Juhász- és pásztorkutyák
Puli-repatriáció 2.
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Tari József  |  2009. május 18.

Puli-repatriáció 2.

Az ember aggódva várja a beszámolókat, majd örömmel nyugtázza, hogy a tőle származó pulik helytállnak, jól teljesítenek, és gazdáik elégedettek velük. Ám az ember már csak olyan, hogy nem elégszik meg a szóbeszéddel, személyesen szeretné átélni, megnézni, megtapasztalni...




A pásztorbot

Nagyon kíváncsi voltam, miként veszik rá az erős ösztönnel megáldott puli kölyköket arra, hogy megfelelően dolgozzanak. Abban biztos voltam, hogy neveléssel és valamilyen módszerrel helyes mederbe terelik a puli terelőösztönét, hogy jól dolgozzon, de nem tudtam mit alkalmaznak, hogy ez megvalósuljon. Egyrészt a puli tanításánál elengedhetetlen, hogy a fiatal, kezdő kutya mellett legyen tapasztalt terelőkutya, mert a terelés fortélyait csakis tőle tudják elsajátítani, hisz az ember nem tudja ezt megmutatni. Másrészt ez nem elegendő, hiszen az emberrel, a juhásszal kell a kontaktust tartaniuk, rá kell figyelniük, és a parancsait, kívánalmait teljesíteni. Ott jártamkor Ozsváth Tibor aztán meg is mutatta, hogy ezt miként érik el. A tanítás eszköze a bot. No, nem arra használják a pásztorbotot, hogy a helytelenül dolgozó pulira ráhúzzanak vele, hanem ellenkezőleg. Először csak arra tanítják a fiatal pulit, hogy a botot a földhöz pattintva ugassa azt, azaz heccelik a bot mozgatásával, hogy a botra figyeljen, és a pásztor kezében a földön pattogó pásztorbot vége felpezsdítse a vérmérsékletét. Először ezt csak a terelésen kívül, a nyáj mellett mutatta be a juhász, majd a birkákra küldte a pulit. A nyáj megindítása után valóban a botot figyelte a felpörgött puli, és amerre a bot vége állt, arra szaladt, mozdítani a nyájon. Azt is észrevettem, hogy a két puli között munkamegosztás van a terelés során. Ügyes a morgósabb, rámenősebb és mérgesebb, ha a birkákkal konfliktusok merülnek fel. Rigó simulékonyabb, figyelmesebb, és inkább kerít, a juhászra figyelve. Maga a terelő tevékenység összetett feladat. A nyáj megindítása során és a hajtások alkalmával is fontos, hogy a nyájból egyetlen birka se maradjon le, nem maradozzanak el a jószágok. A terelés személyes látványa során elsősorban az érdekelt, hogy a közvetett beszámolók képein, filmjein túl valóban törekszik-e arra a két puli, hogy egyben tartsa a nyájat. Ezt Ügyes és Rigó meg is tette, hiszen volt olyan birka a nyáj megindításakor, amely inkább fekve maradt volna, és a két Puli érte ment. A laikus ember azt hinné, hogy az üresen maradt anyajuhok csökkentett létszámú nyája könnyebb feladat, pedig nem így van. A nagyobb nyájat ugyan nehezebb mozgatni, de összetartóbb. Az összeválogatott üres anyák nyája szétszórtabb, és nem utolsósorban a nyájban a vemhesség érdekében ott vannak a kosok is, akik rendre próbálgatják a terelőkutyák határozottságát azzal, hogy szembefordulnak velük. A két nyolchónapos puli viszont ezt sorra vissza is verte, annak rendje és módja szerint! A nyolchónapos életkor azért lényeges, mert fiatal pulikról beszélünk, és ennek ellenére, már ilyen idős korban olyan ellentmondást nem tűrően érvényesítették akaratukat, hogy annak engedelmeskedett a legdurvább kos is. A legelőn való hajtás, térítés (ahogy az ottani pásztorok nevezik a terelést) kétféle feladat szokott lenni. Egyszer a bot pattogtatásával és biztatással a juhász maga előtt a nyájra küldi a pulikat, akik a kívánt irányba térítik a birkákat. A másik típusú terelésnél a juhász megy elöl, és a pulik a juhászra terelik a birkákat, amerre az ember halad. Ez utóbbi esetben a puliknak néha meg kell állni, hogy a juhok felett elnézve figyeljék az embert, aki nem int, hanem egy bizonyos irányba halad, és a pulik terelik rá a jószágot. A személyes látogatás alkalmával a két puli mindkét terelési stílus szemet gyönyörködtető módon produkálta.

