Tenyésztésről általában
Válság és túlszaporítás
Ebtenyésztés helyzete Magyarországon
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
kutya.hu  |  2010. november 17.

Válság és túlszaporítás

Hazai kutyás körökben egyre többen aggódnak, és joggal. Szinte a világgazdasági válsággal egy időben fejlődött ki a kölyökkutya túltermelési válság is. A tenyésztés átcsapott szaporításba, és hiába vannak lefektetve a szabályok, sokszor azok sem törődnek vele, akik megalkották.


Régóta érződik, hogy rossz irányba halad Magyarországon az ebtenyésztés helyzete. A gazdasági válság apropóján több szervezet is megkongatta a vészharangot és arra kérték a tenyésztőket, hogy csak akkor pároztassák szukáikat, ha van előjegyzés, foglalás a kölykökre. Magyarország kutyafelvevő képessége telített és a gazdasági válság miatt Nyugat Európa kutya felvevő képessége is zuhant. A menhelyek zsúfoltak, megunt fajtatiszta kutyák százai várnak az örökbefogadó gazdáikra. A tenyésztők még csak-csak figyelembe veszik a helyzetet, de a szaporítók nem foglalkoznak ezzel, ráadásul őket nem is lehetséges kizárni a rendszerből, mert semmilyen rendszernek nem tagjai, vagy mégis?

A kutyafelvásárlás vagy, ha úgy tetszik a „kutyaüzem” virágkorát éli hazánkban. Hogy rossz a helyzet arra bizonyíték a nemzetközi megítélés is. A Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületének (MEOE) alapszabályzata az ebtenyésztésről szól de tevékenységét kívülről látva, inkább egy kiállításszervezőnek gondolná az ember. Amíg interneten, úgy lehet hirdetni, hogy kutya eladó törzskönyvvel, vagy törzskönyv nélkül, addig nem is lesz megoldás, pedig a szankcionálást be kellene vezetni, azonban szankcionálni ebben a rendszerben senkinek sem érdeke.

Részlet a MEOE tenyésztési szabályzatából:

„A MEOE szabályzata szerint tenyészteni csak FCI származási lappal rendelkező kutyákkal lehet, amelyek az FCI standard-ben meghatározott megfelelő küllemmel és temperamentummal rendelkeznek, funkcionálisan egészségesek és örökletes betegségektől mentesek, valamint regisztrálva vannak egy FCI által elismert törzskönyvben vagy függelékben. A tenyésztő felelősséggel tartozik azért, hogy az általa tenyésztésbe vont kutya a viselkedési és a testi adottságainál fogva alkalmas a tenyésztésbe vételre. A tenyésztőnek jó körülményeket kell biztosítania a tenyészegyedek részére, ami megfelel a fizikai és lelki igényeiknek és az utódok fejlődésének, szocializálódásának. Az MEOE fajtagondozó szervezetei felelősek a szakszerű tenyésztésért, amely tenyésztési szabályozást, útmutatást, javaslatokat és ellenőrzést jelent. És a szabályzat egyik lényeges pontja: Kutyakereskedők részére történő tenyésztés nem engedélyezett!”

De ki is a tenyésztő?
Jogi értelemben az, akinek a tulajdonában a szuka van, a szó igazi értelmében ennél sokkal-sokkal több. Az igazi tenyésztő mindig azon dolgozik, hogy a következő generáció jobb, szebb, egészségesebb legyen, mint az előző.

A kiskutyát vásárolni akaró ember szemében bizalmat keltő dolog ha a tenyésztő tagja egy ebtenyésztő szervezetnek. Magyarország legpatinásabb szervezete a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete (MEOE). A egyesület 110 éves és 1933 óta hazánkat képviseli a Nemzetközi Kinológiai Szövetségben (FCI), és az FCI szabályai szerint a nemzetközi kinológiai életben csakis az általa kiadott papírokkal lehet szerepelni. És máris az évtizedek óta tartó ebpolitikai konfliktus kellős közepén vagyunk. Ennek az írásnak nem célja, hogy kedves olvasóink figyelmét elvonjuk nemtelen – a belpolitikai széthúzásoktól sem mentes – csatározások részleteivel (mindez egyébként is megtalálható az interneten), elegendő ha összefoglaljuk az alapkérdést azzal, hogy a MEOE tagjai részére bemondás alapján állít ki államilag nem elismert származási bizonyítványokat, közkeletű nevén törzskönyveket amelyeket a Magyar Állam nem, azonban a FCI elismer, míg az úgynevezett Elismert Tenyésztő Szervezetek (54 tenyésztő egyesület létezik) állíthatnak ki államilag elismert, ámde a az FCI által el nem fogadott papírokat.
Róka fogta csuka. A történet számtalan, időnként egymásnak is ellentmondó Bírósági ítéletek után még nem zárult le, mondhatni vihar előtti csend „hallatszik”.

De mindez csak annyiban érdekes elemzésünk szempontjából, hogy a gyanútlan vásárló mit is kap a pénzéért amiről azt gondolja, hogy egy fajtatiszta, gyermekeinek kedves kis barátot választott. Haladjunk tovább.

