Terrierek
Hosszúlábú terrierek
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Eifert Anna  |  2012. november 07.

Hosszúlábú terrierek

A terrierek fajtacsoportjának hosszúlábú szekciójához jelenleg 14 nemzetközileg elismert fajta tartozik: egy német, négy ír és kilenc brit terrier.


Airedale terrier

Az airedale a legnagyobb terrier a maga 58 centiméteres marmagasságával. Körülbelül 100 éve, az angliai Yorkshire grófságban alakították ki a környék kutyáiból azzal a céllal, hogy egy sokoldalú munkakutyát hozzanak létre, amely nemcsak rágcsálóirtásra vagy vadászatra alkalmas, hanem szükség esetén házőrzésre és marhahajtásra is. Yorkshire grófság Aire folyója a 700 méter magas, legelőkkel tarkított Pennine hegységben ered, és egy szénben gazdag iparvidéken, az Aire völgyében folyik tovább. Utolsó 60 kilométerén hajózhatóvá szélesedik, majd az Ouse-ba torkollik. A fajta kialakítása során valószínűleg felhasználták az otterhoundot, a bullterriert, az Old English terriert, sőt talán a gordon szettert is, utóbbit a szőrszín és az apportkészség tökéletesítése végett. Az Aire völgyében idővel egyre egységesebb lett a kutyaállomány, és a kialakulóban lévő, sokoldalú és megbízható új fajta egyre távolabbi tájakon is ismertté vált. Munkakutya mivolta miatt hívták egyszerűen "working terriernek" is, vagy a kisméretű, de akkoriban szintén dolgozó yorkshire terrierhez hasonlóan "waterside terriernek". A grófságban fekvő Bingley városának nevét is viselte egy ideig a fajta, majd elsőként 1878-ban dr. Gordon Stadles bíró nevezte airedale terriernek. Az Aire völgyében 1864-ben tartották az első kutyakiállítást, a Kheighly Agricultural Show keretében, külön osztállyal a "broken-haired" terriereknek. Itt szerepelt az airedale terrier is, de még waterside terrier néven. A Kennel Club 1886-tól jegyzi törzskönyvében airedale terrierként a fajtát.

A kanok marmagassága kb. 58-61 cm, a szukáké 56-59 cm.

 

Bedlington terrier

A bedlington terrier Nortumberland megye hasonló elnevezésű bányavidékéről kapta nevét. Kezdetben Rothbury terrier néven vált ismertté. A fajta pontos eredete a homályba veszett, de azt tudjuk, hogy egy bedlingtoni úr, Joseph Ainsley két saját tulajdonú Rothbury kutyáját, Coates Phoebe-t és Anderson's Pipert párosította 1825-ben, s az ebben az alomban született kant, Ainsley's Pipert nevezték elsőként bedlington terriernek. Habár Piper, és édesanyja, Phoebe is kisebb és könnyebb felépítésű volt a mai bedlingtonoknál, feljegyezték, hogy Piper már nyolchónaposan borzra vadászott. 14 éves korában, fogatlanul és szinte vakon, egy olyan borzot győzött le, amely korábban már több más terriert megfutamított. Az angol fajtaklub, a National Bedlington Terrier Club 1877-ben alakult.

A fajta kívánatos marmagassága kb. 41 cm. A szukák ennél lehetnek valamivel kisebbek, a kanok pedig nagyobbak.

 

Border terrier

Az intelligenciájáról híres border collie-hoz hasonlóan a border terrier is kialakulási helyéről, az angol-skót határvidékről, a borderről kapta nevét. A border terrier sokak szerint Nagy-Britannia egyik legősibb típusú terriere. A határvidék földbirtokosai generációról generációra gondosan ügyeltek arra, hogy megőrizzék kutyáik jellegzetes tulajdonságait. A XIX. század közepén szinte minden tanyán megtalálható a border terrier, hiszen a határmenti dombok elhelyezkedésükből kifolyólag - mérföldekre minden lakott területtől - csak úgy hemzsegtek a rókáktól. A háziállatokat megvédendő, szükség volt egy olyan terrierre, amely hosszú lábával képes a lovat is követni, de azért elég kicsi ahhoz, hogy ha kell, a föld alatt is üldözze a rókát. Ezek az aktív, erős, fáradhatatlan terrierek olyan bundával rendelkeztek, amely megvédte őket a szinte állandóan esős, párás időjárástól is. Amíg az Angol Kennel Klub 1920-ban nem regisztrálta elismert fajtaként, addig a border terrier szülőföldjén kívül szinte ismeretlen volt a nagy többség számára, azonban a helyi mezőgazdasági egyesületek kiállításain mindig nagy számban szerepelt.

