Juhász- és pásztorkutyák
Rendőrpuli II.
Kócos-nyomokon Csaholó-Borzas
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Tari József  |  2010. február 23.

Rendőrpuli II.

Először mindenképpen hangsúlyoznunk kell napjainkban, hogy a „rendőrpuli” szóhasználat a fajta múltjából táplálkozik, onnan ered, hiszen ezen a területen történelmi gyökereit nem tagadhatjuk le. Hangsúlyoznunk kell, hogy napjainkban a rendőrpuli szóval nem a puli nagy, magas méretét fejezzük ki, esetleg a standard feletti méret kívánalmára célzunk.


Rendőrpuli nincs, és mégis van

Rendőrpuli szóval elődeink meghatározása szerint ma azt a pulit illethetjük, jellemezhetjük, amely a fajta múltjából eredő módon fejlett védőösztönnel rendelkezik, illetve jellemében, temperamentumában alkalmas a kiképzésre, őrző-védő gyakorlatokra. Nem fajtajelleg ez, nem mondhatjuk fajtaspecifikusságnak, de mégis olyan kuriózum, amely színesíti a puli használati sokoldalúságát. A „rendőrpuli” fogalom nem kívánja megváltoztatni a standardot, nem kíván a fajta számára vizsgakötelezettséget előírni, hanem bizonyítja, hogy a puli fajta beilleszthető a mai kor kiképzési követelményrendszerébe, és képes megfelelni ezen a területen az elvárásoknak, a jelenleg érvényes standard keretein, paraméterein belül. A túlnőtt, standardból kinőtt egyed még nem rendőrpuli! Sőt! Méreteiben a standard határain belül lévő, ám kifejezett védőösztönnel rendelkező, motiválható, képezhető, formálható egyed ma a rendőrpuli: a szó mai modern értelmében vett munkakutya a fajtán belül. Nagyon érdekes, hogy a mi gyakorlati esetünkben az egész nem így kezdődött. Mondhatnám azt is, hogy amit eddig olvasott a kedves Olvasó, az részünkről nem volt tudatos. Tehát először nem a munkaterület speciális irodalmát tekintettem át, nem a fajta szakirodalmát böngésztem történelmi tényfeltáró leírások után, hogy ennek alapján kutassak a mai populációban erre a célra alkalmas, megfelelő egyed után. Nem! Pont fordítva történt. Többes számot azért használok, mert a munkakutyázásban nincs úgy, mint egyéb kinológiai területeken, hogy az énkiterjesztés már-már a jó ízlés határait súrolva elnyomja a kutyázásban a kutyát, a póráz másik végét, az embert helyezve előtérbe. Ember és kutya, kutya és ember alkotnak egy párt, egy kerek egészet, mert másképp munkakutyázni nem lehet. Az első, kennelalapító szukám engedelmességi vizsgája után Csaholó-Borzas Cimbi Koppány nevű kanommal is BH Engedelmes Kísérőkutya vizsgára készültünk. „Na, hozd már be őrző-védőre! Nem árthat neki, hisz kiképzésen van. De hiszen kitámad! Még hogy kitámad: fog is!” – ezekkel a szavakkal illette kiképzőnk, Berkes Zsolt Koppány munkáját és teljesítményét az első alkalmak alatt. Így kezdődött. Tapasztaltam valamit, átéltem a gyakorlatban, és utánanéztem, mit ír erről a szakirodalom. Említik-e ezt a fajta történelmében? Az irodalmi forrásokban elmélyülve jöttem rá több dologra is, amelyek nagyon jellemzik a rendőrpuli fogalomkörét napjainkban. Egyrészt kiderült, hogy a puli történelmében az általam tapasztalt jelenség benne van, vagyis része annak. Ám ez egyrészt a küllemtenyésztés előtérbe kerülésével, másrészt a fajta standardjának egységesítése után megakadt, abbamaradt. Valahogy úgy érezhettem magam, gondolom, mint ahogy Szabó Béla érezhette a gyakorlatban tapasztalt jelenséget a hatvanas években. Ennek kapcsán a gyakorlati tapasztalatokra magyarázatot a mai munkavizsgára kötelezett fajták szakirodalmában találtam. Másrészt tehát a mai viszonyok között a rendőrpuli a ma elterjedt munkakutyáktól tanulhat, okulhat, tapasztalhat. Tanulni nem szégyen, és az együttműködés csak a puli előnyére válhat. Tehát a módszer, a feladat, a képzés nem tér el a többi munkakutyáétól.

