A kutyáról általában
Kutya IQ
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Stefan Siman  |  2013. szeptember 16.

Kutya IQ

Az egyik szívesen tanul, a másikat állítólag nem lehet tanítani. Az egyik okos, a másik buta, az egyik rendkívül intelligens, a másik kevésbé? Sok kutyatulajdonost foglalkoztatnak ezek a kérdések, és az erre adható válaszok.


A témával jó néhány biológus és az állatok viselkedésének kutatásával foglalkozó szakember is behatóan foglalkozott az elmúlt évtizedekben. Tanulmányaik, publikációik, könyveik a gazdik számára is javarészt hozzáférhetőek.

"Okooosss...." - hallani gyakorta a parkokban, kutyafuttatókon, kutyaiskolákban, és minden egyéb helyen ahol a gazdi kéz és/vagy hangjeleire a kutya a megfelelő viselkedéssel reagál. Okos a kutya, mert visszajön, okos, mert a labdát visszahozza, mert pacsit ad, mert leül, mert átugorja az akadályt stb. A fenti példák esetében az ember az úgynevezett munkaintelligenciája és szófogadási, engedelmességi színvonala alapján ítéli a kutyát okosnak, vagy kevésbé okosnak. Ezek még logikailag az egyszerűbb esetek közül valók. Ennél már bonyolultabbá teszi egy kutya megítélését, amikor a gazditól azt hallja az ember: "nem fogad szót, de egyébként rendkívül okos". Tehát nincs munkaintelligenciája, nem csinálja meg, amit az ember elvár tőle, de mégis okos?

Okos? Intelligens? Vagy mind a kettő?

Általános tapasztalat, hogy a gazdák nehezen tudják objektíven megítélni, reálisan felmérni a kutyájuk tudását, okosságát, intelligenciáját. Ennek oka az, hogy valójában a kétféle intelligenciát nehéz a kutyájával többé-kevésbé érzelmi kapcsolatban álló gazdinak racionálisan egymástól megkülönböztetni.

- Adaptív intelligencia: az intelligencia valós, tudományos fokmérője, vagyis az a képesség, amit a kutya saját maga kifejleszt, saját hibás vagy helyes döntéseinek következményeiből és megfigyeléseiből megtanul, ami által egyre inkább sikerül a környezetéhez sikeresen alkalmazkodnia, az életét komfortosabbá, jobbá tennie. Azoknak a képességeknek az összessége, amelyek a kutya az életben maradását segítik, tehát amit önmagáért képes megtenni. 

- Engedelmességi intelligencia: amit a kutya az ember befolyására tesz, mert az ember tanította meg rá, az ember várja el tőle, és leggyakrabban az ember kezdeményezésére kell végrehajtania.

iq0.jpg

A kutyák IQ-jának (intelligence quotient, intelligenciahányados) megállapítására különféle tesztek segítségével már régóta törekszik az ember megbízható módszert kidolgozni. Ezzel kapcsolatban több különböző tesztsorozat, számítás is létezik. Legismertebbek a Dr. Stanley Coren, Howard Gardner, Dr. Immanuel Birmelin, Rainer Brinks ez irányú módszerei. Hogy mennyire lehet stopperórával és különféle pontozási rendszerekkel egy beszélni és írni nem tudó élőlénynek a gazdájára és környezetére nézve hasznos és valóban használható módon az intelligenciapotenciálját mérni, erről erősen megoszlanak a vélemények. Jó példa, hogy az egyik ilyen teszten egy apportírozási feladatot kellett megoldania a kutyáknak, mire az egyik gazdi, akinek a kutyája még csak megmozdulni sem volt hajlandó az eldobott tárgy irányába, a következőképpen nyugtázta a jelenséget: "Az én kutyám annyira intelligens, hogy tudja: én soha nem dobnék el egy tárgyat, amire szükségem van, amire meg már nincs szükségem, azt nem érdemes visszahozni". A kijelentésen tetszés szerint lehet vitatkozni és elgondolkozni, de ez nem változtat az ember saját kutyájának okosságán, meg az intelligenciáján sem. A kutyák intelligenciája és okossága körüli viták és tanulmányok elemzésénél fontos figyelembe venni, hogy ez az állatfaj meglehetősen különleges helyzetben van a többivel szemben. Az ember úgymond maga teremtette, alakította, formálta, és teszi ezt folyamatosan, akarva-akaratlanul ma is, tovább folytatva a domesztikálást, a háziasítást. Egyetlen más állatfajból sem formált az ember olyan sokféle fajtát, mint a kutyából. Ezzel természetesen nemcsak a küllemi tulajdonságok sokféleségét hozta létre, hanem befolyásolta a kutya azon tulajdonságait is, amelyek az intelligencia értékét adják. Különösen a domesztikáció későbbi szakaszában erősen hatott az ember a kutya megfigyelőképességének, tanulási képességének, problémamegoldó képességének és az emberi szavak megértésére való képességének alakulására. A jelen kutyatartó embereinek egy részére jellemző, hogy a vágyuk az egyre intelligensebb és okosabb kutyák iránt fokozatosan növekszik, sokszor elfelejtkezve arról, hogy a túl okos kutya az élet egyik oldaláról szemlélve büszkeség, öröm a gazdinak, a másik oldaláról meg baj, valóságos csapás a családnak. Gondoljanak csak arra, hogy a rendkívül okos Buksi rohan, ha nyílik a hűtőszekrény ajtó, de elbújik, ha meglátja, hogy a kutyasamponos flakon felé nyúl a gazdi. Az intelligens Blöki kérés nélkül pacsit ad az érkező vendégnek, de ha egyedül marad, ellopja a dobozból a kekszet.