Mugurel

Igaz, hogy a puli ősi feladata a terelés, és nem szükséges őrzési feladatokat ellátnia, de mégis a támadva terelő vérmérséklete alapján nem elhanyagolható az sem, hogy a nyáj mellett a legelőn lévő őrzőkutyák feladataiba is alkalmanként óhatatlan bekapcsolódjék. Természetesen ebben az esetben nem a nyáj farkasokkal szembeni védelmére gondolok, hiszen a kis pulinak esélye sem lenne egy nagyragadozóval szemben (erre a használati célra tartanak kuvaszt és egyéb őrzőkutyákat a nyáj mellett), hanem olyan alkalmak ezek, amelyek közül egyet személyesen is tapasztaltam, amikor a nyáj közelébe idegen betolakodó téved. Történetesen a környék talán egyetlen használható járműve, egy lovas kocsi haladt el a nyáj mellett, miközben tűzifát vitt a faluba az erdőből. A két puli pattant az őrző kutyák riasztására, mert jelzést észleltek, hogy valami illetéktelen hangot hallottak, és a lovas kocsi kisvártatva meg is jelent az erdő kanyarulatából. Érdekes volt látni a különbséget a puli és az őrző feladatra használt kutyák védőmunkája között. Míg a nyáj melletti őrzőkutyák morogva és ugatva kikísérték a lovas kocsit a területről, addig a két puli körbe-körbe csaholta, csattogta a járművet, és a tereléshez hasonlóan oda-oda csipkedett. Tehát Ügyes és Rigó beilleszkedtek az ottani kutyák rendjébe, és szerves részévé váltak az ottani élet eseményeinek is. Felvetődik és magától értetődhet a kérdés, hogy ha a pulik már nyolchónapos korukra, azaz a fiatal koruk elérésére ilyen önállóan képesek dolgozni, helytállnak és jól teljesítenek, a birkák körüli munka alapjait elsajátították, akkor mi lehet a fejlődés további célja, mi a felső határ képességeik kibontakoztatása terén. Ez a kérdés csupán egy pillanatig motoszkált bennem, mert a nyáj mellett a szomszédos domboldalon tehenekből álló gulya legelt, és időnk engedte átmenni beszélgetni. A tehenek mellett egy 4-5 éves, puliszerű keverék teljesített szolgálatot, aki a Mugurel nevet kapta a keresztségben. Mugurel szintén távolságot tartott tőlünk, idegenektől, és szívesen kikísért volna inunkba csípve a gulya mellől, de a gazdája rászólt. Aztán a következő percekben átlényegült minden, és egy világ fordult meg az emberben, felülírva mindent, amit egészen eddig a kutyázásról gondolt. A gulyás büszkén mutatta meg, hogy Mugurel ennyi idős korára mit tud. Azt nem tudni, hogy a kutya miből különböztette meg a gulyás akaratát, hogy miként értette, amit az ember neki mondott, mert nem voltak ott vezényszavak, és nem voltak parancsok. A gulyás román nyelven beszélgetett Mugurellel, hogy a leghátsó tehenet hajtsa már beljebb, közelebb a többihez, de elnézte a dolgot, mert ő nem a vörös-, hanem a fekete-tarka tehénre gondolt. Mugurel pedig biccentett a fejével, és ment a vörös-tarka mellől a fekete-tarka tehénhez, hogy a csánkját megcsípve, farkát meghúzva közelebb küldje, be a többi közé. A tehén ki is fejezte rosszallását, mert a szarvával Mugurel felé fordult, aki csak rávicsorgott, és a marha el is állt szándékától. Visszaérkezve a hajtásból Mugurel nem szaladt oda a gulyáshoz simogatásért, hanem tisztes távolságban lefeküdt, folyamatosan a gulyáson tartva a szemét. Korabeli, régi leírásokból olvastam csak ilyet, hogy a terelőkutyák annyira értelmesek, hogy szabályosan értik az emberi szót! Ezzel a fejlődés tekintetében a válaszomat meg is kaptam azon nyomban Mugureltől, ott, a Hideg-hegy oldalán…