rendörpuli23.jpg

Ez azért lényeges, mert nyilvánvaló, hogy ezek a munkakutyák és tulajdonosaik, tenyésztőik nagy tapasztalattal, hozzáértéssel, rutinnal rendelkeznek. Ráadásul a rendőrpulinak ma, a mai viszonyok között, a mai szabályok szerint kell helytállnia. Annak ellenére, hogy ma más kutyafajták gyakorlatából tanul, a megvalósítás mégis eltér a többi fajtáétól. Hiszen rendelkezik olyan, a fajtára jellemző belső tulajdonságokkal, melyek nem húzhatók rá uniformisként a kiképzés megvalósítására. Gondolok itt például arra, hogy terelőtulajdonságai következtében előszeretettel részesítené előnyben a segéd lábát, bokáját, mert a nyáj terelésekor is a juhok csánkját csipkedte. Harcmodora is a fajtára jellemző, őrzése ösztönösen körkörös, ami szintén a terelőmúlt következménye. Vagy gondolok arra, hogy eredendően nem telipofásakat és mélyeket fog tartósan, hanem első alkalmakkor odacsíp, az ősi terelési viselkedés szerint. Ez csak néhány példa a gyakorlatból. Ám ahogy érdeklődőként a többi fajtát szemléltem, ott is tapasztaltam fajta szerinti eltéréseket a munkakutyák között. Ez pusztán azt jelenti, hogy egyedi, úgynevezett fajtaspecifikus dolgokat kell figyelembe venni a cél érdekében. Óriási köszönet ezért Berkes Zsolt kiképzőnknek, aki türelemmel válaszolt a kérdéseimre, s aki maga is mindig fontolóra vette a fajta jellemzőit az előttünk álló feladat megoldásakor.

rendörpuli25.jpg

A rendőrpuli jelene tehát nem más, mint a kiképzés, tanítás, elsajátítás mindennapjai, nehézségei, problémái és leküzdésre váró feladatai. Ha elvonatkoztatunk az egyedi sajátosságoktól, a képzés alatti puli egyedi tulajdonságaitól, vagyis túllátunk a saját kutyánkon, akkor a jelen tapasztalatai átültethetők a jövőre. Fajtanépszerűsítés Századunk kinológiája, azaz a mai modern kutyázás, mint hobbi és sport, nem elégedhet meg azzal, hogy egy fajta küllemében és szépségében jól kitenyésztett, egyöntetű, hanem sokkal nagyobb hangsúly helyeződik a belső tulajdonságok fontosságára, mint valaha. Igaz, a hosszú évtizedek küllemorientált sporttenyésztése alatt hozzászokott a köztudat, hogy a szépségkiállítások, a show világában elért eredmények elsőbbséget élveznek egy-egy fajta nemesítésében. Viszont azok, akik a fajta iránt érdeklődnek, szimpatizálnak vele, nem elsősorban a kiállításokon nyerhető érmek, címek miatt szeretnek bele, vagy éreznek rokonszenvet, hanem a fajtának a szak-, sőt, olykor szépirodalomban leírt legendás vérmérséklete, tömérdek esze, ügyessége és képességei miatt. Ez tény, hiszen az évente született kölykök, utódok tetemes része családokhoz kerül, nem kiállítási és tenyésztési céllal, hanem társnak, családtagnak, hogy a mindennapi életben hirdesse a puli méltó belső értékeit. Ma már tehát a fajtanépszerűsítés nem csak abból áll, hogy elmondjuk egy-egy bemutató, találkozás alkalmával, hogy a puli milyen jellemző külső jegyekkel rendelkezik, ami egyedivé, különlegessé és kuriózummá teszi. Nem csak azt jelenti a fajtanépszerűsítés, hogy fajtatörténeti emlékeket idézve beszélünk a puli híres vérmérsékletéről, képességeiről, szépirodalmi művekben is megtalálható belső adottságairól, hanem erre a fajtaszimpatizánsok, a fajtanépszerűsítő programokra ellátogató laikusok kíváncsiak is, jobban, mint hinnénk. A fajtanépszerűsítés és a puli ismertetése során nagyon körülményes és nehézségekbe ütközik a terelőképesség reprezentálása, hiszen a potenciális érdeklődők a társadalom szerkezetének változása következtében ritkán tartanak juhot, pláne egész nyájat, hogy a puli terelőösztönét kamatoztassák. Sokkal inkább élnek városokban, falvakban, ahol a házak udvarára képzelik ezt a csodálatos magyar kutyafajtát. Annak érdekében, hogy a mai civilizáció követelményeihez igazodó, alkalmazkodó, beilleszkedő kutyájuk legyen, látogatnak el kutyaiskolába, keresnek fel kutyakiképzőt, hogy a kulturált együttélés szabályainak megfeleljenek. Nehéz is őket elcsábítani lakóhelyüktől, lakókörnyezetükből csak azért, hogy megnézzék, hogy a puli hogyan terel. Inkább érdemes hozzájuk, a közelükbe elvinni a pulit, hogy testközelből megismerjék, és meggyőződjenek, hogy az öntörvényű, rideg terelőkutya a kiképzés szervezett keretei között képes megtanulni azt, hogy a mai kor emberével együtt éljen. Nekünk, fajtagondozó és a fajtáért felelősséget érző tenyésztőknek kötelességeink vannak. Egyik kötelességünk az, hogy a fajta eredeti, ősi és tradicionális értékeit megőrizzük. Ezek közé tartozik a sokrétű, sokoldalú puli munkaképességének, belső értékeinek fenntartása. Másik kötelességünk, hogy a fajta jövőjét biztosítsuk. Azoknak a fajtáknak, amelyek képtelenek a mai kor követelményeit teljesíteni, a jelenkori civilizáció elvárásainak megfelelni, beilleszkedni, olyannyira lecsökken a népszerűsége, hogy lassan elenyésznek, és a feledés homályába vesznek. Jó érzés szemtanúja és részese lenni annak, hogy egy-egy fajtanépszerűsítés alkalmával a tanult és képzett pulik micsoda érdeklődést, örömöt és elismerést váltanak ki a szemlélődőkből a fajta iránt. Berkes Zsolt Sándorfalvi Kutyaiskolájával részt vettünk ilyen bemutatókon a Pallavicini Sándorfalvi Általános Iskolában, Szegeden, a Napfény Park nyitó ünnepségén, a Magyar Kutyafajták Majálisán, Szőregen, illetve a Szegedi Környezetgazdálkodási KHT dolgozói napok rendezvényén. Koppányt kíváncsiságból BH ágazatba beneveztem Kiskőrösre a Barátságos Munkakutya Versenyre, illetve Kecskemétre, a Holdfény Kupára, és megfelelő szinten teljesített. Kecskeméten közönségdíjat is kaptunk. Kiskőrösön nagy örömömre az engedelmes versenyágban Koppányon kívül több puli is indult. A Kiskőrösi Kutyaiskolából Rideg Beáta és Gubanc képviselte a pulikat az indulók között. Olyannyira sikeresen bizonyítottak a pulik, hogy a Pécsi Misina Kutyaiskolából érkezett Pamacs és felvezetője Szabó Ferenc BH szinten első helyen végzett. Rendőrpuli a XXI. században Ha az előzőekben azt mondtam, hogy az esetünkben fordítva történt a megismerés és a gyakorlati tapasztalat, akkor ez a jövő tekintetében már abszolút nem mondható el. Azért nem, mert a gyakorlati tapasztalat, Csaholó-Borzas Cimbi Koppány kiképzése követelte az elméleti ismeretek megszerzését. Ebből egyenesen következett a fejlődés következő lépése, hiszen tenyésztő is vagyok, tanult szakmámat tekintve pedig elsősorban az vagyok.

