A kutyáról általában
Magyar kutyák külföldi bélyegeken
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Tóth Zsigmond  |  2010. november 29.

Magyar kutyák külföldi bélyegeken

Magyarországnak Mongóliával az 1970-es évek elejétől igen jó kapcsolata alakult ki. Sok egyetemista érkezett tőlük hazánkba tanulni, mi pedig jelentős számú szakemberrel segítettük az akkori „baráti ország” gazdasági fejlődését. (Ilyen alapon e sorok írója is e távoli és rendkívül érdekes országban tölthette gyerekkora egy részét szüleivel.)


Ezekben az években Ulánbátor utcáin leginkább nagytestű, a kaukázusira emlékeztető, úgynevezett farkasűző kutyák éltek, melyeknek feladata a lakosság állatállományának védelme volt, különösen a téli időszakban. A derék mongolokat ugyanis hiába kényszerítették emeletes házakba, legtöbbjük ekkoriban még nem mondott le a ló-, birka-, kecske- és marhatartásról, így ezek a város közparkjaiban legelésztek, de ha úgy adódott, akár a főtérre is elkószáltak. A főváros lakosságának többsége viszont jurtákban lakott, ahol még nagyobb számban fordultak elő a lábasjószágok mellett ezek derék őrzői, a farkasűző kutyák. A magyarhonban tanuló egyetemisták állatszeretetből gyakran vittek magukkal itteni állatfajtákat, így előfordult puli is Ulánbátorban (más kutyáink nemigen bírták volna ki az ottani mínusz harminc-negyven fokokat. Bár az igazsághoz tartozik, hogy a rendkívül száraz levegő miatt ezt lényegesen könnyebb ott elviselni, mint ha esetleg nálunk lenne ilyen farkasordító hideg).

Az, hogy a Mongol Posta pulit ábrázoló bélyeget adott ki, a fajtának a 70-es években világviszonylatban is nagy népszerűségének volt köszönhető, hiszen Amerikától Ausztráliáig sokan keresték ezt az egzotikusnak tűnő ebet. Ekkorra már kiforrott a fajta, hiszen míg 1920-ban, az első fajtaleírásban még különböző használati típusokat vettek figyelembe, addig a 60-as évektől már csak egyféle puli létezett. Eredetileg a nyáj mellett a negyven centiméter körüli marmagasságúra volt szükség, a gulya és a konda melletti szolgálatra a negyven-ötven centiméter közötti példányokat keresték, míg az ennél nagyobbakat a két világháború között elsősorban rendőri szolgálatra képezték ki. A hajdani munkapulik a mainál megnyúltabb fejű, kifejezett orrvonalú, gyakran mozgó, felálló fülű állatok voltak – csak az úgynevezett kultúrtenyésztésnek köszönhető a megszilárdult rövid orr és lógó fül. A lábak is lényegesen hosszabbak voltak a 70-es évek vagy napjaink pulijának végtagjainál, s mivel a hajdani gazdák, akik számára a terelőképesség volt a legfontosabb, nemigen törődtek a puli színével, egykor lényegesen több színben fordult elő, mint a ma hivatalosan elfogadott fehér, fekete, szürke és maszkos fakó.

Mongóliába legjobb tudomásom szerint csak sötét színű egyedek kerültek. Ám annak ellenére, hogy puliból több példány is kikerült Mongóliába, s nagy becsben álltak, tenyészállományuk mégsem alakult ki ebben a közép-ázsiai országban.



nyitókép: archív

Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)