Terrierek
A West Highland White Terrier
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Dobolyi Lászlóné  |  2011. május 18.

A West Highland White Terrier

Ha azt mondjuk, 101, Walt Disney dalmatínerjei jutnak az eszünkbe, a Lassie név hallatán egyértelmű, hogy a collie-ra asszociálunk. A Black & White whisky láttán pedig világszerte egy kis fehér kutya jelenik meg az emberek lelki szemei előtt: a west highland white terrier.


     A westie azonban nem annyira a jól ismert reklámnak köszönheti népszerűségét, sokkal inkább elbűvölően barátságos természetének, kezességének, és szívósságának.

Honnan jött?
     A west higland white terrier eredetéről sok legenda kering. Vannak, akik úgy tartják, hogy a westie-k a XVI. században kerültek Skóciába a spanyol flotta hajótöröttei révén. Tény, hogy 1588-ban II. Fülöp spanyol király minden addiginál nagyobb flottát toborzott össze, hogy leigázza az ellenséges Angliát. Az Armadának keresztelt hajóflotta azonban az időjárás viszontagságai miatt elsüllyedt, még mielőtt harcba szállhatott volna az angol csapatokkal. A kalandos legendák kedvelői szerint ekkor menekültek ki a hajóroncsokról a szigetországba azok a kis fehér kutyák, amelyeket ma west highland white terrierként ismerünk.
     A megható, drámai történettel szemben azonban sokkal valószínűbb, hogy a westie Argyllshire skót vadászainak tenyésztése nyomán született meg, századokkal később. Számos keresztezés révén fejlesztették ki a kutyát, céljuk pedig az volt, hogy minél tökéletesebb, az odúvadászatra használatos fajt hozzanak létre. (A terrier szó egyébként latin eredetű, és a terra, azaz föld szóból származik. Ezzel az elnevezéssel is nyilvánvalóvá tették a westie tenyésztői, hogy egy föld alatti, odúkban élő állatokat vadászó fajtát akartak kitenyészteni.)
      A westie-re jellemző fehér szín, a tenyésztési folyamat során fejlődött ki, bizonyítva azt, amit már régebben is sejteni lehetett, hogy a nyugat-skóciai környezetben a különböző állatok nagyobb gyakorisággal szülnek fehér, vagy világos színű kölyköket. A tenyésztők úgy gondolták, ezekből a selejtes, albinó kutyákból soha nem lehet jó vadászkutya, így inkább az úgynevezett Earth Dog felé és a cairn típusú, színes Poltalloch terrier felé fordultak a tenyésztők amelyek egyébként nem sokban különböznek a jelenleg ismert westie-től. Ám a másodosztályú besorolás ellenére is nagy számban születtek fehér színű terrierek Skóciában, és lassacskán kiderült, hogy kitűnő vadászkutyák, valamint, hogy ugyanolyan vérszomjasan rohannak a nyulak és rókák után, mint színes rokonaik.
     Jelentős változást a westie-tenyésztésben a múlt század hozott, amikor a poltalloch-i E. D. Malcolm ezredes úgy döntött, kifejezetten ezzel a fajtával kíván foglalkozni, és a westie széles körű nagy-britanniai népszerűsítését tűzte ki céljául. A véletlen is segített a változat életben maradásában, Malcolm ezredes ugyanis egy vadászaton összetévesztette kedvenc vörösesbarna kutyáját egy rókával, és lelőtte. Így a múlt század hatvanas éveitől kezdve a Malcolm-dinasztiában a westie fehér színe biztosította, hogy ne fordulhasson elő több ilyen tragikus vadászbaleset. A west higland terrier elnevezést is Malcomnak tulajdonítják a krónikák, ám saját bevallása szerint a munka javát apja és nagyapja végezte a westie tenyésztésében.
     David Tattersal, a Westie című szakkönyv írója szerint egészen pontosan nem lehet megmondani, hogy valójában mikor is különült el önálló típusként a west highland white terrier. Csak annyi biztos, hogy régóta családi kedvenc, számos régi festmény ábrázolja a skót highlandeket, kis fehér kutyával. Ilyen például Sir Edwin Landseer, a híres viktoriánus művész 1839-es keltezésű "Büszkeség és Szemtelenség" című festménye.
      A westie kialakulásában három meghatározó vonal játszott szerepet: az ezredes Poltalloch terrierjei, Argyll grófjának fehér skye terrierjei, és a Fifeshire-beli dr. Flaxman fehér skót vagy aberdeen terrierjei. A doktor kutyái a feljegyzések szerint rendre minden alomban több fehér kiskutyát is ajándékoztak neki. Körülbelül tíz év múltán dr. Flaxman már úgy utalt ezekre a terrierekre, mint egy külön fajtára, melyet tudatosan tenyésztett tovább. Egy másik korabeli tenyésztő, George Clarke pedig egy hasonló fehér fajtát fejlesztett ki, melyet Roseneath terrierként ismerünk.
     Angliában az első terriereket is felvonultató kutyashow-t 1860-ban tartották, Birminghamben, az első skót kiállítást pedig 1871-ben rendezték meg Glasgow-ban, ám még majd' harminc évnek kellett eltelnie, hogy végül 1899-ben, a Crystal Palace-ban egy fehér skót terrier is ott legyen a kiállítás győztesei között. Az első olyan versenyt, amelyben már west highland white terrierek is eredményesen vettek részt, 1904-ben rendezték, az edinburgh-i Scottish Kennel Club Show keretein belül. Miután pedig 1904-ben megalakult a WHWT Club, majd 1906-ban a WHWT Club of England, a fajtát az angol Kennel Club 1907-ben elismerte teljes jogú kutyafajtaként, a londoni Crufts Show-n. Ezt követően pedig 1908-ban megalakult a The West Higland White Terrier Club of America is.
     Az elkövetkezendő háborús évtizedek viszontagságos időket jelentettek a westie-tenyésztők számára is. A második világháború végén aztán azok a tenyésztők, akik ragaszkodtak a még meglévő kevés kutyához, összefogtak, hogy újjáélesszék a fajtát: a legendás Mrs. Pacey a híres Wolvey kennellel, Miss Turnbull (Leal), Miss Write (Calunna), Mr. Beels (O'Petriburg), Miss Wade (Freshney), valamint Mrs. és Dr. Russel (Crubens).
     Sok idő eltelt azóta, hogy Malcolm ezredes díjnyertes kutyái, Morven és Kiltie elkönyvelhették első győzelmeiket és kivívták a hozzáértő közönség csodálatát. Az elmúlt száz év során a westie vadászkutyából átvedlett családi baráttá, de eredeti tulajdonságait, bátorságát, erős egyéniségét, büszkeségét és teherbíróságát mégsem veszítette el. Sőt, a westie, tulajdonságait tekintve évről évre mint a jó whisky érettebbnek és ezáltal értékesebbnek mutatkozik. A londoni Crufts kiállításon 1976-ban lett először westi a Best in Show, mégpedig a Kathleen Newstead által tenyésztett Ch. Dianthus Buttons.
     Jelenleg a fajta már magasan vezeti az angliai terrier toplistát, és csak a Stafordshire Bull közelíti meg népszerűségét.

