A fajtatenyésztés története
Az ebtörzskönyvezés hajnala Magyarországon 5. rész
1936-44
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Tóth Zsigmond  |  2009. június 10.

Az ebtörzskönyvezés hajnala Magyarországon 5. rész

Az 1930-as évek derekától a magyar társadalomban egyre inkább jelenlévő, a diktatórikus berendezkedést követelő szélsőséges politikai irányzatok a kutyás életre is rávetítették árnyékukat. Egyes szervezetek befolyása növekedett, míg másoké jó esetben csak csökkent, rosszabb esetben meg is szűnt.


Erre jó példa az az 1937-es eset, amelynek során egy belügyminisztériumi rendelet alapján az Országos Magyar Rendőrkutya Egyesület által "alapszabályszerű működési körén kívül eső ebfajtákra vonatkozó törzskönyvezésekre is módot kívántak nyújtani úgy, hogy az illegális pedigrével bíró ebtulajdonosok az erre szabályszerűen jogosult egyesületeknél megszerezhessék a legális pedigrét". Az úgynevezett poliklinikai törzskönyvezéseket már betiltották, s az állatkerti törzskönyvezések beszüntetése volt napirenden. Így nem csoda, hogy egy másik határozattal elrendelték, hogy "a Székesfővárosi Állat és Növénykert az általa idegen fajkutyákra folyamatba tett törzskönyvezéseket azonnal szüntesse be, az eddig kiadott pedigréket a felektől vonja be, és az értük beszedett díjakat a feleknek fizesse vissza". Ezekkel a törvényi eszközökkel egyre jobban megerősödött a MEOE befolyása, hiszen a korábbi években Dr. Raitsits Emil által képviselt másik kutyás irányzat szép lassan, de biztosan felmorzsolódni látszott.

A visszatért Felvidék

Sokat elárul a korabeli szervezeti, társadalmi viszonyokról A Kutya újság fejléce: "Vitéz József főherceg tábornagy úr Ő kir. Fensége fővédnöksége alatt álló, és az FCI által Magyarország vezető szervezete gyanánt elismert Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete (MEOE) s a kebelében alakult Országos Ebtenyésztési Tanács (OET) és az ebben képviselt Magyar nemzeti Kutyafajták Egyesülete, Magyarországi Buldog Klub, Boxer Klub, Magyar Foxterrier Egyesület, Magyar Spániel Klub, Szálkásszőrű Terrier Klub, Országos Magyar Foxterrier- és Tacskótenyésztők Egyesülete, Borsod-Gömör-Kishont vármegyei Magyar kutyafajtákat Tenyésztő Egylet, Vác és Vidéke Fajállattenyésztő Egylet Ebcsoportja hivatalos lapja". 1938 őszén a korabeli szaksajtó is az elcsatolt területek egy részének visszaszerzésétől való örömmámorban úszott. A hazai kinológia szempontjából is előnyt jelentett az ország gyarapodás, hiszen a kinti magyar ajkú kutyatenyésztők a nyelvi korlátok miatt is elszigetelődtek a nemzetközi kutyás szervezetektől, s "inkább megmaradtak odahaza, semhogy az ebtenyésztő sportban elkerülhetetlenül szükséges nemzetközi előnyöket nyújtó cseh egyesületekhez közeledtek volna". Mivel iparosodott, fejlettebb polgári réteggel rendelkező városok (például Párkány, Kassa, Komárom) lakosságáról volt szó, ahol a fajtatenyésztésnek nagy hagyományai voltak, frissítőleg hatottak a hazai tenyésztésre, nem beszélve arról, hogy egyes magyar kutyafajtáknak, mint például a kuvasznak, a pulinak és a magyar vizslának jelentős, igen jó minőségű állománya éppen ezeken a területen volt található.