A hivatalos fajtaleírás nem magasság, hanem súlyhatárt állapít meg a border terriernél. Ezek szerint a kanok testsúlya 5,9-7,1 kg, a szukáké 5,1-6,4 kg.

 

Foxterrier

Mint a legtöbb terrier, a foxi is Nagy-Britanniából származik. Neve az angol "fox" és a latin "terra" szóból vezethető le, előbbi rókát, utóbbi földet jelent, a terrierek föld alatt, kotorékban végzett munkájára utalva. A foxterrier nevet először XIV. századi feljegyzések említik. Az egyik első képi emlék a fajtáról egy 1790-ben készült festmény, amely Colonel Thornton "Pitch" nevű kutyáját ábrázolja. A simaszőrű és a drótszőrű foxterrier két önálló fajtának számít. A foxterrier igen kedvelt kutyája volt az angol vadászoknak, elsősorban falkavadászatokon használták. A foxinak kellett kihajtania a rókát földalatti búvóhelyéről, hogy a falkának legyen mit egyáltalán hajtania. A róka üldözése már a kopók feladata volt, a foxi a lovasok nyeregtáskájában utazott. Ha a zsákmány újból bemenekült egy kotorékba, ismét a foxinak kellett kikergetnie, vagy ha úgy hozta a vadászok kedve, megölnie azt. A falkavadászat mellett a fajta hétköznapi feladata a kártevő rágcsálók irtása volt az istállókban. A vadászok számára természetesen kutyáik munkabírása és teljesítménye volt a legfontosabb, küllemileg csupán a színre ügyeltek annyiban, hogy a fehér jegyekkel rendelkező példányokat részesítették előnyben, mert ezeket nehezebb volt a vaddal összekeverni, és esetleg véletlenül lelőni. Valószínűleg a drótszőrű változat létrehozását az a cél motiválta, hogy az amúgy is szívós kis kutyák még ellenállóbbak legyenek a szúrós, tüskés aljnövényzetet és az időjárást illetően, ezért keresztezhették a simaszőrű egyedeket egy már nem létező terrier-típussal, a Wire-Haired-Terrierel. Egyes vélemények szerint a simaszőrű és drótszőrű foxterrier - bármennyire is egyforma napjainkban a két szőrváltozat - teljesen különböző ősökre vezethető vissza. A simaszőrű foxi ezek szerint inkább Cheshire és Shropshire grófság területén alakulhatott ki különböző terrier típusú kutyákból, illetve ezek beagle-vel, bullterrierrel, sőt agárral történt keresztezéseiből, míg a drótszőrű foxi eredete Wales, Derbyshire és Durham területéhez köthető. A nagyobb testű drótszőrű foxterriereket egy adott alomtól származtatják, a simaszőrű Jock és a drótszőrű Trap párosításából. Trap ismeretlen származású szuka volt ugyan, de egyértelműen drótszőrű. Nagy-Britanniában 1870-ben ismerték el önálló fajtának a foxterriert. Az 1876-ban alakult Foxterrier Club egyike volt Anglia első önálló fajtaklubjainak. Megalakulásának évében határozta meg a fajta hivatalos standardját, amelyen a kanok súlyának csökkentésétől eltekintve, hosszú évtizedekig nem kellett változtatni. Nagy-Britanniában 1877-ben rendezték az első foxterrier kiállítást, amelyen 220 kutya vett részt. Ekkor már egy éve külön nyilvántartást vezettek a simaszőrű foxterrierekről.

