áll, megkülönböztetjük az ún. vegetatív vagy autonóm idegrendszert. Ennek jellegzetessége, hogy nem áll az akarat befolyása alatt, s olyan szervek működését irányítja, mint pl. szív, vagy olyan életfolyamatok szabályozásában játszik fontos szerepet, mint bélműködés, nyálelválasztás, epeelválasztás, vérnyomás szabályozás, stb.
9. Az érzékszervek külső benyomásokat és belső ingereket vesznek fel. A kutyának is 5 érzékszerve van: a szaglás, a látás, a hallás és egyensúlyozás készüléke, az ízlelés, valamint a tapintás szerve.
 
Szaglás. A kutya számára a világ szagképek sokaságából áll.
Az embert a kutya már messziről felismeri a szagáról, számtalan illatozó anyag egyvelegéből, mely minket, kétlábú élőlényeket, mint egy felhő vesz körül.
Hatodik érzékével a kutya a múltba is bepillanthat, még annak az embernek a személyes nyomát is képes követni, aki, mondjuk egy nappal azelőtt járt az utcán, ahol persze mások is megfordultak közben. Emellett a nyomok korát és irányát is felismeri. Finom orrával „átlátja” a tárgyakat, melyek az emberi szem előtt rejtve maradnak, így pl. bepillanthat, a járókelők bevásárló kosarába, és pontosan megállapíthatja, mit rejt a szatyor mélye.
A só az ember számára szagtalan. A kutya viszont tíz liter vízben feloldott cseppnyi sót is érzékel. Kiderült az is, hogy a kutya megérzi az áramot. Erről úgy győződtek meg, hogy egy földbe fektetett és hosszú szakaszon lemez alá rejtett kábelen áramot bocsátottak át, s a kutya pontosan követte azt. Mihelyt azonban az áramot kikapcsolták, az állat képtelen volt a lemez alá rejtett szakaszon követni a kábelt.
A szinte fantasztikus szimatmunka annak a csodálatos „komputernek” köszönhető, amely a kutya agyának szaglórészében működik, s amely - ha szagokról van szó - milliószor jobban dolgozik és reagál, mint az emberé. Jól szemlélteti e különbséget a következő példa: egy német juhászkutya szaglómező mérete - amelyben szagélményeit rendszerezi és elraktározza - hozzávetőleg 1,5 x 1,5 méteres szőnyegnek felel meg. Az emberi szaglómező ezzel összehasonlítva kb. 5 x 5 cm.
Egyes magatartás-kutatók szerint a kutyák az orrukkal álmodnak. Az alvás alatt az orr és a fül minden eseményt továbbít az agyba, a „komputer” pedig regisztrálja a jelenségeket, és a tudatalatti feldolgozza. Ezért a kutya felébredéskor azonnal tudja, mi történt körülötte. A kutya csodálatos képességeit az ember sokoldalúan kamatoztatja - a nyomkövetéstől a kábítószer csempészek leleplezéséig, a gázszivárgások észlelésétől a vadak követéséig -, de rendkívüli szimatának egyértelmű világos oka, magyarázata a mai napig titok maradt.
A szaglással foglalkozó első tudományos munkákra csak a 19. század vége felé került sor, s ezek az eredmények meglehetősen töredékesek. Nem szabad azonban az első kutatókat elmarasztalnunk emiatt. Különösen nem, ha arra gondolunk, hogy - a korszerű technika nyújtotta szinte korlátlan lehetőségek ellenére - még napjainkban is csak a titkot fedő fátyol egyik sarkát sikerült fellebbenteni.
A tudományos dolgozatok kétségkívül megszaporodtak, de most is csupán egyes részletkérdésekkel foglalkoznak. Ez többek között annak tulajdonítható, hogy a hallási vagy látási ingerekkel ellentétben a szaginger sokkal kevésbé ellenőrizhető és szabályozható, következésképpen sem mennyiségileg, sem minőségileg nem definiálható pontosan. A szaglás tanulmányozásával együtt járó nehézségekhez ráadásul hozzájárul, hogy gyakorlatilag lehetetlen rendkívüli finomságának tökéletes felmérése. Egy neves kutató mondta: „úgy beszélünk a kutya szaglásáról, ahogyan a színvak beszél a színekről”.
Mit tudunk hát a szaglásról? A gáznemű anyagok hatását az orrüregben lévő szaglószerv veszi fel. Az orrjáratok nyálkahártyájában az orrüreg felső részében vannak, az ún. szaglósejtek, amelyekben a szaglóideg rostjai végződnek. A szaglás ingerei kizárólag a gáznemű anyagok. Amennyiben az orrba folyadék kerül, az nem kelt szaglóérzetet, még akkor sem, ha egyébként erős szaga van. A szaglás annyiban tér el a hallástól és a látástól, hogy bizonyos tevékenységhez kötött: azaz általában csak lélegzéskor érzünk szagot.
A szagérzékelést fokozott ütemű belélegzéssel a kutya fokozni is tudja (szimatolás). A szagérzékletet keltő gáznemű anyagok fajsúlya általában nagyobb, mint a levegőé, így a talaj felszínén gyűlnek össze és terjednek tovább. Az állatok általában a föld felé irányított orral követik a szagot, mivel ott koncentrálódnak a legjobban a szagingerek.
A szagok - ellentétben a színekkel és a hangokkal - még napjainkig sem sikerült megnyugtatóan rendszerezni. Ezért a különböző illatokat legtöbbször azok után a tárgyak és anyagok után nevezik el, amelyekhez a meghatározott szagok rendszerint tartoznak.
Igen sokan azt vallják, hogy a szagos anyagok molekulái az orrüregben lévő szaglóhám érzéksejtjein át szívódnak fel, és innen a szaglóidegen keresztül eljutnak az agyba. Mások azt feltételezik, hogy a szag, rezgés útján terjed. Így a különféle szag molekulái különböző rezgésszámmal rendelkeznek, s a kutya csak olyan rezgésszámú szagmolekulákat érez, amelyekre a szaglóhám felületén elhelyezkedő érzéksejtek rezonálni képesek. Az így felfogott rezgéseket a szaglóideg továbbítja az agyba. Ma persze túl korai lenne bármelyik elméletet is biztosra venni, hiszem a tudományos kutatás napról-napra újabb és újabb eredményekről ad számot. Tény az, hogy a kutyák szaglóérzéke rendkívül fejlett, és nehéz lenne előre megjósolni, hogy ezt a képességet az ember mennyire fejlesztheti, és meddig módosíthatja.
A kutya tehát a világot az orrán át látja! Sétáltatás közben úgyszólván újságot olvas, televíziót néz - vagyis megteremti sajátos világképét. S ez a világ annál izgatóbb számára, minél több, újabb és újabb szaggal találkozik.
 
