Spitzek és ősi típusú kutyák
A legkisebb japán
Shiba inu
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Eifert Anna  |  2011. április 14.

A legkisebb japán

A shiba inu a maga 37-40 centiméteres marmagasságával az őshonos japán fajták legkisebbike. Nagaro tartomány tájszólásában neve annyit tesz, kicsiny kutya. Régészeti leletek szerint létezett egy ún. ősi japán fajta, a nippon inu, melyből később az összes japán fajta kialakult. Szinte egyazon fajta különböző méretváltozatairól van szó, természetesen kisebb-nagyobb különbségekkel.


Az FCI pillanatnyilag négy ősi japán fajtát fogad el hivatalosan, ezek közül az akita a legnagyobb, a shiba a legkisebb, és köztük helyezkedik el a kishu és a shikoku. A nippon inu elődei az elsô bevándorlók, az ainuk által a szigetre hozott tőzegspiccek lehettek, ezt régészeti leletek is alátámasztani látszanak. Hogy a shiba pontosan miről kapta nevét, nem tudni, de az biztos, hogy először a húszas években kezdték el használni a shiba megnevezést. A harmincas években bemutatott példányok Yamanashi vagy San In tartományokból származtak. Ezek a kutyák még nem voltak olyan harmonikus megjelenésű állatok, mint a mai shibák. A shiba inu természetes élettere a tenger melletti hegyvidék, az itt előforduló helyi, hegyi változatokból alakult ki a fajta.

A második világháború után három vérvonal maradt meg a szan in shiba, a mino shiba és a sinsu shiba. Utóbbi volt egyébként a legnépszerűbb változat. A háború egyébként óriási károkat okozott a shiba-állományban is, 1949-ben alig húsz példányt tudtak összegyűjteni. A fajtatiszta tenyésztést az is nehezítette, hogy a sportvadászat elterjedésekor szetterekkel és pointerekkel is keresztezték a shibákat. 1928-ban határozták el a shiba célirányos, fajtatiszta tenyésztését, 1934-ben határozták meg a standarot, s 1936 decemberében nyilvánították nemzeti kinccsé a fajtát; sajnos aztán közbeszólt a háború. Azóta viszont világszerte népszerű fajta a shiba inu, már Magyarországon is tenyésztik, őshazájában pedig városokban és vidéken egyaránt kedvelt kutya. Még napjainkban is használják apróvadra, korábban még vaddisznóra is vadásztak vele, a shiba falka hajtotta fel az állatot, majd addig köröztek ugatva az állat körül, míg a vadász oda nem ért.

Az Egyesült Államokba az első, de legalábbis elsőként dokumentált shiba 1954-ben érkezett. Egy katonacsalád vette Japánban. Igazi tenyészegyedeket a hetvenes években kezdtek importálni, 1979-ben született az első alom, egy Julia Cadwell tulajdonában lévő import pártól. Az AKC törzskönyvébe viszonylag későn, 1992-ben vették fel a fajtát.

A shiba inu elfogadott színváltozatai a következők: rőtsárga vagy vörös; rőtsárga vagy vörös és szezám; fekete-cser; fekete-szezám. Minden szín urajiro, vagyis a szín kivilágosodik a kutya fangján a hasán. A kanok 40, a szukák 37 cm magasak, ettől plusz-mínusz másfél centi eltérés megengedett. Mérete szempontjából ideális családi és városi kutyának tűnik a shiba, azonban egyáltalán nem könnyen kezelhetô fajta, hanem igencsak önálló és erős vadászösztönnel rendelkezik. Erős, izmos, mozgékony, élénk, jó jelzőkutya.

 



nyitókép: archív

Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)