Jog-ügyes
Tisztelt Szerkesztőség!
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Pozsonyi Anikó  |  2010. január 12.

Tisztelt Szerkesztőség!

Bár már nem állt szándékomban, folytatni a mások által írt állásfoglalások véleményezését, mégis megteszem, mert úgy tűnik még mindig vannak félreértések. A 2009 decemberi szám 38. oldalán Állóháború a grundért 2. című írásban az alábbi állítások hangoznak el.


"A hatályos jogszabályok szerint az eb törzskönyv és származási igazolás közokirat, az állam részletesen szabályozza, hogy ki és milyen formában vezetheti és állíthatja ki."

Ezzel szemben a valóság az, hogy a 47/1998 (IV. 17.) Alkotmánybírósági határozat a fajtatiszta ebek tenyésztési szabályairól szóló 64/1998 (XII. 31.) FVM rendelet vizsgálatakor az alábbi megállapításokat tette.

"2.8. Az FVMr. 5. § (6) bekezdésének megsemmisítését azért kérte az első indítványozó, mert az Átv. 3. § 26-27. pontjaival ellentétesen szabályozza az export származási igazolás kibocsátását... Az Átv. 3. § 26-27. pontja a törzskönyv és a törzskönyvvezetés fogalmát határozza meg az Átv. alkalmazásában. Az FVMr. 5. § (4) bekezdésében az export származási igazolás kiállításáról és azzal egyidejűleg a származási igazolás bevonásáról rendelkezik. Az Átv. 3. § 26. és 27. pontja - mint a törzskönyvezésre és törzskönyvvezetésre vonatkozó értelmező rendelkezés - nem tartalmaz normatív rendelkezést a származási igazolással kapcsolatban. Az FVMr. kibocsátására az Átv. 49. § (1) bekezdés a) pont 7-8. alpontja alapján került sor. E rendelkezésekkel a miniszter nem kapott felhatalmazást arra, hogy a származási igazolás tekintetében szabályozzon. A származási igazolás kiállítása, illetve a kivitelre szánt ebek származásának igazolása ugyanis nem képezi a fajtaelismerés, valamint a tenyésztő szervezeti elismerés rendjének tárgyát. A származási igazolást az Átv. értelmében a tenyésztő szervezet állítja ki a törzskönyv alapján (Átv. 3. § 14. pont). Az Átv. 42. §-a alapján a kivitelre szánt tenyészállat kiviteléhez a tenyésztési hatóság által kiadott vagy hitelesített származási igazolás szükséges, vagyis nem elegendő hozzá a tenyésztő szervezet által kiállított származási igazolás... Az FVMr. 5. § (4) bekezdése szerint a kivitelre szánt ebek származási igazolását az elismert tenyésztő szervezetek szövetsége állítja ki, vagyis az FVMr. nem követeli meg a tenyésztési hatóság általi igazolást vagy hitelesítést. Ez a rendelkezés tehát az Átv. 42. §-ával ellentétesen szabályoz. Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az FVMr. 5. § (6) bekezdése - mivel magasabb szintű jogszabállyal ellentétesen szabályozott - sérti az Alkotmány 37. § (3) bekezdését, és megsemmisítette azt."

"4.3.2. Az FVMr. 1. számú melléklet 2. pontja a törzskönyv tartalmát szabályozza a fajtatiszta kutyák tekintetében. Ennek 2.1.1. alpontja szerint a törzskönyvnek tartalmaznia kell a tenyésztő tulajdonos nevét és címét. Az Átv. 3. § 18., 19. és 26. pontja szerint az állat tenyésztőjére és tulajdonosára vonatkozó adat tenyésztési adat, amelyet a törzskönyvben és a tenyésztési főkönyvben tartanak nyilván. Az Átv. azonban nem rendelkezik az állattartó (illetve tulajdonos) konkrétan meghatározott személyes adatainak kezeléséről. Ebből következően az állat (jelen esetben az FVMr. hatálya alá tartozó kutya) tulajdonosának, illetve tenyésztőjének személyes adatinak kezelése az FVMr. 1. számú mellékletének 2. pont 2.1.1. alpontján alapul. Vagyis a személyes adat kezelésére miniszteri rendelet jogosítja az elismert tenyésztő szervezetet. Az Alkotmánybíróság fentiekben kifejtett gyakorlata értelmében személyes adat kezelésére vonatkozóan kizárólag törvényi rendelkezés alapján van lehetőség, az adatok körének és az adatkezelés céljának megjelölése mellett. Tekintettel arra, hogy az FVMr. 1. számú melléklet 2. pont 2.1.1. alpontja miniszteri rendeleti szinten írta elő személyes adatok kezelését, az Alkotmánybíróság megállapította, hogy ez a rendelkezés sérti az Alkotmány 59. § (1) bekezdését, ezért megsemmisítette azt."