Milyen is ő?
     A westie igazi munkakutya, múltja ellenére állandóan vidám, játékos, ideális családtagnak mondható, és nem tartozik a tipikus, únott szalonkutyák sorába. Remekül beilleszkedik környezetébe, nem agresszív, fáradhatatlan játszótárs, és kifejezetten igényli is az emberbarátaival való állandó kapcsolatot. Jól tartható városi lakásban is. Termete kicsi, ám előkelő, ideálisan ötvöződik benne az erő és az aktivitás. Kerek fejének vonzó külsőt kölcsönöz a felálló fül. Fehér, sűrű szőrzete megvédi a hidegtől és a nedvességtől. Mozgása erőteljes, dinamikus, végtagjai úgy fejlődtek ki, hogy járatlan terepen is gyors futó.
     1774-ben Oliver Goldsmith a skóciai terriert egy kicsi, durva szőrű vadászkutyaként írta le, amelyet nem csak arra tartottak, hogy megharcoljon a rókával vagy a borzzal, hanem arra is, hogy folyamatosan jelezze, merre megy, így megkönnyítve a vad befogását. A vadászsport művelői éppen ezért nem is tartották teljes értékűnek azokat a kutyákat, amelyeknek nem volt elég jó hangjuk. Még manapság is különösen jellemző a terrierekre, így a westie-re is a mély, öblös, messzire hallatszó ugatás.
      A westie bundája gyönyörű, vétek hagyni, hogy a szőre göndörkés és összetapadt legyen, a rá jellemző csontfehér helyett sárgás színben pompázzon. A megfelelő küllem érdekében tehát ajánlatos legalább hetente egyszer kifésülni a bundáját. A hosszú, bozontos szőrtől trimmeléssel szabadíthatjuk meg, amit jobb szakemberre bízni.
     A westie-ről jó tudni, hogy sokan csak a pénzért fogtak bele a tenyésztésbe, ezért körültekintően kell kiválasztanunk a kölyköt. A kutya leggyakoribb hibái közé tartozik a nem megfelelően erős és párhuzamos állkapocs, a hiányos szemfogak, a fél here, a nem eléggé tömött és göndör szőr, a túl hosszú farok, vagy a fehértől eltérő bundázat.
     Vadászösztönéből következően a westie kisebb gondokat is okozhat, ha vidéken a szabadban elengedjük, hiszen gyakran megfékezhetetlen vadászkutyává vedlik át, amikor baromfiudvar, vagy kisállatok közelébe kerül. Ilyenkor nem könnyen hallja meg gazdája hívó szavát. Ahogy az "ős-westie"-ről szóló korabeli feljegyzésekből is tudni lehet, a kis fehér kutya számára nem létezett soha túl hideg folyó, vagy túl mély odú, amely megállíthatta volna.
     A westie egyébként ideális társnak tekinthető, hiszen egyik legjellemzőbb tulajdonsága a diszkréció. A kis fehér szőrgomolyag játékossága és szeretetéhsége ellenére ugyanis tisztában van azzal, hogy nem lehet mindig a figyelem középpontjában. Éppen ezért a westie soha nem fog lamentálni, ha rövidebb időre magára hagyják, és el kell foglalnia magát. Fontos persze, hogy a kutyának legyen saját vacka a lakásban és séták alkalmával rendesen kinyújtózhasson. Ám alapjában véve a westie rendkívül szófogadó, kevés gondot okozó kutyafajta.