Igaza volt, de vesztett

Miközben a hivatalos propaganda a magyarok egységéről zengedezett, addig a bírósági tárgyalótermekben bizony elszaporodtak a kutyás szervezetek közötti perek. Így ebben az évben a Magyarfajta Kutyákat Tenyésztők Egyesülete (MKTE) a MEOE ellen "tisztességtelen verseny abbahagyatása" céljából indított pert, amit a MEOE nyert meg. A jogvitát az idézte elő, hogy egy tenyésztő, aki a felperes egyesület tagja volt, egy fehér színű, MKTE által törzskönyvezett pulit adott el Svájcba. Az állat kezdetben sikeresen szerepelt, sok díjat elnyert, egészen addig, míg az akkor Svájcban igencsak ismeretlennek számító fajta egyedét kizárták egy kiállításról, mondván, hogy az FCI a MEOE-t, s ezen keresztül az általa elismert fajtaleírást fogadja csak el, melyben a fehér szín nem szerepel. A meglepett svájci tenyésztő a MEOE-hez is írt levelet, ahol megerősítették a tényeket, s hozzátették: "a saját és nemzetközi szabványok értelmében a Magyar Ebtenyésztők könyveit ismerik el". Ez a kissé nehezen értelmezhető kijelentés a felperes szerint félrevezető volt, ám a keresetet mégis elutasította a bíróság, mivel a MEOE levelében az a felirat is olvasható volt, hogy "nem mindegy, melyik törzskönyvbe törzskönyvezteti fajtatiszta kutyáját. A nemzetközi Ebtenyésztő Szövetség, vagyis az FCI és a benne képviselt több mint huszonöt ország - Magyarországról egyedül csakis a M. kir. Földművelésügyi Minisztérium által is jóváhagyott Magyar Ebtörzskönyvbe (MET-be) iktatott törzskönyvezéseket és pedigréket, sőt csakis ezeket ismeri el érvényesnek". A bíró kiemelte azt a tényt, hogy "az alperes az FCI-vel kötött szerződésével magának szinte monopolisztikus helyzetet teremtett, de hogy ez a felperes érdekeit sérti, nem szolgálhat alapul tisztességtelen verseny jogcímén per indítására".

Törzskönyvezési trükkök

A perekből a MEOE szinte mindig győztesen került ki, s ennek függvényében alakította ki törzskönyvezési rendszerét is. Igaz, az előző években bevezetett rendszerben számottevő változtatásra már nem volt szükség. Az 1911-ben alapított, s akkorra már huszonhat országot magába foglaló FCI által elismert összes fajta hazai törzskönyvezését felvállalta, az egyes ebeket, illetve az almokat törzskönyvezte, miközben a korabeli sajtóban gyakran jelentek meg olyan kijelentések, hogy minden magyar tulajdonban lévő fajtatiszta kutyát, ha azt a tulajdonosa tenyészteni is szeretné, törzskönyvezni kell a MEOE-nél. Bevett gyakorlattá vált, hogy a kennelneveket is a MEOEnél igényelték, hiszen olyan kennelnévvel, mely az FCI nemzetközi nyilvántartójában nem volt iktatva, nem lehetett törzskönyvezni a MET-be. A kennelnév iktatása, annak ellenére, hogy egyszer s mindenkorra kellett kifizetni, bizony igen súlyos terhet jelentett a tenyésztőnek, aki élete végéig használhatta azt. Viszont más tenyésztőknek át nem engedhette, kölcsön sem adhatta, s így értelemszerűen mások által tenyésztett kutyák sem voltak felruházhatók a kennelnévvel. Ennek ellenére előfordultak visszaélések, ezért kellett igen szigorúan fellépni azok ellen, akik a kennelnevüket kölcsönadták, mások által tenyésztett kutyákat próbáltak saját kennelnevükkel törzskönyvezni. Ha ilyen cselekedet napvilágra került, mindkét félnek a törzskönyvezésből való kizárására került sor, a törzskönyvi szabályzat kijátszására irányuló ténykedésért. Az alomtörzskönyvezéseknél szintén igen sok gond akadt, olyannyira, hogy tudatosítani kellett: "az alom alatt egy anyakutyának csupán egy és ugyanazon kannal történt fedeztetéséből, ugyanazon kölykezéséből világra jött kölykeinek összességét értjök". Az alom törzskönyvezési bejelentésének a kölykök tizenkét hetes kora előtt kellett az egyesülethez beérkeznie; késés esetén csak egyénileg, lényegesen nagyobb summa ellenében lehetett őket a MET-be iktatni.