iq02.jpg

Az intelligencia fokmérője szerint az előbbi cselekvések mindegyike arra utal, hogy nem buta, ostoba, tanulatlan és tehetségtelen állatról van szó, ennek ellenére a kutyák tettei más és más ítéletet kaphatnak az emberi értékszemléleten belül.

A kutya megfigyelőképessége

A kutyák kölyökkoruktól, szinte a születésüktől fogva folyamatosan figyelik az embert, a cselekedeteit, a szokásait. Minél több időt tölt el a kutya az emberi társa közelében, annál több megfigyelésen alapuló összefüggést képes megjegyezni, és a cselekvések következményeivel számolva a maga reakcióját, tetteit ezekhez hozzáigazítani. Ezért bizonyos idő elteltével elég számára a legkisebb jel, gesztus, változás ahhoz, hogy azonnal tudja, mit fog az ember csinálni, mi fog történni a következő percben. Michael Tomasello, Miklósi Ádám és Dr. Juliane Kaminski erre irányuló tudományos vizsgálatai és bizonyítékai ma már közismertek. Ezeknél a kísérleteknél a kutyák nemcsak azt figyelték meg pontosan, hogy melyik pohár felé mutat az ember a kezével, vagy melyik edény irányába néz (tételesen amelyik alá előzőleg a finom falatot elrejtették), hanem ennél fejlettebb, magasabb intelligenciára mutató képességekről is bizonyságot tettek. Dr. Kaminski kisérletei során a rejtett kamerával készített felvételek azt is bizonyították, hogy a kutyák nagy része az emberi szem nyitva vagy csukva tartása közötti logikai összefüggéseket is képesek megtanulni, és ezzel kapcsolatos következtetés szerint irányítani a cselekvésüket. Vagyis a kutyák képesek tudatában lenni annak, hogy amikor be van csukva az ember szeme, akkor nem látható számára a finom falat ellopása, ha nyitva van, akkor igen - tehát ez utóbbi esetben nem érdemes megkísérelni, ellentétben azzal az esettel, amikor az ember szeme csukva van, ugyanis ebben az esetben egy próbálkozást mindenképpen megér számukra a dolog.

