Társasági kutyák
Barokk paróka - az uszkár
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Balaskó Norbert  |  2011. július 23.

Ki tudja miért, az uszkárkedvelők ügyet sem vetnek arra, hogy kedvencük komoly munkakutya-múlttal rendelkezik. Helyette fésülik, nyírják, cicomázzák, és a legritkább esetben állítják komolyabb szellemi kihívás elé a lekváros palacsinta-evésnél...


Kevés kutyafajta létezik, mellyel úgy kitolt a sors, mint az uszkárral. Általános megítélését ugyanis nem túl kedvezően befolyásolja, hogy kialakulása óta már-már misztikus erővel vonzza a gladiátortermészetű nagyikat, akik ádázul és tiszta szívvel képesek gyűlölni minden olyan kutyát, mely közelíteni merészel az "ő kis Fifikéjükhöz".

 

Habcsók a mocsárban

Egy habosra tupírozott, vattacukor-megjelenésű uszkár ringben lejtett elegáns kűrjét elnézve nehéz elképzelni, hogy ősei mocskos tocsogókban, zavaros pocsolyákban apportírozták a vadkacsát. Az ún. "oroszlánfazonú" nyírás is, mely szorosan összeforrt az uszkár nevével, és amelynek látványától legtöbben megbotránkozva, döbbenettel bámulnak vagy harsányan kacagva vetődnek hanyatt, valamikori munkájával állt összefüggésben. A far- és combtájékon rövidre nyírt szőrzet a könnyebb úszást, az ízületeken hagyott pompon pedig a reuma és a külső sérülések elleni védelmet szolgálta - az uszkárosok legalábbis ezt állítják. Jobb magyarázat híján kénytelenek vagyunk hinni nekik, máskülönben nehéz volna észérvekkel megindokolni a szőrzetalakítás formavilágában mind a mai napig extravagánsnak számító oroszlánfazont.

Az eredeti, dolgozó uszkárok méretben a mai óriás uszkárokhoz közelítettek, és akkortájt még a mi pulinkéhoz hasonló, zsinóros szőrköntöst viseltek. Bár a fajta kialakulását a XIV-XV. századra becsülik, az uszkár keretek közé szorított, tudatos tenyésztése 1893-ban, Németországban kezdődött. Kicsit később, 1932-ben a németek a franciákkal karöltve átdolgozták a standardot, melyet 1936-ban az FCI el is fogadott, Franciaországot jelölve meg fajtagazdaként.

 

A büdi árból a budoárba

Ahogy változtak az idők és elvárások, fokozatosan változott az uszkár is. Feladata a vadászatról lassan a kényeztetett kedvenc szerepkörére módosult. Nyilván ennek köszönhető méretbeli sokszínűsége is. A kutyafajták közt ritkaságszámba menő módon négy méretváltozata létezik: óriás (45-62 cm), közép (35-45 cm), törpe (28-35) és toy (15-28 cm). Az eltérő méretkategóriába tartozó egyedek nem keresztezhetők, ám a tartományok "átjárhatók", azaz a szabályozás megengedi, hogy a saját típusukat túl- vagy alulnövő példányokat átminősíthessék a megfelelő kategóriába.

Az egyes méretváltozatok nemcsak nagyságukban, de vérmérsékletükben, temperamentumukban is különböznek egymástól. A törpe és toy változatok élénk, már-már hiperaktív minikutyák, akik kullancsként képesek lógni imádott gazdájukon. Szinte belebetegednek hiányába, és még a rövidke elválást is szinte végzetes traumaként élik meg. Hiába no: ízig-vérig társasági kutyák, és ezt a feladatot minden igyekezetükkel el is látják. Az óriás természetesen mindennek ellentéte. Impozáns megjelenésű, büszke jószág, aki a végtelenségig nyugodt és kiegyensúlyozott. Roppant nagy kár, hogy ez a változat a legritkább, holott látványos és eredeti kinézete igazán különlegessé, jelleme pedig rendkívül megnyerővé teszi. A közép - mint neve is mutatja - az arany középutat testesíti meg. Nem idegesítően izgága, ugyanakkor nem alszik meg a tej a szájában. Ölebnek nem túl nagy, és "kutyának" sem túl kicsi. Nem véletlen, hogy négyük közül ő lett a legnépszerűbb változat.