A standard szerint a simaszőrű foxterrier kanok súlya 7,3-8,2 kg, a szukáké 6,8-7,7 kg. A drótszőrűek kívánatos kiállítási súlya 8,25 kg. A kanok ideális marmagassága nem több 39 centiméternél; a szukák valamivel kisebbek.

 

Lakeland terriert

A lakeland terrier nem tartozik a legismertebb fajták közé, pedig egyike a legrégibb munkaterriereknek. Mai modern elnevezése előtt Patterdale terrierként ismerték. Mielőtt még a klasszikus kutyafalkák és az igazi sportvadászat kialakult volna, a lakeland őseit a hegyekben gazdálkodó birtokosok tartották, párosával vadásztak velük a juhaklokat fosztogató rókákra. később a falkatulajdonosok is tartottak egy-egy rátermett vadászterriert. Egy korabeli történet szerint, 1871-ben Lord Lonsdale egyik kutyája 7 méteres mélységbe követett egy vidrát a köves talajban. Hogy kiszabadítsák, még robbantásokat is kellett végezni. A három napig tartó mentőakció végén sikerült élve kimenteni a kutyát, akinek haja szála sem görbült a kaland során. Olyan terrierekről is maradtak fenn anekdoták, melyeket 10-12 nap elteltével jutottak ki élve a föld alól.

A lakeland terrier közelebbi szülőhazája a csodálatos tóvidékéről híres Cumberland megye. Lake District régi juhtenyésztő régió, és korábban különösen sok róka zaklatta a helyi farmereket, így nagy szükség volt olyan bátor terrierekre, amelyek a föld alá is követték a vörös bundás kártevőket. Amikor kiállításokon is kezdték bemutatni Lake District kutyáit, a lakeland ősei egyszerűen "Coloured Working Terrier" néven szerepeltek. később Patterdale vagy Fell terriernek is nevezték őket. Az 1880-as és 1890-es években még léteztek fehér példányok is, és a kiállításokon különválasztva bírálták őket a "színesektől". Később a fehér kutyákat vidravadászatokon használták - mert a fiatal kopókat gyakran megzavarta, hogy két egyforma színű állat rohant ki a vízparti kotorékból -, a sötét színűeket pedig rókák ellen.

Egy helyi kiállításon, Kersurck-ban alakult meg az első fajtaklub, 1912-ben. A világháború miatt azonban semmit sem lehetett hallani a fajtáról egészen 1921-ig, amikor szintén Cumberland megyében, Whitehavenben összeült kilenc úr Thomas Hosking vezetésével, szeretett fajtájuknak a lakeland terrier nevet adták, és megfogalmazták a fajtaleírást is. A fajtaklub első elnöke Lord Lonsdale volt, akinek a családja több mint ötven tenyészti a fajtát. Hamarosan a Kennel Club is felvette törzskönyvébe a fajtát.

A fajta marmagassága nem több 37 centiméternél. A kanok súlya 7,7 kg, a szukáké 6,8 kg.

 

Manchester terrier

A korabeli Manchester fő központja volt a "szegények sportjának", a patkányölő versenyeknek és a nyúlvadászatoknak (coursing). Egy bizonyos John Hulme-tól származott az ötlet, hogy olyan kutyát alakítson ki, amely mindkét sportágban megállja a helyét. Egyik híres patkányölő, sötétbarna terrierét ezért egy whippettel pároztatta. Innen származik a manchester terrier ívelt hátvonala, amely amúgy igen ritka terriereknél. A párosításból született kölykök használhatónak bizonyultak, így mások is hasonló "receptet" alkalmaztak, illetve a Hulme-féle kutyák leszármazottaival tenyésztettek. A fajta 1860 körül kapta a manchester terrier nevet, mikor a város kimondott tenyésztési központtá vált. Egész Angliában elterjedtek ezek a fekete-cser terrierek, bár még néhány évet igénybe, míg a fajta nevének használata megszilárdulást; olykor egyszerűen csak black-and-tan terriereknek hívták őket.

A kanok ideális marmagassága 40-41 cm, a szukáké 38 cm.