pulirepatr2.jpg

Néhány válasz

Mint minden kutatómunka, így a repatriálás is számtalan olyan feladatot, további kérdést vet fel, amelyekre csak akkor jövünk rá, ha figyeljük, csináljuk és benne vagyunk. Mint írtam, a felvetődött kérdésekre nem lehet egyetlen látogatás alkalmával válaszolni, ráadásul a látogatás újabb kibontásra váró élményeket, tapasztalatokat mutatott, melyek még megoldásra, újrafelfedezésre várnak. Nem láttam még, és nem tapasztaltam meg, csak Ozsváth Tibor elmondásából hallottam, hogy érdemes megnézni, hogyan dolgozik Ügyes és Rigó a fejés alkalmával, amikor a fejőhöz terelik a juhot. A reggeli kihajtást sem volt alkalmam megfigyelni, és nem volt időm ellátogatni az éjjeli szállásra sem, az esztenához. Ez mindenképpen további látogatást, személyes találkozást igényel, mert állattenyésztő lévén, szeretném ezt a világot teljes mértékben átérezni. Ehhez azonban valóban kint kell aludni a nyájjal, hajnalban kelni a fejés előtt, és a pulikkal menni a napkeltében a legelőre az úton. A személyes találkozás alkalmával tehát az alábbi válaszokat kaptam, és következtetéseket vonhattam le.

