Magyar fajták
A szépség nem minden
Mudi
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Mészáros Judit  |  2013. június 25.

A szépség nem minden

Ne ítélj elsőre - figyelmeztet egy szlogen, amit akár Román Istvánné Marika, Aranykoszorús Tenyésztő is kifüggeszthetne kertkapuja jól látható felére. Mert bár tudja, hogy a mudik nem a szépségükről híresek, számára ez a fajta mégis gyönyörűbb, mint bármelyik tökéletes küllemű eb. Ezzel együtt az elmúlt másfél évtizedben számtalanszor bizonyította, hogy egy mudi is lehet szép, ha odafigyelnek a tenyésztésére.


Az utóbbi évtizedek küllem orientált trendjének a mudik juszt sem hódoltak be. Nem majmolják a csak a szépségre adó, és csak azzal törődő kutya- és kutyás társaikat, és rendületlenül tartják magukat fajtájuk legfőbb erényeihez, így az ügyességhez és a leleményességhez.

Az ősanya rejtélye

"A fiam a bűnös, mivel ő hozta haza az első kutyánkat, egy kis fekete keverék kölyköt, valamikor 1986-ban - emlékezik Románné Marika. - Az aprócska fekete szőrgombócot gondolkodás nélkül Kormosnak neveztem el, és elkezdtem kutyául tanulni vele. Amikor már Budapesten laktunk, sokat vittem sétálni a környéken, ahol átmenetileg laktunk, és nem egyszer megesett, hogy rákérdeztek: "Ez mudi fajta?" Bevallom, akkor még fogalmam sem volt arról, hogy a mudi mi fán terem. De az érdeklődők kíváncsivá tettek, és azon kaptam magam, hogy egyre többet foglalkozom a fajta megismerésével. Aztán miután kiköltöztünk Pilisvörösvárra, az első adandó alkalommal beszereztem magamnak egy mudi kislányt, Kormos fiunk mellé, társnak. A kislány pedig nem más volt, mint Börzsönyhegyi-Fekete Alíz, akit mi csak Csutkának hívtunk, és ő lett a mi kennelünk ősanyja, Kormos kutyám imádottja. Olyannyira rajongtak egymásért, hogy az első almot össze is hozták nagy titokban, és emiatt csak a második, fajtatiszta almunk lett törzskönyves csapat."

A mestertenyésztő gyakorlott szemek biztatására kezdett kiállításokra járni Csutkával, és azután adta fejét a kennel alapításra, hogy sorra kiváló minősítéseket szereztek a csinos kutyalánnyal. Marika meséli, nem volt más választása, mivel menthetetlenül beleszeretett a fajtába. Felfedezte ugyanis, hogy a szépségük nem elsősorban a külcsínben rejlik, hanem a mudis belbecsben.

mudiCsutiterelA.jpg


Nyitány: egy világsiker

"Bár a mudik külleme nem túl vonzó, mégis rajongok értük. Csutimnak, például csinos, arányos teste volt, gyönyörű pofája, és rendkívül okos tekintete, csakúgy, mint a kölykeinek. A szeme csillagként ragyogott mindig, amikor rámnézett, szinte már vártam, hogy megszólal egyszer" - lelkendezik a kennel gazdája. Románné Marika mindig gondosan ügyelt arra, hogy az első tenyész szukájában felfedezett előnyöket a kölykökben is rendre viszontlássa, ezért is fektetett rendkívül nagy hangsúlyt a tenyésztés során a szülők adottságainak összepárosítására.

mudirokka_pletyka2.jpg

"Már az első törzskönyvezett alomból kerültek ki mutatós példányok: az egyik Fiatal Klubgyőztes, míg a másik pedig Fiatal Világgyőztes lett 1996-ban, a Magyarországon megrendezett világkiállításon. Ez éppen eléggé motivált arra, hogy folytassam a fajta tenyésztését - meséli a ma már nyugdíjas könyvelő, és máig aktív kutyatenyésztő.  - Számomra mindig is nagyon fontos volt, hogy jó minőségű és egészséges kutyák kerüljenek tenyésztésre, ennek megfelelően igyekeztem kiválasztani a tenyész szukáimat és a fedezőkanokat is. Mindig szem előtt tartottam, hogy anyáról-apáról fiúra szálljon a munkakészség, a megfelelő viselkedés, és a jó beállítódás is. Folyamatosan vizsgáltattam kutyáim csípő izületét, teszteltem munkakedvüket, és hasonlóan kontrollált párt kerestem mindegyiküknek. Ennek köszönhetem, hogy kialakult egy jellegzetes Kormosvári-fej. Többször hallottam vissza, hogy kiállításon rákérdeztek az új gazdáktól, vajon a mi kennelünkből való-e a kutya. Ez mindennél nagyobb elismerés. És az is, hogy szépnek tartják a kutyáinkat, és az utódaikat is, mindamellett sok olyan egyedünk van, amelyik folyamatosan juhász mellett dolgozik. Sokat tettem azért, hogy jó legyen a vérvonal, hiszen az első szukámat, Csutkát is rendszeresen vittem kutyaiskolába foglalkozásokra. Olyannyira jól dolgozott, hogy néhány hónap múlva már a bemutató csapat tagjai voltunk, és egy terelőversenyt is megnyertünk, sőt, nem sokkal később országos bajnokok lettünk. Emellett sok munkaversenyre is ellátogattunk, és azokról is sokszor győzelemmel tértünk vissza. Úgy hat évig, szinte minden hétvégén kiállításon, bemutatón, vagy versenyen voltam, nem csak a saját kutyámmal, hanem a tőle származó kölyköket is gardíroztam."