 

Parson Russel terrier

A "Vadászó tiszteletes", John (Jack) Russell (1795-1883), szenvedélyes vadász és terrier-szakértő, neves foxterrier-tenyésztő volt. Foxterriereket tenyésztett, azaz szó szoros értelemben vett rókavadász terriereket. (fox=róka). Egyes tenyésztők azonban már az ő idejében szabályozott tenyésztésbe kezdtek, és azon fáradoztak, hogy a foxterrier névvel illetett fajtának egységes, szép külsőt kölcsönözzenek. Más tenyésztőket ezzel szemben továbbra is a kutyák teljesítménye érdekelte elsődlegesen, közéjük tartozott természetesen John Russell is, aki bár a Kennel Klub alapítói közé tartozott, saját terrier-vonalait ott sohasem regisztráltatta, és így sohasem állította ki kutyáit, holott ő maga volt az első Kennel Klub által rendezett kiállítás egyik bírója (London, 1974).

A foxterrier fajta ezen közben olyannyira megváltozott, hogy a régi munkatípusnak új nevet kellett adni. Ezeket a kutyákat ettől kezdve messze nem az egyetlen, de egyértelműen a legnépszerűbb tenyésztőjük után Jack Russell('s) terriernek nevezték. Ez a fajta (bár megfelelőbb lenne a típus szó alkalmazása) változatlanul élt tovább napjainkig, messze a tenyésztő szervezetek "áldásos" tevékenységétől és a kiállítási ringek világától. Bár nem volt hivatalos fajta, azért létezett egy Jack Russell-standard, amelyet tapasztalt vadászterrieresek dolgoztak ki, a Jack Russell Terrier Club of Great Britain égisze alatt. Ez a standard azonban a vadászat számára szükséges követelményeket foglalta össze, tehát nem egy olyan kiállítási fajtaleírás volt, amely feltétlenül egy egységes küllemet kíván a fajtától. Ez a standard egy viszonylag széles sávot engedélyezett méretben és típusban is. A Jack Russell-tulajdonosok úgynevezett Hunt Terrier Show-kon állították ki kutyáikat, amelyeken tapasztalt vadászok és terrier-tenyésztők a kutyák testfelépítését a vadászatra való alkalmasság szempontjából ítélték meg. Nem csak kor és nem szerint sorolták osztályba a kutyákat, hanem szőrtípus és méret szerint is (10-12 és 12-15 inch).

A tenyésztők többsége azonban mégiscsak a hivatalos elismertetést szorgalmazta, így végül 1990-ben a Parson Jack Russell Terrier Clubot hivatalosan is elismerte a Kennel Klub, a fajta hivatalos standardot is kapott, sőt Parson Jack Russell terrier néven ideiglenesen elismerte a fajtát. Az FCI standard nagyjából megfelelt az eredeti fajtaleírásnak, azonban tartalmazott néhány, elsőre jelentéktelennek tűnő változtatást. Ezek, összekötve azzal a ténnyel, hogy a fajtát ettől kezdve elsősorban olyan küllembírók bírálták, akiknek nem sokkal korábban még semmi köze nem volt a fajtához, olykor még a létezéséről sem tudtak, oda vezettek, hogy a fajta külleme ismét változni kezdett. A Kennel Club 1999-ben a hosszúlábú egyedeknek a Parson Russell terrier nevet adta. A végleges FCI elismertséget 2001-ben nyerte el a fajta.

A kanok ideális marmagassága 36 cm, a szukáké 33 cm.

 

Welsh terrier

A régi festmények és grafikák tanúsága szerint, a welsh terrier bundája évszázadok óta mai fekete-cser színét viseli. 1886-ban a Kennel Club külön osztályt nyitott kiállításain a welsh vagy óangol drótszőrű fekete-cser terriereknek. Az első feljegyzés a fajta önálló kiállítási szerepléséről 1884-85-ből származik: a Carnavon Show-ra 21 welsh terriert neveztek, azonban még akkoriban is előfordult, hogy ugyanazt a kutyát old english terrierként és welsh terrierként is kiállították, mint például 1893-ban a jól ismert, sokszoros győztes Dick Turpint. A Welsh Terrier Club 1886-ban alakult, ekkor fogalmazták meg a hivatalos fajtaleírást is. Őshazájában, Walesben gyakran falkában tartották, és kizárólag vadászatra használták. Sok családban nemzedékről nemzedékre szállt a kutyák tulajdonjoga is, számtalan falka ősidők óta ugyanahhoz a családhoz tartozott.

