A kutyáról általában
Falkavezetés II.
Kutyakommunikáció
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Czövek Zsuzsanna  |  2010. december 05.

A kutyák különféle jelekkel, rituális magatartással fejezik ki érzelmeiket, hangulatukat vagy szándékaikat. A testbeszéd a kutyák veleszületett adottsága, és az idősebb állatoktól látott minták alapján ezt az életük folyamán tovább fejlesztik. Nagyon gazdag a kommunikáció eszköztára, az arckifejezéstől kedve a legkülönbözőbb testhelyzetekig rengeteg jelzést használnak.


A kutyák testbeszéde
Az a kutya, amelyik szinte lelapul a földre, összehúzza magát és behúzza a farkát, az aggódik valamiért, és igyekszik feltűnő módon jelezni az alárendeltségét. Amelyik kutya kihúzza magát, kissé előredől és feltartja a farkát, annak teljes az önbizalma és érdeklődik az események iránt. Hasonlóan beszédes a kutya mozgása. Ha a kutya könnyedén és lazán mozog, akkor nyugodtan érzi magát, ha lassú és merev, akkor a kutya valószínűleg aggódik valamiért.

Egy példa a saját falkánkból: a falkavezér egy új labdával feküdt a kandalló mellett. Volt még egy szabad hely a kandalló padkáján, amit az egyik fiatalabb, alárendelt kutya szeretett volna elfoglalni, ehhez azonban előbb biztosítania kellett a labda tulajdonosát, hogy nem arra pályázik.  A fiatal kutya mozgása olyan volt, mint egy lassított filmfelvétel, nagyon lassú és merev mozdulatokkal óvakodott a padkához. A falkavezér méltányolta a mozdulatokat, ő sem kívánt verekedni, és végül mindketten a kandallónál feküdhettek.

A kutya farka a kutya hangulatának az egyik legkifejezőbb jelzője. Persze nem mindegyik farok-típusról állapítható meg könnyen, hogy a tulajdonosa éppen milyen hangulatban van. Egyes kutyák a hátukra kunkorítva hordják a farkukat, és képtelenek arra, hogy azt leeresszék. Esetükben nem árt a kutya egész testhelyzetét figyelembe venni. Ezen kívül nem minden farkcsóválás jelent barátságos hangulatot. A barátságos hangulatban lévő kutya szélesen és többnyire alacsony helyzetben tartva csóválja a farkát. A mereven felemelt farok, vagy amelyiknek a közepén mintha egy törés lenne, inkább a kutya izgatottságát fejezi ki. Az óvatos, alárendelt vagy félelmet érző kutya a hasa alá húzza a farkát, ezzel mutatja, hogy nem érzi jól magát a környezetében. Sok esetben a szőrzet is jelzi a kutya hangulatát: a nyakszirten lévő szőrzet felborzolása aggodalmat jelent. Néhány kutya a farok közeli hátszőrzetét is felborzolja, a tapasztalatok szerint ez utóbbi még határozottabb kifejezője a kutya félelmének vagy agressziójának.

A fülek a farokhoz hasonlóan kifejező jelzők, ám mivel nagyon sokféle fülszerkezet létezik, az ember számára nem könnyű belőlük olvasni. A felálló fülű fajták esetében a jelzések jobban láthatóak, mint a hosszú szőrű, lecsüngő fülűeknél. A szem a kutya esetében is a „lélek tükre”. Ha a pupillák kitágultak, az a stressz, az idegesség egyik jele. Erre nagyon kell figyelni, ha ugyanis a pupillák annyira tágak, hogy az írisz szinte eltűnik, akkor a stressz olyan fokú, hogy a kutyát a leghelyesebb azonnal valami biztonságos helyre vinni. Figyelni kell az úgynevezett bálna-szemre is, amikor a kutya szemének a fehérje ismételten felvillan. Ha a nyugalomban lévő kutya valamit szemlél, akkor az egész fejét mozgatja, a rettegésben lévő kutya azonban megmerevíti a testét és a fejét, és csak a szemeit mozgatja.
A bemutatott gesztusok nem kizárólagosak, ugyanazt az üzenetet a kutya más módokon is közvetítheti. A testhelyzetek jelentése valószínűsíthető, a skála pedig fajtánként és egyedenként változhat.
A hangok jelentése
A kutyák kommunikációjában a testhelyzetnek van elsődleges jelentősége, a hangok szerepe másodlagos. Az emberi beszéddel ellentétben kevésbé számít a nyelv elhelyezkedése a hangok képzésekor. A hangok skálája fajtánként és egyedenként eltérő. A szakirodalom legalább tíz különböző hangfajtát említ, ám ezeknek rengeteg változata létezik. A gyakorlott gazda füle pontosan meg tudja különböztetni a jelzéseket. Másként ugatnak vagy vonyítanak a kutyák, ha családtag vagy ha idegen érkezik a házba, másképpen szólnak, ha embert vagy ha kutyát jeleznek. Más hangja van a játéknak és a fenyegetésnek, és megint más az izgalomnak. A rövid, éles vakkantások felhívást jelenthetnek (pl. „gyere játszani”, vagy „nyisd már ki az ajtót”), a kitartó ugatás figyelmeztetés is lehet (pl. „valaki járkál a környékünkön”). Néha meg csak azért ugatnak vagy vonyítanak, mert unatkoznak.

A nyafogás és a nyöszörgés hangja nagyon különböző lehet. Általában akkor nyafognak, ha valamit meg akarnak kapni, ki akarnak menni az ajtón, vagy enni akarnak, esetleg a túl magasra rakott játékot vagy a bezárt tüzelő szukát óhajtanák elérni. A nyöszörgés főleg a fájdalom vagy a félelem hangja, de sokszor örömükben is nyöszörögnek vagy vinnyognak, persze más hangszínnel. A vonítás sokszor a magány kifejezése, a falkatársak hívása, de lehet szórakozás is. A morgás is lehet fenyegető vagy barátságos, a mindenkori testhelyzet mellett a hang színezete is információt nyújt. Az egymás közti barátságos küzdőjátékot sokszor kísérik különféle mű-morgásokkal, ezek sokkal lágyabban hangzanak, mint a fenyegető hangok.
Nemrégiben tanúi voltunk egy kutyafalka örömének. (Az „öröm” testhelyzete nem szerepel a táblázatban.) Néhány kutyánk több hónapos külföldi tartózkodás után hazatért, és találkozott az itthon maradt falkatársakkal és gazdákkal. Az örömüket a kutyák minden rendelkezésükre álló eszközzel kimutatták: ugrándoztak, a hátsó lábaikra álltak, csóválták nemcsak a farkukat, hanem az egész hátsó felüket, bukfenceztek, henteregtek, nyalogatták a rég látott kutyatársak pofáját és füleit, de még az emberek arcát is. A szájuk pedig fülig ért és nevetett, vakkantgattak, vinnyogtak és nyüszítettek. Sem azelőtt, sem azóta nem láttunk ilyesmit.




Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)