Egy kutyát csak akkor lehet tenyészteni, amennyiben tenyészszemlén részt vett és ott megfelelő eredményt ért el. A tenyészszemlék mai gyakorlata általában egy küllembírálatnak megfelelő eljárás.

A MEOE ellenőrzési jogköre csak azokra a tenyésztőkre terjed ki, akik törzskönyveket váltanak ki, hivatalos kennel névvel rendelkeznek. Elvileg minden egyes fajtaklubnak, van alom ellenőrzési jogköre, de ez az ellenőrzés vagy megtörténik, vagy nem. Ahogy oly sok esetben, itt is megvannak a kiskapuk, ezeket pedig ki lehet nyitni.
Nézzünk egy példát. Van két törzskönyv egy szukára és egy kanra, de nincs gyakorlatilag kutya mögötte. Potom összegért a szaporítótól vásárol az ember 4-5 kölyköt. Leadja a MEOE-hoz, hogy a birtokában lévő törzskönyvezett kantól és szukától születtek a kiskutyák. Gyakorlatilag azonnal megkapják a kicsik a törzskönyvet és máris legalizálva lettek a kétséges alomból származó egyedek. Hogyan is ellenőrizhetné ezt a MEOE?
Mielőtt bárki felett pálcát törnénk, tekintsük át, hogyan történik a törzskönyvezési folyamat? Induljunk ki abból, hogy igen sokan vannak tisztességes tenyésztők akik az alábbi menetrend szerint járnak el:

Van egy tenyészszemlén részt vett, törzskönyvezett szuka és kan. Kettőjük párosodásából született egy alom. Mindkét egyed megfelelő eredményekkel, rendelkezik és már nem „fiatalok” korhatár alattiak. A tenyésztő (a szuka tulajdonosa) ekkor a MEOE-hoz a következő dokumentumokat adja le: törzskönyvek, kiállítási eredmények, fedeztetési igazolás és egy alombejelentő (ez utóbbi kettő szigorú számadású nyomtatvány). A szervezetnél ellenőrzik a dokumentumok és adatok valódiságát, majd az adott fajtaklub meghatalmazottja jóváhagyja a törzskönyv kiállítását. A bejelentőn megadott chippelő állatorvosnak elküldik a törzskönyvet és a chippeket. A kölyköket ezt követően bechippelik (az állatorvosnál) és a tenyésztő megkapja a törzskönyvet illetve, hogy pontosak legyünk annak másolatát a származási bizonyítványt, de ezt az egyszerűség kedvéért nevezzük közkeletű nevén törzskönyvnek.
Ezzel a folyamattal egy nagy probléma van: senki nem látta a, hogy létezik-e a papíron szereplő szuka.
(Városi legendák számtalan változata kering olyan történetekről, hogy két szuka egy Európai kiállítási körútján hat törzskönyvre hozott haza CACIB címeket, és ehhez hasonlók) Erre lehetne egy megoldás, ha az alombejelentést követően a MEOE hivatalos ellenőre személyesen ellenőrizné, hogy ténylegesen hány egyed született és az alom mellett lévő szoptatós szukát és annak eredetét. Nyilván itt is lehet még tovább szigorítani az ellenőrzést menetét, egy biztos, valamit tenni kell.

Ide kívánkozik, hogy a 12 éve hatályban lévő, ámde nem működő 64/1998 (XII.31.) számú rendelet (a fajtatiszta ebek tenyésztéséről) alapján létrejött Tenyésztő Egyesületek szabályzatai megoldást adnak erre a problémára. Tagjai szigorú, az adott fajta sztenderdje által előírt rend szerint tenyészthetnek.

A MEOE nem tud fellépni a szaporítók ellen, ez a civil egyesület nem hatóság, nincs szankcionálási jogosítványa. Gyakorlata szerint, aki tag és beadja a papírokat az megkapja a papírokat. Legfeljebb pecsétek és feliratok lesznek rajta, olyanok, hogy korhatár alatti párosítás, államilag nem elismert és ilyenek. Na de kit érdekel ez az amúgy tetszetős igazi dokumentumnak látszó papír láttán. Arról a nem elhanyagolható tényről nem is beszélve, hogy az egyesület gazdálkodásához, ha úgy tetszik létéhez elengedhetetlenül szükséges a törzskönyvezési és a kiállítási bevétel. Azzal ha azt vizsgálnánk, hogy ezeknek a tevékenységeknek a gazdasági oldala, hogy egyeztethető össze egy civil szervezet ebtenyésztést szolgáló alaptevékenységével új fejezetet nyitnánk ebben a történetben és ez nem célunk.

Folytassuk, ennél sokkal fontosabb fogalommal, a TENYÉSZTÉSSEL.

