Tenyésztésről általában
Mikor a farok csóválja…
Az Angol Kennel Club meghajolt a közvélemény nyomása előtt
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Szegál Tamás  |  2010. január 15.

Mikor a farok csóválja…

Megváltoztatta számos fajtastandardját a tekintélyes Angol Kennel Club, miután a BBC tavaly egy sokkoló dokumentumfilmben tárta a nyilvánosság elé, hogy a jelenleg elterjedt tenyésztői gyakorlat a kutyák egészségét kockára téve hajszolja az esztétikai tökéletességet.


Eleinte túlzásnak, mi több rágalomnak titulálta a patinás Angol Kennel Club a Fajtakutyák leleplezve című BBC-összeállítást, a vitatott film mégis olyan vihart kavart, hogy a klub most fajta meghatározásainak általános felülvizsgálatára kényszerült. Ha csak az állatvédők indulatait korbácsolták volna fel a képsorok, a testület minden bizonnyal néhány határozott sajtóközleménnyel letudta volna az ügyet, ám miután az általános felháborodás hatására olyan jelentős szponzorok – mint a Pedigree és a Hill’s - is kiléptek a klub szervezte világhírű Crufts kutyakiállítás mögül, egyértelművé vált, hogy reformokra van szükség. A film szemléletes eseteken keresztül igyekezett bebizonyítani, hogy a standardokban meghatározott, idealizált kutyák kitenyésztése sokszor csak az állatok egészségének kockáztatásával lehetséges. Emellett azt is állították, hogy ennek a káros gyakorlatnak a kiállítások szervezői és bírói is felelősei, hiszen a genetikai rendellenességektől szenvedő kutyákat nemcsak, hogy nem zárják ki a versenyekből, hanem esetenként még a fajtájuk legjobbjainak is választják őket.

Kötelező épség és egészség

A Kennel Club vezetése, miután ráébredt, hogy védekező érveiktől függetlenül szembefordult velük a publikum, több lépéses akciótervet dolgozott ki a hírnéven esett csorba kiköszörülésére. Első körben felülvizsgálták a fajtastandardokat. Az általános kritikára általános választ adtak. Az Angol Kennel Club ezentúl minden fajtaleírást egy bevezető bekezdéssel indít, a következő egységes megfogalmazással:

„A fajtastandard egy irányelv, mely leírja az ideális jellemzőit, természetét és megjelenését egy adott kutyafajtának; valamint biztosítja, hogy a kutya funkciójának megfeleljen. Az abszolút épség és egészség ennek elengedhetetlen része. A tenyésztőknek és bíráknak mindenkor törekedniük kell rá, hogy elkerüljenek minden olyan nyilvánvalóan túlzó állapotot, amely káros lehet a fajta egészségére, jólétére, épségére. Időről időre bizonyos kondíciókkal kapcsolatban felmerül, hogy azok hátrányosan érinthetnek egyes kutyafajtákat; ezek részleteiről és az aktualitásokról a tenyésztőknek és bíróknak a Kennel Club weboldaláról folyamatosan tájékozódniuk kell. Ha egy jellegzetességet a standard megkíván, annak csak a kellő mértékletesség megtartásával szabad megjelennie.”

Császárral szülnek

A Fajtakutyák leleplezve készítői a konkrét példákkal sem maradtak adósak. Riasztó kórképeket mutattak be; Cavalier King Charles spánieleket, melyeknek agya túlnő a koponyaüregükön, vagy epilepsziával küszködő boxereket. A Kennel Club állítja, korábban is fáradhatatlanul dolgozott azon, hogy javítson a tenyésztett kutyák egészségi állapotán – ám látszólag nem elég sikeresen. A film arra is rámutat, hogy a nagy múltú kutyafajták – mint a tacskó, a basset hound, a bull terrier, a buldog, a mopsz vagy a németjuhász - milyen drasztikus változásokon mentek keresztül az idők során, hála a klub folyamatosan módosított specifikációinak. A Basset Hound Club elnökének nekiszegezték, hogy társasága deformált törpéket nevel. A tisztviselő ezt visszautasította, mondván a mai basset houndok egészen úgy festenek, mint 19. századi elődeik; ám nem volt elragadtatva, mikor megmutatták neki egy 60 éve tenyésztett példány képét. A buldog-tenyésztőknek is kijutott az ostorozásból – ami nem csoda, tekintve, hogy ez a kutyafajta a britek egyik nagy büszkesége. A fajta extrém tulajdonságai - mint az erős alulharapás és az arcrész bőrredői – a tenyésztők szerint a harci kutyák történelmi hagyományaiból erednek, ugyanakkor a BBC-dokumentumfilmből kiderül, hogy a kutyák feje mára olyan nagy lett, hogy a szukák többsége képtelen segítség nélkül elleni, ezért általános a császármetszés. A boxerek szívbetegségektől szenvednek, és nagy százalékukat támadják meg rosszindulatú daganatok, valamint gyakori köreikben az epilepszia – taglalja a Fajtakutyák leleplezve.