A welsh terrier marmagassága nem lehet több 39 cm-nél, ideális súlya pedig 9-9,5 kg.

 

Glen of Imaal terrier

Az ír Glen of Imaal nagyon régi fajta, amelyet azonban hosszú időn keresztül nagyon kevesen ismertek. előfordulása erősen a kietlen és vad Glen of Imaal környékére korlátozott. A terület földművesei olyan katonáktól származtak, akik földjüket végkielégítésként kapták szolgálataikért a Brit Koronától. Minden velük született ravaszságukat és ügyességüket be kellett vetniük, hogy ezen a durva területen megéljenek. Egy olyan kutyát, nem fogadtak volna el, amely a mindennapi túlélési harcban nem képes helytállni. Tehát a Glen of Imaal terriernek órák hosszat kellett a szekér mellett futnia, sőt gyakran kutyaverekedtetésekben is részt kellett vennie - ez a szokás szerencsére már a múlté. Mielőtt az ír Glen of Imaal terrier megjelent volna a kutyakiállításokon, generációkon keresztül kemény munkában olyan kemény, erős kutyává vált, mint amilyennek ma is ismerjük. Az Ír Kennel Club 1934-ben ismerte el hivatalosan a fajtát, és hamarosan megalakult az önálló fajtaklub is.

A kanok marmagassága nem lehet több 35,5 cm-nél, a szukák valamivel alacsonyabbak. Az ideális testsúly 16 kg.

 

Ír terrier

Mint neve is mutatja, az ír terrier Írország zöld szigetéről származik, ahol "Dare Devilnek", fenegyereknek is nevezik, ami sokat elárul a fajta temperamentumáról. Írország négy olyan terrierfajtát adott a világnak, amelyek jelentősen különböznek a kontinens és Anglia egyéb terrierjeitől. Bár kevés a korabeli dokumentum, valószínűleg az ír terrier az egyik legrégibb terrierfajta. Egy biztos, hogy a természetes ír fajták közül az ír terriert regisztrálta elsőként a Kennel Klub a XIX. század végén. Írországban számtalan különböző színű és méretű típusú kutya létezett, melyekből az idők során például az ír és a soft coated wheaton terrier vagy az ír szetter és az ír farkaskutya kialakult. Az ír terrier ősei közé tartozhatott a régi black and tan terrier. Az 1880-as éveket megelőzően még nem is volt kizárólagos a vörös szín, black and tan (fekete-cser) és brindle (csíkos) szőrzet is előfordult. De a XIX. század végének törekvései kiszelektálták az utóbbi két változatot, így a XX. század ír terrierje már egyöntetűen vörös bundában mutatkozott. Az első feljegyzés a fajta kiállítási szerepléséről 1875-ből származik, mikor Glasgow-ban külön osztályt nyitottak az ír terrierek számára. 1879-ben színrelép Ch. Erin és Ch. Killney Boy. Utódaik közül nagyon sok elérte a champion címet, megalapozva ezáltal szüleik helyét az ír terrier történetében. 1879. március 31-én alakult meg az első fajtaklub Dublinban. Az 1880-as években az ír terrier a negyedik legnépszerűbb fajta Angliában. Talán kevesen tudják, hogy az Irish Terrier Club of England 1889-es rendelete vezetett a kupírozás általános tilalmához az Egyesült Királyságban. Ettől az évtől kezdve ugyanis a Kennel Club bármely kiállításán szerepelni kívánó ír terrierek fülét tilos volt kupírozni. Ez a rendelkezés persze nagy vihart kavart, de végül általános kupírozási tilalmat eredményezett, már ami a füleket illeti.