Az emberi beszéd megértése

A kutyák nemcsak vizuálisan figyelik embertársaikat, hanem nagy figyelemmel hallgatják azokat az akusztikus jeleket is, amelyeket az ember produkál. Ez talán a szagokat és a testbeszéd jeleket követő harmadik legfontosabb információforrásuk a környezetükben élő emberek irányából. A kutatásoknak ezen a területen is jelentős eredményeket sikerült felmutatniuk. Ma már ismert tény, hogy az egyszerű engedelmességi vezényszavakon kívül (Ül!, Fekszik!, Marad! stb.) a mondatokba foglalt szavakat is kihallják, és ennek megfelelően, legalábbis a gazdi értelmezése szerint, az egész mondatot értelmezik. Annak a kutyának, amelyik jól ismeri a sétál szó jelentését, nem jelenthet akadályt, hogy az "Akarod, hogy a gazdi ebben a rossz időben is kimenjen veled sétálni?" kérdő mondatra farkcsóválva meginduljon az ajtó irányába, boldoggá téve ezzel a gazdit, aki ezúton is meggyőződött a kutyája okosságáról. Értelmezése szerint ugyanis a kutya nemcsak, hogy megértette a nem is éppen rövid, bővített kérdő mondatot, hanem reakciójával egyben kutyanyelven választ is adott az emberi beszédre. A lipcsei Max Planck Intézet tanszékén végzett kísérletekkel azt is sikerült megtudni, hogy milyen módszert alkalmaz Rico, a rendkívül tehetséges border collie annak érdekében, hogy az elmúlt évek során 250 emberi szót (javarészt tárgyak neveit, beleértve a teljes német ABC fából kialakított betűit is) sikerült elsajátítania. A tárgyak és a gazdi két külön, optikailag elválasztott helyiségben kerültek elhelyezésre, kizárva mindenféle manipulációs lehetőséget mindkét fél számára. A gazdi az egyik helyiségből küldte Ricót a másikba - ahol senki nem tartózkodott, csak kamerás megfigyelés volt -, hogy hozza el ezt vagy azt a tárgyat. Ezzel bizonyíthatóvá vált, hogy Rico jól működő koncepciót alakított ki önmagában, ami azt jelenti, hogy az adott szóval összefüggő tárgyról az agyában absztrakt, vizuális elképzelést tudott kialakítani. Tanulási módszerének vizsgálata során négy, már korábban ismert tárgy közé egy ismeretlent kevertek, és az ismeretlen tárgy nevének kimondásával kérte a kutyát a gazdi a tárgy hozatalára a másik helyiségből. Az esetek nagy részében sikerült a kutyának kizárásos alapon (fast mapping) megállapítania, hogy az elhangzott ismeretlen szó csakis az ismeretlen tárggyal lehet összefüggésben. Ebből azt a következtetést volt képes kialakítani, hogy az ismeretlen tárgyat nevezi a gazdi az ismeretlen szóval, tehát azt kell átvinnie a másik helyiségbe a gazdihoz. Ez által Rico gyakorlatilag egy új szót tanult meg. Ez a módszer az új szavak és fogalmak tanulására teljes mértékben megegyezik azzal, ahogyan egy beszélni tanuló kisgyerek tanulja az új emberi kifejezéseket.

Problémamegoldó képesség

Ez a terület egészen új kihívást jelent a kutyáknak, különösen azoknak, akik egyébként kitűnően engedelmeskednek, s több vezényszót is ismerve a kutyaiskolai foglalkozások élenjáró, pozitív példái. Ennek magyarázata az, hogy ezek a kutyák megszokták, hogy mindig az ember mondja meg nekik, hogy mit szabad tenniük, és mit nem, mindig az ember dönt helyettük arról, hogy mi a helyes, mi a helytelen. Ezért az, amikor az engedelmességi bemutatón a kutya látványos teljesítményre képes, gépiesen és nagy pontossággal kivitelezi az előírt gyakorlatokat, nem keverhető össze azzal, ami tudományos szempontból valóban az intelligencia fokmérője lehet. A tapasztalatok szerint az "engedetlen házi kedvenc" minősítés kategóriájába tartozó vagy csak rövidebb ideig is kóborkutya-életet élt egyedek egyéni kezdeményezőképessége egy-egy probléma megoldásának irányába sokkal jobb, mint a klasszikus értelemben vett kiképzett kutyáké. Ennek példáit sikerült az elmúlt évek "Én és a kutyám" táborainak játékos IQ-tesztjeinél megfigyelni. Amikor egy rejtekhelyről a kutya csak a zsinór kihúzása révén tudott hozzájutni a zsinór másik végére kötött virsli darabhoz, vagy a lefektetett székek mögé leejtett jutalomfalathoz csak a székek megkerülésével tudott hozzáférni, esetleg a jutalomfalat nem is esett le a földig, akkor nem az egyébként jól képzett és szófogadó kutyák érték el a legjobb eredményt. Különösen azoknak a kutyáknak sikerül ezen a területen igazán jól bizonyítani képességüket és rátermettségüket, amelyek az életük során már több alkalommal kényszerültek a céljaik eléréséhez egy közbeeső cselekedetet beiktatni, vagy egy tárgyat segédeszközként felhasználni. Az elkényeztetett, "gyerekpótló", "elemberiesített", főként az ölebek fajtacsoportból kikerülő egyedek túlnyomó részének sajnos manapság még csak minimális lehetősége sem adatik meg, hogy önmaga oldjon meg egy problémát. Életük minden percét a gazdi szervezi, irányítja, a gazdi mindent problémát megelőz vagy megold. Ezért ezeknek a kutyáknak a problémamegoldó képessége fokozatosan csökken, továbbtenyésztve pedig ez a tulajdonság nem hat szelekciós tényezőként.

