Társunk a kutya
Kutyák bélyegen a hajdani NDK-ban
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Tóth Zsigmond  |  2010. február 05.

Kutyák bélyegen a hajdani NDK-ban

A II. világháború után kialakult NDK-ban az 50-es években még nem sok figyelmet fordítottak a kutyatenyésztésre, de a 60-as évektől immár átgondoltan nemesítették az állományokat, s mivel rendkívül jól szervezett, fegyelmezett egyesületi tagság volt, ebtenyésztésük hamarosan világszínvonalra emelkedett. Az államnak érdeke volt a kutyatenyésztés népszerűsítése is, hiszen komoly devizajövedelme is származott belőle, ezért nemcsak nagy mennyiségben adtak ki elérhető áron szakkönyveket, hanem bélyegeken is igyekezték megismertetni az embereket a kutyafajtákkal és a felelős állattartással.


Német dog (70 pfennig).

Az NDK-ban igen magas színvonalon tenyésztették ezt a fajtát, hiszen tartása és tenyésztése már több évszázados hagyományon alapult. Az első dogszerű kutyákkal még vaddisznóra és medvére vadásztak, majd később állatviadalokon szerepeltek a nagytestű kanok. Nem mindenki, csak a kiváltságosak birtokolhatták őket. A XIX. században az egyre jobban megerősödő polgárság is tarthatta már ezt a kutyát, megkezdődött szervezett tenyésztése, törzskönyvezése. Bismarck, a "vaskancellár", a Német birodalom megalapítója maga is rajongója volt e fajtának, ezért a dog megkapta a "birodalom kutyája" címet. Ez a lenyűgöző megjelenésű állat meglehetősen sok egészségügyi problémával küszködött tenyésztése során, mivel a minél nagyobb testméretre való törekvés közben sokan megfeledkeztek a fajta más tulajdonságainak megőrzéséről. Így többek közt élettartamuk is lényegesen lecsökkent, genetikai okok miatt. Az NDK a céltudatos tenyésztői munka révén élen járt abban, hogy a fajta visszanyerje régi értékeit, megbecsülését.

NDK, 1976, Kutya - 6.jpg

Óriás schnauzer (35 pfennig)

A fajta eredetéről különféle legendák keringenek. Egy biztos: a hajdani parasztok védőkutyája és a mészárosok fogókutyája is őse között van. A feljegyzésekben "sörös schnauzerként" is említik, mivel a sörfőzdék kocsijainak megvesztegethetetlen őreként is szolgáltak ilyen állatok. De a vadászok is szívesen használták, ezért medveschnauzernek is nevezték, s mivel leginkább Bajorországban volt elterjedt, müncheni schnauzerként is olvashatunk róla. A napjaink fajtaleírásának megfelelő kutya kialakításában több fajta is részt vett, többek között a dog, az uszkár és a közép schnauzer. Kiváló őrző-védő tulajdonságát régóta ismerték, így 1925-ben már hivatalosan is elismert szolgálati kutyaként alkalmazták a hadsereg, illetve a rendőrség kötelékeiben, leginkább Németországban. Ennek a temperamentumos, kitartó, ugyanakkor nyugodt és jóindulatú állatnak védőösztöne kimagasló, így hadikutyaként sokszor bizonyított. Az NDK-ban a rendőrségnél mint járőrkutyát és robbanóanyag-keresőt alkalmazták, de legnagyobb számban a civilek között fordult elő, ahol a snacik házőrzőként, jólnevelt családi kedvencként élték mindennapjaikat megfelelő tartási és tenyésztési ismeretekkel rendelkező gazdáik mellett. Igénytelen, ellenálló, egészséges volt az NDK állománya, melyből hazánkba is érkeztek szép számmal tenyészállatok.

NDK, 1976, Kutya - 5.jpg

Boxer (5 pfennig)

Ősének elsősorban a nagyvad-vadászatokon volt nélkülözhetetlen szerepe, még a lőfegyverek megjelenése előtt, mivel képes volt széles szájával úgy harapni a leendő zsákmányba, hogy közben levegőhöz is jutott. Így ha egyszer valamit a foga közé zárt, azt nem engedte el. Ahogy a többi nagytestű, ősi német kutyának, a boxernek is hosszú évszázadokon keresztül állatviadalokon kellett részt vennie, majd a mészárosok, marhahajcsárok mellett állt helyt. Mai értelemben vett tenyésztése 1860-ban kezdődött, s a XX. század első harmadában már a világ jelentős részén ismert állatnak számított, annak ellenére, hogy a melegre és a hidegre egyaránt érzékeny. Rendkívül energikus állat, mellyel sokan jelentős sikereket értek el különféle kutyasportokban, de csak olyanok tarthatják eredményesen, akik megfelelő mozgást és elfoglaltságot tudnak számára biztosítani. A boxer nagy előnye, hogy szőrzete kevés gondoskodást igényel, viszont hátránya, hogy amikor időről időre divatkutyává válik, viselkedési és egészségügyi problémák erősödnek fel az állományban. E bélyeg kibocsátása idején is ilyen hullám söpört végig a boxerállományon, mivel Európában az egyik legkeresettebb kutyának számított. Ám a keletnémet tenyésztők ekkor is ügyeltek a minőségre, a mennyiséget másodlagosnak tekintették.

