A kutyáról általában
Falkavezetés I.
Kutyatörvények
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Czövek Zsuzsanna  |  2012. december 04.

Falkavezetés I.

A téma szinte mindenkit érint, aki egynél több kutyát tart. Egy jól vezetett kutyafalka tagjai egymással és az emberrel harmóniában élnek. És bár a jól vezetett falka alaptörvénye az, hogy mindenkoron a gazda a legfőbb falkavezér, ezt az ember soha nem alapozhatja meg hatalmi úton, hanem csakis a kutyák türelmes tanítása, a velük való kommunikáció és törődés során.


A falkavezetés tudományát nem lehet kizárólag könyvekből elsajátítani, figyelni kell a kutyákat és néha tanulni is tőlük. Minden kutya önálló egyéniség, és ami az egyik esetében működik, nem biztos, hogy használható a másiknál. A falkavadászatra tenyésztett négylábúak pl. szeretnek sokadmagukkal élni, de az önállóan dolgozó terrierek nem.

A falka hierarchiája

A háziasított kutya (Canis lupus familiaris) minden kétséget kizáróan a farkastól (Canis lupis) származik. A kromoszómáik száma egyező, és – egyedektől függően – a két faj mintegy 70-90 azonos viselkedési mintát mutat fel. A kutyák társadalma sok tekintetben hasonlít a farkasokéhoz. Egy hosszabb ideje együtt élő állatcsoport tagjai a hatékony működés érdekében bizonyos szabályokat állítanak fel maguk között. Ezek a szabályok azt a célt szolgálják, hogy a falkatagok megtalálják az őket megillető helyet a hierarchiában, és ennek elfogadásával biztosítsák maguknak a minél kevesebb stresszel járó életet.

Egy kutyafalkán belül általában kétféle falkasorrend létezik: egy szuka- és egy kansorrend. A legmagasabb rangú szuka és a legmagasabb rangú kan foglalja el az úgynevezett alfa pozíciókat. Kevés állat foglalhat el azonos pozíciót a falkában, a két falkavezér közül az egyik többnyire a falka abszolút vezére. A második helyen a béták állnak, a falka leginkább alárendelt tagjai pedig az omegák. Őket követik a növendék állatok, a sorrend végén pedig többnyire az egészen öreg vagy a túl fiatal, éretlen kutyák állnak. Minél idősebb egy falka, annál stabilabbak a szabályai. A falkavezér viselkedési mintákat mutat a többiek számára, és figyelemmel van a falkatársak mindegyikére. Nem viselkedik zsarnokként, de nem is túlzottan demokratikus.

A falkában elfoglalt pozíció aránylag korán, a kutya fiatal évei elején kiderül, de az életkörülmények alakulása miatt időnként megváltozhat. Egy jól szervezett falkán belül ritkák a harcok. A stabil pozíciójú vezér úgy irányítja a napi tevékenységet, hogy e közben nem érzi magát fenyegetve. Előfordul, hogy beavatkozik be egy verekedésbe, nem okoz komoly sérüléseket, de megakadályozza a további harcot. A pozíciókért való küzdelem soha nem a két küzdő fél magánügye - mivel a falkasorrend esetleges megváltozása az egész falkát érinti, az ilyen jellegű csatározásokba általában a falka minden tagja beszáll. Nem szabad ezért túl könnyedén venni akonfliktusokat.
A rivalizálás esetei
A falkasorrend (dominancia sorrend) szerepe elsősorban az, hogy fenntartsa a rendet, csökkentse a konfliktusokat, és elősegítse az együttműködést. A konfliktusok többsége a rend megbomlása, a tisztázatlan pozíciók kialakulása miatt következik be. A kutyák közti rivalizálás okozza a legtöbb sérülést a több-kutyás háztartásokban, kennelekbe).
Konfliktushoz vezethet ha:
- új állat érkezik a falkába,
- egy meglévő állat eltávozik a falkából,
- egy növendék kutya eléri a felnőttkort,
- egy korábban domináns kutya megöregszik,
- az ember oly módon avatkozik be a vitákba, hogy egy helyzetileg alárendelt kutyát megtámogat egy domináns kutyával szemben.

A rivalizálás leggyakoribb esete az, amikor egyidős állatok (többnyire azonos nemű alomtestvérek) próbálják egymás között eldönteni a falkasorrendet. Az embernek nem áll módjában kiválasztani, hogy melyik kutya legyen az első a falkában, ebben a kérdésben egyedül a kutyák dönthetnek. Azt, hogy kit választottak falkavezérnek, különféle jelekből lehet megtudni. Általában a domináns kutya elsőként akar ételt kapni, elsőként akar kimenni az ajtón, az alárendeltek pedig nem akadályozzák meg ebben. A saját kennelünkben az étel porciózásakor a kutyák a falkasorrend szerint várakoznak. A hierarchia élén állnak, a falkavezér és a szárnysegédei, az alárendelt falkatársak valamivel távolabbról szemlélődnek.
A dominancia sorrend nem feltétlenül a fizikai erőviszonyok kérdése, a kutya életkora, a falkában eltöltött ideje sokkal meghatározóbb. Előfordulhat, hogy egy idősebb kutya a nálánál jóval nagyobb testű, de fiatalabb másik kutyával szemben magasabb pozíciót foglal el a hierarchiában. Ellentétben a hiedelmekkel, a verekedéseket többnyire nem a domináns kutyák kezdeményezik. A valóban domináns kutyák biztosak a pozíciójukban és nem látnak okot a harcra, úgy gondolkodnak, hogy „ez a játék az enyém, de kölcsönadhatom neked, ha kéred.” Az alárendelt, de hatalomra vágyó kutya úgy véli, hogy „ami az enyém, az az enyém, és ami a tiéd, az is az enyém”. Ha a gazdi ilyenkor beavatkozik, és ráadásul a gyengébb kutyát támogatja, azzal mindkét állatot összezavarhatja. A valódi domináns kutya depressziós és levert lesz, amiért az ember nem ismerte fel a tényleges sorrendet, az alárendelt kutya pedig továbbra is feszültségeknek, kihívásoknak lesz kitéve.


Felhasznált irodalom:
Angel, L. (2009): Canine Mind (web-document)
Arizona Humane Society (Rev. January, 2007): Understanding Canine Body Language
Arizona Humane Society (Rev. October, 2007): Understanding Canine Rivalry and Pack Order Issues
Merkel, A. (1999): Rudelführung (web-document)
Moore, A. (2007): Behavior. When Sibling Rivalry Ignites. (web-document)
Pets for Life, Behavior Series (2003): Understanding Aggressive Behavior in Dogs (web-document)



nyitókép: archiv

Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)