Vadászkutya
Holland vadászkutyák
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Szentivánszky Viktor  |  2009. június 16.

Holland vadászkutyák

A kellemes megjelenésű, meleg tekintetű frízföldi vizslák a hollandok kedvencei. Gyakran láthatjuk őket Hollandia északi területein, a gazdaságokat összekötő kerékpárutakon, a bicikliző gyerekek mellett futni.


A stabijhounok szeretnek úszni, a lelkesebb gazdák hajóikra is felviszik őket. A frízföldi vizslák más háziállatokkal is összeférnek, ami tovább növeli a népszerűségüket. A frízföldi vízi kutyák kerek fejük, bősz tekintetük révén feltűnő jelenségek a kutyák között. Sajnos még saját hazájukban is ritkán találkozhatunk velük. A drenti vizslák a hollandok kedvelt vizslaféléi. Nagytermetű, elegáns megjelenésű, karcsú, a németek hosszú szőrű vizslájára hasonlító ebek.

Stabijhoun, frízföldi vizsla

Már az 1800-as években megjelent egy közel homogén populáció a frízföldi vizslák körében, de a kinológusok csak 1942-ben ismerték el a fajtát. A frízföldi vizsla ősei között spanyol spánieleket találunk. A kutyák Frízföldön kívül egész Hollandia területén is népszerűek voltak. A XX. század második felében a tenyésztők a korábbiaknál is nagyobb gondot fordítottak a populáció fenntartására. A korábbi századokban a frízföldi vizslák sokféle funkciót láttak el. Kezdetben elsősorban apróvad és görények vadászatára használták őket, majd később a holland gazdaságokban a házat is őriztették velük. A hollandok ma is nagyon kedvelik a fajtát, de inkább csak társasági kutyának tartják őket. A frízföldi vizslák megjelenésén felfedezhetjük a spanyol spániel-ősök vonásait. A kanok 53, a szukák 50 cm magasak. A színük lehet fekete, barna, narancsos árnyalatú, a bundán megengedettek a fehér jegyek. A szőrzetük finom és hosszú, kivéve a fejet, ahol rövid. A farkukat szintén hosszú, de nem hullámos szőr borítja. A testük erőteljes, izmos, a hátuk egyenes és hosszú. A fejük kissé hosszúkás, a stop gyenge. A füleik magasan tűzöttek, lefelé lógnak. Szemeik színe fekete szőrzet esetén sötétbarna, barnás színű bunda esetén barnás vagy narancsszínű. A fekete szőrzetű ebek orra fekete, a barna és narancs árnyalatú bundához azonban barna orr társul. A stabijhoun rendkívül ragaszkodó, intelligens, könnyen tanítható eb. Nyugodtnak mondhatjuk, de ez nem azt jelenti, hogy ne igényelné a kiadós testmozgást. Szereti a mozgalmas életet. A fajta a hollandok északi szomszédai körében is kedvelt: nagyobb populációt találunk Dániában és Svédországban. Az amerikai kontinens északi vidékein is elterjedt, bár kevésbé népszerű.

Wetterhoun, frízföldi vízi kutya

A frízföldi vízi kutyák eredetét csak találgatni lehet, mindenesetre a nevük előtagja, a wetter fríz nyelven vizet jelent. A legelterjedtebb elképzelés szerint őseik a Balti-tenger partjáról származnak. A holland területekre valószínűleg hajósok révén vagy vándorcigány-karavánokkal kerültek át. Elsősorban vízi feladatok ellátására volt mindig is alkalmasak. Megbízható és állhatatos vadászkutyák és házőrzők. Élénk, éber, hűséges ebek, nagy vitalitással rendelkeznek. Viszonylag kis termetük miatt gyakran családi kedvencek. Furcsa módon a skandináv térségben kevésbé népszerűek, mint a másik frízföldi fajta. Sokan első ránézésre hasonlóságot vélnek felfedezni a frízföldi vizsla és a frízföldi vízi kutya között. Közelebbről megvizsgálva azonban észrevehetjük, hogy a vízi kutyák feje jóval erőteljesebb.

Pillantásuk kemény, szúrós. A bundájuk tömöttebb és gyapjasabb, mint a stabijhounoknak. A Stabij- és a Wetterhoun Szövetség (NVSW) már 1947. április 26-án megalakult, és 2007. december 31-én 2325 tagot számlált. A tagok legfőbb feladatuknak azt tartják, hogy megőrizzék a két fajta közötti különbséget. Népszerűsítik a kutyákat, és támogatják a frízföldi ebek számára rendezett versenyeket. Évente jelentést tesznek az elvégzett feladatokról. Századunk elején a szövetség számos konferencián kijelentette, hogy a wetterhoun és a stabijhoun összeolvadását meg kell akadályozni. Egyelőre nincs veszélyben egyik fajta sem, lelkes tenyésztői tábora van a vízi kutyáknak is.

Drenti vizsla, drentse patrijshond

A drenti vizsla a XVI. századi spanyol spánieleket is az ősei között tartja számon. A fajtát később pointerek és az angol szetterek keresztezése révén szilárdították meg. 1943-ban alakult meg a Drentse Patrijshond Klub, amely azóta is a drenti vizsla további fejlődésén fáradozik. A drenti vizslák elegáns, közepesen hosszú, de nem hullámos szőrt viselnek, amelynek színe fehér alapon barna foltos. A testük erős, izmos, a hátuk mérsékelten hosszú, a farok magasan tűzött. A fülük nem nehéz, magasan tűzött, alakja ovális. Szemeik vágása ovális, színe borostyán sárga. Az orruk viszonylag nagy és barna. A kanok magassága eléri az 58-63 cm-t, a szukák viszont csak 55-60 cm magasak. A drenti vizslák lelkesen és ragyogóan apportírozó, önállóan dolgozó, de engedelmes ebek. Intelligens, nyugodt és békés állatok, alkalmazkodóképességük egészen rendkívüli. Saját hazájukon kívül, elsősorban Nyugat-Európában ismertek és kedveltek. Svédországban és Dániában gyakori szereplői a cross-country versenyeknek, de alkalmasak a családi kutya szerepre is.



nyitókép: x

Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)