Tanulási képesség

A tanulás a pszichológia definíciója szerint a viselkedésnek és a viselkedési potenciálnak a tartós megváltozása, amely a gyakorlás alapján jön létre. A kutyák azon kevés élőlény közé tartoznak, amelyek életük végéig megőrzik a játékra és tanulásra való képességüket. Természetesen a tanulás fiatal korban a leghatékonyabb, ami az agysejtek kialakulásával és mennyiségével van szoros összefüggésben. Az egyszerű cselekvéseket, a gazdik hétköznapi elvárásait többé-kevésbé gyorsan tanulják meg a kutyák, és látványos eredményt tudnak produkálni. Az igazi fokmérője egy kutya tanulási képességének, amikor egy korábban már megtanult dolgot alkalmazni, használni tud egy ismeretlen feladat megoldásához, egy új dolog megtanulásához. A tanulási képesség jól ellenőrizhető azáltal, ha megvizsgálja a gazdi, hogy a kutyája mennyire tudja a tanultakat megvalósítani, megfelelő motivációra teljesíteni. Ma már egyértelműen megállapítható, hogy a kutyák tanításánál nem létezik egyetlen tanítási módszer, hanem különböző lehetőségek vannak, amelyeket egymással kombinálva, kiegészítve érdemes alkalmazni. Aki kutyát tanít, annak rugalmasnak kell lennie, mert egyik kutya sem olyan, mint a másik kutya. A kutyák különféle tanulási módjait négy fő csoportra lehet fölosztani:
Megszokás (Habituáció): a kutya megtanulja, hogy egy bizonyos ingert figyelmen kívül hagyjon, ne vegyen róla tudomást, mert az adott pillanatban az nem szállít számára semmilyen hasznos vagy veszélyt jelző információt.
Klasszikus kondicionálás: a kutya a kondicionálás ismétlései során megtanulja, hogy egy adott ingert egy bizonyos másik inger fog követni, ami számára vagy kellemes vagy kellemetlen lehet, ezért ennek megfelelően próbálja irányítani a viselkedését.
Operatív kondicionálás: a kutya azt tanulja meg, hogy egy bizonyos cselekvésének minden esetben ugyanaz a következménye. Amikor az akciókövetkezmény párosításban a következménynek pozitív motivációja van, akkor a kutya pozitív viselkedésrepertoárja gazdagítható, ha a következménynek negatív motivációja van, akkor a kutya negatív viselkedésrepertoárja csökkenthető.
Komplex tanulás: a kutya tanulása képi asszociációkon keresztül jön létre, amelyek során pozitív vagy negatív problémamegoldásokat absztrakt formában képes feldolgozni. Ma már közismert, hogy az emberi intelligencia, vagy ha úgy tetszik, gondolkodási képesség csökken, eltompul, ha az agy nincs folyamatosan kényszerítve a gondolkodásra, teljesítményre. A kutyák esetében hasonló a helyzet, csak az ember nincs ennek tudatában, vagy nem tulajdonít neki megfelelő jelentőséget. Ezért fordul gyakorta elő, hogy a napi séták, a park, a kutyafuttató, vagy maga a hétvégi kutyaiskolai foglalkozás rutinszerű unalomba fullad, mert ezeken a helyeken és alkalmakkor a kutyának egyáltalán nem kell gondolkodnia, problémákat megoldania. Ezen alkalmakkor az egyetlen probléma a kutya számára: kellőképpen megérteni a gazdáját, hogy az a szó, amit éppen mond, mit jelent, és arra miképpen kell reagálnia, mit kell csinálnia. Ha ez sikerült, akkor általában jön egy következő szó (parancs vagy kérés, ahogy tetszik). Az egyetlen igazi próbatételt az jelenti a kutyának, hogy ezek a szavak váltakozó sorrendben hangzanak el. Ezekben az esetekben a kutyának nem sok lehetősége van a valós okosságát vagy intelligenciáját kimutatni. Ennek a fajta, a kutya számára agytompító ember/kutya közös kommunikációnak és gyakorlatnak egyik legjobb példája, amikor a kutyaiskolai vagy engedelmességi vizsgán a kutyavezetőnek megfelelő számú lépést követően ki kell mondania a vezényszót: Ülsz!, és megállnia a leülő kutyája mellett. Mi történik, amikor az ember véletlenül téved, elszámolja magát? Az ember megy még egy-két lépést tovább, közben a kutya már ül, a közönség pedig nevet. Intelligencia-elvárás a kutyától? Na, persze... Nem árt tehát a kutyákat a parancsfogadó és végrehajtó állapotból időnként némi kreativitással gondolkodásra, egyéni problémamegoldásra, kezdeményezőképességre, ismeretlen helyzetekben megoldás keresésre is tanítani, szoktatni, tréningezni ha a gazdi nem akarja kedvenc négylábúját igazán elbutítani. Nem szabad elfelejteni, hogy az intelligencia olyan teljesítmény, amely a genetikai adottságokból, pszichikai érzékelésekből és a tanulási képességből tevődik össze, és nem tévesztendő össze sem az okossággal, sem a bölcsességgel. Ám a legnagyobb intelligencia-potenciál is kihasználatlanul marad a kutyában, ha az ember képtelen azt kihozni belőle, ami benne rejlik. Minél inkább sikerül az embernek fölismernie a saját kutyájának erősségeit és gyengeségeit, annál inkább működőképessé, harmonikussá válik kettőjük között a kommunikáció és az együttélés.

