Társasági kutyák
Csivava a jófej kiskutya
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Balaskó Norbert  |  2009. június 05.

Csivava a jófej kiskutya

Vidéki romantika hamisítatlan neszei, szolid tyúk kotkodácsolás, diszkrét röfögés és harsogó lúdgágogás vett körül. Még az üdvözlésemre siető, szálkás tacsiból és drótos magyar vizslából álló különítmény is inkább csak mosolyogva dörgölődzött, mint ugatott.


Kissé elbizonytalanodtam. Szerencsére a semmiből feltűnt egy megnyerő fiatalember  Zsuzsanna fia, aki a ház felé igazított, majd ugyanúgy, ahogy jött, el is tűnt a hatalmas udvaron. A felújított parasztház sugározta otthonosságot tovább fokozta a sült tök édeskés illata, mely még barátságosabbá tette a belső faburkolatok meghittségét. Zsuzsanna éppoly hirtelen tűnt elő, akárcsak a fia. Megszemléltem az igényesen kialakított, kerti kijárási lehetőséggel rendelkező, fűtött kutyalakrészeket, majd kezdetét vette a beszélgetés.

Ilyen környezetben én elsősorban kuvaszokat vagy komondorokat tudnék elképzelni, nem pedig csivavákat. Hogy sikerült mégis náluk kikötni?

A történet fordítva kezdődött. Eredetileg Mátyásföldön születtem. Gyermekkorom óta kutyázom. Akkor még persze édesapám hathatós közreműködésével, de volt világgyőztes szálkásszőrű tacsim is, ő ugyanis a tacskókat kedvelte igazán. Gyakorlatilag egész életemet Rákosszentmihályon éltem, ott szaporodott föl a csivik létszáma is. Több mint négy éve költöztünk ki ide, a tanyára. Azóta úgy érzem, hogy addig csak vegetáltam, itt viszont élek. Az első csivava 20 éve került hozzám, véletlenül. Megbíztak a felügyeletével, aztán valahogy nálam maradt. Azelőtt sokat nem tudtam róluk, de személyesen megtapasztalva, teljesen lenyűgözött, hogy mennyire halálosan jó fej, kedves kis kutyácska. Aztán teltmúlt az idő, hozzám került még 4-5, különböző helyekről és okokkal kirakott kutyus. Ezzel a korántsem minőségi állománnyal kezdtem bele a csivizésbe. Én is beleestem abba a hibába – amelyen szerintem majdnem mindenki átesik, hogy nem bírtam ellenállni a csábításnak, és lehoztam egy almot a szukámtól. Szerencsére időben rájöttem, hogy a hazai állomány igen rossz állapotban van, és nem szabad tovább rontani a helyzeten. Ettől kezdve a minőséget kerestem, és tartottam a szemem előtt. Ebben nagy segítségemre volt barátnőm, Markó Zsuzsanna (Amarant Kennel) hozzáértése és segítsége. A 99-ben megalakított Hunnia Chihuahua Klub több kiállítást is rendezett, amelyen külföldi tenyésztők is képviseltették magukat. Az egyik ilyen rendezvényen ismerkedtem meg a méltán világhírű, olasz Di Rio Galeria Kennel tulajdonosával, Paulo Tartaróval. Nagyon jó barátságba keveredtünk az idők folyamán, és több gyönyörű szukát is sikerült kapnom tőle, akikre a későbbi tenyésztést alapoztam. A tenyésztésre fokozottan igaz, hogy csak komolyan érdemes foglalkozni vele. Ez alatt nem a díjak és címek gyűjtögetését értem. Én körülbelül öt éve nem járok kiállításra, részben az ott tapasztalt visszásságok, részben az ebpolitikában zajló huzavona és sárdobálás miatt. Az természetesen nagyon jólesik, amikor a tőlem származó kutyák sikereket érnek el kiállításokon is, de elsődleges célom olyan egészséges és hosszú életű csivavák tenyésztése, akik bearanyozzák gazdáik életét.

A csivava okkal nevezhető extrém fajtának. Milyen előnyeit tudná kiemelni, amivel az átlagember meggyőzhető?