Látás. Minden kutyatulajdonos tudja, hogy a városi lakásban élő kutya amint valamilyen riasztó zajt hall, az ablakhoz rohan, vagy más olyan helyre, ahonnan áttekintheti a helyzetet. Általában véve tehát a látás a kutyánál igen fontos szerepet játszik. A kutya látása éles, megfigyelőképessége jó. A gyakorlatban meglehetősen nehéz annak az elterjedt nézetnek a bizonyítása, hogy nem lát olyan jól, mint az ember. Bizonyos esetekben a kutya reagálásának elmaradása inkább gyengébb értelmi képességének tudható be, mint valamilyen elképzelhető optikai hibának. Az igaz, a kutya nem lát elég részletet ahhoz, hogy valamely érdekes tárgyat felismerjen, ha az tőle bizonyos távolságra váratlan helyen jelenik meg. A kutya a mozgó tárgyat szemével követi, és egészen jól becsüli fel a távolságokat is. Szemmel láthatóan nincsen magasságban szédülés-érzete, de ugyanakkor fél attól, hogy valahonnan leesik, vagy lelökik. A kutya szeméből hiányzik a fovea, ez egy kis betüremkedés a retinában, melyben a látósejtek és a fényérzékeny idegsejtek igen közel vannak egymáshoz. Ez a magyarázata annak, hogy nem képes megkülönböztetni annyi részletet, mint az ember. Ennek következtében a szemfenék részletei gyenge fénynél elég könnyen kivehetők. Amikor a kutya alszik, szeméből úgyszólván csak a fehérje látszik. Ha pedig felemeljük a felső szemháját, kiderül, hogy a harmadik szemhéj (a pislogó hártya) a szem elülső részének több mint a felét eltakarja. A kutya alvás-mélységében történő változások megmutatkoznak a pislogó-hártya mozgásában.
Sokáig úgy vélték, hogy a kutya színvak. A cocker spanielekkel végzett újabb, beható vizsgálatok azonban kimutatták: a kutyát kiképezhetik arra, hogy mindig egy bizonyos színű tálat válasszon ki a különböző színű etetőedények sorozatából. Természetesen ezek a kísérletek még nem bizonyítják egyértelműen, hogy mindenfajta kutya képes megkülönböztetni a színeket, de mindenesetre azt jelentik, hogy valószínűleg minden kutya képes színlátásra - még akkor is, ha általában nincsenek tisztában a színek jelentőségével. Ilyen alapon érthető, hogy nehéz a kutyákat színekre idomítani, hiszen a színek a kutya érzékelési világában jelentéktelen tényezők.
A látást tehát úgy minősíthetjük, mint a kutya három legfontosabb érzőszerve körül a legfejletlenebbet. Ez a tény azonban csak relatív igazságként állja meg a helyét. Azt semmiképpen sem lehet mondani, hogy a kutya látása gyönge, sőt: egy tekintetben mindenképpen felülmúlja az emberét, ez pedig a képessége, hogy a sötétben is lát. Megfigyelhetjük, milyen biztonsággal vadásznak a kutyák az erdőben, fák között, a legsötétebb éjszakában is anélkül, hogy megsértenék magukat, vagy akadályokba ütköznének.
 
