A fajtatenyésztés története
Az ebtörzskönyvezés hajnala Magyarországon 4. rész
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Tóth Zsigmond  |  2009. június 01.

Az ebtörzskönyvezés hajnala Magyarországon 4. rész

A Magyar Királyi Belügyminisztérium 1934. október 19-én rendeletet adott ki, mely a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületének (MEOE) a Magyarországi Ebtenyésztő Egyesületek Szövetségével (MEESZ) való egyesülését jóváhagyta.


Valamint a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete és az Országos Ebtenyésztési Tanács (OET) alapszabályait is megerősítette.

Ezzel lezárult egy folyamat amelynek célja az volt, hogy a magyarországi kutyás szervezetek nemzetközi szereplése, FCI-ben való megjelenése biztosított legyen. Ez volt az akkori Földművelésügyi Minisztérium feltétele ahhoz, hogy a MEOE tagja lehessen a (1933.08.10.) Nemzetközi Kinológiai Szövetségnek (FCI).

Nézzük, hogyan is épült fel a honi kinológia szerkezete a múlt század elején? Mit jelentettek a hazai kutyatenyésztés szempontjából? Ehhez vissza kell mennünk az időben, amikor is megalakult a Magyar Ebtenyésztők Egyesületének Szövetsége, melynek alapítói a MEOE, a Komondor Egylet, az Országos Magyar Foxterrier- és Tacskótenyésztők Egyesülete, a Magyarországi Bulldog Club, valamint a MEOE rendőrkutya, foxterrier, vizsla és airedale szakosztályai voltak. A Szövetség célja az volt, hogy hatalmi vetélkedések nélkül a különféle egyesületeket egységbe tömörítse: alapszabályát 1928-ban a Belügyminisztérium jóváhagyta, s így törvényesen működhetett. A szervezet ideiglenes és alapító vezetősége levélben felkeresett minden magyar kutyás szervezetet, felajánlva benne a csatlakozás lehetőségét. E levélben hangsúlyozták azt is, hogy a később csatlakozók ugyanolyan jogokkal bírnak, mint az alapítók, s abban az esetben, ha vezetőségválasztásnál a többségi szavazatokat az újonnan belépők „tisztikara” kapja, az alapítók átengedik a vezetést. A papíron lefektetett nemes gesztus dacára a csatlakozások elmaradtak, ami részben azzal volt magyarázható, hogy ekkoriban még létezett a Magyarországi Telivér Kutyafajtákat Tenyésztők Egyesületeinek Szövetsége (MTKTESZ), mely számos szervezetet tömörített magában. Ahhoz, hogy a MEESZ fennmaradhasson, kénytelen volt jogait és adminisztrációját 1931-ben a MEOE-ra ruházni, s ezt a következő évben a Belügyminisztérium jóvá is hagyta.

Egyetlen, de nem egyedüli

Az FCI alapszabálya kimondta, hogy a tagországot képviselő szervezet államilag elismert legyen, s így Magyarországon is át kellett alakulnia a kutyás társadalom szerkezetének, hiszen ez volt az alapja az FM támogatás elnyerésének, így az FCI tagságnak is. Így, folytatódtak az évek óta tartó tárgyalások MEOE és a független kisebb kutyás szervezetek között arról, hogyan lehetne ez utóbbiak számára teljes anyagi és erkölcsi függetlenségük fenntartása mellett az FCI-tagságból származó előnyökhöz hozzájutni. 1933. december 13-án a földművelésügyi miniszter által kiadott rendelet foglalkozik a Magyar Ebtörzskönyvbe (a MET-be) való iktatás jogosultságával. A rendelettel azt kívánták elérni, hogy a MET valóban minden fajtaegyesület számára elérhető legyen. A MET vezetését az állam továbbra is a MEOE-re bízta, hangsúlyozva azt, hogy a kutyás szervezetek közötti egyenlőség mindenképpen sértetlen maradjon. A gyakorlatban ez úgy valósult meg, hogy a jelentkező kisebb kutyás szervezetek úgynevezett szerződéses társtagsági minőségben, a nemzetközi elismertség előnyeit élvezve csatlakoztak a MEOE-hez, mely mellett egyenlő tényezőként képviseltették magukat az Országos Ebtenyésztési Tanácsban (OET). Ez a gyakorlatban úgy valósult meg, hogy a kis egyesületek, melyeknek nem voltak szakosztályai, egy-egy tagot, míg a nagyobbak szakosztályonként egy-egy tagot, a MEOE pedig három tagot delegált. Az OET elnöke az egyesületeken kívülálló, előkelő közéleti személyiség volt, akit viszont a MEOE választott. A társelnököt és az elnököt a küldöttgyűlés saját soraiból választotta ki. Így a Tanács elnöki tisztségét Dr. József főherceg „ő királyi Fensége” vállalta el, aki fölszólalásában így beszélt: „a felajánlott elnökséget örömmel fogadom, s azt nem dísznek és tiszteletbeli tisztségnek, hanem komoly tevékenységet jelentő elnökségnek tartom”.