NDK, 1976, Kutya - 1.jpg

Német juhászkutya (20 pfennig)

Német juhászként az 1800-as évek végéig egy félhosszú szőrű, leginkább a farkashoz hasonló kutyát tenyésztettek, mivel az akkori kutyabarátok úgy vélték, így sikerül a legjobb munkabírású ebekhez jutniuk. A régi típusú, würtembergi és thüringiai juhászkutyák tervszerű nemesítése eredményeképpen alakult ki a napjainkban is ismert klasszikus német juhász. Ekkor már nem mint az állatállomány védelmezője és terelője szolgált elsősorban, hanem a hadászati és rendőrségi feladatok elvégzése jelentette leggyakoribb munkáját. A II. világháború – a legtöbb fajtával ellentétben – kedvezett neki, mivel nagyobb mennyiségben került aktív bevetésre mindkét küzdő fél oldalán, aminek során munkavégző-képességéről sok elfogulatlan információ birtokába jutott a katonaság. A leszerelők tömegei megkedvelték, s hazatértük után sokan szívesen tartottak németjuhászt, melynek feladata is megváltozott: már nemcsak a fegyveres testületeknél, hanem katasztrófa-, vakvezető és lavinakutyaként is közkedveltté vált, de leginkább a különféle kutyás sportok révén vált még elterjedtebbé. Hazánkba is kerültek NDK-béli németjuhászok, különösen a hatvanas és hetvenes években, de nemcsak a magán-, hanem állami import révén is, mivel a belügyminisztérium leginkább ebből a fajtából biztosította a rendőrség részére a szolgálati kutyákat.

NDK, 1976, Kutya - 3.jpg

Airedale terrier (10 pfennig)

Németország keleti felén a külföldi fajták közül ez a kutya számított a legkedveltebbnek. A cserszínű airedale terriert, fekete nyereggel, nyakkal és farokfelsővel, a néptömegek mind az I., mind a II. világháborúban szanitéckutyaként ismerték meg, ezért sok nyelven csak háborús kutyaként emlegették. Hivatalos neve kialakulási helyére utal, azaz a közép-angliai Aire-völgyre. Itt eredetileg olyan vadászkutya kinemesítése volt a cél, mely a vízi vad elejtésénél is jól használható, különösen, amikor vidra, kacsa vagy éppen lúd kerül terítékre. Az első időkben az airedale-t még bingley terriernek nevezték. Később ez a zömök, rendkívül okos állat a világ számos pontjára elkerült, ahol szinte minden munkát elvégeztettek vele, így ismeretesek voltak többek között mentő-, vakvezető és lavinakutyák, de legtöbbjük a családok kedvence volt. Mivel mozgékony, sok törődést igénylő fajta, azok vállalkozhattak felelősségteljesen tarására, akiknek kellő idejük, energiájuk volt airedale-jükkel mindennap foglalkozni, s még arra is maradt erejük, hogy szőrét naponta átkeféljék. Az NDK-ban is hobbikutyaként volt elterjedt, s minősége a vasfüggönyön túl még a híres csehszlovák állománynál is jobb volt.

NDK, 1976, Kutya - 2.jpg

Collie (25 pfennig)

A skót juhászkutya ősei hajdanán a Brit-szigetek északi területein terelték a nyájakat, s egészen Viktória királynő uralkodásáig ez volt legfőbb feladatuk. A nagy birodalomgyarapító királynő azonban igazi rajongója volt a szép kutyáknak, nagyra értékelte az elegáns megjelenésű ebeket, ami arra sarkallta a tenyésztőket, hogy az addig rövidszőrű munkakutyából hosszúszőrű, az előkelő társaságok igényeinek is megfelelő ebet faragjanak. Az I. világháborúban mint egészségügyi kutyák is helytálltak, ami hírnevüknek kedvezett, így az 1920-as években komoly collie-divat bontakozott ki, többek között Németországban is. Eric Knight 1940-ben megírta Lassie hazatér című sikerkönyvét egy csodálatos képességekkel megáldott skót juhászról, melyet először 1943-ban filmesítettek meg. Kelet-Németországban az 1960-as évekre a filmek és a könyvek hatására nőtt meg ugrásszerűen az e fajtát tartók tábora. Így a 70-es évek elején is sok collie élt a Német Demokratikus Köztársaságban, legtöbbször családtagként. Az elsőkutyások is kedvelték őket, mivel könnyen tanítható, jól kezelhető állatok, s hosszú, gyönyörű szőrük különleges struktúrája miatt nehezen szennyeződik, ezért viszonylag kevés ápolást igényel.

NDK, 1976, Kutya - 4.jpg

Dr. Tóth Zsigmond



nyitókép: archív

Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)