A dolog lényege, hogy az Alkotmánybíróság mindenkire kötelező jogértelmezése alapján:

1 ) A miniszternek nem volt törvényi felhatalmazása arra, hogy származási lapok tekintetében szabályozzon.

2 ) Az Átv. a 2. pontban a fogalommeghatározások között határozza meg kizárólag 3.§ „E törvény alkalmazásában a tenyészállat a törzskönyv és a törzskönyvvezetés fogalmát: 3.§ 16. Tenyészállat...

   a) amelynek szüleit és nagyszüleit törzskönyvbe vették vagy jegyezték be, és maga a tenyészállat törzskönyvezett vagy bejegyzett és törzskönyvezhető, vagy

   b) amelyet elismert tenyésztő szervezet tenyésztési főkönyvében nyilvántartanak,...

   26. Törzskönyv: elismert tenyésztő szervezet által vezetett - a tenyésztési hatóság által hitelesített - közokirat, amely a tenyésztési programjába befogadott fajtatiszta tenyészállatok tenyésztési adatainak nyilvántartására és igazolására szolgál. (Megjegyzés: mint korábbi cikkemben írtam a rendelet szerinti tenyésztési program fogalmat az Alkotmánybíróság megsemmisítette)

   27. Törzskönyvezés: a tenyésztési adatok hiteles gyűjtése, tenyésztési főkönyvben vagy törzskönyvben történő nyilvántartása, feldolgozása, rendszerezése, igazolása és közzététele.

3 ) Az R. 5. § (6) rendelkezésének és az R. 1. számú mellékletének 2. pont 2.1.1. megsemmisítését követően nem ismert számomra, hogy miképpen zajlik az elismert tenyésztő szervezetek közhiteles ebtörzskönyveinek kiállítása , melyen nem tüntethető fel a tenyésztő és tulajdonos neve és címe, továbbá , miképpen zajlik a külföldre kivitt ebek számára az export származási igazolás kiadása.

Ezzel szemben az Alkotmánybíróság korábbi írásomban már részben idézett 3.1. pontja az alábbiakat tartalmazza:

Az FVMr. egy meghatározott tevékenység - a fajtatiszta ebtenyésztés - folytatásához miniszteri elismerést követel meg. A miniszteri elismerés hiánya - amint azt az FVMr. külön is hangsúlyozza - nincs kihatással az egyesületi formára, csupán az adott tevékenység folytatásával szemben jelent korlátot: vagyis egyesület tevékenységéhez nem kapcsolódik állami elismerés. Egyesületként azonban tovább működhet. Az FVMr. (és az Átv.) alapján az sem kizárt, hogy egy egyesület állami elismerés hiányában folytassa az FVMr.-ben megjelölt állattenyésztéshez kapcsolódó tevékenységet.

Ennélfogva semmi akadálya, hogy elismeréssel nem rendelkező szervezetek, magánokirataikon feltüntessék mindazon adatokat, melyhez az eb tenyésztője és tulajdonosa hozzájárult, illetőleg export származási lapokat adjanak ki abban a körben (FCI) ahol azt elfogadják. Az Egyezmény 11. cikkely alapján ugyanis a társadalmi szervezetek a civil szférához tartoznak, jellegzetességük az önkéntesség és önkormányzatiság, ennélfogva belső ügyleteiket kizárólag az egyesülésről szóló jogszabályok és a polgári törvénykönyv szabályozza.

Nem is értem, hogy az elismert tenyésztő szervezetek miért ragaszkodnak egyáltalán az elismertséghez, noha a közhitelesség gyakorlati hasznát - ha csak nem kapnak állami támogatást - én nem látom, viszont szerintem jelentősen korlátozza azokat a jogokat, amiket az Etv. és a Ptk a társadalmi szervezeteknek biztosít. Utalok arra, hogy az elismerés felfüggeszthető, visszavonható. Utóbbi esetben a nyilvántartásra és a törzskönyvezésre vonatkozó dokumentumokat át kell adni a tenyésztési hatóságnak megőrzése céljából, illetve új tenyésztő szervezeti elismerés esetén a dokumentumokat az új, elismert tenyésztő szervezet részére kell átadni. /Ld. R. 10.§ (4) / Ebben az esetben az egyesület korábbi teljes munkája és eredménye odaveszhet, és nem látom azt az előnyt, ami ezt az állandó bizonytalansági tényezőt kompenzálná.