Milyen a te kutyád?

Ma már pszichológiailag és viselkedéskutatásilag is egyértelműen megállapítható, hogy a magas intelligencia-hányadosú kutya nem feltétlenül a legjobban tud alkalmazkodni az élethez, a gazdi vagy a környezet elvárásaihoz, és különösen nem a kritikus helyzetek túléléséhez. Viszont a túlélőművész nem feltétlenül okos, engedelmes vagy éppen intelligens kutya. Igazából a kettő megfelelő kombinációja, a különféle képességek megfelelő keveredése teheti a kutyát a legjobban megfelelővé a jelen szociális elvárásokkal szemben, a gazdi és a környezete örömére, megelégedésére. A kutya tehetségét a fajta specifikus jellemzők, a karakter és a nevelés egyformán befolyásolhatják. Viszont, hogy végül is milyen okossá, intelligensé válhat egy kutya, azt természetesen nagyban befolyásolhatja az ember. Azért, hogy némi gyakorlati dologgal is kiegészüljenek a fenti elméleti gondolatok, a mellékletben egy rövid, játékos, tudományos következtetés levonására alkalmatlan, de embert és kutyát talán jól szórakoztató tesztsorozat leírása található. Mielőtt gyorsan nekilátna a kedves gazdi kipróbálni a kutyáját, ajánlott a gyakorlatok leírását, valamint a néhány szabályt és tippet elolvasva, a szükséges kellékeket előkészítve, higgadtan megtervezni a kísérletet.

FORRÁSOK:
Csányi Vilmos: Bukfenc és Jeromos; Vince Kiadó Miklósi Á. / Topál J.: Kutyagondolatok nyomában; Typotex Kft. Stanley Coren: The Intelligence of Dogs; The Free Press Gudrun Beckmann: Wie intelligent ist mein Hund?; Cadmos Immanuel Birmelin: Schlauer Hund; GU Brigitte Harries: Kenne ich meine Hund?; Kosmos David Taylor von Ulmer: Mein Hund ist ein Genie!; Eugen Alwin Schönberger: Das einzigartige Inteligenz der Hunde; Piper



nyitókép: archiv

Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)