Társasági kutyák
Buddha testőre, shih-tzu
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Eifert Anna  |  2011. június 14.

Buddha testőre, shih-tzu

A shih-tzu kistermetű, kb. 26 cm marmagasságú kutya, mégis egy nála jóval hatalmasabb állat, az oroszlán megtestesítője volt a tibeti és kínai kultúrában. Bár kínai fajtáról van szó, a shih-tzu tibeti eredetű. Korai tibeti feljegyzések említenek egy kistermetű házikutyát, mely éppolyan vastag bundájú, mint a tibeti masztiff, de sokkal jobb hallása révén az ő feladata volt veszély esetén riasztani termetesebb társait.


A legenda szerint Buddhát apró termetű kutyák kísérték, melyek baj esetén hatalmas oroszlánokká változtak. Az oroszlán számos kultúrában a bátorság, az erő és hatalom jelképe. A tibeti lobogón is látható oroszlán, a dalai láma trónusát pedig nyolc oroszlán hordozza. Persze praktikusabb volt úgynevezett oroszlánkutyákat tartani mint igazi oroszlánokat.

Sok írásos utalás, képzőművészeti emlék maradt fenn apró ázsiai törpekutyákról. Egy i.e. 500-ban keletkezett könyv kurta pofácskájú ebeket említ, melyeket a hölgyek magukkal visznek, ha kikocsiznak, illetve szóba kerül egy másik kicsi kutya is, mely rendszerint az asztal alatt tartózkodik. Kínában pedig igencsak alacsonyak voltak az asztalok! Már i.e. 960-ból származik az a tudósítás, mely szerint egy türkmén fejedelem két 19 cm marmagasságú törpekutyát küldött Kou-cu császárnak. Ezekre az apró jószágokra gyakran használták az oroszlánkutya megnevezést, ami azonban nem teljesen fajtát jelölt, hanem inkább a kutyák dús, bozontos, oroszlánsörény-szerű szőrzetére vonatkozott. Talán a tibeti terrier, a shih-tzu, a pekingi palotakutya és lhasa-apso közös őse volt ez a kis oroszlánkutya, vagy csak egyszerűen ezen fajtákra vonatkozó gyűjtőfogalomnak kell tekinteni a kifejezést. Mindenesetre Európába ezekről az apró, aranyszínű kutyákról Marco Polo hozott hírt először, aki 1271-ben átutazott Közép-Ázsián, eljutva egészen Pekingig.

Angliába 1930-ban érkeztek olyan kutyák, melyeket kezdetben ugyan lhasa apsónak tartottak, azoktól mégis egyértelműen különböztek, elsősorban fejformájuk és szőrzetük tekintetében. Sokan "kínai apso ebeknek" hívták őket, és nem is volt olyan helytelen ez a megnevezés, hiszen maguk a kínaiak is gyakran "Tibetből idevetődötteknek" hívták ezeket a törpekutyákat. Mivel a buddhista üdvtan tiltotta a kutyák áruként való kezelését és a velük való kereskedelmet, így a tibeti törpekutyák mint ajándékok kerülhettek Kínába, hiszen a dalai láma is 1653-as látogatása során egy oroszlánkutyát ajándékozott a kínai császárnak.

A Ming dinasztia alatt a shih-tzu népszerű háziállat volt, az uralkodócsalád kedvence. A kutyák tenyésztésével kiválasztott udvari eunuchokat bíztak, akik egymással versengve próbáltak olyan példányokat létrehozni, melyek elnyerik a császár tetszését. A kiválasztott egyedeket lefestették, függönyökre, drapériákra vagy faliszőnyegekre került a képmásuk. Magánházakba csak olyan kutyák kerülhettek, melyek nem feleltek meg az eunuchok szigorú mércéjének.

A kicsiny, de annál nagyobb szőrzetű jószágokat krizantém-arcú kutyának is hívták, mert az arcorri részen, az orr tövénél minden irányban nő a szőr. Sajnos az első világháború, a japán megszállás és a kommunista forradalom hatására szinte teljesen megszűntek a kínai tenyészetek. A Peking Kennel Club 1934-ben alakult meg, s 1938-ban szövegezték meg a hivatalos fajtaleírást, egy orosz menekült, Madame de Breuil segítségével.

Angliába 1930-ban érkeztek az első példányok, Miss Madelaine Hutchins és Mrs. Douglas Brownrigg's vásárolt néhány kutyát Kínában. Ezekkel az egyedekkel kezdődött a tenyésztés Angliában. Elôször apso néven regisztrálták őket, egészen addig, míg a Kennel Club két különálló fajtának határozta meg a lhasa apsót és a shih-tzut. 1933-ban mutatkozott be az első shih-tzu angol kiállításon. Eredeti, látványos megjelenése hamar népszerűvé tette a különleges kutyákat kedvelők körében, egyre többen kezdték el tenyészteni. 1935-ben alakult meg a Shih Tzu Club of England. A Kínából importált ebek leszármazottjai kerültek a skandináv, illetve más európai államokba, sőt Ausztráliába is. Emil Hauck professzor 1965-ben említi a shih-tzut, kínai oroszlánkutyának nevezi, sôt két változatát is említi: egyik a nao-t'ou, melynek fején és pofáján bozontos szőrzet és szakáll található, a másik a tou-tou, melynek arcorri része kurta szőrzetű.

A shih-tzu kívánatos marmagassága maximum 26,7 cm. Testsúlya 4-7 kilogramm. Teste hosszabb, mint amilyen magas. Minden elképzelhető színben és árnyalatban tenyésztik. Elegáns, hosszú szőrét rendszeresen ápolni kell, különben könnyen filcesedik és csomósodik.

Élénk, éber, játékos, kedves jószág.

 



nyitókép: archív

Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)