Az elmúlt 10 év alatt úgy vonták kétségbe a MEOE és az MKSZ jogait , hogy maga az Átv. 20.§ és az R. 5.§ (1) utolsó fordulata mondta ki, hogy a tenyésztő szervezetkénti elismerés megadása, vagy megtagadása nem érinti társadalmi szervezet külön törvény szerinti jogszerű működését. A kérdést aztán 2008 április 17.-én végképp eldöntötte az Alkotmánybíróság, mert ezt a rendelkezést tőlem függetlenül valaki megtámadta - több beadványt egyesített az Alkotmánybíróság - azonban azt az AB az alábbi indokkal utasította el. 

"2.7. A harmadik indítványozó szerint az FVMr. 5. § (1) bekezdés második mondata értelmezhetetlen. Az FVMr. 5. § (1) bekezdése azt határozza meg, hogy mely szerv jogosult a tenyésztő szervezetkénti elismerés megadására, illetve annak visszavonására. Az indítványozó által támadott 5. § (1) bekezdés második mondata alapján - hasonlóan az Átv. 20. § (1) bekezdés második mondatához, amely ugyanígy rendelkezik - az elismerés megtagadása vagy visszavonása nem érinti az egyesület külön törvény szerinti jogszerű működését. Ezzel az FVMr. azt juttatja kifejezésre, hogy az egyesület jogszerű tevékenységét az elismerés hiánya nem érinti, az kizárólag az elismert tenyésztő szervezetként folytatott állattenyésztéssel kapcsolatos tevékenységre van kihatással. E rendelkezés célja szerint tehát az egyesülési autonómia érvényesülését szolgálja, értelmezhetetlensége nem állapítható meg. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részben elutasította."

Az Alkotmánybíróság jogértelmezését követően a Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.20.428/2008/17. számú jogerős ítéletében, majd a Legfelsőbb Bíróság a Kfv.III.37.094/2009/12.számú ítéletében kimondta az alábbiakat.

"A Fővárosi Ítélőtábla a számára kötelező alkotmánybírósági jogértelmezést figyelembe véve arra a következtetésre jutott, hogy az alperes a R. 4. § (1) bekezdésében szabályozott tevékenységet a jelenlegi keretek között végezheti, különös tekintettel arra, hogy az általa kiállított dokumentációt államilag el nem ismertként jelöli meg."

"Az Alkotmánybíróság határozatának indokolása alapján a Legfelsőbb Bíróság álláspontja az, hogy az alperesi egyesület állami elismerés hiányában is végezheti az R. 4. §-ának /1/ bekezdésében részletezett feladatokat. Ebből következően az alperes alapszabályának a felperes keresetében kifogásolt, ezen feladatok ellátására vonatkozó rendelkezései ellenére az egyesület működése nem korlátozható."

Mindebből következik, hogy a cikkben hivatkozott állítás, mely szerint "a Legfelsőbb Bíróság ítéletében is leszögezte, hogy a MEOE olyan módon sem jogosult származási lapot kiállítani, ha rávezeti, hogy államilag nem elismert" alapvetően iratellenes.

Ez a megállapítás ugyanis nem a Legfőbb Ügyészség felperes által, MEOE alperes ellen eredetileg feloszlatásra, utóbb felfüggesztésre irányuló pert jogerősen eldöntő fenti két ítéletben szerepel, hanem a 2007 .04.04.-én a Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. tanácsának Kfv.IV.37.370/2006/9. számú új eljárást elrendelő részítéletében, mely az Alkotmánybíróság jogértelmezését követően már nem érvényesülhetett a perben.

Szerepel az írásban az alábbi mondat is: "Az ebtenyésztés, mint tevékenység tehát folytatható állami elismerés hiányában is, de a fajtatisztaságot hitelesen igazolni és arról közokiratot kiállítani csak arra feljogosított etsz-nek van jogosultsága."