Szerintem az embereket nem szükséges meggyőzni vagy rábeszélni. A csivavának még mindig elég nagy a népszerűsége, ami egyfelől örvendetes, másfelől káros, mivel köztudott, hogy ennek és méretének köszönhetően ez a fajta igen keresett a kutyakereskedők körében. Viszont tény, hogy sokan csak pejoratívan tudnak róla nyilatkozni, ami meglehetősen igazságtalan e kedves kis jószágokkal szemben. A csivavák tagadhatatlan előnye, hogy mindenhol elférnek, bárhová bevihetők, és nagyon kis fogyasztásúak. Életük végéig lehet velük babázni, ami nem terhes számukra, sőt, nagyon kedvelik a kényeztetést. Más apró termetű fajtával ellentétben nagyon ritka köztük az idegrendszeri degeneráltság, ami komolyan megnehezíti az együttélést egy kutyával, legyen az bármilyen fajta.

Okkal feltételezhető, hogy mint bármilyen különleges fajtáé, a csivava tenyésztése és tartása sem egyszerű feladat?

Minden szélsőséges tulajdonsággal rendelkező fajta esetében természetes, hogy tenyésztése nem egyszerű feladat. A csivavákkal kapcsolatban köztudott, hogy nagyon nehezen hozzák világra természetes módon utódaikat, mivel a kiskutyák aránytalanul nagy méretűek az anyakutyához képest, és a fejük is viszonylag nagy méretű. A csivava-szukák tehát igen nagy számban császármetszéssel szülnek, ezért állandóan készenlétben kell tartani az állatorvost ellés idején. A csivavák szinte kivédhetetlen sajátossága a légcsőszűkület is. Ez nagy gondot nem okoz, de mikor a kutya izgalomba jön (pl. a gazdi hazaérkezésekor), elkezd köhögni. A fajtában sok a harapáshibás egyed, amit én elsősorban a más fajtákkal történő keresztezéseknek tulajdonítok. Ennek előfordulását lehet csökkenteni azzal, hogy a hosszabb orrú szukát nem szabad a nála sokkal rövidebb orrú kannal fedeztetni. Gyakran esnek ebbe a hibába a tenyésztők, mivel a minél rövidebb orr a kívánatos. Ennél a fajtánál is gyakori volt régebben a térdkalácsficam; az ilyen egyedek tenyésztésből való kizárásával sikerült ezt a minimumra csökkenteni, de ez nem annyira a fajta, mint inkább a hasonló méretű kutyák problémája. Az a kiskutya, amelyiknek kölyökkorban finom hajlítgatás közben halkan „pattog” a térde, felnőttként jó eséllyel szenved később térdkalácsficamot. A nehézségek, amelyekkel tartóként szembe kell nézni, természetesen szintén a méretéből fakadnak. Sokakat megtéveszt, hogy a csivava mennyire engedelmes és szófogadó jószág, aki pár lépésre távolodik csak el gazdájától a parkban, ezért ugyanúgy sétáltatják, mint más nagyobb méretű fajtát. Ez azonban nagyon veszélyes dolog. A csivik ugyanis méretüket meghazudtoló módon bátrak, vagy inkább vakmerőek, és gondolkodás nélkül nekiugranak szinte bármekkora kutyának. Nem kell részleteznem, hogy ha az ellenfél visszatámad, azonnal vert helyzetben vannak. Sok csivava lelte már halálát emiatt. Persze nem azt mondom, hogy nem szabad őket sétáltatni, de ez lehetőség szerint pórázon és kellő körültekintéssel történjék. Bármikor készen kell állnunk, hogy felvegyük a csivavánkat. Sajnos keserű tapasztalatom, hogy a közvélemény ilyenkor gúnyos lenézéssel szemléli a kutyáját felkapó gazdát, abba azonban bele sem gondolnak, hogy a sok neveletlen, felügyelet nélkül portyázó, kötekedő kutya miatt kényszerül erre az ember. Kis méretéből fakadóan a csivava igen rövid béltraktussal rendelkezik, ezért sokkal gyakoribb levitelre van szüksége, mint a nagyobb testű fajtáknak. Végül egy utolsó nehézség, mely szintén a csivava apró termetével függ össze: gazdái hajlamosak sokkal elnézőbben, engedékenyebben bánni vele, pedig ő is kutya, aki tanításra, nevelésre szorul.