Távolság a talajtól

A Kennel Club ezekre a felvetésekre is reagált, és jó néhány fajta leírásán változtatott, kisebb-nagyobb mértékben. Így például a basset hound standardjába bekerült, hogy a „kutya mellkasa kellő távolságra legyen a talajtól”, továbbá, hogy „az alsó lábszárakon lehetnek ráncok, de ezek semmiképp sem lóghatnak túlzott bőséggel”, valamint, hogy a kutyának „jó állóképességgel kell rendelkeznie a terepmunkához”. A tacskónál hasonló módosításokat találunk; az eredeti „hosszú és alacsony” helyett most „viszonylag hosszú és alacsony, túlzásoktól mentes” testről beszélnek. Több tucatnyi fajta standardjába került be, vagy tűnt el onnan egy-egy szó.

Mutánsok parádéja

Ám mint ahogy az lenni szokott, senki sem elégedett. Az állatvédők keveslik, a tenyésztők túlzottnak tartják a változásokat. A két tűz közé szorult Kennel Clubnak a kutyatenyésztés céljait, sőt már puszta létezését is újra meg kell fogalmaznia. A Fajtakutyák leleplezve készítői kitértek rá, hogy a kutyatenyésztést eredetileg praktikus célok vezérelték, de az őrzésre vagy éppen vadászatra szánt ebek formálása idővel (a 19. század közepétől) sport, úri hóbort lett, így a funkció háttérbe szorult az esztétikával szemben. Az Angol Királyi Állatvédő Liga (RSPCA) vezető állatorvosa, Mark Evans kőkeményen úgy fogalmazott, hogy a világ legjelentősebb kiállításaként ismert Crufts Show nem más, mint „mutánsok parádéja”, egy „díszes, bizarr szépségverseny, melynek semmi köze az egészséghez és jóléthez”. A kutyás körökben gyakran szenzációhajhásznak és pontatlan tartott film egy további kritikus kérdést is felszínre hozott; sokadjára vetődött fel, hogy a kutyatenyésztés legnagyobb rákfenéje még így sem a hibás standard, hanem a beltenyészet. A tacskókkal érvelnek, melyből bár nagyjából 10 ezer él a szigetországban, ezek annyira szoros rokonságban állnak egymással, hogy génállományuk nagyjából 50 állaténak felel meg. A Kennel Club természetesen ezt sem hagyhatta szó nélkül, így 2009. március 1-től nem adnak ki több törzskönyvet az egymással legközelebbi rokonságban tenyésztett kutyáknak. Mindennek célja a kutyák általános egészségi állapotának javítása. Statisztikák szerint a Nagy Britanniában tartott 7 millió kutya 75 százaléka valamely tenyésztett fajtához tartozik, és gazdáik több mint 10 millió fontot hagynak ott az állatorvosoknál hetente. A felülvizsgálat azonban még nem fejeződött teljesen be, az év második felében további változások várhatóak. A konkrét lépéseknél azonban sokkal inkább a jövőkép foglalkoztatja a kutyás társadalmat. Képes lesz-e a közvélemény és a média nyomása átformálni az évszázados hagyományokat? Milyenek lesznek a következő nemzedékek kutyái, mennyit őrizhetnek meg abból, ahogy ma ismerjük őket? Vajon a versenyek bíráskodása hűen fogja-e követni az új standardokat, vagy az átfogalmazás csak a kevésbé hozzáértő közönség lecsillapítására szolgál majd? Izgalmas kérdések, melyeket a közeljövő eseményei válaszolnak meg majd, de annyit leszögezhetünk, hogy a kutyatenyésztés jelentős változások előtt áll. Folytatjuk

Szegál Tamás



nyitókép: Juhász

Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)