Legyen azonban toy, törpe, közép vagy óriás, az uszkár kiemelkedő szellemi képességekkel rendelkezik. Kifejezetten igényli a szoros kapcsolatot és a folyamatos kommunikációt a gazdájával, így nagyon sok dolgot magától, az embert figyelve sajátít el. A hagyományos feladatok bármelyikét meghökkentően hamar képes megtanulni, de a különleges elvárások sem egykönnyen fognak ki rajta. Nem véletlen, hogy gyakran találkozni a cirkusz porondján parádézó uszkárokkal. Évekkel ezelőtt napvilágot látott egy tanulmány, mely a kutyafajtákat intelligenciájuk szerint rangsorolta. Persze számtalan cáfolat és ellenérv hangzott el akkor és azóta is az eredményekhez vezető kísérletsorozattal, a vizsgált fajtákkal, valamint azok egyedeivel kapcsolatban, de az uszkár második helyezését kevesen vitatták.

 

Érzelemdús energiabomba

Amellett, hogy az uszkárt kimagasló intelligencia jellemzi, kifejezetten temperamentumos, élénk állat, aki szinte mindig vidám, és még késő öregkorában is idétlenül bohókás tud lenni. További különlegessége és mérettől független, egységes jellemzője a gazdától érkező bármilyen szeretetnyilvánítás hatására lágyuló konzisztencia. A legkisebb simogatás vagy cirógatás hatására szinte cseppfolyósodik a gyönyörtől, és olyan érzelmes pillantásokra képes, melyek, ha nem tudnánk róluk, hogy szívből jövő megnyilvánulások, akár túlontúl "töménynek" is hatnának. Olyannyira bújós és simulékony, mint egy nőstény macska "azokon a bizonyos napokon". Érzékeny lelki beállítottsága ideális partnerré teszi a mindennapokban azok számára, akik egy virágra szálló méhecske látványától is elérzékenyülnek. Nevelésénél a gorombaságot mindenképpen kerülni kell, mert ezzel csak belegázolunk lelkébe. Szükség esetén a kissé megemelt hangerő vagy szigorú tekintet bőven megteszi.

Az uszkár durvaságra, agresszióra nem hajlamos. Személyes tapasztalataim alapján ez a kutya jóravaló, kifinomult világfi, aki könnyed eleganciával viselkedik fajtárasaival szemben. Semmi goromba birkózás vagy fékeveszett pankráció: ügyes kis testcselek, villámgyors kergetőzés, esetleg egy kis "light-kontakt", anélkül, hogy a mesterien belőtt séró visszafordíthatatlan károkat szenvedne.

Ilyen téren - tisztelet a kivételnek - sokkal inkább kell tartani az uszkáros gazdáktól. Gyakorta az a benyomásom, hogy az uszkártartás főként az egyedülálló hölgyek sportja, akik esetenként túlfejlett kutyavédelmi technikákkal vértezik fel magukat. Ezek finomabb változata az elkerülő hadművelet, melynek során a kutyájáért aggódó gazdi igyekszik mindentől és mindenkitől (értsd: csúnya nagy kutyák) távoltartani kedvencét, és már a látótávolságban felbukkanó "ellenség" sziluettjétől is hanyatt-homlok menekülésre fogja a dolgot. A haladók, illetve egy váratlan "rajtaütéstől" megszeppentek fénysebességgel tudják hónuk alá csapni imádott pudlijukat. Vannak, akik oly tökélyre vitték ezt a mozdulatsort, hogy akár egy lendületes pórázrántás segítségével képesek mellmagasságba emelni szerencsétlen állatot, hogy aztán olyan lendülettel ragadhassák magukhoz, mint Denis Rodman a lepattanó labdát.

Az igazi mesterek azonban nem elégszenek meg ennyivel. Passzív védekezésből aktív támadásba mennek át, és Jackie Chant megszégyenítő lábtechnikával próbálják elebrudalni a betolakodót, miközben pszichológiai hadviselés gyanánt válogatott szitkokkal árasztják el a másik kutyát, annak le- és felmenőit, valamint, ha nem vigyáz magára, a gazdáját is. Igazságtalanság volna azonban csupán csak őket felelőssé tenni aggodalmukért, hiszen sajnos a kutyatartók között sok olyan bárdolatlan ember is akad, aki örömét leli abban, ha hozzá hasonlatos, kötekedő, arrogáns kutyájával terrorban tarthatja környezetét. Nyilvánvaló, hogy velük szemben főként a kistestű kutyák és gazdáik húzhatják (és húzzák) a rövidebbet. Ezeket az esteket leszámítva, a mindennapi gyakorlat mégis azt mutatja, hogy a félelmek a legtöbbször indokolatlanok: az agyonféltett kutya annyi károsodást szenvedhet "csupán", hogy sohasem tud normálisan szocializálódni, ennek következtében nem tanul meg fajtársaihoz alkalmazkodni sem.