Hallás. A szaglás után a hallás a kutya legfejlettebb érzékszerve. Magától értetődik, hogy annak a kutyának, amely legyezőformájú fülkagylóját minden irányban tudja mozgatni, sokkal élesebb a hallása, mint annak az állatnak, mely fülnyílását lecsüngő fülcimpák borítják.
A hallás - mint érzékszervekhez hasonlóan - különféle élességi fokban fejlődött ki a különböző állatoknál, továbbá gyengül az előrehaladó korral, éppen úgy, mint a látás. Sok kutya érzékeny, pl. a zenére, amit hangos üvöltéssel szokott kísérni. Ez a jelenség feltehetően nem annyira abból a kívánságából ered, hogy „bekapcsolódjon” a zenélésbe, hanem a valódi fájdalom kényszeríti erre az állatot, különösen, ha csikorgó harmóniák, vagy fúvós hangszerekből származó hangok ütik meg dobhártyáját.
A londoni állatkertben néhány évtizede kísérleteket végeztek, hogy megállapítsák a különböző farkasok reakcióit a hegedű-játékra. Amikor a ketrecek mögött játszottak - azaz a farkasok látóhatárán kívül voltak - az állatok nagy izgatottságról és idegességről tettek tanúságot. Mihelyt a játékos velük szemben helyezkedett el és látóhatárukon belül muzsikált, a farkasok dühösen vetették magukat a rácsokra. Meglehetősen egyértelmű, hogy a hegedű magas hangszínezetével, (rezgései miatt) különösen kínos lehetett mind a vad, mind pedig a házi kutyák túlságosan érzékeny füle számára. De hogy „modernebb” példát is említsünk: előfordul, hogy a hangos magnó, vagy televízió kifejezetten bántja a kutya fülét, s ilyenkor - ha csak teheti - átvonul egy másik helyiségbe. Normális körülmények között azonban nem igen akadnak olyan erősségű hangok, amelyek kényelmetlenséget okoznának a kutyának.
A kutya képes hallani minden olyan erősségű és frekvenciájú hangot, amelyet a normális emberi fül meghall, sőt még azokat is, amelyek az emberi fül hallási tartományán már kívül esnek. Az emberi fül frekvencia-megkülönböztető képességének felső határa általában másodpercenként 16.000 és 18.000 rezgés között van. A kutya könnyen meghall még 30.000-40.000, sőt egyes források szerint 70-000-100.000 rezgést másodpercenként. Ha ez némileg túlzásnak is tűnik, az kétségtelen, hogy a kutya olyan hangokat is meghall, amelyeket az emberi fül nem észlel. A kutyának az a képessége, hogy magas rezgésszámú hangokat észrevegyen, kimutatható, pl. az olyan kutyasípok (ultrahangsíp) használatával, amelyek hangfekvése magasabb, mint az emberi fül hallástartománya.



nyitókép: archív

Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 

Shar-pei kölykök eladók! 7 db, 11 hetes kan kiskutya, oltási könyvvel, féregtelenítve, leválasztva, szobatisztán ELADÓ!! Ár: 25.000,- Ft. Érd: 06-30/858-9017.

tovább a hirdetésre »

 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)