A kutyáról általában
Kutyák szolgálatban
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Mészáros Judit  |  2010. december 14.

Kutyák szolgálatban

Számos kutyaképzési forma hódít a világ különböző pontjain. De míg a módszerek különbözőek lehetnek, addig a lényeg, vagyis a kiválasztási szempontok megegyeznek. Ennek megfelelően a rendőrség kutyás szakemberei két csoportba szortírozzák a potenciális egyedeket: vagy a jó kutya, vagy a rossz kutya csapatába sorolják be őket.


Bármilyen egyszerűnek tűnik a kiképzett kutyák besorolása, a feladat a „JÓ KUTYA, ROSSZ KUTYA” címkézésnél sokkal összetettebb. Míg a kiállításokon a külső jegyek alapján döntik el, melyik eb nyakába akasztanak érmet, addig a szolgálati társaik viszonylatában a küllem számít a legkevésbé értékelhető adottságnak.
Vajon mitől lesz egy kutya jó a rendőrség osztályozása alapján? Milyen tulajdonságok tesznek értékessé egy szolgálatra jelölt ebet? Mitől olyan drága a vételára egy munkaszolgálatra alkalmas kölyökkutyának? És vajon honnan kerülnek ezek a rendőrség állományába? Netalán a cél, vagyis a megfelelő egyedekhez való hozzájutás érdekében elfogadható az is, hogy ún. „kutyamaffiától” szerezzék be az utánpótlást?
A fenti kérdések bizonyára sokak fejében felmerülnek. Mi is elgondolkodtunk a válaszokon, főként a szervezett terjesztői hálózat működését illetően. Viszont ahhoz, hogy tisztán lássunk a témát illetően, megkerestük a legilletékesebb szakembert, aki hiteles válaszokat adhat a kérdéseinkre. Kétrészes sorozatunk a rendőrségi kutyákat veszi górcső alá.

A rendőrségi kutyák Dunakeszin, a Magyar Köztársaság kiképző telepén, gyönyörű, ősfás környezetben élnek, és tanulnak. Mindegyiküknek saját kennelje van, innen viszi ki őket gazdájuk szolgálatra. De vannak olyan állományban lévő ebek is, amelyek kutyavezetőjükkel együtt, annak otthonában élnek.

Természetesen az lenne a legideálisabb, és valahol az is a célunk, hogy minél több kutya éljen együtt szolgálati gazdájával, hiszen ezáltal szorosabb lesz a kettejük közötti kapcsolat, ami hosszú távon a munkavégzés eredményességében jelentkezik – vezeti fel a témát Suszter Ferenc rendőr őrnagy. – Természetesen csak az a kolléga kerül kutyás szolgálatba, akinek vonzódása, kötődése van a kutyákhoz, vagyis őket is tesztelik e tekintetben. Jómagam is azért lettem rendőr, mert gyerekkorom óta kutyázom, ezáltal a munkám a hobbim, a szenvedélyem. Ez valahol elengedhetetlen ezen a szakterületen, hiszen itt nagyon komoly feladatokat kell megoldaniuk – természetesen a gazdáik irányításával – minden nap a szolgálatos kutyáknak. Jelenleg tíz szakterületre képzünk kutyákat, ebből 7 területre fókuszálunk leginkább. A szolgálati kutyákat feladatvégzés szerint 3 fő csoportra osztjuk: ezek az őrző-védő, az emberi szagok azonosításával kapcsolatos és az egyéb kereső feladatok. Őrző-védő feladatokra képezünk járőrkutyákat, speciális elfogó kutyákat, őrkutyákat, valamint ilyen felkészítést kapnak az általános rendőri feladatokra képzett szolgálati kutyák is, melyek őrző-védő feladatok mellett nyomkövető feladatok ellátására is alkalmasak. Ezen túl erre a munkára egyre több malinois is kerül a rendőrséghez, és régóta kedvelt a rottweiler is, míg korábban dobermanok és óriás schnauzerek is szép számban előfordultak. A legszínesebb képet a kábítószer kereső kutyák adják: vannak köztük terrierek, vizslák, német juhászok, malinoisok, golden retrieverek, sőt, van már olyan gazda is, aki menhelyről hozta magával keverék szolgálati kutyáját. Hollandiában például alig találni német juhászkutyát a rendőrség alkalmazásában, ők a malinoist ismerik el elsősorban.  Az, hogy átvette a vezető szerepet, nem meglepő, hiszen testfelépítésében, ügyességében ez a fajta sokkal inkább erre a célra válogatott, és nem a szépsége az elsődleges.”

Vagyis: a munkaalkalmasságot nem feltétlenül a fajta jellege adja, és nem is a kutyakiállításokon minden előtt álló külső tulajdonságok határozzák meg, hanem az egyedi jegyek. Nem az a fontos, hogy egy kutya szép legyen, mint ahogy az sem fontos, hogy rendelkezik-e törzskönyvvel. Természetesen azon kutyák utódai, melyeket generációkon keresztül munkavégzésre szelektáltak fizikai és pszichikai tulajdonságaikban jobban megfelelnek a rendőrségi munkára, mint azok a kutyák melyeknél a küllem a döntő. Ám az ilyen alapon válogatott, törzskönyvvel rendelkező kutyák aránya manapság már elenyésző, csupán 1-2% a rendőrség állományában.