Miképpen az Alkotmánybíróság a hivatkozott határozatában több ízben is leírta, az Átv. a minisztert kizárólag a fajtaelismerés, illetve a tenyésztő szervezetkénti elismerés rendjének szabályozására jogosította fel. A hivatkozott rendelet még a fajtaelismerés szót sem tartalmazza nemhogy bármely ebfajta elismerésének rendjét. Miután a Magyar Köztársaság a mai napig egy ebfajtát sem ismert el e rendelet szerint fajtatiszta ebnek- más ország ebeit és már létező ebfajtát el sem ismerhetne - pillanatnyilag még nem létezik a rendelet szerinti fajtatiszta eb, melynek fajtatisztaságát az etsz jogosult hitelesen igazolni.

Az FCI elismert mintegy 360 ebfajtát, melyeknek a világon mindenhol az FCI által elismert szervezet vezeti azt a törzskönyvét amit mintegy 80 ország FCI közösségében működő tagsága elfogad. Mást az FCI nem fogad el, így bár semmi akadálya, hogy a magyar állam ebfajtákat hozzon létre elismerje és közhiteles törzskönyvet állítson ki a részére, ez csak azokat érintené, akik nem az FCI körben kívánnak kutyázni.

Ezzel kapcsolatban a Fővárosi Ítélőtábla az alábbi megállapításokat tette: "A Fővárosi Ítélőtábla döntésének meghozatalakor figyelembe vette, hogy az alperes évtizedek óta fennálló szervezetként egyedüli tagja az FCI-nek amely az alperes működésében semmi kivetni valót nem talált, sőt az alperes érdekében magyar állami vezetőkhöz is fordult jogvédelemért, az alperes jogai megóvása érdekében. Az alperes kedvező nemzetközi megítélésén túl, a belföldi pozitív tenyésztői véleményt tovább erősítette a közelmúltban sikeres rendezésében lezajlott magyarországi Európa kiállítása, amelyet egyes államilag elismert ebtenyésztő szervezetek sikertelenül próbáltak megakadályozni az interneten keresztül közzétett felhívásukkal. Tény, hogy az alperes tenyésztői által létrehozott egyedek a hivatkozott kiállításon állami elismerés nélkül is kiállták a nemzetközi bírálat próbáját. Ez pedig azt jelenti, hogy az alperes tenyésztői biztonságot jelentenek az utódok felhasználói részére, hiszen saját érdekük is ezt diktálja."

Ennélfogva semmi alapja nincs olyan állításoknak, hogy "A MEOE tevékenysége eredményeként létrejövő egyedek fajtába sorolása és fajtatisztaként való feltüntetése megtévesztő és jogsértő."

Ugyanis az ebek , melyeket a MEOE törzskönyvez, eleve nem a MEOE tevékenységének eredményei, hanem olyan magánszemély tenyésztőké, kiknek FCI által elismert törzskönyvű ebe van és úgy dönt, hogy az eb által világra hozott utódokra a MEOE-tól FCI által elismert származási lapot kér. A fentiek alapján,- ha az alom egyébként megfelel a MEOE egyéb követelményeinek - semmi akadálya, hogy ezeknek a MEOE az FCI által elismert származási lapot kiállítsa. Természetesen ezeket az egyedeket már nem kell fajtába sorolni, mert ezt az FCI már megtette és fajtatisztaságuk csak akkor vonható kétségbe, ha az egyed nem felel meg a fajtagazda ország ebtenyésztői által az FCI-hez felterjesztett és elfogadott standardnak.

Az írás kissé rövidítve így folytatódik: "A MEOE... állít ki származási igazolást, melynek kizárólagos aranyfedezete az FCI elismerése, jóllehet a MEOE a rendszerváltás óta nem rendelkezik kizárólagos és országos hatáskörrel, amit az FCI-vel annó kötött szerződés feltételez. Úgy tűnik, hogy a MEOE már jó ideje az érintett szak és közigazgatási szervek hallgatólagos együttműködésével vezeti félre a világot, mert az FCI működési szabályzata szerint tag csak az lehet aki az adott ország megfelelő hivatalos szervétől a tevékenységre elismeréssel bír..."