Zsinór és ólomvédjegy

Rendkívül sok visszaélés volt az úgynevezett bérbevett kutyákkal, ezért azt az előírást foganatosították, hogy a mindkét fél által aláírt bérleti szerződést legkésőbb a fedeztetést követő nyolcadik napig el kell küldeni a MEOE-nek. Ellenkező esetben a törzskönyvezést megtagadták. A Magyar Királyi Szabadalmi Bíróság által levédett, úgynevezett füzet alakú pedigrényomtatványok voltak forgalomban, melyet a MET-ben iktatott bármely fajtáról kizárólag az egyesület adhatott ki, négy nyelven: magyarul, franciául, angolul és németül, így gyakorlatilag bárhol könnyen használhatók voltak. Ezeket az okmányokat, illetve a hitelesítési záradékot az egyesület igazgatója és a törzskönyvvezető írta alá. Az űrlapok magánforgalomba üresen nem kerülhettek; ez, valamint az egyesület színeit jelentő sárga-kék zsinórral való összefűzés és az ólomzárjegy jelentett biztosítékot a hamisítások ellen. A legnagyobb gondot ezekben az években is a különféle díjak befizetése jelentette, ugyanis az akkori bérekhez viszonyítva igen komoly summának számítottak. A díjszabásokat a Földművelési Minisztérium 1933-ban már szabályozta, mégsem kellő alapossággal. Így fordulhatott az elő, hogy hiába állapították meg hatóságilag az árat, a fizetendő díjak között akár háromszoros különbség is lehetett. Ezért a MEOE alapszabálya értelmében a MET-ben kedvezményes díjért csakis a rendes tagok, a szakegyesületi tagok, illetve a MEOE-hoz csatlakozott társtag egyesületek rendes tagjainak tulajdonában lévő ebeket törzskönyveztek. Kültagok ennek a kedvezményes díjnak kétszeresét, míg az "idegeneknek", vagyis a tagságon kívüliek ennek háromszorosát fizették.

A háború mindent elsöpört

A MET-et széles körben elfogadták, de a mindennapokban a tenyésztők nem nélkülözhették az úgynevezett házitörzskönyv, vagy más néven kennelkönyv használatát sem, hiszen az egyes állatokra vonatkozó származási adatokat ezek lényegesen pontosabban, összetettebben tartalmazták. A kennelkönyvben minden tenyészállatnak, és a szaporulat minden egyes egyedének külön lapot nyitottak, ahol a származása, magatartása, tenyésztési, kiállítási és versenyeredményei éppúgy megtalálhatók voltak, mint a fedeztetések és az ellések dátumai. A pontosan vezetet kennelkönyv nemcsak a tenyésztésben szolgált felbecsülhetetlen adatokkal, hanem a törzskönyvezéskor, a pedigrékkel elkövetett esetleges visszaélések leleplezésére is alkalmas volt. Ilyen házitörzskönyv- nyomtatványok beszerezhetők voltak a boltokban, akárcsak a fedeztetési igazolványok füzetei, melyeket a fedezőkan-tulajdonosok használták. Ennek lapjai középen perforáltak voltak, s fedeztetéskor a letépett és a két gazda által aláírt példányt a szukatulajdonos kapta meg, a tőpéldányt a kantulajdonos. A háború borzalmai a kutyásokat és kutyákat az 1942. év végéig nemigen érintették, ám ekkortól gyorsan omlott össze a gazdaság, ami kihatott az ebtenyésztésre is. 1943-ban már ötven százalékos hadiadó is sújtotta azokat, akik a minőségi magyar kutyatenyésztésért hajlandók voltak áldozatot hozni például úgy, hogy a MET-be akarták iktatni állatukat. Akkor még talán senki sem gondolta, hogy 1945-ben addigi erőfeszítéseik eredménye szinte teljes egészében meg fog semmisülni.



nyitókép: archív

Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)