Mudierények

"A legfőbb és legkedvesebb erényük az, hogy módfelett jó kapcsolatot ápolnak a gazdáikkal. Szinte egyetlen mozdulatból, pillantásból kitalálják, mit is akarhat a gazdájuk. Ez ered abból, hogy régi juhászkutyák, és tudvalevő, hogy a juhászok nem túl bőbeszédű emberek, szavak helyett inkább hanghatások, mozdulatok által kommunikálnak, mert a nyáj nem érti az emberi beszédet. Így a mellettük szolgáló kutyáknak is idomulniuk kellett ehhez. Mindmáig bennük maradt ez. Ha pedig éppen dolog nélkül maradnak, még véletlenül sem lábatlankodnak, hanem a távolból figyelik, mikor van szükség rájuk" - összegzi a fajta erényeit a Koromvári-kennel alapítója.
Ezzel együtt nem takargatja imádott fajtája nem túl előnyös személyiségjegyeit sem. Mint például, hogy kissé ugatós a fajta. Ez is egy öröksége a juhászkutya-múltjuknak, mivel csak hanggal, vagyis hangos csaholással-ugatással terelhették és terelhetik az állatot, mivel az másra nem hallgat. Marika mondja, hogy némelyik kutya kissé talán túlzottan ugatós, hiába nem a nyáj mellett van, és mindenféle mozgást jelez, amit kintről hall. Ez a szomszédokat joggal zavarhatja, így ők úgy vigyáznak a jó viszonyra, hogy éjszakára beviszik a házba a kutyákat.
"Van még egy sokak számára idegen jellemzője, mégpedig az, hogy nehezen barátkoznak - jegyzi meg az aranykoszorús mester. - Ez abból fakad, hogy anno a nyáj mellett csak úgy védhették meg az állományt, ha nem bizalmaskodtak minden emberrel. Csak akkor, ha alaposan meggyőződtek arról, milyen szándékkal közeledik az idegen kétlábú vagy négylábú. Ezen kívül más rossz tulajdonság nem jellemző rájuk. Ezt biztosan állíthatom, mivel az évek alatt 17 kennel született nálam, átlag 6-8 kölyökkel. Ahhoz, hogy aranykoszorús mesteri címet kaphassak, teljesítenem kellett ezt az egyedszámot, sőt almonként legalább egy, osztálygyőztes kutyát is fel kellett mutatni. Ez sikerült, és emellett 7-8 Interchampion kutyát is kineveltem, ami annyit tesz, hogy ezek nem csak Magyarországon nyertek. És ez az, amire a legbüszkébb is vagyok, mert bár több, mint negyven évesen vágtam bele a kutyázásba, mégis nagyon szép eredményeket értünk el versenyeken és tenyésztőként is. Számos országba kerültek ki kölykök tőlem, így Finnországban, Németországban, Franciaországban, Svájcban, Amerikában is találni Kormosvári-Hajtó utódokat. Ez a legfőbb elismerése a sok munkának, amit család, kert és korábban munka mellett belefektettem. Megérte."

mudiIMG_0048.jpg


Honnan ered a Kormosvári név?

"A Román család első kutyája, a keverék fiú Kormos volt, akit Csutka miatt kellett ivartalaníttatnunk, mivelhogy őt tenyésztésre szántuk. Ennek ellenére Kormos 14 éves elmúlt, amikor eltávozott az élő kutyák sorából, addig viszont sokszor adott lelki támaszt Csutkának az almok születésekor, és nagyon szívesen működött közre a mudigyerekek nevelésében is. Ez a története a kennel eredetének, aminek az előtagja Kormi kutya neve után magától értetődő volt, a vári utótag pedig a tenyészet lakóhelyéről, Pilisvörösvár szóból ered. A Hajtó pedig a mudi eredetileg használt elnevezését idézi, hiszen ezeket a kutyákat a köznyelv hajtókutyaként említette régen.

románné.JPG



Mészáros Judit Krisztina



nyitókép: archiv

Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)