Ideális esetben van a tenyésztőnek a tenyésztendő fajtával kapcsolatban némi felelősségtudata, fajtaismerete, hiszen a standard határozza meg, milyen kritériumok szerint kell tenyészteni, illetve az adott fajta milyen tulajdonságokkal kell rendelkezzen ahhoz, hogy a fajta megfelelő minőségű egyede lehessen. A tenyésztő feladata nem más, mint a fajta nemesítése, és nem a szaporítása. Egy kan, vagy egy szuka, nagyon függ a származásától, vonalától, hogy milyen utódokat fog örökíteni, mennyire lesznek egységesek, jó típusos kiskutyák. Minél hasonlóbb a szülők vonala, és minél jobban közelít a standardhez, annál tökéletesebb utódokra lehet számítani. Téves nézet, miszerint ha valaki tenyészteni akar, elég, ha vesz egy szép szukát és egy szép kant. Majd amíg azok ki nem öregszenek, ezt az egyetlen párosítást ismételgeti. A fajta szempontjából túl sok egyed lesz egymás rendkívül közeli rokona, magas lesz a fajta beltenyésztettsége. Ez pedig mindig egészségi, immunrendszeri romlással jár.

A tenyésztőt a szaporítótól egy alapvető dolog különbözteti meg, mégpedig a motiváció. A tenyésztő a fajta szempontjait tartja szem előtt, elsősorban a fajta érdekeit mérlegelve hozza meg döntéseit, míg a szaporító saját anyagi, egzisztenciális, illetve érvényesülésvágyból fakadó érdekeit helyezi mindig előtérbe. Nála nem számít, mi lesz a fajtával 10 év múlva. Nem fontos, hová kerülnek a kölykök és milyenek lettek. Ez a hozzáállás pedig nagyon erősen rányomja bélyegét az adott fajtára. Számos fajta az ilyen felelőtlen szaporítói tevékenységnek köszönheti jelentős leromlását.

A feltűnően olcsó helyről származó kölykök nem kapják meg a szükséges ellátást, hisz aki pár tízezer forintért ad egy kölyköt, az sem a szülőknek nem biztosítja a szükségleteiket (minőségi etetés, oltások, féreghajtás, állatorvosi ellátást), sem a kölyöknek. Később ezeknél a kölyköknél rengeteg probléma, betegség adódhat emiatt, és az új gazda a valódi tenyésztőknél kapható, és általa drágának tartott kölykök árának többszörösét hagyja ott az állatorvosnál rövid időn belül. Sok esetben az ilyen helyről származó kiskutyák az 1 éves kort sem élik meg. Sokszor kiderül ezekről a kölykökről felnőttként, hogy keverékek, de törzskönyv hiányában semmi sem bizonyítható, nem ellenőrizhető és az új tulajdonos nem tud senkihez fordulni, hisz nem tudja bizonyítani a kölyök származásának helyét.

Kitől vegyük a kutyát?


Csak olyan tenyésztőtől, kennelnél szabad kölyköt vásárolni, ahol törzskönyvvel, oltásokkal, többszöri féreghajtással, mikrochippel adják a kölyköket. Legalább az anyakutyát és lakóhelyét személyesen meg lehet tekinteni, ami tiszta és rendezett. A szülők egészségügyi, örökletes szűrésekkel és legalább tenyészszemlével, de lehetőleg kiállítási eredményekkel is rendelkeznek. Nem "tömeg-termelés" történik.  Maximum 1 vagy 2 fajtájú kutya tenyésztésével foglalkoznak. Szerződéssel adják el a kölyköket és a tenyésztő folyamatosan tartja a kapcsolatot az eladott kölykök gazdáival, de a legfontosabb: nem a kutyákból élnek.

Pro és kontra: Felelősségteljes tenyésztő vagy szaporító?

Tenyésztő:
Azért tenyészt, hogy egyre jobb kutyákat tenyésszen, javítsa a vérvonalát és a fajtát; kiállításokra, kutyaiskolába egyéb kutyás rendezvényekre jár és ismeri a fajta történetét. Tagja kutyás szervezeteknek, klubboknak; A kölykök törzskönyvén számos Champion/munkavizsgás őst találunk, soha nem tenyészt és kínál eladásra törzskönyv nélküli kölyköket. Jól ismeri a tenyésztett fajtát, annak minden előnyös, illetve hátrányos tulajdonságát. Kérésre referenciákat tud felmutatni; Egy elismert kennelből származó, kiállításra-tenyésztésre vásárolt minoségi kiskutya ára lehet akár 100-200 ezer Ft is. Általánosságban elmondható, hogy 50-60 ezer Ft alatt nem igen várhatunk jó minőséget.

Szaporító: Egy szaporítót egyetlen szempont vezérel, minél kevesebb költséggel felnevelni az almot, akár az anyakutya lestrapálása árán is és gyorsan eladni őket; az ilyen kennelekben 15- 40 ezer Ft között is kaphatunk kiskutyát. Nem érdekli komolyabban a „kutyás világ”. Kutyái bár fajtatiszta kutyák, minőségük kétséges, hiszen soha nem voltak bemutatva. Nem ismeri különösebben a fajtát, gyakran azzal sincs tisztában, hogy a fajtán belül milyen genetikai problémákkal találkozhat. A tenyésztés számára pusztán anyagi forrás.



nyitókép: archív

Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)