 

Kerry-blue terrier

Az ír parasztok, bérlők nem tarthattak háziállataik védelmére vagy vadászatra ír farkaskutyát, mert ez csak az arisztokrácia kizárólagos joga volt, akárcsak maga a vadászat. Nekik tehát a farmokon lévő kutyákból kellett kiválogatni a marhák és birkák őrzésére, terelésére, rágcsálók irtására és (orv)vadászatra alkalmas példányokat. Ezek a kutyák ugyanakkor teljes jogú családtagként a szobában aludtak, játszottak a gyerekekkel illetve felügyelték is őket. E sokoldalú követelményeknek megfelelő egyedek leszármazottaiból alakították ki a Kerryt. A XIX. század elején még ír kék terrier néven "futott", a Kerry nevet Írország egyik megyéjéről - akkor még grófságáról - kapta, ugyanis Kerry grófnő lelkes tisztelője volt e fajtának.1920-ban alakult meg az ír kennel klub és Angliában is még ebben az évben regisztrálták a fajtát, 1922-ben a Cruft's Show-n már 4 kerry szerepelt. Két évvel később, 1924-ben pedig az Amerikai Kennel Klub (AKC) is regisztrálta.

A kanok marmagassága 45,5-49,5 cm, a szukáké 44,5-48 cm.

 

Soft coated wheaton terrier

A soft coated wheaton terrier neve magyarul puhaszőrű, búzaszínű terriert jelent. Pontos származásáról nem maradtak fenn írásos emlékek. A legendák szerint fontos szerepet játszott a kerry blue terrier kialakulásában, mikor a Spanyol Armada egyik hajója az ír partoknál hajótörést szenvedett, és a partra úszó kék kutyák a helybéli, puha szőrű, búzaszínű terrierekkel párosodtak. Ami a fajta modern történetét illeti, Dr. G. J. Pierse szponzorálta azt a kampányt, aminek köszönhetően az Ír Kennel Klub hivatalosan is elismerte a puhaszőrű, búzaszínű terriert, és az új-régi fajta 1937. március 17-én debütált az ír Championship Show-n. A Kennel Club (Anglia) 1943 óta regisztrálja a soft coated wheaton terriert.

A kanok marmagassága 46-48 cm, a szukák valamivel kisebbek.

 

Jagd terrier

Rudolf Friess főerdész, Walter Zangenberg nagybirtokos és Carl Erich Grünewald gyártulajdonos számára nem kutyáik szépsége, hanem munkakészsége volt az elsődleges cél. Dr. Heck-Hagenbeck állatkert-igazgató négy fekete-vörös terriert (Werwolf, Raugraf, Morla és Nigra) ajándékozott Zangenbergnek, aki e négy kutyát legjobb foxterrierjeivel pároztatta. De hiába dolgozott olykor 100 kutyával is, nem tudta megszilárdítani a kívánt fekete-cser színt, a négy Heck-féle kutyával viszont nem akart beltenyészteni, nem megfelelő vadászösztönük miatt. Dr. Herbert Lackner, königsbergi fogorvos egy német vadászati lapban olvasott a négy fajtaalapító munkájáról. Dr. Lackner éppen egy német vadász-schnauzer kitenyészésén fáradozott, meglehetősen sikeresen, három nemzedéken keresztül. Az öt elkötelezett férfiú Münchenben ült össze tapasztalataikat kicserélni, és elméletben itt született meg a mai német jagdterrier. Dr. Lackner hamarosan kiderítette, hogy a Heck-féle kutyák nem fajtatiszta foxterrierek, hanem foxterrier anyjukat valószínűleg egy welsh terrier vagy egy welsh-ír terrier keverék kan fedezte be. Mivel schnauzereket nem akartak használni a jagdterrier kialakításához, csak terriereket, fekete-vörös egyedek után kezdtek kutatni. Egy angol egyetemi professzor révén hozzájutottak egy ilyen színű, igazi angol munkavonalból származó terrierhez. A Forma Baltia nevet elnyerő szuka 600 márkába került, ami akkoriban igen sok pénzt jelentett egy kutyáért. A Német Jagdterrier Klub 1926-ban alakult.

A kanok és a szukák ideális marmagassága egyaránt 33-40 cm. A kanok kívánatos munkasúlya 9-10 kg, a szukáké 7,5-8,5 kg.



nyitókép: archiv

Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)