Nem FCI besorolású fajták
Itt gyűjtöttük össze azon kutyafajtákat, amelyek nem rendelkeznek FCI besorolással
Török pásztorkutyák
Három egyenlő egy?
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Balaskó Norbert  |  2002. november 10.

Törökország hatalmas, magját az anatóliai fennsík képezi. A területén talált csontleletek szerint már az i.e. 10. és 9. évezredben tartottak, illetve tenyésztettek itt juhokat.


Ebben az időszakban, a neolitikumban az egyre terjeszkedő, a tundrát elnyomó erdők miatt a még vándorló törzseknek újabb vadászfegyvereket kellett kifejleszteniük.

A nyíl és az íj, és az első specializált vadászkutya volt a válasz a megváltozott életkörülményekre. Gyors és fordulékony ebekre volt szükség, melyeknek végkimerülésig kellett hajtaniuk a csupán egy nyíl által megsebzett állatot, vagy a megsérült vad nyomát megkeresni és az esetleg elpusztult állatot megtalálni. Az egyik legrégebbi olyan festmény, mely egy vadászt ábrázol íjjal, nyíllal és egy kutyával, Catal Hüyük templomfalán látható, a mai Anatólia nyugati részén. Ez a kép kb. 8000-9000 éves lehet. Az időközben letelepedő törzsek később felfedezték az addig vadászati segítségként használt kutyák előnyös tulajdonságait településeik és nyájaik védelmére.

Valószínűleg ekkor kezdtek kialakulni a nagytestű, nyájőrző kutyák, mivel a farkastól állandóan védeni kellett a háziállatokat. Törökországban tehát meglehetősen régi hagyományai vannak a pásztorkutya-tartásnak és -tenyésztésnek, sőt a még mindig létező nagybirtokokon, a hatalmas birkanyájak mellet napjainkban is szükség van e hatalmas kutyák munkájára.

A török tenyésztők, és a nyugati szakirodalom többsége három török pásztorkutya fajtát - vagy csupán típust - különböztet meg. A "fehér fejű" akbas a kuvaszra hasonlító, nagytestű, általában hosszú szőrzetű, fehér kutya. A karabas neve "fekete fejűt" jelent, mely elnevezés nem a kutya teljes színére, hanem csupán fekete maszkjára utal. Gyakran nemcsak a kutya pofája és füle, hanem egész feje fekete. A karabas szőrzete rövid és sűrű, és a maszkot leszámítva világos barna, esetleg csíkozott.

A harmadik török pásztorkutya a kangal, mely az arisztokrata Kangal törzsről kapta nevét, akik Sivas tartomány Kangal nevű falujában illetve annak környékén élnek, és évszázadok óta juh- és lótenyésztéssel foglalkoznak. A kangal és a karabas külleme nagyon hasonló, kérdéses, hogy egyáltalán lehet-e két önálló fajtáról beszélni. Az FCI igen egyszerűen - és furcsán - oldotta meg a problémát: a 331. számú standard által hivatalos fajtaként fogadta el az antóliai juhászkutyát. Ez a megoldás azonban szinte olyan, mintha a pulit, a pumit és a mudit "magyar juhászkutya" néven, egyazon fajtaként tartaná nyilván a Nemzetközi Kinológia Szövetség. A török kutyák esetében azonban "csak" két fajtáról beszélhetünk, melyet az FCI egy kalap alá vett mint anatóliai juhászkutyát. Az FCI-vel ellentétben azonban a török tenyésztők meg vannak róla győződve, hogy a török Sivas tartomány Kangal falujából származó kutyái különálló fajtát képeznek, melyet ők Sivas Kangalnak is neveznek. Ezzel a névvel csak azokat a kutyákat illetik, melyek közvetlenül ebből a tartományból származnak. A Kangal család napjainkban is befolyásos, híres dinasztiát képez, méneseik és nyájaik védelmére gondosan válogatott őrkutyákat alkalmaznak, azonban sajnos nem vezetnek törzskönyvet. Mindenesetre a család és az Amerikai Kangal Klub önálló fajtának tartja a kangált, míg az FCI, az amerikai és a brit ASDC illetve a német ASDA azon a véleményen vannak, hogy mindegyik, Törökországban előforduló pásztorkutya egyetlen fajtához tartozik, melyet az anatóliai juhászkutya névvel illetnek (Anatolian Sheperd Dog ill. Anatolischer Hirtenhund). Számukra tehát a kangal nem önálló fajta, hanem egyszerűen az anatóliai juhászkutya képviselője. A legtöbb szervezetnél előforduló fenti elnevezés egyébként kissé félrevezető, ugyanis a fajta nem szó szoros értelemben vett juhászkutya, mivel a rábízott állatokat nem tereli, hanem elsősorban védelmezi. Az elnevezés a török név szó szerinti fordításából ered (Coban Köpek), amit inkább birtokviszonyként kellene értelmezni (a juhász kutyája), sem mint feladatmegjelölésként.

A Kangal név tehát egyfelől geográfiai eredetű, másfelől azon család neve, amelyik ezt a fajtát pártfogása alá vette és régóta tenyészti. Törökországban, főleg az ország középső részein, még mindig a falvak és nyájak őrkutyája. Robusztus és ellenálló, a lehetséges legnagyobb igénytelenség mellett, ami a táplálkozást és tartást illeti. A legszélsőségesebb időjárási viszontagságokat képes elviselni a legszegényesebb táplálkozás mellet. Gyakran csupán kásával és aludttejjel etetik ezeket a kutyákat. Mivel a kangalt igazi tenyésztői nem törzskönyvezik az őshazában, és a kiválasztásnál még mindig a teljesítmény, és nem az egységes külső a legfontosabb, így hivatalosan, belátható időn belül nem fogják elismerni önálló fajtaként.




Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)