 

Mindent a szemnek...

Mióta az uszkár kilépett a piszkos mocsarak bűzölgő vízéből, és bevonult az illatos szalonok fényűző világába, szőrzete jelentős átalakuláson ment keresztül. Innentől kezdve valóságos kultusza fejlődött ki az uszkár fazonírozásának, melyre nemcsak komplett iparág épült, de ezzel együtt a kiegészítő felszerelések - samponok, balzsamok, fésűk, ollók, esőkabátok stb. - szubkultúrája is szárba szökkent. A kifésült, habosra tupírozott bunda a kutyakozmetikusi kreativitás kiélésének kimeríthetetlen tárháza, mely újabbnál újabb nyírásformákban ölt testet. Vitathatatlan, hogy az uszkár kozmetikája komoly szakértelmet és sokéves gyakorlatot igénylő feladat, az embernek időnként mégis olyan érzése támad, hogy az egész mára már kissé öncélúvá vált, és az uszkár pusztán csak azért van a képben, hogy a klasszikus vagy vadiúj kreációkat testén viselje, mint egy hordozható parókatartó. A többórás munkával kialakított, kiállításra készült szőrkorona meglehetősen rosszul tűri a külső behatásokat (pl. eső, simogatás), ezért a gazdák kimondottan kérik, hogy ne nyúljanak uszkárjukhoz, mert bezsírosodik vagy lelapul a kiállításra felkészített bunda.

Nem kell azonban feltétlenül ragaszkodunk a közfelfogás szerint anomáliának számító extra nyírásmódhoz. Egy gondozott, pusztán csak némi fazonigazításon áteső uszkár kifejezetten jópofa megjelenésű, szőrzete pedig így is nagyon sok örömet tud okozni. A göndörödő fürtök rendkívül kellemes, selymesen puha tapintásúak. Emellett az uszkár szőre teljesen szagtalan, tehát még kiadós elázás után sem kell kereszthuzatot csinálni miatta a lakásban. Igazán különlegessé pedig az teszi, hogy egyáltalán nem hullatja.

Azt persze mindenképp tudni kell, hogy az uszkárt - még ha csak hobbicéllal tartott kutyáról van is szó - hetente egyszer át kell fésülni, másfél-kéthavonta pedig kötelező vizitet kell tartani a kutyakozmetikusnál, nyírás és generálszerviz (fültisztítás, tappancsápolás stb.) céljából. Ennek elmulasztásával a kutya szőre idővel összeáll, nemezesedik, és hamarosan azon vesszük észre magunkat, hogy egy ballagási tarisznya kocog pórázunk végén. A szőrápolási rutintól egyébként nem kell annyira félni, mivel egyáltalán nem nagy ár a korábban vázolt pozitívumokért. A tendencia mégis az irányba mutat, hogy sokan nem szeretnek kozmetikusnál pepecselni, ennek eredményeképpen az uszkár népszerűsége napjainkra visszaesett. Igazán kár, pedig nagyon szórakoztató és kellemes partnerre lel benne az, aki könnyen kezelhető, vidám társra vágyik kutyája személyében, és idejét nem kiképzéssel, hanem sok játékkal, kedélyesen szeretné eltölteni kedvencével.

Az uszkár igazi lakáskutya: emberhez való szoros kötődése és puha szőrzete kerti tartásra nem is igen teszi alkalmassá. Nyugodt szívvel ajánlható kezdők és nem túl erélyes gazdák számára is, ugyanakkor a kisgyerekesek inkább más fajtát válasszanak maguknak. Egyedül talán az óriás uszkár bír elég stramm fizikummal ahhoz, hogy a cseperedő gyermekek rohamainak ellenálljon, a közép, törpe és toy uszkárt azonban lelketlenség az apró emberkék kísérletező kezei közé engedni.




Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)