rendörpuli24.jpg

A rendőrpuli jövője a múlt történelmi tényein túl a jelenből táplálkozik. Ez azt jelenti, hogy több lépésben, több lépcsőben képzelhető el ennek a használati területnek a fennmaradása, megőrzése. Anélkül ismertetném ezeket, hogy túlságosan elrugaszkodnék a valóságtól. Csakis rövidtávú célokban gondolkodhatunk. Ezek egyben tenyészcélok is lehetnek, de nézzük sorjában! Mint ahogy az élet többi területén, ráadásul a kutyázás többi területén is, úgy itt is szükséges az elméleti alapok megértése, birtoklása. Tudás nélkül nincs magyarázat, és tudással megalapozott magyarázat ismerete nélkül nincs kiképzés. Ennek hiányában csakis képzett, gyakorlott, tapasztalt szakemberrel képzelhető el a folytatás. Nem jelent ez különös dolgot, hiszen több kutyaiskola is van, akik szívesen látják a pulit kiképzésen. Ha eredményt szeretnénk elérni, akkor a kutatómunkának ki kell terjednie arra is, hogy kik lehetnek azok az ősök, felmenők a szülők között, akiktől a tulajdonságok, ösztönök megjelenését remélhetjük a tenyésztésben. A munkakutyázás és kiképzés területén kívül tehát szükséges a felelős tenyésztői gondolkodás. Nem ördöngösség még ez sem, ha tudjuk, mit szeretnénk. A felelős tenyésztés az ősök tulajdonságai alapján is szelektál, és a származási paramétereket kutatva tekint a jövőbe. Ha a származást és az ősöket megvizsgáltuk, akkor ebből egyenesen következik a jelen populáció szelekciója. Felkutatni és megvizsgálni azokat a potenciális egyedeket, amelyek rendelkeznek ezekkel az ösztönökkel és tulajdonságokkal. Nagyon bonyolult ez, és nemcsak tenyésztési, de személyi, emberi paraméterei is vannak. Itt szintén kicsit munkakutyásnak és kiképzésorientáltnak kell lenni, de nemes cél érdekében, hogy a kutatás és vizsgálat eredményeit a tenyésztés számára is hasznosíthatóvá tegyük. Végezetül ismét a tenyésztés területe kerül előtérbe, amikor az elméleti és szakirodalmi ismeretek által az ősöket, elődöket figyelembe véve, a jelen populáció vizsgálatával szelektált egyedek halmazából újabb nemzedékeket tenyésztünk már célirányosan. Ebben aztán az öröklődésen át a környezet befolyásoló szerepén keresztül az utódok kiválasztásáig minden benne van. Önkéntes, de érdemes Bátran elmondhatjuk, hogy az első, kezdeti lépéseket már megtettük. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy kutatómunka folyik az ősök között olyan pulik irányába, akik feltételezhetően alapjai lehetnek a folytatásnak.