Törzskönyvezés együtt és egyenként

1934-ben már a világon egyre inkább elfogadottá váltak a törzskönyvek, s a nemzetközi kutyás szövetségek is megerősödtek. Különösen az FCI vált meghatározóvá, mivel tagjai ekkor Belgium, Hollandia, Spanyolország, Portugália, Olaszország, Svájc, Monaco, Írország, Jugoszlávia, Luxemburg, Ausztria, Németország, Dánia, Csehszlovákia, Románia és Brazília vezető kutyás szervezetei voltak. A világon így nemcsak a kiállítási bírálat, hanem a törzskönyvezés egységes rendje is kezdett kiformálódni. Ez némi változást hozott a Magyar Ebtörzskönyv szabályozásában is, így a törzskönyvi bejelentőlapok kitöltése a MEOE, illetve a hozzá csatlakozott társtag-egyesületek igazolt tagjainak kutyáira volt csak lehetséges. Ezen a kereten belül a törzskönyvezésnek két módja létezett:
I. „egyenkénti” törzskönyvezés
II. alomtörzskönyvezés
 
Az egyenkénti törzskönyvezés során bármilyen korú eb akár a tulajdonos, akár a tenyésztő felkérésére törzskönyvezhető volt, abban az esetben, ha megfelelt a fajtajellegnek, s fajtatiszta származását hitelt érdemlően igazolni tudták. Ilyenkor egy citromsárga bejelentő űrlapot kellett aláírva kitölteni, s a bejelentőnek felelősséget kellet vállalnia az adatok hiteléért. Bizony, gyakran előfordultak olyan esetek, hogy „elfelejtették” aláírni a bejelentőlapot… Az alomtörzskönyvezésre csakis három hónaposnál fiatalabb kölyköket lehetett bejelenteni. Ilyenkor alapfeltétel volt, hogy a szülők a MET-ben iktatva legyenek. Ha ez mégsem állt fenn, az apa- és az anyaállatot az alomtörzskönyvezéssel egyidejűleg, egyenkénti törzskönyvezéssel beiktathatták. Abban az esetben, ha az apaállat tulajdonosa külföldi lakos volt, és elismert törzskönyvvel rendelkezett, akkor azt nem kellett beiktatni. Az almot csak az egyesület által elismert és kennel név biztosítással rendelkező tenyésztő jelenthette be, s a különböző törzskönyvezési módokon iktatott kutyák között nem volt különbség. Viszont az alomtörzskönyvezés átalánydíjban történt, így az lényegesen olcsóbb volt egy-egy kölyökre számítva, mint ha valaki a már három hónaposnál idősebb állatokat jelentette be külön-külön. Aki tehát kedvezményesen szerette volna a törzskönyvet kiváltani, annak érdeke volt, hogy a MEOE által vezetett „Elismert amatőr tenyésztők névjegyzékében” szerepeljen.