  • Igen, a puli ma is képes a nyáj, a birkák mellett jó terelőkutyává válni, ha kölyökkorban, az adottságait figyelembe véve választják ki, a terelés használati céljának megfelelően. Ráadásul ezek a belső tulajdonságok ennyi idős korban szinte teljesen megegyeznek a többi munkaorientált szelekcióval.
  • Igen, érdemes a puli terelőmunkájával foglalkozni, és erre szelektáltan tenyészteni, hogy megfelelő adottságú kölykök szülessenek.
  • Igen, a terelő puli felnevelésében nagy mértékben számít a környezet, hogy a birkák és terelőkutyák mellett nőjön fel, együtt éljen a pásztorral és a juhokkal, kutyákkal, ott, ahol ők élik mindennapjaikat.
  • Igen, nagy az eltérés a puli külső megjelenésében, testfelépítésében a terelésre használt és a kiállítási egyedek között. Természetesen nem a szőrre gondolok, hiszen az szinte egyértelmű, hogy az aktív, mindennapi terelés alatt lehetetlen azt a szőrkondíciót megtartani, amit kiállításokon látunk. Gondolok ebben az esetben inkább a kondícióra, testfelépítésre. A terelő puli szikárabb, keményebb izomzatú, és mozgékonyabb, gyorsabb, kitartóbb is, hiszen nap mint nap edzésben van. Ezen a téren egyébként kételyeim vannak, mert úgy gondolom és az a véleményem, hogy a fajta használati célnak megfelelő külső és belső megjelenési formáját rögzíti a standard, és a funkcionális anatómia (funkció szerint tartalomhoz a forma) írja le a fajta testfelépítését, de tény, hogy ezen a területen nagy hatással bírt az évtizedeken át tartó küllemi sporttenyésztés a puli külső megjelenésére, viszont még benne rejlenek azok az értékek, amelyek alkalmassá tehetik az eredeti használatra.
  • Igen, nagy különbség tapasztalható a terelőösztön és az aktív terelőmunka között, hiszen a mindennapi terelőmunka életforma, hivatás, megélhetés, kenyérkereset. Ahhoz tudnám hasonlítani, hogy aki tud úszni, az nem biztos, hogy aktívan, hivatásszerűen és eredményesen képes lenne rá.
  • Igen, a két világ, a használat és a sport-, küllemtenyésztés között szinte szakadék található: más számít értéknek és örvend megbecsülésnek a nyáj mellett, a legelőn, és más a kiállítási ringben. A használat során sokkal inkább előtérbe kerülnek a belső tulajdonságok, és felbecsülhetetlen értéknek számít a jó terelőkutya, akire a gazdája büszke is, hiszen a munkájához elengedhetetlen segítőtárs. A társ szó viszont ebben a közegben valami egészen más értelmet kap, mert nem elkényeztetett, tutujgatott, elkapatott kutyát jelent, hanem munkatársat, a szó eredeti, nemes értelmében.
  • Igen, mindig van előrelépés, mert a nemesítés ezen a területen nem reked meg azon a szinten, hogy a puliban benne van-e a terelés vagy sem, hanem minden nap hoz valami újat, érdekeset, fejlődést. A pulik belső képességei napról napra csiszolódnak, munkájuk tökéletesedik, ügyesebbek és tapasztaltabbak. Tanulás pedig nincs képességek, belső értékek nélkül. Ráadásul mostantól már saját magukat fejlesztik, munkájukat finomítják, mert az alapokat a juhásztól és az idősebb kutyáktól elsajátították. Az ember megtanította őket a feladatra, elvárja, hogy a kívánt módon teljesítsék azt. Az idősebb, tapasztaltabb terelőkutyáktól elsajátították, hogy miként kell ezt megoldani. De a „hogyan” a terelés használatában már önálló munka. Minden terelőkutyának saját stílusa, egyéni sajátossága van, amellyel a lehető leggyorsabban, legpontosabban, legügyesebben tudja végrehajtani a feladatot. Ez a különbség az egyes terelőkutyák között. A két puli tehát már bebizonyította alkalmasságát, már a saját határaikat feszegetik.
  • Igen, a repatriálásban résztvevő pulik boldogok, hiszen teljes életet élnek. A puli lételeme a munka, és akkor érzi magát igazán jól, ha az ember kedvére tehet, ha a gazda elégedett vele. A terelőmunka során a pulik azt végezhetik, amit a legjobban szeretnek, dolgozhatnak. Ráadásul a munkájuk az ősi feladatuk, amire eredendően a fajtájukat kitenyésztették. Egész álló nap azzal az emberrel lehetnek, akihez a legjobban kötődnek. Soha nem unatkoznak, és izgalmasak a napjaik. Ezen túlmenően olyan megbecsülésben részesülnek, amit mi, mai, modern emberek sokszor csak hírből ismerünk.

Minden kérdésre választ adni bizonyára nem tudok, de ígérem, hogy amennyire lehet, naprakészen beszámolok a tapasztalatokról a www.magyarpuli.hu weboldalon, és itt a folyamat nyomon követhető. Utólag pedig elnézést kérek a kedves Olvasótól, mert bevallom őszintén, hogy a táj, a környezet, szállásadóim vendégszeretete, a pulik gazdájának fogadtatása, és a látvány, az élmény annyira magával ragadott, hogy azt teljesen visszaadni szavakkal és mondatokkal nem lehet! Amikor a két puli a juhász mellett nekiindult és megindította a nyájat, egy világ változott meg bennem. Csak azt tudom mondani és javasolni mindenkinek, hogy át kell élni…



nyitókép: tari

Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)