Egy gondolat erejéig térjünk vissza a német juhászkutyákra, melyeket a bűnügyi filmekben, sorozatokban előszeretettel szerepeltetnek. Hosszú időn át valóban sok kiváló adottságú munkakutya került ki a tenyésztőktől, ám a ’80-as évek közepén egy csapásra megváltozott az alkalmassági paletta, amikor is a németországi fő tenyészszemlék első helyein jobbára olyán kutyák végeztek melyeknek csak a szépsége volt kiemelkedő, munkaadottsága nem. Attól fogva ezt a fajtát a külső jegyei alapján tenyésztették tovább, így ezek utódai többségének idegi-pszichés képességei már korántsem feleltek meg azoknak az elvárásoknak, amiket a rendőrségi kutyákkal szemben támasztanak. Ez vezetett oda, hogy sok országban a malinois megelőzi a német juhászkutyákat eredményesség tekintetében.

A rendőrség osztályozási naplójában két csoport létezik: a jó kutyák és a rossz kutyák. Ahhoz, hogy egy kutya rendőrségi állományba kerüljön pszichésen és fizikailag egyaránt meg kell felelnie az előírásoknak.

Azok a kutyák, melyeket munkavizsgára tenyésztettek és egy profi kiképző mellett, ismert pályán, vagyis úgy, hogy, minden körülményt ismernek, mégis vért izzadva teljesítik a munkavizsgát, ez nem jelent olyan teljesítményt, melyet rendőrségi feladatok vonatkozásában is értékelni lehetne – jegyzi meg Suszter Ferenc. –  A munkakutyák akkor értékesek, és akkor alkalmazhatóak, ha bárhol, bármikor, bármilyen körülmények között fegyelmezetten, és kitartóan végrehajtanak különféle feladatokat. Alapképzettségű járőrkutyákat alkalmazunk őrző-védő, nyomkövető és emberi szag azonosítására irányuló feladatokra egyaránt. Ezek az általános rendőrkutyák, képzésük folyamatos, terveink szerint a jövőben ez irányban bővítjük kutyás állományunkat országos szinten. A keresőkutyák kábítószer-, robbanóanyag-, holttest-, és újabban gyúlékony-anyag felkutatására vannak kiképezve. De ezeken túl is bármilyen anyag keresésére betaníthatóak. Így külföldön az emberi vérnyom felkutatására, vagy hamisított okmányok kiszagolására is képeznek ki kutyákat. A Vám- és Pénzügyőrségnél ugyanezen metodika alapján a csempészett dohányárut kell megtalálnia a négylábú kollégáknak. Nem mindegy, hogy az egyedeket milyen feladatra jelöljük ki, ezért a legfontosabb a rendőrkutyák megfelelő kiválasztása. Amikor bekerülnek ide, egy általános rendőrkutya tanfolyam keretében igyekszünk szortírozni az ebeket, annak megfelelően, hogy melyik feladat végzésére lesznek a legalkalmasabbak. A tréning 3-6 hónapig tart: három és fél hónapos a járőrkutya-képzés, négy hónapos a kereső, és öt hónapos az általános rendőrkutyaképzés, a nyomkövető és szagazonosító négylábúakat pedig hat hónapon át tanítjuk. A kiképzés végén mind az embereknek, mind a kutyáknak vizsgát kell tenniük, és míg a kollégák kutyavezetői vizsgát tesznek, addig a szolgálatos kutyáik minősítést kapnak. Csak ezek birtokában lehet szolgálatba állni egy embernek és egy állatnak is. A vizsgákat évente ismételjük, és időközben is folyamatosan képezzük a gazdákat a kutyáikkal együtt.”

A kiképzéstől és a szolgálatba állításig hosszú út vezet. Azt, hogy mennyire könnyű végighaladni ezen a pályán alapvetően meghatározza a legelső lépés, vagyis a rendőrségi munkakutyák kiválasztási folyamata. Alapvetően három pilléren működik a szolgálati kutyák utánpótlási bázisa: a legideálisabb a házon belüli tenyésztés, amire elvétve van példa, kerülnek ide rendőrségi alkalmazottak által nevelt és képzett egyedek, amiket a rendőrség állományba vesz, de természetesen továbbra is ugyanazon gazdájával kerül szolgálatba. A harmadik – és egyben leginkább jellemző – beszerzési forma a vásárlás.

Ebben az évben éppen utánpótlás beszerzési kampányt tart a rendőrség, ennek keretében az év első felében 200-250 kutyát néztek meg a szakembereink. Elsősorban olyan egyedeket, amelyekre a gazdáik azt mondták, alkalmas lehet rendőrségi feladatok végzésére. Az eddig szemlézett ebek közül mindössze 35-öt találtunk minden tekintetben alkalmasnak az állományba vételre” – sorolja az őrnagy az idei tapasztalatokat.

Azt, hogy mik azok a bizonyos beszerzési források, honnan kerülnek elő a gazdák, akik ajánlják a kutyákat, mennyi egy alapvetően trenírozott példány beszerzési ára, hogyan történik a válogatás, és, hogy létezik-e a rendőrséget kiszolgáló „kutyakereskedő-maffia” soron következő lapszámunkból tudhatják meg.   



nyitókép: archív

Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)