Végleges védjegy: a kennel név

Az alomiktatás elengedhetetlen feltétele ezenkívül az is volt, hogy a fedeztetést legkésőbb tizennégy napon belül bejelentsék, s a törzskönyvezendő kölykök számáról négy-nyolchetes korban értesítsék a MET vezetőjét. A kölyköket mindig a tenyésztő nevére iktatták, vagyis azon személyére, aki a fedeztetés idején az anyakutya tulajdonosaként a MET-ben szerepelt. Ez alól kivételnek számított, ha az anyakutyát bérbe vették, de erről a törzskönyvvezetőt a fedeztetéskor, vagy legkésőbb a kölykezés előtt két héttel értesíteni kellett, s a bérleti szerződést be kellett mutatni. Mivel, mint említettük, az alomtörzskönyvezés jóval olcsóbb volt, ezért voltak, akik megpróbálták kennel nevüket másoknak „kölcsönadni”, ám ezt a MET vezetői a törzskönyvezési szabályok kijátszására irányuló tevékenységnek tekintették, így ilyenkor a törzskönyvezést megtagadták, s a kölcsönadó, éppúgy, mint a kölcsönvevő többet nem törzskönyvezhetett kutyát a MET-ben. Az alomtörzskönyvezéshez narancsszínű bejelentőlapot rendszeresítettek, amit a fedező kan tulajdonosának is alá kellett írnia, s mindkét szülőállat születési adatainak is szerepelnie kellett rajta. Az „Elismert amatőr tenyésztők névjegyzékébe” való felvételt a leendő kennel név feltüntetésével kellett a MEOE-nél kérni. Nem szerepelhetett olyan kennel név, mely a MET-ben már előfordult, s a Brüsszelben, a Kennel nevek Nemzetközi Nyilvántartójában is ellenőrizték, hogy nincs-e a név már iktatva, illetve lefoglalva. Ezért a korabeli tenyésztők öt-hat nevet is felsoroltak jelentkezésükkor, s amikor megjött Belgiumból a visszajelzés, hogy mely nevek nem szerepeltek addig a jegyzékben, a maradékok közül lehetett válogatni. A beiktatott kennelnévvel a tenyésztőt felvették az Elismert tenyésztők névjegyzékébe; ekkortól saját tenyésztésű ebeit kizárólag ezzel a kennel névvel jelölhette, s maga dönthette, el, hogy az állatok neveihez elő- vagy utónévként fűzi azt hozzá. Az alomtörzskönyvezésnél is kötelező volt a tenyésztőnek saját kennel nevét használnia, azt meg nem változtathatta élete végéig. Az Egyesület viszont szavatolta, hogy mások e kennel név alatt nem törzskönyvezhetnek. A kennel névért úgynevezett iktatási díjat kellett fizetni, mely általában két kutya egyenkénti törzskönyvezésének árával egyezett meg.

Magyar kutyának magyar nevet

Kennelnév gyanánt az 1930-as évek Magyarországán leginkább fantáziaszavakat használtak, de szép számban akadtak földrajzi eredetű megnevezések is (Hortobágy, Tisza), míg mások emléket akartak állítani a névvel életük kedves élményének. Magyar fajták esetén a kennel név szinte törvényszerűen igazi magyaros csengésű, hazafias volt. A külhoni kutyáknál leginkább az a gyakorlat vált be, hogy a fajtagazda ország nyelvének szókincséből választottak nevet, így volt például Temze, Paris vagy Ausburg. Ezekben az esetekben megengedett volt a különféle elöljárószavak használata, mint például a „von”, „of”, „de” vagy a „de la”. Az egyednevek megválasztásánál már ekkor elterjedt az a szokás, hogy a kennelen belül az ábécé sorrendjében haladva minden egyes alom kiskutyái nevének első betűje megegyezzék. A törzskönyvezési díjakat előre kellett fizetni, se nem hiteleztek, sem átutalással nem lehetett kiegyenlíteni az összeget. A számlákat kizárólag az egyesület pénztáránál lehetett befizetni. Minden egyes eb külön törzskönyvezési számot kapott, függetlenül attól, hogy egyenkénti, vagy alomtörzskönyvezés útján került a MET-be. A beiktatott állatokról kemény kartonra nyomtatott, úgynevezett törzskönyvezési igazolványt állítottak ki, melyen a tulajdonos lakcíme, az eb neve, fajtája, neme, születési ideje, törzskönyvének száma, a szülők neve, és azok törzskönyvezési száma volt olvasható.



nyitókép: archív

Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)