A dolog lényege, hogy mint az FCI, mint a MEOE az Egyezmény 11 cikkely szerint minősülő társadalmi szervezet. Magyarországon az egyesüléshez való jogot az Alkotmány 63.§ garantálja, továbbá az 1989 évi II. törvény (Etv) rendelkezik az egyesüléshez való jogról. Az Etv. alapján a társadalmi szervezet jogi személy, amit bírósági bejegyzés által szerez meg. Ekkortól jogképes , azaz egyebek mellett szerződést köthet. Az egyesüléshez való jog lényege az önkéntesség, az önkormányzat és a demokrácia.

Az FCI alapszabálya mindösszesen annyit követel meg, hogy a jelentkező az országa törvényei szerint bejegyzett társadalmi szervezet legyen, azaz jogképességgel bírjon és így jogosult legyen tagsági viszonyt létrehozó szerződést kötni. A társadalmi szervezet tevékenysége a civil szférához tartozik, ami azt jelenti, hogy a társadalmi szervezet szabadon állapíthatja meg belső szabályzatát, azt is, hogy kit vesz fel, kivel köt szerződést. Társadalmi szervezet tevékenysége felett az Etv hatályba lépése után a közigazgatási felügyeleti jogkör megszűnt.

Az írásban a nyilatkozó személy kifejti álláspontját a bírságolásokkal kapcsolatban. Álláspontja szerint ennek nincs akadálya, ha "az államilag el nem ismert szervezetek, amelyek az államilag elismert szervezetekhez hasonló tevékenységet folytatnak, azt állítva, hogy mindezt a fajtatiszta ebek érdekében végzik. Ez utóbbi állításnak büntetőjogi következménye is lehet." Ez az állítás nehezen értelmezhető, figyelembe véve, hogy az Alkotmánybíróság törvényi felhatalmazás hiányára tekintettel semmisítette meg a MEOE kiállításai bírságolására alkotott rendelkezéseket, továbbá ezt követően az Átv. kiállításra vonatkozó 6.§-t is módosította. Egyéb tevékenység bírságolására korábban sem volt rendelkezés, ma már alkotni sem lehet, ilyen jogszabályt miután azt Alkotmánybíróság és jogerős ítélet mondja ki, hogy a MEOE összes olyan tevékenysége , melyet az R. 4.§ (1) megemlít állami hitelesítés nélkül is törvényes.

Viszont emberileg teljesen megértem a nyilatkozó és a többi etsz vezető elkeseredését. A probléma gyökere, hogy azt az Alkotmánybíróság határozata a III.1.kimondta, hogy... "megállapítható, hogy az FVMr. kibocsátására felhatalmazás hiányában került sor. Mivel a miniszter csak felhatalmazás alapján bocsáthat ki rendeletet, ez a szabályozási mód alkotmányellenes. Ennek következtében az FVMr. kibocsátásától, vagyis 1998. december 31.-től a Módtv2. hatályba lépésig, vagyis 2004. július 15-ig alkotmányellenes volt."

Az ezt követő módosításokat viszont jórészt rendelkezésenként semmisítette meg az Alkotmánybíróság kimondva végső konklúzióként, hogy a megmaradt rendelkezések is csak az elismert tenyésztő szervezeteken kérhetők számon. Sajnos a mai jogi szabályozás szerint a közigazgatási jogkörben okozott kártérítési perben törvényi felhatalmazás nélküli jogalkotásért nem lehet a jogalkotót perelni. Azért sem, ha nem észleli a jogalkotó, hogy maga a törvény és az annak alapján készített rendelet egyaránt kiveszi hatálya alól a társadalmi szervezetek külön törvény szerinti jogszerű tevékenységét. Azért sem, ha jogalkotó nem tudja, hogy Egyezmény 11 cikkely által garantált egyesülési jog rendeleti úton nem korlátozható.

Azt kívülállóként nem tudhatom, hogy biztatták-e bármivel is a hatóságok az embereket arra, hogy elismert tenyésztő szervezeteket hozzanak létre, és érte-e őket ezért kimutatható kár, így csak általánosságban ajánlom figyelmükbe a Ptk. 6. § -t , mely szerint "A bíróság a kárnak egészben vagy részben való megtérítésére kötelezheti azt, akinek szándékos magatartása más jóhiszemű személyt alapos okkal olyan magatartásra indított, amelyből őt önhibáján kívül károsodás érte."

A vonatkozó ítéletek az OIT honlapján anonimizálva , az Alkotmánybíróság határozata az Alkotmánybíróság honlapján megtekinthető.

Dr. Pozsonyi Anikó



nyitókép: x

Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)