Műszaki leírás
Általános megjelenés: erős testfelépítés, mély mellkas, mélyen hátranyúló bordák, feszes hát, erős hátsó rész izmos lábakon, mely az erő és a mozgékonyság nagy fokú egységét mutatja.
     Jellemzők: Kicsi, aktív, harcias, kemény, nem kevés önbizalommal, csintalan megjelenéssel.
     Temperamentum: Éber, vidám, bátor, magabiztos, de barátságos.
     Méret: A marmagasság kb. 28 cm.
     Fej: A westie koponyája enyhén boltozatos, az arcorri rész oldaláról nézve lágy körvonalú, és a fülektől a szemekig enyhén elkeskenyedő. szőrrel sűrűn fedett feje legfeljebb derékszögben áll a nyakhoz képest, az álla pedig nem nyúlik előre. A westie feje a szemektől az orrtükör felé fokozatosan elkeskenyedő. Állkapcsai erősek és párhuzamosak. A westie orrtükre fekete és elég nagy, az orr többi részével egybeolvad. Szemei távol ülnek egymástól, közepes méretűek, nem kerekek, a lehető legsötétebbek. Némileg mélyen ülők; a tekintet éles és intelligens, soha nem szomorú, a vastag szemöldök szúrós pillantást kölcsönöz. A világos szem súlyos hiba. A westie fülei kicsik, határozottan állnak, hegyes csúcsban végződnek, egymáshoz sem túl közel, sem túl távol. A szőr rajtuk rövid és puha (bársonyos), nyírni nem szabad. A fülek csúcsán nincs pamacs. A westie szájára jellemző, hogy a szemfogak közötti távolság a csintalan arckifejezést biztosító lehető legnagyobb. A fogak a kutya méretéhez képest igen nagyok, a westie-nek szabályos ollós harapása van.
     Nyak: A fej megfelelő tartását engedően elég hosszú, izmos és folyamatosan vastagodik a töve felé, ahol egybefolyik a meredek vállakkal.
     Mellső rész: A vállízület elől helyezkedik el, a könyök feszesen a test mellett, a mellső lábak párhuzamosak a törzshöz, szabadon mozognak. A mellső lábak rövidek és izmosak, egyenesek, és rövid, kemény szőrrel sűrűn fedettek.
     Törzs: Kompakt. Egyenes hát, széles és erős ágyék. Mély mellkas, a bordák felső részükben íveltek, oldalról laposnak tűnnek. A hátsó bordák mélyen hátranyúlnak, az utolsó borda és a hátsó rész közti távolság a törzs szabad mozgását biztosító lehető legrövidebb.
     Hátsó rész: erős, izmos, tetején széles. A lábak rövidek, inasak és izmosak.
     A combok nagyon izmosak, nem állnak túl szélesen. A csánkok szögellése megfelelő, a test alatt helyezkednek el, mozgásban és álláskor is elég közel vannak egymáshoz. Az egyenes vagy gyenge csánk súlyos hiba.
     Mancsok: A mellső mancsok nagyobbak a hátsóknál; kerekek, arányosak a test méretéhez, erősek, vastag talppárnával. A talpbőr és a körmök színe feketén előnyösebb.
     Farok: A westie farka 5-6 hüvelyk (12,5-15 cm) hosszú, kemény szőr fedi. Nem pelyhes, a lehető legegyenesebb, vidáman áll, nem görbe, nem lóg a hát fölé. A hosszú farok nemkívánatos, csonkolása semmi szín alatt nem megengedett.
     Mozgás: A westie mozgása szabad, egyenes irányú és könnyed. A mellső lábak a vállakból szabadon nyúlnak előre. A hátsó végtagok lépése szabad, erős és rövid, a térd és a csánk megfelelően behajlik, a csánkok a test alól irányítják a mozgást. A kötött, természetellenes lépést és a tehénállást súlyos hibának tartják... 
     Szőrzet: A westie fehér szőrzete kétrétegű. A külső szőr kemény, a prémszerű aljszőrzet rövid, puha és tömött. A ritka szőrzet súlyos hibának számít.



nyitókép: archív

Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)