Szóba került, hogy a hazai csivavaállomány gondokkal küzd. Melyek ezek a problémák?

Ahogyan említettem, a csivava a mai napig igen népszerű fajtának számít, ezért sokan foglalkoznak üzletszerű szaporításával, s ez rányomta bélyegét az állomány minőségére. Mivel igen kis alomszámokat produkáló fajta, ráadásul azt a kevés kölyköt is többségében császárral hozza a világra, ennek kiküszöbölésére sokan titokban törpepinchert, papillont és pekingi palotakutyát is belekevertek. Ennek nyomai az atípusos fejen, gyakori harapáshibákon és a tacskószerűen hosszú törzsön is tetten érhetőek. Hazai sajátosság, hogy a nemzetközi gyakorlattal szemben Magyarországon tilos a hosszú- és rövidszőrű egyedek párosítása. Ezt azzal magyarázták, hogy gondok adódtak az ilyen keresztezésekből. Tény, hogy ezekből születtek időnként szálkásszőrű kiskutyák is, de összességében nagyon jó felépítésű, egészséges utódokat eredményeztek. Emiatt a tilalom miatt szinte kettészakadt a fajta, és fejformában, csontozatban és testfelépítésben mintha két külön állomány jött volna létre. Szerencsére ez a múlt volt, napjainkban már látható a fejlődés. Örvendetesnek tartom azt is, hogy ma már nem elsődleges értékmérő kiállításon a kutya kis mérete. Egyre inkább törekednek a minél jobb kiállású, erős csontozatú, hengeres testű, egyenes lábú, tehát összességében egészségesebb kutyák irányába. Ennek megfelelően arra is törekednek, hogy a fajtára jellemző kutacs mérete egyre kisebb, sőt akár ne is legyen, ami a vízfejűség esélyét csökkenti.

Említette, hogy a csivava a kutyakereskedők egyik kedvelt portékája. Mi erről a véleménye, illetve lát-e valamilyen kiutat ebből?

Nem titok, hogy régóta létezik ez a jelenség. Különösen azok a fajták vannak veszélyben, melyek itthon, de még inkább tőlünk nyugatabbra keresettek. Ezek kölykeiből szinte bármennyit elvisznek: a minőség nem számít, csak a darabszám. Az, hogy a kiskutyákkal aztán mi lesz, milyen körülmények között utaznak, hová kerülnek, mi lesz azokkal, akik nem kerülnek gazdához, már nem szól a fáma, csak találgathatunk. Olyan ez, mint a bűnözés. Sosem lehet felszámolni, de törekedni kell rá, hogy minél alacsonyabb szinten tartsák. Ezenkívül meggyőződésem, hogy ezt is, mint mindent, lehet kulturáltan, normális mederben is művelni. Hallottam olyan kereskedőről, aki kizárólag minőségi kiskutyákat keresett, megfelelő szállítási és egyéb körülményeket biztosított számukra, és egyenesen gazdához vitte őket. Látni kell azt is, hogy a sokak által átkozott szaporítók nem teremtik, hanem csak igyekeznek kielégíteni a keresletet. Az más kérdés, hogy némelyikük mindezt gátlástalanul, etikátlanul és nem egyszer állatkínzással felérő módon teszi. Sok szaporítónak titulált ember azokból a széles rétegekből kerül ki, akiknek megélhetése korábban a mezőgazdasághoz kötődött, és akiknek a lába alól kihúzták, kihúzzák a talajt. Valahol őket is meg lehet érteni, hogy abból próbálnak megélni, amihez értenek: az állatból. Mindez persze nem mentség, de nagyban árnyalja a képet. Végül pedig, nagy szükség volna végre valami szemléletformálódásra a kereslet oldalán. Ha mindenki tudatosan és igényesen próbálna kutyát vásárolni, nem pedig mindenáron a legkönnyebben és legolcsóbbat megvenni, akkor talán az egész rendszer megszűnne magától.



nyitókép: Balaskó Norbert

Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)