Az ősök felé végzett kutatómunka következtében találtunk például Napfényvárosi-Csahos Barátra. Mivel ez eddig napjainkban még érintetlen terület, dokumentált vizsgálatok nélkül, ezért ezek a pulik utódjaikban bizonyítanak. Azt is jelenti, hogy felmérés történik egyéni kezdeményezéssel, alulról szerveződő módon a jelen pulipopuláció között, hogy minél több lehetőségre derüljön fény. Ennek érdekében létrehoztunk egy kezdetleges adatbázist is, a feledés homályának elkerülésére. Szerencsénkre több ilyen pulival is találkoztunk. Így került felfedezésre például Tincses-Kincsem Bosco és Vahur Fickó. Így kerültek felmérésre Koppánynak és Boscónak a fiai, Csikasz Arasz és Csikasz Csatár. Szerencsére Csaholó-Borzas Cimbi Koppány után ennek következtében már több vonalból több utód csípőizületi diszpláziára szűrve, tenyészszemlézve és felmérve a folytatáshoz rendelkezésre áll. Minden lényeges információ ezzel kapcsolatban megtalálható a „Rendőrpuli” weboldalon, a http://www.cimbi.hu domain név alatt. Mindez nem kötelező jellegű, és semmiféle tenyésztési kényszer nem vezérel bennünket, saját önszántából a kapu bárki előtt nyitva áll. Az adatbázisban és a témakör részletezésében képek és filmanyag is szerepel illusztrációként. Az elképzelések megvalósításában a szálak lassan összeérnek, és ez azt jelenti, hogy nagy reménnyel tekintünk a jövő felé, hogy megszülessen és bizonyítson a hatvanas évek VK-1 munkavizsgás pulijának, Bánhidai Aranyos Kócosnak a követője, ennyi év kihagyás után az első IPO munkavizsgás puli.

Érdekes egy másik szemszögből megvizsgálni tenyésztői kötelességünket, hogy a puli belső értékmérőit felmérjük, szelektáljuk, hiszen a fajta tenyésztéssel történő nemesítése nem szorítkozhat kizárólag a küllemi jegyekre. Ehhez viszont az ideális és optimális lehetőség, módszer az, hogy mennyire alkalmas kiképzésre, hogy mennyire képes ősi ösztöneit a nevelés, tanítás során kibontakoztatni. Ez azért érdekes, mert saját tapasztalatom, hogy a munkakutyás szemszögből, szempontok szerint szelektált, kiválasztott kölykök jól teljesítenek akkor is, ha nevelésük során nem kiképzőpályára, hanem juhok, nyáj mellé kerülnek. Ez bizonyára azért lehet, mert a jó, képezhető munkakutya kiválasztási szempontjai hasonlóak kölyökkorban, mint a jó használati terelőkutyáé (motiválhatóság, figyelem, gyorsaság, rámenősség, bátorság, mersz, fellépés, határozottság, kezdeményező-készség stb.). Csaholó-Borzas Cimbi Koppány utódai közül több is került juhok, nyáj mellé, és megállják helyüket a terelőmunkában. Befejezésként pedig mindazoknak szeretnék köszönetet mondani, akik a munkánkat segítik, segítették. Köszönet illeti a kutyakiképzőnket és a kutyaiskolánkat, köszönet illeti a Szegedi Magyar Kutyafajták Tagozatát, és azokat a társaságokat és szervezeteket, akik bemutatókra hívnak bennünket. Köszönet a munkaversenyek szervezőinek, munkakutyásoknak, akik szívesen látják a pulit a versenyzők között. Köszönet illeti azokat is, akik foglalkoznak ezzel a dologgal, és időt, pénzt, energiát, ráfordítást nem sajnálva a pulival kutyaiskolába járnak. Tudom, több ilyen is van Kiskőrösön, Miskolcon, Pécsett, Keszthelyen, Nyíregyházán és még szerte az országban. Ők már tudják, hogy érdemes…

Tari József (Rasztari)



nyitókép: rasztari

Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)