Őrző védők, schnauzerek, molosszerek
A holland smoushond
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Eifert Anna  |  2002. szeptember 10.

Hazáján kívül nem kimondottan ismerik a holland smoushondot, ráadásul Hollandiában is alig néhány száz egyed alkotja az állományt. Ezt a régi németalföldi fajtát magyarul talán holland patkányfogó kutyának vagy holland schnauzernek lehetne nevezni.


A hagyomány szerint az első smoushondok 1850 táján bukkantak fel Amszterdam környékén. Németországban a XIX. század elején nagyon népszerűek voltak a durvaszőrű pinscherek, de a németek a fekete példányokat kedvelték, ezért a sárga vagy vörös kölyköket legtöbbször elpusztították. Állítólag egy C.J. Abraas nevű, akkoriban jól ismert kutyakereskedő a biztos haláltól megmentve, felvásárolta ezeket a "selejteket" és Hollandiában kínálta őket eladásra, mint urasági istállókutyákat. Ezt az elnevezést valószínűleg csak azért használta, hogy könnyebben eladhassa az ebeket.

A schnauzerhez hasonlóan ugyanis a smouhond is éber házőrzőként szolgált a vidéki birtokokon, illetve elmaradhatatlan kísérője volt a vándorköszörűsöknek és üstfoltozóknak; tehát nem éppen nemesi körökben forgott.

A holland fajtaklub, a Hollandse Smoushond Club 1905. május 5-én alakult, és már ugyanabban az évben, júniusában megszületett az első hivatalos fajtaleírás is. A klub erőfeszítései ellenére a fajta népszerűsége egyre csökkent, és a II. világháború után szinte kihalt a holland smoushond. Egy H.M. Barkmann van der Weel nevű hölgynek köszönhető a fajta újjászületése.

A hölgy Wijster városában, a hetvenes évek elején kezdett el foglalkozni a smoushonddal. Régi képek, feljegyzések, családfák után kutatott, olyan bírókat keresett fel, akik még láttak élő smoushondokat, majd az alapos előkészületek után nekilátott a tenyésztésnek. 1972-ben egy újságcikk alapján egy körülbelül másfél éves kutyát talált egy menhelyen, mely igen típusos jószágnak bizonyult. Azonban a tenyésztéshez természetesen nőstényekre is szüksége volt. Groningenben élő ismerősei azzal bíztatták, hogy az ország északi gazdaságaiban még található néhány smoushond.

A hölgy végül apróhirdetés útján tett szert egy "menyasszonyra" egyetlen kanja számára, és 1972. augusztus 7-én megszületett az új generáció. Húszéves tenyésztői munka elteltével igen egységes állományt alakított ki Barkmann van der Weel asszony.

A holland kennel klub statisztikái szerint jelenleg évente kb. 125 smoushond születik. Az állomány persze így is kicsi, megközelítőleg 400-500 szabályosan törzskönyvezett egyed alkotja.

A smoushond nagyon kedves, természetes kutya, tanulékony, mozgékony, így számtalan kutyás sport nyitva áll előtte - feltéve, ha elkötelezett gazdára talál. Külseje inkább egy aranyos keverékre emlékeztet, így a túlságosan nagy népszerűség hátrányaitól egyelőre nem kell félteni a fajtát. A kanok marmagassága 37-42 cm, a szukák általában pár centivel kisebbek. Súlyuk 8-12 kg. Színük a sárga és a búzaszín minden árnyalatában előfordul, a kölykök sötét bundával születnek, mely fokozatosan kivilágosodik. A kívánatos a kemény, durva tapintású szőrzet lenne, de sok a selymes szőrű egyed.




Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)